Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szurdok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szurdok. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. július 13., kedd
A Mezőföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra, megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a hétre ezzel is összejöhet.

A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerős, úgyhogy 6:15-kor már indulok is.
Pomázon némi aszfalt, balra egy ötletesen dekorált festékbolt, jobb oldalon tábla: Dobogókő 18km - mi azért tudunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül :-))
Sistergőékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze előbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontőrök az ott ücsörgő ismerősök, az első (Nagy csikóvár) bélyegző csak később kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik. A létra hivatalosan is kikerülhető, de végtére is ezért jöttünk :-)) úgyhogy természetesen a létra igénybevételével ereszkedünk le az árokba. A létra alján a védőgyűrű "picit" el van hajolva - sok farönköt sodort le ide a víz, azok hajlíthatták meg az egyébként vastag és masszív fémet.
Szokás szerint van EP, a bélyegzés mellé választhatóan műzliszelet, avagy sportszelet jár - az előbbit választom, majd indulok tovább. Egy bedőlt fa állít meg - szerencsére csak egy fotó erejéig, ugyanis már javarészt fel van darabolva, úgyhogy itt, és később is teljesen kényelmesen járható az ösvény.

Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergőékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítők szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benőtt út bedőlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))
Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg később is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak.
Matrica kerül az ellenőrzőlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel később visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)
A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergőékről.
A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidőlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...
Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. A hűs forrásvizet lassan kortyolom a nevezéskor kapott bögréből, bár csak módjával, hiszen rövidesen a Szurdok alja parkoló következik :-) a szokásos habzsidőzsivel :-))
A lovasok elmennek, elindulok lefelé, egészen a műútnál lévő parkolóig. Itt az oszlopon lévő jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve  nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom...
Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép  "+"-jelet az igazolólap megfelelő helyére.
A parkoló előtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókő felől érkező forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.
A kajaponton még jut az esküvői tortából egy pici kóstoló, no meg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bőséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze nekem is  el kell indulnom, hiszen van még egy tízes hátra...
A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdődött az új híd építése. A Szurdok után előbb csak picit, később nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benőve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sőt. No mindegy.
Klastrom-kútnál feltöltöm a vizes palackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)
Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következő 45m szintnek...
Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az időjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökig, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)
Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtő, murva, dobogókői út, és ismét emelkedő - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végső..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla előtt, hog teljes legyen az igazolás-gyűjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.
A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek időt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.
A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet, választok kitűzőt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, meg a tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek még, hiszen van még idő a busz indulásáig.

A túra a terepet és a rendezést tekintve is hozta a szokásos formáját - kár lett volna kihagyni, remélem, jövőre is jöhetek.


2009. július 14., kedd
Második nekirugaszkodás, jubileumi alkalom okán fölfelé... Két éve sajnos a térdem nem hagyta, hogy a Szurdok alja parkolótól tovább menjek, most épp ezért örültem annak, hogy visszafelé vezet az útvonal -- így az eddig nem ismert szakaszokat is láthatom.

Szerettem volna korán indulni, mert ez az útvonal "első ránézésre" sem viccel, másodikra-sokadikra meg pláne -- annak ellenére, hogy nem a Börzsöny (ami, mint tudjuk egyáltalán nem viccel).
A rajtban szinte csak ismerős arcok, alig múlt reggel hét, ennek ellenére már 179-nél tart a rajtszám... Leírás, színes térképlap, igazolókarton (mind nyomdai úton előállítva), és egy jubileumi kitűző az induló "csomag" -- a leírást a neten már olvastam, a térképet megnézem, aztán elindulok -- 7:15-van.

