Túrablog

Az idei év eddig... Nos, túraszakmai szempontból nem volt túl termelékeny - viszont egy hét van a K100-ig, és egy gyenge 40-es táv van csak mögöttem... Ez a túra lesz a döntő: ha jól megy, akkor nyugodtabban vágok neki a jövő hét végi "sétának", ha nem... Akkor lehet, hogy el sem indulok.

A nevezés jól szervezetten megy, aztán még ide-oda pakolászok, úgyhogy az itiner majdnem a rajtban marad - de csak majdnem - visszasétálok érte.

Hárs-hegy - a kilátó javításából kikerült faanyag még az építmény tövében várja jobb sorsát - én megyek tovább, hiszen bőven van mit legyalogolni ma.

Príma időben üdvözlöm Hűvösvölgyet, aztán kapaszkodás a S- jelzésen - oda-vissza ismert szakasz, meglepetés talán csak annyi, hogy rengeteg hernyó zabálja a bokrok-fák leveleit :(

A parkolónál pont, majd az Újlaki-hegyre kapaszkodok fel - eddig "érzésre" jó a tempó - de ez még nagyon az eleje.

Virágos-nyereg, szusszanás, és megyek is kényelmesen tovább - a S- kellemesen hullámzik a hegyoldalban (a sárga szalagozásakor elvágott kidőlt fácska még megvan), a tempó inkább kényelmes, mint gyors, de sebaj, a természetet is érdemes élvezni, nem?

A Kötők-padját óvatosan tudom le - vigyázni kell a bokámra - egy hét alatt esélyem nem lenne helyrejönni...

Még egy hosszú kényelmes lejtmenet, és az etetőpont következik: szokás szerint zsíroskenyér-hagyma-szörp a menü - igyekszek gyorsan végezni, de ami finom, az finom, úgyhogy nehéz továbbmenni, de aztán csak sikerül :)

Épp kezdeném felvenni a húzósabb tempót - rég nem látott ismerős érkezik szemből - kirándul "csak úgy", nulla pontért :-) De nem lehet kihagyni a beszélgetést, hiszen ezért is jön az ember túrázni, hogy ismerősökkel találkozzon, nem?

Aztán persze irány tovább, hiszen bőven van még gyalogolni való előttem - elsőként egy hosszú, nem-annyira-vészes emelkedő. Letudom, és rövid időre elbúcsúzom a S- jelzéstől, hiszen ezen a túrán nem kell a kunkort megcsinálni - egyenesen átköt a túra saját jelzése a K- felé, majd pedig gyakorlatilag azon megy tovább.

A Muflonban természetesen privát frissítek - ha erre járok, és nyitva vannak, akkor ha tehetem, betérek - hogy egy kávéra, üdítőre, vagy épp sörre, az hangulattól, időtől, meg hátralévő távtól függ - most egy sör csúszik le, utána aztán irány a picivel fentebb lévő pont - itt egy rövid távról elkavart futó tanakodik, hogy mitévő legyen - aztán csak tovább jön velem - de csak a Kutya-hegy utáni kapuig - siet haza ugyanis.

Itt a szokásos fincsi cukorkából kapunk - alkalmi túratársam nekiiramodik Nagykovácsi felé, én meg kényelmesen sétálok szintén Nagykovácsi felé, a pár éve megváltozott útvonalat követve.

Letérés jobbra - szalag van, úgyhogy emiatt sem lehet eltéveszteni, jön a szalagozott átkötés a Z- felé.

Picit hosszabbnak tűnik, mint amire emlékeztem, de lehet, hogy csak a kellemes klíma teszi? Mindegy, enyhén balra tart a széles földút, és utána érkezik balról a jelzés, amin jobbra megyek tovább, a kellemesen árnyas erdészeti úton.

Az Anna vadászháznál jobbra tartok - emlékszem évekkel ezelőtt itt sikerült rossz irányba menni, azóta megtanultam, hogy merre van az arra :-)

Szintén figyelni kell Telkiben is - villanyoszlopon van a jelzés, ha jól emlékszem - a sokadik teljesítés okán már kevésbé figyelem ezeket a muflonfejeket...

