Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2015. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2015. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 23., péntek
Bár mára a Szomor 23 söprése volt a fő cél, de osztottam-szoroztam, és kiderült, hogy a szomori rajtidő 10:30-as végére ennek a gyaloglatnak a kellően tempós teljesítése után is oda tudok érni, úgyhogy reggel 8-ra megcéloztam Normafát.
Pontosan érkeztem, már bőven folyt az indítás, úgyhogy akár hamarabb is jöhettem volna :-) Mindegy, gyorsan benevezek,leszurkolom az 1000Ft-ot, és kocogósan nekilódulok a székelykapun keresztül a Z+ jelzésnek. A terv egyszerű: amíg lefelé, addig tempós kocogás, visszafelé meg ahogy sikerül - a cél, hogy bő egy óra alatt körbe tudjak érni.
Egy szál felírós pont lesz Makkosmárián, előtte Z+/S+/P/P+/Vm, utána meg Z+ vissza - a látszat ellenére faék egyszerű, prímán követhető útvonal.
A S+ melletti katonasírnál megállok egyet fotózni, aztán gurulás tovább - Csacsi-rét, majd jobbra a S- és robogás tovább, hiszen Szomoron is dolgom van még :-)
Rövid szakaszon beköszön a P-, majd tovább, lefelé, immáron a P+ jelzésen, kényelmes kocogós iramban.
Előttem néhányan balra fordulnak - igen, ez lesz a Mária-út balra, úgyhogy megyek utánuk - igaz, az emelkedőn már tempós gyaloglásra váltva.
A jelzés visszafelé tart, enyhén emelkedő széles ösvényen, úgyhogy marad a séta - idővel jól állok, bár a végén a Z+ emelkedőjét csak meg kell mászni,d e az még odébb van picivel, addig még jön balról a P- egészen Makkosmáriáig.
Nem terveztem sokat fotózni, de a kedvenc "integetős" fánál csak megállok, mert szomorúan látom, hogy az egyik "karja" le van törve :-( Igen, a világon minden mulandó... Még a fák is. Néha az ember, néha a jég, néha meg csak a kor vagy épp a kór az, ami az elmúlást hozza.
Makkosmáriára bekocogok - időm bővenvan, úgyhogy elolvasom a táblán a hely rövid történetét.
A túloldalon, a sorompónál állnak néhányan, úgyhogy arrafelé veszem az irányt. A leírás szerint itt kéne lennie a felírandó kódnak, de sehol semmi... Fotózok egyet, aztán elindulok, és közben megeresztek egy telefont - szerencsére, mert épp érkezik autóval a főrendező, és hozza a papírt, rajta a "hőn áhított" kóddal :-) Igen, tudom, hogy a rajtidő hivatalos kezdetétől még csak bő fél óra telt el, de... No mindegy, a lényeg, hogy megvan a kód, neki lehet ugrani a Z3 jelzésnek a célig.
Tempós gyaloglás fölfelé, a végén belekocogással - így lesz kerek egy óra a teljesítési időm - a szomori sepregetéshez pont ideális bemelegítés volt :-)
A célban megkapom a díjazást - az oklevél szép, a kitűző is tetszetős, sajnos a rétesre szóló bónt nem tudom felhasználni, hiszen a rétes büfé még nem nyitott ki, úgyhogy az egyik nevezésre várakozó ismerős kezébe nyomom a cetlit "majd lesörözzük" jeligére ;) aztán irány az autó, hiszen a mai fő feladat még eztán következik.
Ismét a Sarokkő, és ismét egy olyan rendezés, ami nagyon jó is lehetne, de a létszámhiányos rendezői csapat miatt csak "jó"- ugyanis a leírás, a térkép, a díjazás mind rendben van, az útvonal is jól összerakott, úgyhogy nyugodtan tudom ajánlani ezt a túrájukat is.