A térkép és a szalagozás szépen mutatja magát, szint ide, vagy oda, a Janda Vilmos kulcsosházhoz egy óra alatt felrobogok, tudva, hogy leszek még jóval lassabb is. Itt megkapom az első pecsétet, amit némi újabb szint legyőzése után a Nagy-Csikóvár tetején követ a második -- Galadh módon :-)) Minthogy a neten több helyen is összefutottunk már, így jó arcot társítani a névhez. Innen kellemes séta következik, nagyjából lefelé, majd a Holdvilág-árok pihenőjénél újabb pont, meg egy szelet nápolyi. Továbbra is ismerős arcok, gyaloglás lefelé, majd dönteni kell: Salabasina igen, vagy nem? Ha már itt vagyok, miért is ne, pláne, hogy a P- jelzéshez lesz még idén szerencsém, ha minden jól megy. Eleinte erdészeti kerítés (nagyon egyszerű és ötletes új-zélandi gyártású(!) huzalfeszítőkkel), majd egy apró megingást követően már a Salabasina-árok irányára fordul rá az út. Majd bele. Meredeken... A bot itt segítség, lent, az árokban csak néha, bár akkor nagyon jó, hogy van.... Egy pont, matricát ragasztok, aztán megyek tovább -- nem túl erős tempóban. Egy elágazásnál kikapaszkodás jobbra -- nem, nem vicc, annak durva lenne... Majd picit még vissza az árokba, hogy nem sokkal később a néhai Po jelzést elérve kikulloghassak a P--ra, és azon fel a Tölgyikrekig. Itt újabb pont, jelzésváltás: innen a S- jön, mi meg megyünk, hullámvasutazunk, aztán a morgó-hegyi elágazás előtt jobbra, a Bükkös-patak völgyén túl meglátjuk a túra célját, azaz Dobogókőt -- ami persze még odébb van. Jelzésváltás a S+ jelzésre, majd a K+ első érintésénél tovább, meredeken lefelé, később pedig jobbra, ahogy a szalagok is mutatják. Szentkút a következő pont, itt Pataporc pecsétel, csokit osztok, vizet töltök, még nincs dél, de menni kell tovább, hiszen legkésőbb négyre Dobogókőre kell érni, ha meg akarom csinálni a hosszabb távot.

Szalagozás rendben, robogunk lefelé -- sajnos túl sokat, így az aszfaltcsík szélén kutyagolhatunk a parkolóba vezető leágazásig -- ott viszont, ahogy a szalagok mutatják, szépen, végig az aszfalton a pontig. Berzsó próbál elpusztítani egy desszertet, de nem hagyjuk neki, és kérjük a jussunkat, azaz a bélyegzést :-) Bélyegzés rendben, negyed egy van, ilyenkor ebédelni kéne, no, itt lehet is: kenőmájassal meg zsírral kent kenyérrel látja el az éhes résztvevőket a kenyérkenő-különítmény; illetve van kétféle lekvár is, ezekből önkiszolgáló módon lehet fogyasztani. A sós verziókhoz lila hagyma, paradicsom, csalamádé, savanyú uborka... Erre a dínom-dánomra csak annyit lehet mondani, hogy csillagos ötös, és persze köszönet a ponton szorgoskodóknak!

A szurdokban az egyik híd össze van szakadva, a táblák állapota hmmm... lassan, de biztosan halad az enyészet felé... Némi dzsindzsás (Kicsit mocorkás az útvonalam, máma... sejlik fel bennem a régi sláger dallama...), majd Pilisszentkereszt szélén ismét találkozunk a P- jelzéssel, de csak egy keresztezés erejéig, a túra itt a Z--on halad. Klastromkútnál ismét bélyegzés, vízkészlet feltöltése, és lelkiekben felkészülés a Vaskapu-szikla előtti, hogy is mondjam csak, kellemes 640 méterre... (Ez szerencsére a táv, a szint csak 194m...) Túratársamnak elkerekedik a tekintete egy picinyt, meglátva az emelkedő végén balra felfelé vezető szerpentint -- no igen, ez nem a budapesti nagykörút...