A főúton egy Véda várja, hogy valakiről sztárfotót készítsen - autósok villognak egymásnak, nomeg a wazze is jelzi, hála azoknak, akik "nyomják a gombot" a mérőműszer láttán :-)

Engem nem zavar - bőven a megengedett 50km/ó alatti tempóban sétálok :-D

A szokott helyen ott vár a pont, pecsételek, aztán robogok tovább - picit unalmas, nem igazán szeretem szakasz jön - lakott terület, vízmű védterület, széles murvás út... Ismerős a terep, több helyen megállok - no, ez nagyon nem lesz jó így, K100 előtt...
Csak elérek a Z3 jelzésre vezető átkötéshez, és irány fölfelé a Tarnai-pihenőhöz. Szuszogós, de egy menetben összehozom, aztán a következő nekirugaszkodással a Z3P3 elágazásig jutok.
A kényelmes erdei úton próbálok rákapcsolni, hiszen az utolsó ep.-ig még azért kell menni, és nem lenne jó a pontzárást lekésni... Sikerül. Sőt. A ponton némi beszélgetés is belefér, hiszen "csak" egy Fekete-fej, meg a Hárs-hegy oldala van előttem, mint emelkedő...
Kényelmes tempóban letudom ezt is, bár a Hárs-hegy azért annyira már nem esik jól, lihegve bár, de nagyjából egyben csak feljutok a jól ismert pihenőig, ahol persze fölösleges lenne saját idő terhére pihenni, úgyhogy a lábam visz is tovább, egészen a célig.
Itt jól lefotóztatom magam a  GCjaro eseményjáró geovödörrel - a jelszót is felírom valahova, amit itthon már nem találok, úgyhogy ez a "bónusz" most kimarad...

A "szokásosat" hozta a túra, ami a rendezést és a terepet illeti - én azért nem annyira, de úgy érzem, csak bele fog férni idén is a Kinizsi :)

Amint tavaly, úgy idén is elvállaltam a 40-es táv szalagozását - a különbség annyi, hogy ebben az évben pontot már nem őriztem, ergo a túra napján a célt sem látogattam meg, úgyhogy kitűzőm sincs. Még :-)

Reggel kényelmesen, a fél kilences vonatot céloztuk meg - sikerrel, úgyhogy negyed tíz előtt már a Sramli sörözőnél dokumentáltam az indulást :-)

Jól ismert útvonal, lakott területen most nem rakunk ki szalagokat, úgyhogy kellemes tempóban haladunk Pilisszentiván széléig.

Kerül szalag az aszfaltos elágazáshoz, aztán a jobbra tartó ösvény bejáratához, meg a kapu előtti letéréshez is.

Közben egy érdekes hirdetményt találok: 2016. február 23-án társas vadászat... Nomostan az erdészetnek nem kellene az esemény után épkézláb időn belül takarítania? Mindegy, megyünk tovább.

A Szénások területén nem kéne szalagozni, de az Antónia-árok aljába azért kirakom, hogy véletlen se menjen el senki jobbra, a P- jelzésen...

Antóniát gyorsan letudjuk, Nagykovácsi szélén a szokott sűrűséggel rakom a szalagot, aztán következik a Muflon, ahol természetesen megállunk frissíteni - jól el is megy vele az idő, de sebaj, szalagozásnál meg seprésnél lazábban vehető a szintidő.

Kényelmes, jól jelzett széles sétányon/földúton vezet a jelzés, de azért néhány szalag kikerül az elágazásokba, biztos, ami biztos alapon.

A Shell-kútnál a gyalogátkelő táblájának oszlopán lecserélem a tavalyi szalagot :frissre :-) és szabályosan átkelve az úton folytatjuk a gyaloglást az Alsó-jegenye-völgyben.

A pihentető völgy után ismét kaptató jön - szalag az elágazásba, szalag fentebb - túratársam szerencsére jó alany arra, hogy kiderüljön, hol bizonytalanodik el az, akinek nincs helyismerete :-)

A sorompó után picit nehéz dolgom van, hiszen csak gaz van a jelzés mellett, de sikerül 2-3 szalagot kirakni úgy, hogy remélhetőleg senki sem megy el egyenesen...

Innen kellemes "hullámvasút" következik egészen a Virágos-nyeregig - gyorsan végigtoljuk, gondolom én, hiszen ez is egy eltéveszthetetlen szakasz...

Aztán csak kerül ki szalag, meg egy bedőlt fácskát is eltakarítunk az útból... Nem hittem volna, hogy a bicskámon lévő fűrész ennyire jól dolgozik...