Track: Track_VIHARBUKK_6-5_2015_szurt.gdb
Endomondo: Viharbükk 6.5
2015. október 18., vasárnap
Ismét egy városligeti séta, teljesítménytúra címkével... A Budapest Kupához "egynek jó lesz", úgyhogy a gyors elhatározást követően autóba pattanok, és a világ gyalogló nap jegyében az autós megközelítést választom - egyszerűen azért, mert nem akarom lekésni a kellően tág rajtidőszak végét :-P
A nevezés/érkeztetés egy sátorban két asztalnál történik "picit" kaotikusan, a káoszt tetézi az is, hogy a nevezési lapért és a nevezésért is sorba kell állni - ugyanannál az asztalnál... Mondhatni erősen szuboptimális megoldás.
A nevezési lapot villámsebesen töltöm ki, úgyhogy megspórolom a második sorban állást :) bár rohanni nem kell, hiszen az egy darab A5 méretű lap egyik oldalát elfoglaló színes "térképvázlat" alapján olyan 4-5 km-re van két óra :)
A néhány EP-t egy-egy laminált lap és a pontőrök nyakában lógó kártya alapján lehet megtalálni - hol egyszerűen, hol meg nem annyira könnyen... A célban ezt megjegyezve a főrendező azt mondta, hogy senkinek nem volt ilyen problémája - erre megszólal a telefonja, és valaki épp az utolsó EP. helye után érdeklődik. Mondom neki, hogy a tó partján lévő sétányon van a pont, továbbadja az infót a hívónak - aztán hozzáteszi, hogy ez az első ilyen telefon... Utólag én meg azt teszem hozzá, hogy nem csoda, hiszen az egy darab A5-ös lapon nincs rendezői elérhetőség, tehát csak az tudott telefonos segítséget kérni, akinek más forrásból megvolt a rendezői telefonszám.
Mindegy, a kört teljesítettem, a kupafüzetbe megkaptam a bélyegzést, illetve a kitűzőből is jutott még - az emléklap postázásától viszont megkímélem a szervezőket.
Ez a rendezvény évente máshol kerül lebonyolításra - jövőre a Margit-szigeten lesz - a pontosabb infókat nem kérdeztem meg, ugyanis igencsak nagy az esélye, hogy ki fogom hagyni az éves programból.
Track: Track_MOCCANJ_VAROSLIGET_2015_szurt.gdb
Endomondo: Moccanj - Városliget 2015.
2015. október 17., szombat
Tizedik rendezés, ebből az alkalomból meglepetést tartogatnak a teljesítőknek, úgyhogy szakítok a hagyománnyal, és az "extra" táv helyett a normált célzom meg - mondanom sem kell, a rajtidő végét elcsípve :-)
Nagyon kevés induló van - nem csoda, hiszen pénteken is esett az eső, és mára is ígérgettek némi csapadékot... Ha azt nézem, nincs rossz idő, csak felkészületlen túrázó, akkor nem értem ezt az esőfóbiát :-P
Tizedik rendezés... Anno tíz éve ennek a túrának a szórólapja volt az, ami elültette bennem a gondolatot, hogy menni kéne... Akkor sajnos annyira jól elraktam a papírt (és ki is ment a fejemből...), hogy csak a túra után került megint a kezembe - úgyhogy az első rendezésről sikeresen lemaradtam :)
Most viszont itt vagyok, és bízom abban, hogy az 1. számú nevezési lap örökös tulajdonosa, Béla bácsi fentről figyel minket, és jó időt intéz nekünk mára.
Gyors nevezés után picit tollászkodom még, aztán nekilódulok: Kc keleti ága az első szakasz - itt is lehet remélni némi kilátást a városra, ebben a kifejezetten őszies időben. Az út egy részén már az új burkolatot kapott sétányt lehet tesztelni - tény, sár, az nincs :-)
Az Erzsébet-kilátó az első pont - pontőrök a kilátó alsó szintjén adják a bélyegzést - az időjárás most még nem kecsegtet szép panorámával, úgyhogy kihagyom a lépcsőzést, és inkább lefelé indulok a jól ismert sétaúton a Pozsonyi hegy, majd pedig Szépjuhászné felé.