A sziklakapu alatt speciális :) bélyegzést kapunk, meg a biztonság kedvéért egy aláírást is. Itt még némi emelkedés következik, hogy aztán leereszkedhessünk a Vaskapu-völgybe -- aminek a túloldalán meg a P+-re térve ismét mehessünk fölfelé :-)))

A P+-ről jobbra le kell térni, előttünk páran sikeresen benézték a picit lightosan szalagozott elágazást, őket gyorsan visszakiabáljuk.

Lejtő, murvás út, sorompó a ma már látott aszfaltcsík keresztezése a műsor, aztán persze ismét fölfelé -- Fáj a körmöm (a Szurdokban sikeresen belerúgtam egy odanőtt kőbe), úgyhogy egyértelmű, hogy "ez a part lesz a végső...". Persze közben még a Zsivány-sziklára is fel kell menni, hiszen pont ott van pont, no meg rálátás a völgy másik oldalában található Vaskapu-sziklára.

Dobogókő szélénél még egy ronda szemét- törmelék- és civilizációs maradék-kupacot is kell keresztezni, majd parkoló, cél, döntés, hogy ennyi. Oklevél, választható kitűző, barack, pihi, buszra várás... Ja, és a Salabasina teljesítéséért egy plusz képeslap.

A tűra útvonala csodaszép, a rendezés elsőrangú -- gyakorlott/edzett túrázóknak szerintem kötelező darab. Túrafertőzni csak azért nem ajánlom, mert az az 1700m körüli szint azért tényleg nem vicc, pedig ez csak a rövidebb táv volt.

Ha adhatok ötletet a rendezőknek... Ha marad ez az irány, akkor lehetne egy "babatávot" csinálni a Szurdok alja, parkoló céllal, ami ebben az irányban bejárva ugye egy laza huszas, bő 900m szinttel, bár pont a névadó, a Szurdok maradna ki belőle.

(2009.07.14 22:27:53)

2007. július 5., csütörtök
Erősen gondolkodtam, hogy menjek vagy sem, aztán döntöttem: nevezési lap le- és kitölt (az ötlet nagyon jó, követendő mások számára is szerintem), távnak beírva 30km.

Reggel még kellett egy bevásárlás, majd irány Pomáz. Autót lerak, a 7:20-as buszig még reggelizni is volt időm. Bakancsra cseréltem a terepre eddig kiválóan megfelelt félcipőmet. Buszmegálló, tömeg... Weekendbus-os jármű beáll 7:20 körül (elvileg 7:18-kor érkezett Csobánkáról, úgyhogy nem csoda...), felszállunk, elférünk. A busz gyenge kezdés után erős visszaeséssel, nagyon küszködve, nem sokkal Dobogókő előtt feladja. Engem egy segíteni megálló autós felvesz/visz, úgyhogy a tömeg elõtt sikerül átvenni a bögrét (az ötletgazdának köszi!), leadni a nevezési lapot, és rögtön átíratni 40-re. Így azonnal indulhatok (8:30), nem kell megvárni a 30-as táv 9:00-i startidejét, ráadásul a túra eleje megegyezik a 25-ös távval -- ez később nagyon hasznosnak bizonyul...

Az itiner leírást, térképet, hosszmetszetet, az egyes pontok között táv- és szintadatokat, egyszóval minden információt tartalmaz, amit csak kell.

A Rezső-kilátóban kapom a figyelmeztetést, hogy ne csodálkozzak, ha az első szakaszon (Dobogókőig tartó hurok) lassabban fogok haladni, mint amire számítok...
A sárgán lefelé itt-ott málnaszakmai :) megállások, a szintesebb szakaszokon erős tempó, mert bõven lesz lehetőség lassan haladni. Fél óra után letérés a murvás útról, majd ereszkedés a Lukács-árokba. Most örülök annak igazán, hogy bakancsot húztam: simán veszem az akadályokat. Szalagok mentén ki az árokból (egy túratárs az árokban maradva robog tovább, mondván, mi nem tudjuk, mi az igazi jó...). Persze jóbol is megárt a sok, nekem bő fél óra elég volt :)
Némi aszfalt, majd a Rám-szakadék következett, ez utóbbi húsz percben, amibe belefért egy ep. is, jelzés értékű turbósítóval :)

A Rám-szakadékban bő tíz éve jártam, akkor kellemes láncos-kapaszkodós volt, most jóval komolyabb kiépítés miatt elszomorítóan gyorsan végig tudtam benne száguldani.