A Füli büfé nincs kint a nyeregnél, úgyhogy pici szusszanás után megcélozzuk az Újlaki-hegyet - a rét jobb szélén futó földút a helyes irány - kap is szalagot úgy, hogy a nyeregből elindulva is látható legyen - legalábbis remélem, hogy látszik :)

Az Újlaki csúcsánál nem állunk meg, igyekszünk lefelé - túratársamnak sietős Hűvösvölgybe érni, ő ugyanis csak addig jön.

Tempósan érjük el a K-S- elágazását (Vadaskert), szalag, aztán nekilátunk leküzdeni a Vadaskerti-hegyet - nemsokára már a túloldalon ereszkedve rakom a szalagokat, ahova kell, aztán a Közép Út-ról balra térünk a keskeny ösvényre, amin hipp-hopp, Hűvösvölgyben találjuk magunkat :)

A "kötelező" lángosozás is rettenet módon viszi az időt, de enni csak kell, nem? Túratárstól elköszönök, nagy lendülettel tervezek tovább menni, de valahogy ez nem az én napom - a Hárs-hegy aljánál leülök picit... Hogy lesz ebből néhány hét múlva Kinizsi...?!

A jól ismert, vagy a hangulatom alapján picit már unalmas szakaszt igyekszem gyorsan letudni - szalag nem kell, úgyhogy csak a lábaimat kell pakolni előre :-)

Virág-völgy alja a következő említésre méltó hely - itt jól kiélhetem a szalagozási ösztöneimet - a felső ösvény is kap jócskán jelzést, az alsó meg a végén, hogy aki lent megy, az is észrevegye, hogy merre van tovább - aztán persze irány a Csacsi-rét.

A völgy keresztezésénél már volt szerencsém egyenesen tovább menni, úgyhogy szalag oda is kerül, mint ahogy a Csacsi-rétről kivezető út mellé is.

Ez a szakasz szépen jelzett, jól mutatja a széles, sétány szerű ösvény is az utat, úgyhogy aránylag gyorsan tudok haladni.

Jobbról érkezik a P- aztán hamarosan a P-S-S+ elágazás következik - szép, nagy kereszteződés, illendően megkapja a megfelelő ága a szalagokat, és jöhet a kényelmes lefelé Nagyszénászug széle felé.

Sorompó, kis ösvény, tavalyi frissítőpont helye... Idén nem leszek itt :)

Komolyabb, vagy inkább tartósabb vegetáció hiányában nehezen jelölhető jobbos letérés a Kies-völgy felé - azért csak sikerül a szalagokat ki, vagy inkább lerakni :-)

Sorrento-ig szinte meg sem állok, ott is csak egy szusszanásnyit - sokszor voltam itt, úgyhogy a nézelődést most kihagyom - igyekezni kell, hogy naplemente előtt végezzek...

A "műút" túloldalán azért kötök egy kapujelzést az ösvény bejáratához, meg beljebb is rakok egy szalagot.

Újabb sorompó, újabb elágazás - a S- jobbra tér, egyenesen a S+ vezet le Budaörsre, úgyhogy néhány méter szalaggal itt is könnyebb leszek :)

Felsőszállás utca - nagyjából Hűvösvölgy óta vártam erre a pillanatra - bár itt meg azon jár az agyam, hogy a Törökugrató is ott van még a "végén"...

Mindegy, jobbra kirakok két szalagot - egy autós épp izzót próbál cserélni - nehéz művelet - tényleg az, nem úgy, mint anno huszonegynéhány éve, amikor legfeljebb egy csavarhúzóra volt szükség, de sokszor még arra sem...

Váltunk pár szót az izzócseréhez kapcsolódóan az élet dolgairól, aztán megyek tovább, hiszen "még van" a távból, bár egyre kevesebb.

A Huszonnégyökrös védett területére fordulva az oszlop kap szalagot, aztán bent "csak módjával", de ahol kell, ott kell alapon még kikerül egy.egy szalag a kritikusabb elágazásokba - itt célszerűbb lenne a jelzéseket fel és megújítani, jobban látható helyre festeni.