Néhány hete láttam először a piros szívben kanyargó ösvény jelzést - most a hozzá tartozó tábla is megvan Szépjuhásznénál - ez az "Út az egészséghez - Hárs-hegyi tanösvény az egészséges szív- és érrendszerért" nevet viseli. Most már ezt is tudom :-)
A Hárs-hegy két nagyobb emelkedőből álló kaptatója simán megy, bár utána a balra tartó szintben haladó úton jól esik kényelmes sétára váltva pihenni egy kicsit ;)
A Kaán Károly kilátónál a túra emblémájával díszített pólóban épp indulni készülő túrázótól gyorsan megkérdezem, hogy ugye nem ő volt itt a pontőr? A "nem" válasza megnyugtat, és minthogy a pont a legfelső szinten van, így nincs más hátra, mint fölfelé :-) Amikor felérek, épp nincs tömeg, úgyhogy lehet fotózni is.
Persze később újabb túrázók érkeznek, úgyhogy tovább indulok - van még bőven táv is, szint is, bár az "érdekes" részt idén kihagyom- majd jövőre ismét, az Extra táv 10. rendezésekor, hátha akkor is lesz valami érdekes jubileumi meglepetés...
Az előbbi túratársat nemsokára utolérem, és a nagyjából azonos tempónknak köszönhetően a célig együtt gyalogolunk. Persze előbb a Kis-Hárs-hegy következik, a gyors kitérő után S- majd Zc, hogy aztán a Hárs-hegy ÉNy-i pillérén ereszkedjünk le a Szépjuhászné útig, amin nagyjából 200m-t kell megtenni a kanyar külső ívén. Túléljük. Ahogy a Fekete-fejre való kapaszkodást is. A ponton csak pecsételni állunk meg, hiszen csak egy ereszkedés, és vár ránk a Horalky :)
Nehéz a választás, aztán csak elcsábulok az új, nugátos verzióra - sajnos a szintén újdonságként megjelölt kókuszosból nincs :(
Itt még eldönthetném, hogy mégiscsak az extra, de tartom magam a vállalásomhoz, és a P- jelzésen indulunk tovább a Vörös-pocsolya felé.
A jelzés jól követhető, bár a Kecske-hát előtt, a Tk. tábla utáni Y-elágazás - ahogy azt egy korábbi túrán egy túratársnak sikerült is - picit benézhető, de nincs vész, tudjuk, merre van az arra.
A ponton újabb egyedi bélyegző lenyomata kerül a lapra, hiszen itt minden pontnak saját, a pontra jellemző grafikával készített, nagyon szép rajzolatú bélyegzője van. Ez is része számomra az igényes rendezésnek.
A P-P3 elágazásnál automatikusan fordulok balra, aztán ahogy érkezik balról a Z+ jelzés, megjegyzem, hogy pár éve még az a széles út, amin érkeztünk, egy keskeny, alig látható csapás volt a bokrok között...
A Tarnai-pihenőig nem megyünk el - jóval hamarabb, a Sisakvirág tanösvény 7. táblájánál van ugyanis a pont; a túratársam is tőlem tudja meg, hogy honnan kapta a nevét a Tarnai-pihenő, és valójában melyik részt is illeti ez a név.
Mielőtt teljesen visszakapaszkodnánk a Z3/P3Z+ elágazásig, kimegyek jobbra egy kis platóra, ahonnan szintén szép kilátás tárul az ember elé.
Az utolsó emelkedőt legyűrve a Csergezán Pálról elnevezett kilátó következik - a pont itt is a kilátó aljában foglalt helyet - fent rettenetesen vizes volt minden, amikor nyitott a pont - de minthogy most nagyon szép időnk van, így természetesen megmásszuk a kilátó lépcsőit, és néhány fotó is készül.
Nagykovácsiig már csak egy említésre méltó dolog történik: egy autós valamilyen hivatalos indokkal bement a tanösvény elejénél lévő parkolónál a sorompóval védett területre, és amíg bent volt, addig valaki bezáta a sorompót... Amikor arra jártunk, már a telefonos segítségnél tartott - remélem, idővel sikerült kiszabadulnia szorult helyzetéből :-D Tanulság: ha nem nálad van a sorompó kulcsa, akkor tekints rá úgy, mintha zárva lenne.