A neheze -számomra- csak eztán következett: Rám-hegyre fel, Miklós forráshoz le, majd a villanyvezeték alatt a susnyásban durván felfelé. Emiatt aztán nem is csodálkoztam azon, hogy delet harangoztak, mire a Hegedűs Róbert emlékhelyen elfogyaszthattam a kapott csokit.
Innen még szűk fél órámba került, mire felvánszorogtam a dobogókői parkolóba. Mérleg: 4 óra, 13.42km, benne a Lukács árok meg a Rám-szakadék. Nem is olyan vészesen rossz, bár lehetne sokkal jobb is...

A következő ep. a Zsivány-szikláknál egy kilátópont, ahol megmutatják a következő pont helyét, a Vaskapu-sziklát. Volt, aki viadukt, volt, aki csak kötélhíd után érdeklődött -- sajnos egyik sem állt rendelkezésre, úgyhogy tovább meneteltünk. A Római-úti elágazástól (de mindenütt, ahol szalagozást kellett követni) kellemesen, nem tolakodóan, de biztonságot nyújtva ismét szalagokat, illetve a leírást követve az előző ep.-on a túloldalról megcsodált Vaskapu-sziklánál találtuk magunkat. Itt az ep.-ba épp belógattak fentről két szálasan egy kötelet, de ereszkedni senki sem kezdett rajta. A továbbjutáshoz itt egy picinyke (-190m) szintet kell veszteni, viszonylag szűk távon (600m) belül. Itt nem fotóztam, egy túratárs kifejezett kérésére. (és lentről a többiek sem :-))

Nem csoda, hogy ez az ereszkedés megzavarta nagy tudású és híres túratársaimat is: az itiner szerinti "derékszögben jobbra" értelmezésével adódtak problémák, amit gyorsan sikerült rövidre zárni. Minthogy fél három felé járt az idő, ráadásul a térdem is nemtetszését fejezte ki az előbbi "lejtőcske" miatt, kezdtem sejteni, hogy a 40-es táv nem fog menni :-(

Innen fájós térddel, Klastromkút érintésével gyakorlatilag megkerülve Pilisszentkeresztet, egy jelentős vegetációval bíró szakasz (randa susnyás, na...) után _a_ Szurdok következett, sajna víz nélkül. Itt néhány tábla már hiányzik, illetve egy ki volt törve.

A szurdok aljánál, a parkolóban igazi terülj-terülj asztalkám, illetve egy kérdés várt: megyek-e tovább. Az órára nézve (fél négy elmúlt), meg a térdem tiltakozásának helyet adva a hosszabb táv teljesítését a jövő évi túrára hagytam, így átvehettem a 25-ös táv teljesítéséért járó kitűzőt és a szép, és egyedi szövegezésű oklevelet.
Közben persze fogyaszthattam a jól megérdemelt zsíros- májkrémes- lekváros- meg ki tudja, milyen finomabbnál finomabb kenyerek közül (köszönet a kenyérkenő hölgyeknek!)

A falatozást követően az aszfaltúton lefelé található buszmegállóig kellett még eljutni valahogy, azzal a tudattal, hogy "valamikor" jön a busz... Szerencsére sikerült a busz előtt a megállóba érni, így kellemesen elfáradva bár, de egy nagyszerű élménnyel gazdagodva indulhattam haza. 

(2007.07.05 22:20:22)