A harmadik "derékszögben balra" után feltűnik a kilátópont - ujjé, már "csak" le kell sétálni Budaörsre, és akár mehetek is haza - a Törökugrató szaalgozás szempontjából kihagyható lenne - de ha már itt vagyok, és ha már el szeretném számolni a teljesítést, akkor biza' nem tehetem meg, hogy a torta habját nem fogyasztom el :-)

Szerencsére a meredeken lejtős aszfalt nem túl hosszú, utána néhány kanyarral meg a főúton való óvatos átkeléssel ismét fölfelé lehet gyalogolni.

A Törökugratóhoz a letérés megkapja a szalagját, illetve a csúcsot érintő kört is megcsinálom/szalagozom, mint tavaly - Egyik oldalon fölfelé, másikon lefelé, aztán a vaslépcső is kap szalagot úgy, hogy csak lefelé jövet látszik.
Lent a bányaudvarban a cserszömörcés karsztbokorerdőről meg a sziklagyep növénytársulásról, no meg a dolomitról olvasok okos dolgokat, valamint egy másik tábláról az is kiderül, hogy a Naprózsa botanikai tanösvényt jártam az előbb végig. A bányaudvart elhagyva erősen turkálok az emlékeim között, hogy melyik út a helyes - sikerül jól döntenem, úgyhogy "csak" némi aszfaltkoptatás (meg egy lépcsősor) van már hátra a leendő célig.

Bár itt már nem rakok szalagokat, de így nyolc után érek célt... Erre a bejárásra, már ami az időt illeti, nem leszek büszke - hazafelé azon gondolkodom el, de nagyon komolyan, hogy ilyen erőnléttel meg motiválatlanul érdemes-e a Kinizsibe belevágni...? Lesz még egy Budai 50, majd ott eldől, hogy mi legyen...

Tavaly rendezték először, számomra akkor még ismeretlen területen - úgy az útvonal, mint a rendezés miatt egyértelmű volt, hogy idén is jövök - és így is tettem.

Az autós logisztika idén is jó szolgálatot tett, a rajt/cél környékén volt némi kavargásom, de aztán csak sikerült ráismernem a megfelelő utcára, és az iskolától nem messze találtam is parkolóhelyet.

Rövid táv, kényelmes terep, úgyhogy futós-kocogós teljesítés a terv - majd kiderül, hogy alakul :)

A nevezésnél gyorsan végzek, útvonal mint tavaly, úgyhogy csak a technika feléledésére kell várnom picit, aztán tempósan nekilódulok ennek a kellemes körnek.

Az eleje és a vége lakott terület,  no meg hosszan aszfalt és beton, úgyhogy az aszfaltos futócipőben tolom - a terepi rész is kényelmesen futható benne egyébként.

Gyorsan elérem az első EP-t, kattintok kettőt, aztán pecsét, és robogás tovább, lefelé.Aszfalt, főút, nem jön semmi, a vasútnál szintén - jöhet a süppedős homokkal fedett földút :-)

Ez picit nehezebb, mint a sima aszfalt, de tartom a tempót, jobbról másik földút érkezik - itt fogok visszafelé jönni, remélhetőleg hamarosan :-)

A Merzse sarkánál pici parkoló, jobbra tartok, hogy a táblát lefotózzam - a követőimnek mutatom, hogy hol kell tovább menni, mert én csak a tábla miatt... Ők is fotóznak :-)

Beszédbe elegyedve a túratársakkal gyalogos tempóra váltok, így érünk a nem túl régen felépült kilátóhoz, a második EP-ra.

Édesség és bélyegzés, aztán fel a kilátóba - sokat persze nem időzök, hisz várnak otthon, de azért néhány fotó készül itt is.

A két táv szétválásáig társasággal, utána ismét szólóban  kényelmes, széles földút, jó tempóban van meg ez is. A szétválásnál egy jobb-bal kombináció, tájékoztató táblák, aztán az erdősáv végén jobbra, aztán a gémeskúthoz ismét - a ponton csak bélyegeztetek, és megyek tovább, a túrához képest hosszan (~2km), egyenesen.

Oda-vissza szakasz süppedős homokkal, vasúti átjáró - vonat épp nem jön, úgyhogy megállás nélkül érkezek vissza a lakott területre.

A vasútállomástól ismét hosszú egyenes - egy csodaszép fasor - itt is meg kell állni egy picit hiszen az utolsó EP. itt van.