A célban a szokásos kitűző és oklevél mellett egy, a túra emblémájával díszített tálka a díjazás. Az elmaradhatatlan meleg ételként pedig paprikás krumpli virslivel fogyasztható - akár dupla adag is, mert sajnos jóval kevesebben jöttek el ma erre a túrára, mint ahány résztvevőre számítottak a rendezők :(
Akik nem jöttek el, mert féltek az esőtől, azok rosszul döntöttek, hiszen csodaszép őszi időben, gyakorlatilag sármentes útvonalon túrázhattak volna - nagyon szép díjazásért :-)
Track: Track_BUDAI_KILATOK_2015_szurt.gdb
Endomondo: Budai kilátók 2015
Track: Track_BUDAI_KILATOK_2015_szurt.gdb
Endomondo: Budai kilátók 2015
2015. október 4., vasárnap
Itt van az ősz, itt van újra... és itt van a Vasas, ahol évek óta vállalom a seprést. Nincs ez máshogy idén sem, úgyhogy rajtidő végét célozva autózok Pomázra.
Korábban érkezek, úgyhogy némi reggelit is beszerzek a pékségben, és miközben azt fogyasztom, megérkezik Őrsi Anna, aki pénteken kora délután ért célba a Goldsteig Ultra Race-en (651km, 19000m szinttel), 169 óra 45 perces idővel. No igen, ez után a hosszú verseny után kell némi levezetés is :-)
Elindulnak, aztán érkezik egy csapat rövid távos induló, megvárom, míg az adminisztrációjuk lezajlik, utána viszont tempósan nekilódulok Pomáz mondhatni jól ismert utcáinak, hogy teljesítsem a már szokásos feladatot: délre Királykúthoz érni :-)
A tavaly még feltúrt téren új köztéri műalkotás áll - szerintem szép; remélem, a körforgalom kiegyenesítésével nem sokan fognak próbálkozni, mert kár lenne érte :-)
A település szélét még nem érem el, amikor utolér Dinnye - egy darabig tartom vele a tempót, de aztán a János-forrás után lemaradok - lustulós év volt az idei, ennek köszönhetően érezhetően gyengébben megy ez a szakasz...
A platóra felérve szokás szerint jobbra letérek a jelzésről, és
kimegyek a kilátópontra - sokat nem nézelődök, inkább megyek tovább a
menedékházig, ahol a szokásos fincsi tea vár minden indulóra.
Pici
szusszanás, meg két bögre tea után megyek tovább - itt is eszembe jut,
hogy mennyire más úgy túrázni, hogy nem kell az itinert/térképet/leírást
böngésznem, csak menni a jól ismert útvonalon...
A Vasas szakadékban "felírós" pont van kirakva - meg ha már egy túratárs előkotorta a geoládát, akkor annak a kódját is felírom :-)
Az oda-vissza szakasz elején néhányan a sétálós papírjukra várnak - kár kihagyni ezt a részt, de ők tudják...
A következő pont, Lajos-forrás - bögrém van, úgyhogy kényelmesen frissíthetek a forrásnál, aztán irány picit fölfelé, a hírek szerint valamikor felújításra kerülő turistaház mellett, hogy aztán jobbra, a szalagozott ösvényen ereszkedjünk egy kisebb csapattal lefelé.
Ez a letérés "benézhető", de mint általában, most is van szalag, úgyhogy némi figyelemmel nem jelenthet gondot.
Egy darabig lefelé tart az ösvény, aztán egy vízmosás keresztezése után
gyorsan visszanyerünk az elvesztett szintből valamennyit, a Kőrösi
CsomaSándor emlékműig. Itt egy rövid megállás mindenkép kell, hiszen a
panoráma, ami Dömörkapura és az egész völgyre nyílik, az pompás, pláne
így, ősszel, amikor javában színesedik a fák lombja.