A főútnál egy bal-jobb kombináció, aztán balra fordulva az iskolaudvart a hátsó kapun elérve már a célban is találom magam - kevesebb, mint két óra alatt. A célban az adminisztráció hasonlóan gyors - a "menű" tesztelése viszont nem, hiszen bőven van miből csemegézni.

Rövid, aránylag sok lakott területet tartalmazó séta, de nagyon jól eltalált, szép útvonallal - családi programnak is tökéletes - akár túraként, akár egy hét végi rövid kirándulásként.

Ez is egy olyan túra, ami rendszeresen ott van a bakancslistán, mert ritkábban látott területekre is elvisz, de sajnos kevesebbszer sikerül beilleszteni a programba, mint szeretném. A lényeg, hogy idén sikerült :-)

A rajt a Gyermekvasút végállomásánál van, tömegközlekedéssel kis gyaloglással, de jól megközelíthető a Fogaskerekű felső végállomásától.
Az útvonal majdnem a szokásos - egy frissítőpont került bele - egy szalagozott letérés lesz nem sokkal az Úti Madonna kápolna előtt, kapjuk az instrukciókat a rendezőktől.
Az útvonal eleje a Gyermekvasút túrákról (is) ismerős, azért figyelek a szalagozásra is - a szerpentinről valóban leirányít balra - opsz, akkor nem csak a táv, de a szint is nőtt, hiszen itt kell visszamászni :-)
Az aszfaltra érve a Kázmér u. felső ága a helyes választás, ahol mintegy 150 méter múlva valóban frissíthetünk a Botanicon Kert Klub jóvoltából.
A szélben persze nehezen lehet a műanyag poharakat, meg a nyári táborokra szóló szórólapokat rendben tartani, de azért nagyjából sikerül - segítek a hölgynek összeszedni a feltámadó szál jóvoltából szana meg szerte meg szét :) szálló papírokat, aztán tovább indulok.
A kápolnánál csak egy rövid bélyegzésre állok meg, aztán robogok le a vülgybe.
Nem eltéveszteni, ez nem a Gyermekvasút nyomában túra, úgyhogy nem jobbra felfelé tovább, hanem át a kis hídon, hogy a túloldalon egy rövid kapaszkodóval ismét aszfalt kerüljön a talpam alá.
Rutinosan fordulok az Ördög-orom felé vezető utcába, nem kell az egyébként jó leírást böngésznem, így a papírom csak a kilátópontnál lévő ep-n kerül elő ismét.
Ahogy írva vagyon, érdemes a P+ leágazása után picit tovább ereszkedni a Z3 jelzésen, mert csodaszép a panoráma - aztán persze visszakapaszkodok, hiszen a P+-on vezet tovább a túra.


Az Irhás-árok keresztezése picit hosszabb, és több felfelé szintet tartalmaz, mint a Farkas-völgy rögtön, a túra elején, cserébe totál aszfalt/beton.
Jelzés van, mutatja az első kanyart jobbra - nem szabályos, de érthető, maradjunk ennyiben :-)
Jobbról érkezik a Futrinka utca - de se egy Mazsola, se egy Tádé... Hiába, ez a valóság, és nem a korosztályom által jól ismert mese :-)
Az Irhás-árok túloldalán félbemaradt építkezés mellett baktatok fölfelé, aztán egy támfal lépcsőjét mászom meg - a kék közkútnál sokan frissítenek - nekem nincs rá szükségem, úgyhogy sétálok tovább.
Innen még egy kevés emelkedő - de végre erdőben, ismerősökkel beszélgetve, egyetemi élményekről, meg sok egyébről...
A KFKI-s buszfordulónál újabb pont, gyors igazolás után már robogok is tovább.
A Végvári-sziklánál rövid szusszanás, aztán kocogósra fogva tovább Makkosmáriáig. Valaki rettenetesen büdös füstöt kibocsátó valamit szív - szerencsére futtában csak rövid ideig érzem... Soha nem fogom megérteni, hogy hogy lehet a friss levegő helyett ilyesmit élvezni...
Makkos után a Z+-on rövid verseny egy biciklissel felfelé - sikerült döntetlenre kihozni :-) A S- jelzésre kanyarodva jól kipihentem magam, mire a Csacsi-rétre értem :-)
A Virág-völgyben szinte mindig van valami érdekes - most épp egy cincér süttette magát az ösvényen, úgyhogy egy gyors fotó után egy számára kevésbé veszélyes helyre költöztettem, hiszen elég nagy volt ma errefelé a gyalogos forgalom :-)
Út közben még újabb ismerősök mellett robogok el, aztán utánam szólnak, lassítok, váltunk pár szót, aztán csak gyorsabb tempóra váltok - jó lenne már beérni :-)
A S+ levezet a Budakieszi-hágóhoz, és azon túl egészen a célig. Sajnos a parkolónál sikerül "lemenni a jelzésről", és a Szilfa-tisztást rossz oldalon kerülni :-( No mindegy, ez így alakult...
A célban gyors adminisztráció után egy rövid falatozást még megejtek, aztán kényelmes tempóban elindulok visszafelé, megcélozva a legközelebbi buszmegállót.