Pici "hullámvasút", aztán jön a meredek lefelé a völgybe - annyira azért nem vészes, de botokkal a kézben sokkal nyugodtabban ereszkedem lefelé.
A dömörkapui ponton létszámot egyeztetek a pontőrrel - a hiányzókat megjegyzem, aztán az ellátmányként kapott gyümölcsöt rágcsálva indulok tovább.
Autó, az rengeteg volt a parkolóban, meg úgy általában az út mellett, úgyhogy felkészülök arra, hogy sokan lesznek a következő szakaszon...
Nos, ez csak részben jött be - mondjuk aki csak hébe-hóba (illetve pont, hogy hóba' nem) kirándul, az inkább marad az aszfalton, nem megy le a patakmeder mellé, pláne, hogyha még a patakot is keresztezni kell néhányszor :)
Mondjuk a patak jelenlegi állapotában a keresztezése "menetből" elvégezhető feladat - bőségesen vannak kiemelkedő kövek, amin normál tempóban át lehet sétálni.
A Lenkó emlékmű mozaikját megörökítem - hiányzik belőle "néhány" darab - remélem, jut valamikor ennek a rendbetételére is némi pénz...
Sikárosi erdészháznál megállok, és nyomok egy kéktúrás bélyegzést a lapomra- aztán az órámra nézek, és konstatálom, hogy erős tempót kell diktálnom, ha délre a Király-kútnál akarok lenni.
Igyekszem rákapcsolni, úgyhogy Bükkipusztánál csak futtában bélyegeztetek, és megyek is tovább, pedig a táj az csodaszép - csend, nyugalom, jó levegő... Tökéletes hely a mindennapok agyromboló stresszes dolgainak a kitakarítására... Egyébként ez az egyik fontos célja/oka annak, hogy immáron kilenc éve teljesítménytúrázok: jó kiszakadni a városi "őrületből", és kiszellőztetni a fejemet a természetben.
Király-kúthoz picit késve érkezek, de nincs gond (csoki viszont van), pihenek egy picit - Dömös, meg Maróton Kata egyébként sem úszná meg "túlóra" nélkül, úgyhogy ez a 10 perc oly mindegy (tudom, _nekem_ mindegy, úgyhogy innen is bocs...)
A nyereg után nagyjából-egészéből csak lefelé a Duna partjáig (na jó, a Szentfa-kápolna mögött van egy kis emelkedő), úgyhogy tempós gyaloglásra váltok, és persze élvezem a csodaszép őszi erdőt.
Dömösön már figyelni kell, hiszen söprök, vagy mi a szösz - szalag nem sok van, úgyhogy némi késéssel bár, de beérek a pontra.
A szokásos méteres kalács előtt némi privát harapnivalót is kapok (köszönöm!), aztán vizet töltök, és nekilódulok a túra "másképp szép" szakaszának :-P
Azért másképp szép, mert az út és környéke, mondjuk úgy, ingerszegény, javarészt szántóföldek között halad - a Duna bal partján viszont tiszteletet parancsolóan magasodik a Szent Mihály hegy, illetve a másik irányba tekintve meg... Szóval látható, hogy hova kell majd felkapaszkodni.
Ez a szakasz szépen ki lett szalagozva - sajnos néhol buzgó kezek átkötöztek egyet-kettőt az elágazások másik ágába is :-( Remélem, nagyon nem kavart el senki sem :)
Ezen a szakaszon ért utol egy túratárs, aki a rajtzárás után indult Pomázról, és ahol talált pontőrt, ott pecsételtetett egy papírra - később kiderült, hogy barlangászkodik, úgyhogy a közös téma, meg pár perc után a közös ismerősök is megvoltak :-)
Maróton Katát nem leltük - tény, jócskán a tervezett pontzárás után érkeztünk, mivel pedig mindenki, akire számítani a kellett, áthaladt a ponton (rajtam kívül), teljesen jogosan zárt hamarabb. Ezzel viszont megdőlt az az állítás, miszerint a söprű nem késheti le a pontzárást :-) de ez legyen a világ legnagyobb problémája.
Az utolsó, hosszan emelkedő szakaszra a jövőben is szervezek társat - ugyanis sokkal gyorsabban meg kényelmesebben fogy a táv és a még leküzdendő szint, mint egyedül - a szokásos megállók beiktatásával (erdészeti út keresztezése, éles balkanyar, erdészeti út keresztezése a Szakó-hegy aljában) szuszogva bár, de kellemes tempóban, jót beszélgetve küzdöttük le az utolsó mintegy 9km-t - közel 670m szinttel.
Az itineren ott van a buszok indulási ideje - bőven van idő a következő járartig, úgyhogy a Rezső-kilátót is útba ejtjük, utána viszont irány a cél, a Matyi-büfé.
Rövid adminisztráció, túratárs is kap díjazást, aztán a tavalyitól eltérően autóval indulunk hazafelé.Track: Track_VASAS_MARATON_2015_szurt.gdb
Endomondo: Vasas Maraton 2015
2015. szeptember 19., szombat
Kellemes családi sétát terveztem, aztán úgy alakult, hogy egyedül vágtam neki, mondhatni idei szokás szerint a rajtidő végén. Nevezés gyors, útvonal ismert, az elején az aszfalton igyekszem gyorsan túlesni - azért a villanyszerelő "alkotását" csak meg kell ismét örökíteni - pár éve csúnyább volt, de szerintem most sem érdemel dicséretet...
Egyedül megyek, saját tempóban, Normafa, Z- jelzés, az idő jó, közérzetem nem annyira, de nem sok az egész, úgyhogy a dolgok ezen részével majd a célban foglalkozok :-P
Kényelmesen "gurulok" lefelé a gondolataimba merülve - azért a "macis" házikónál egy picit megállok - jó látni, hogy szépen karbantartják ezt az épületet.
A Tündér-sziklánál a kellemes kaptató gyorsan megvan - a sziklán szokás szerint néhány bátor kiránduló, és különben is, lendületben vagyok, úgyhogy a fotó most elmarad :)
Felkapaszkodok az aszfaltig, majd még némi fölfelé, meg hullámzás, és hamarosan a Téli Gyermekvasútról jól ismert Z-Z3 elágazásnál vagyok - milyen "jó volt" itt pontot őrizve fagyoskodni :-D
Szépjuhásznéig szinte csak lefelé; az egyetlen EP-t könnyen észreveszem - gyorsan begyűjtöm az igazolást, és fordulok vissza a P- jelzésen.
Kellemesen átmozgat a Pozsonyi-hegy emelkedője, aztán az aszfaltcsík harmadik keresztezése után jöhet a János-hegy szerpentinező kaptatója.
A kilátót kihagyom, a csúcsot viszont nem - a keskeny lépcső után már csak a Kc jelzés nyugati ágát kell követni.
Normafa után a keskeny járda következik - de legalább van, nem úgy, mint a P- jelzésen a Hárs-hegy és Fekete-fej között a Szépjuhászné út mellett...
A célban a díjazás átvétele után természetesen zsíros kenyér, akarom mondani zsírosdeszka fogyasztható, amit retró Márka üdítővel lehet leöblíteni.
Sokadik rendezése ennek a túrának, így nem csoda, hogy a rendezésben gyakorlatilag minden a "helyén volt". Az útvonal jól követhető, a díjazás szép, úgyhogy bátran ajánlható családi programnak is.
Track: Track_ZSIROS_DESZKA_10_2015_szurt.gdb
Endomondo: ZSIROS DESZKA 10 2015
2015. szeptember 12., szombat
Ismét délutános műszak sikeredett ezen a túrán, ráadásul erősen a rajtidő végét sikerült csak megcsípnem, de ez az év már csak ilyen...
Azért a hidat, ami a mamutfenyőkhöz vezet, csak lefotózom, csepergős idő ide, vagy oda, hiszen elég ritkán, mondhatni évente egyszer járok erre :)
Némi szöszmötölés után indulok útnak - sajnos ennek a szakasznak az eleje nem igazán az előnyére változott az erdőművelés miatt, de ez van, megyek, koptatom picit az aszfaltot, utána meg jön a tarvágáson átvezető ösvény meg néhány kerítés, amin a szokásos létrák vezetnek át.