Tapasztalt rendezők jól összerakott túrája, kényszerűen aszfaltos/lakott területi szakaszokkal tarkítva. Az útvonal jól követhető, nehéz szakasz nincs benne - szép panoráma és tt.-k által ritkábban érintett szakasz annál inkább - érdemes kipróbálni kevésbé gyakorlott túrázóknak is.

---

Track: Track_GYERTEK_KI_A_VADASPARKBA_2016_szurt.gdb

---

A következő solymári buszig volt bőven idő, úgyhogy a nevezést kényelmesen letudtam, és az A3-as méretű térkép/itiner lapot nyugodtan el tudtam rakni, mielőtt buszra szállva a solymári benzinkútig zötykölődtem.

A gps beindítása meg mindenféle tollászkodás után az Alsó-Jegenye-Völgy jól ismert sétányán kocogósra fogtam a tempót, mert a cél itt (is) egy gyors teljesítés - lett volna, de máshogy alakult.
Valahogy idén nem nagyon jönnek a tempós menetelések, csak a beszélgetős-sétálós túrák... No mindegy - beszélgetve kapaszkodunk fel a S- emelkedőjén - a terep jól járható, az időjárás is aránylag kegyes :)
Virágos-nyeregnél kint van a Füli büfé, úgyhogy megállok, egy kis beszélgetés József Attiláról, meg a túráról, meg úgy a világ dolgairól - egy sör mellett.
A következő szakaszon ahogy látszik is, kellemes "tavaszi útviszonyok" között törtünk egyre csak előre.
Ismerős terep, úgyhogy a jelzéseket nem is kell figyelni, így aztán gyorsan az Újlaki-hegy következik.  Pecsét van, aztán irány tovább - engem vár a reggeli "bemelegítés" céljában a jól megérdemelt ellátmány, úgyhogy a Nyéki-hegyen már azért a tervezett tempóhoz hasonlatos sebességgel robogok át.
Ennek "örömére" a Gyermekvasút 10 céljában jól elbeszélgetem (meg elkajálom, hiszen a zsíroskenyér-hagyma kombó ellenállhatatlan, mint mindig) az időt - huss, egy negyed óra itt is ugrott...
A Nagy-Hárs-Hegyet valahogy most nem szeretem - nem nagyon megy egyben fölfelé - tunyulok, közben meg bő másfél hónap van a K100-ig...
Megállásokkal azért csak letudom ezt a púpot is. Szépjuhászné előtt az út bal oldalán már csak hűlt (és szépen elegyengetett...) helye van az egykor fene tudja, mi célból épült, és hajléktalanok által "használt" romos épületnek - ezt még megörökítem, aztán elrakom a telefont, és igyekszem "csak" haladni a (talán túl) jól ismert S- jelzésen.
Itt már egyedül mentem, de ettől függetlenül elég kevés motivációm volt "sportos" teljesítésre - mindegy, szintidő-kihasználós túra is kell :-P
Virág-völgy azért egészen jól ment fölfelé - sajnos valami "meggondolatlan kiránduló" (óvatlan barom) ott hagyta parázslani a tábortűz maradványait (masszív vastag parázsló farönk), úgyhogy itt meg tűzoltással ment az idő (de legalább van mire fogni...)
Ez a kis "közjáték" tette, vagy az, hogy ránéztem az órára, nem tudom, de csak sikerült megtalálnom a gyorsabb sebességfokozatot, és a következő, enyhén hullámzó, széles erdei úton haladó szakaszt elfogadható tempóban megtenni.
A csillebérci elágazásnál automatikusan fordulok jobbra, ahogy Szénászug után a Kies-völgybe vezető letéréssel sincs gond - sajnos a tarvágás miatt jelzés az nincs (ha majd a Sárga túrát szalagozom, akkor ide bőven kell tartalékolni...).
A keskeny ösvény  a völgy oldalában lelassít - Sorrento után se nagyon jön vissza a kedvem a gyors haladásra - egy halovány "mikor lesz már vége" gondolat is felmerül, de azért megyek rendületlenül.
Végre feltűnik a sorompó, ahol a Budaörs felől érkező S+ jön szemből - no, mindjárt itt a Felsőszállás utca - és valóban :)
A védett terület táblánál jobbra, innentől már tényleg nincs sok hátra - ahol lehet, igyekszem hozni valamit a nagyon vacaknak ígérkező időmön, de a kitett ösvényen nem a legalkalmasabb erre.
Meg persze már a Sárga túra szalagozására is gondolva azért nézelődök, hogy hol kell majd segítség az erre járó túrázóknak.
Az utolsó kilátóponton azért elcsattintok egy képet, aztán robogok lefelé, az aszfalton már megint jó tempóban, egészen a célig.

Az útvonal szép, jobb időben nagyon sok helyen kínál szép panorámát. Ráadásul - ahogy az A3-as itineren is olvasható - egyénileg vagy csoportosan, túramozgalom jelleggel is bejárható, és akkor is "jár" a díjazás, úgyhogy csak ajánlani tudom.
Az egyszerű rendezés (nincs szalag, nincs ellátás, nincs nagy felhajtás) mellett a díjazás, és az idős rendezői gárda nekem egy olyan hangulatot ad ehhez a túrához, ami a kedvenc túráim közé sorolja ezt a gyaloglatot.
Remélem, lesz jövőre is.

---

Track: Track_A VAROS PEREMEN 2016_szurt.gdb

---

Idén is a szokásos duplára készültem, hiszen jó szokás szerint a ferencvárosiak által rendezett "A város peremén" túra is ezen a napon került megrendezésre.

Ami változott, az annyi, hogy nem a Gennaro Verolino iskolától, hanem az  NKE - Rendészettudományi Kar volt a rajt helyszíne - azaz a táv mintegy 1200m-rel több lett - a rajtidőszakok viszont nem változtak, úgyhogy nem volt mit tenni, gyorsabban kellett haladni - ami azért jó közelítéssel sikerült is :-)

Előnevezésre is lehetőség volt, de kihagytam, és reggel a helyszínen intéztem az összes formaságot - igencsak gyorsan, úgyhogy 8:10-kor már indultam is a ködös Normafa felé, egészen jó tempóban.

Az első pontnál gyors bélyegzés, szinte meg sem állva - fotózni nem érdemes, de azért a székelykapu után mégiscsak előkerül a technika, és megörökítem a város parkká alakított csomópontot...

Makkosmáriáig a kellemes lejtőn kocogósra fogom a tempót - az indulástól számítva bő fél óra kellett idáig - mondjuk az is igaz, hogy szint ebben nem nagyon volt :-)

Makkos után P- a kedvenc "integetős" fát, illetve ami maradt belőle lefotózom, aztán tovább, hiszen a szint "java" még előttem van :-)

Virág-völgynél érkezik a S- jelzés, no, itt még fogok ma járni, ha minden igaz, csak picit később, és visszafelé...

Idővel jól állok, de azért itt-ott belekocogok a Szápjuhásznéig tartó szakaszon, tartalékolva persze a következő gyaloglatra is az energiát :-)

A Hárs-hegyre fölfelé is csak óvatos duhaj módra caplatok, persze megy egyben, de azért lihegős lesz a vége - jól jön az a kis szintút a csúcs előtt.

Lefelé persze ismét kocogással vegyítem a tempós gyaloglást, így aztán sikerül picivel tíz óra után a célba érni.

A gyors adminisztráció után a "túramenüt" egy "majd visszafelé" felkiáltással kihagyom, és lerobogok a busz végállomásra, nevezni a következő sétára.