Szerencsére ez a szomorúan kinéző nyílt terep véget ér, és beérek az erdőbe, ami most még nagyon szép és nagyon zöld :-)
Az első ep-ig van némi emelkedő a széles, jól kijárt erdészeti úton - közben azon gondolkodom, hogy ez az erdőrész vajon meddig lesz még ilyen szép, mikor dönt valaki úgy, hogy ezt is leművelik...?
A ponton most nincs pontőr, csak egy szúróbélyegző, amivel gyorsan megbököm az igazolólapot, és megyek tovább.
Az egykori kőfejtőt most nem nézem meg, igyekszem tempósan haladni, mert a rajtidő végén indulva a pontzárásokra illik odafigyelni, és a nagyobb szint még bőven előttem van.
Újabb nyílt terület - a panoráma csodaszép, még akkor is, ha pontosan és szépen látszik, hogy hova kell felmenni a völgy túloldalán :-)
Még néhány kerítést azért meg kell mászni, mielőtt a műutat keresztezem - jó kérdés, hogy ezek a bő két-két méteres mászások benne vannak-e a túra össz szintjében, vagy sem...?
A műutat keresztezve a túloldalon egy büfé hívogat - betérek egy kólára, és úgy gondolom, hogy felfrissülve tempósan felérek a Tarnai-pihenőhöz, illetve a Z3P3 elágazáshoz, és utána majd kellemesen belekocogósan megyek végig - hiszen szint már nem nagyon lesz utána...
Egy enyhén fáradtnak tűnő :) túratársra ráköszönve aztán picit máshogy alakul a dolog:: azt mondja ugyanis, hogy a Tarnai pihenő után inkább lemegy Nagykovácsiba, és kiszáll (az ötvenes távon indult eredetileg...).
A Tarnai pihenőnél lévő pontig csak sikerül rábeszélni, hogy inkább
nevezzen át a maratonra, és jöjjön velem végig, úgyhogy innentől kezdve
igazodom a tempójához, és kényelmesen sétálva tesszük meg a hátralévő
távot.
Közben azért nézegetem az órát is erősen, hiszen nem kéne kicsúszni a
szintidőből, úgyhogy a Vörös-pocsolyás-hátnál lévő pont előtti szakaszon
picit meghúzom a lépést, és így az óra szerint épp, hogy elcsípjük a
pontzárást.
No, innen csak lefelé - nagyjából, hiszen Máriaremetén meg a Nagyrét után azért még lesz pici szint, de az már tényleg nem sok :-)
Érdekes, idén másodszor járok erre (P+, Remeteszőlős, K+, Remete-szurdok K-, Hűvösvölgy), és társaságban a remeteszőlősi aszfalt most is gyorsan elfogy :-)
A szurdokban ismerősök ülnek egy padon, és levegőt frissítenek - illetve pont nem :-P emiatt aztán megyünk is tovább - a friss levegőt elrontók közelében nem nagyon van kedvem sokáig maradni ugyanis :-P
Megcsináljuk a kötelező vargabetűt a templom felé, ahol az utolsó ep. igazolását is begyűjtjük, aztán aszfalt, aszfalt, aszfalt... Egészen a Nagyrét sarkáig, közben jó néhány ismerős megelőz - sebaj, most nem rohanós üzemmódban vagyok, és különben is, a teljes szintidő "ki van fizetve", nem?
A célban a jelvény és a kis dobozos gyümölcslé mellé egy puritán oklevelet is kapunk (erre a célra korábban az itiner első oldala szolgált). Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan túra, amit érdemes beírni a naptárba - nincs túllihegve a rendezés, nincs extra szolgáltatás, van viszont egy nagyon szép, szerintem jól követhető, és nem túl nehéz útvonal, gyakorlott rendezői csapat, és díjazásként teljesítések számától függő színű jelvény.