Bár van a ennek a rendezvénynek hosszabb távja, úgy gondolom, hogy a ferencvárosiak "A város peremén" túrájával együtt ez a rövid táv príma program lehet: kocogós bemelegítés reggel, pici buszozás Solymárra, aztán pedig Dorothy nyomában (mindig a sárga úton...) irány Budaörs.

A rendezés egyszerű, ahogy az útvonal is, gyerekekkel akár egy vonatozással kombinált délelőtti programnak is tökéletes.

---

Track: Track_20160409_gyermekvasut_10_szurt.gdb

Tizedik alkalommal jöttem el Biatorbágyra, erre a kényelmes, jól jelzett útvonalon, profin rendezett túrára - és idén sem kellett csalódnom: nagyszerű élmény volt.

Idén a korábbi évektől eltérően a rajt a főút másik oldalára, egy kis parkba került, ami picit sorban állósra sikeredett, de így is egészen gyorsan túl lehetett esni a formaságokon, és kézbe venni a jól ismert színes, térképes itinert.

Tizedik rajt, azaz kilenc éve volt, hogy nekivágtam az ismeretlennek, és eljöttem ide első alkalommal - hogy aztán egy bokagyötrő kő miatt bicegősre sikeredett teljesítés végén belépjek a TTT-be, és megvegyem életem első túranaptárát... Azóta idült túrafertőzésem van - de ez nem baj :-D

Az aszfalton tempósan robogok, az eleje inkább a mozgás élvezetéé, mint  a tájban gyönyörködésé, persze a jól ismert emelkedő tetejéről azért jó visszatekinteni azokra, akik épp fölfelé kapaszkodnak :-)

Aztán az első pontnál pláne érdemes körbenézni - persze csak óvatosan, hiszen ha innen leesz valakit a fene, akkor legfeljebb kiskanállal szedik össze - és ez fölöttébb káros az egészségre.

A kilenc évvel ezelőtt galád tettet végrehajtó követ már meg sem találom, bár nem is nagyon keresem... MInt ahogy a meredek lejtőn sem próbálom meglelni azt a kiálló gyökeret, amiben egyik évben majdnem felbuktam - el sem merem képzelni, mi lett volna ha...

Jó dolog "sokadszor" járni egy túrán, hiszen rengeteg emléket tartogat az útvonal... A lejtő után persze itt is emelkedő következik - kispistázva vágjuk le a végén a kényelmes kunkort a durván meredek kapaszkodás élményéért :-D
Emelkedő, lejtő, emelkedő... Kellemesen hullámzik az útvonal, aztán újabb pont, elágazás - 25-ös táv balra, rövid táv egyenesen - ha nem lenne jelezve, akkor is vinne a cipellőm a helyes útvonalon :-)
Egy következő elágazásban jobbra tartok, ahogy kell, aztán nyílt terep és meg nem unható panoráma...

Szokatlanul hosszú kihagyás után egy rövid kocogós túrával próbálok visszatérni -  szerencsére "csak" munkahelyi elfoglaltság okán nem volt lehetőségem szabad hétvégét, vagy legalább egy-egy szabad napot csinálni magamnak - most szerencsére sikerült :)
A rajt/cél  Máriaremetén, a templomkertben volt, az útvonal eleje-vége kényszerűen aszfalt, ráadásul a Remete-hegyre való kapaszkodástól eltekintve kényelmes terep, úgyhogy a futócipőt húztam a

A Remete-szurdokból kifelé azért belassultam, kellően szuszogósra sikeredett a kikapaszkodás, de azért egyben összejött - viszont utána nem sok "kedvem" maradt kocogni :-)

Ismerős túrázóval váltok pár szót - ő már túl van a hosszabb távon, úgyhogy a K+ felé indul tovább, én maradok a K- mellett, egészen a S- jelzés érkezéséig, ahol "felírós" pont vár.

Túl a felén, úgyhogy innen már "visszafelé" tartok - természetesen a S- által leírt jelentős kunkort követve.

Meglepő módon a lejtőn lassulok le - vagy inkább itt fogy el a tempós gyaloglási kedvem? Fene tudja,

A Középső-Jegenye-völgynél S+ jobbra, aztán az aszfalton egy jobb-bal kombinációval a K+ következik, hogy aztán a templomkertbe érve konstatálhassam, hogy ez, ritka kivételként nem Budapest-kupás gyaloglat volt - végül is nem a kupa miatt túrázik az ember :-)