Track: Track_METEOR_21B_2015_szurt.gdb
2015. augusztus 29., szombat
Sajnos idén kihagytam a Gyermekvasút éjszakai verzióját - több okból sem volt jó döntés :-( Ráadásul más, nem Budapest kupás tervek is borultak augusztusban, úgyhogy mindenképp kellett már a mozgás, úgyhogy hirtelen (f)elindulásból nekivágtam ennek a túrának.
Rajt Szépjuhászné, este/éjjel van a túra, úgyhogy hezitáltam picit a logisztikán, de a vége az lett, hogy az utolsó szakaszon a BKV-re bíztam magam - talán egy hangyányit meggondolatlanul - de erről majd a végén :)
Elég késő értem a rajtba, gyorsan megnézem a túloldali megállóban, meddig járnak "befelé" a buszok - kellően tempósan haladva bele fog férni az egy körös rövid táv.
Gyors nevezés után még tollászkodok, meg gps-t izzítok, illetve próbálom a lámpámat úgy magamra szerkeszteni, hogy jó legyen - megy az idő, úgyhogy kocogósan indulok neki a Hárs-hegy nyerge felé vezető útvonalnak.
A nyereg után a S- jelzésen már kényelmesen bemelegedve kocogok lefelé, Hűvösvölgyben lesz az első pont, ahol az OKT-s bélyegzővel kell igazolni azt, hogy ott jártam.
A bélyegző fent, a peron végén egy dobozban található - a leírásban is benne van- úgyhogy némi lépcsőzés fel, majd le, és jöhet a K-, majd pedig a Gyermekvasút nyomában túráról ismert letérés a Fazekas-hegy - Villám utca felé. Itt az említett túráról kint felejtett lapot leszedek az egyik fáról, aztán jöhet a Villám utca kellemetlen lejtője...
A Nagyrét sarkán "felírós" pont, a rét megkerülése után pedig nem eltéveszteni: Nagykovácsi út után jobbra a P+, nem pedig balra a Sc jelzésen tovább :-)
Itt kezdek számolgatni az idővel - tempósan kell tolni, ha el akarom érni az utolsó buszt - miközben az útvonal utolsó harmadán nem igazán jártam túlzottan sokszor... Első feladat persze a Fekete-fej leküzdése, ami a szokásos módon (lihegősen, de egy menetben) megvan, igaz, lefelé a szokottnál óvatosabban megyek - hiába a lámpa, jobb a békesség...
A karámok sarkánál emberes pont, gyors igazolás után az utolsó jól ismert szakasz következik, igaz, a Budai kilátók extra távja nappal jár erre.
A Szilfa tisztásra a letérést elhagyom, "majd balra van egy átkötés" gondolom, de aztán pár lépés után inkább visszafordulok, és maradok a jelzésen.
A tisztásra kiérve sikerül elveszíteni a jelzést, de aztán egy túratárs (neki ez a második köre) érkezik, és mutatja, hogy ha nagyjából átlósan megyünk, akkor jó lesz. Kiérünk a vadasparki műútra, aztán a jelzés is megérkezik balról, minden rendben.
Ránézek az órámra, és azon agyalok, hogy ha túl késő érnénk ki a Korányi kórházhoz, hogy az utolsó buszt még Szépjuhásznénál elcsípjük, akkor ennyi meg egy bambi, és logisztikai okból kiszállok...
Szerencsére "bőven" van időnk (na jó, elégnek tűnik a hátralévő idő ahhoz, hogy beérjünk, átvegyük a díjazást, és rohanósan elcsípjük a buszt :) Ha minden jól megy persze...
És jól megy, a kényelmes sétaúton nemsokára keresztezzük a Gyermekvasút sínpárját, aztán csak le kell csorogni a célig :-)
A célban lehet falatozni, két szelet kenyeret összeborítva pótolom az energiát, a barackbefőttből meg kanalazok pár kockát a poharamba, és azt már a busz felé kocogva fogyasztom el.
Track:
Endomondo: KAKUKHEGY_EJSZAKI_UJRATOLTVE_10
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)