Rólam
K100 visszaszámlálás 2022
Blogarchívum
-
►
2015
(30)
- ► szeptember (2)
-
►
2014
(37)
- ► szeptember (2)
-
►
2013
(34)
- ► szeptember (5)
-
►
2012
(35)
- ► szeptember (6)
-
►
2011
(47)
- ► szeptember (5)
-
►
2010
(50)
- ► szeptember (3)
-
►
2009
(31)
- ► szeptember (3)
-
►
2008
(22)
- ► szeptember (2)
Címkék
2010
(50)
2011
(47)
2014
(37)
2012
(35)
2013
(34)
2009
(31)
2015
(30)
2007
(23)
2008
(22)
Gyermekvasút nyomában
(17)
seprű
(12)
Monoton
(11)
éjszaka
(11)
Bia 25
(10)
Budai 50
(10)
Gyermekvasút nyomában N
(9)
Hegedűs Róbert emléktúra
(9)
Meteor
(9)
Vasas maraton
(9)
2016
(8)
Budai kilátók
(8)
Gyermekvasút nyomában É
(8)
Halmi dűlő
(8)
Sárga
(8)
Együtt a magyar családokért
(7)
Gyermekvasút túra
(7)
Kinizsi
(7)
A város peremén
(6)
Barlangtól barlangig
(6)
Budai tájakon
(6)
Fóti Somlyó
(6)
Himbi-Limbi a Libegő alatt
(6)
Meteor 21
(6)
Monoton minimaraton
(6)
Tojás
(6)
rendezés
(6)
BUÉK
(5)
Buda határán
(5)
Budai kilátók extra
(5)
K100
(5)
Normafa
(5)
Piros
(5)
Téli Gyermekvasút
(5)
bejárás
(5)
EKF
(4)
Gyertek ki a Vadasparkba
(4)
Szomor
(4)
Zöld
(4)
Buda bércein
(3)
Budai trapp
(3)
Budapest terep félmaraton
(3)
Falasokk
(3)
HASE
(3)
Merzse-mocsár
(3)
Monoton maraton
(3)
Szurdok
(3)
Tojás 30B
(3)
Téry Ödön emléktúra
(3)
Tündér 7
(3)
Vár a Mikulás
(3)
Éves összefoglaló
(3)
Óbudai határtúra
(3)
Aragonit 10
(2)
Csabdi
(2)
Gerecse 50
(2)
Határjárás
(2)
Hegedűs Róbert emlékséta
(2)
Hárs-hegyi hétvége
(2)
KTF
(2)
Kitörés
(2)
Lábatlan
(2)
Meteor maraton
(2)
Monoton félmaraton
(2)
Nagybörzsönyi négylevelű
(2)
Pilisi trapp
(2)
Retro túra
(2)
Tanúhegyek nyomában
(2)
Tojás 30A
(2)
Tátralátó
(2)
Vitézlő
(2)
Vértesi barangolások
(2)
Zongor 45
(2)
Zsíros deszka 10
(2)
szalagozás
(2)
terepfutás
(2)
Éger-völgy
(2)
11km a XI. kerületben
(1)
20 éves a TTT
(1)
BEAC 30
(1)
BSI-túranap
(1)
Balaton 20
(1)
Budai 25
(1)
Budaörsi dolomitok
(1)
Bujáki kikelet
(1)
Börzsönyi kék
(1)
Corvin
(1)
Cserhát
(1)
Dolina
(1)
Don Bosco
(1)
Dél-börzsönyi kilátások
(1)
Dűlőkeresztelő
(1)
Együtt a magyar családokért (Á)
(1)
Forrástúra
(1)
Forrástúra a Börzsönyben
(1)
Forrástúra a Köszegi-hegységben
(1)
Geocaching tt.
(1)
Görgey
(1)
Havazoo
(1)
Hidzsra a várból
(1)
Hol a következő
(1)
Iluska séta
(1)
Kakukkhegy
(1)
Karszt
(1)
Kikelet vizei
(1)
Kincsem
(1)
Kinizsi 25
(1)
KisNyolcas
(1)
Kiss Péter Emléktúra
(1)
Kohász kék
(1)
Kéktúra a Cserhát-kupáért
(1)
Kézdi 10
(1)
Less Nándor
(1)
Libanoni cédrus
(1)
Libegő
(1)
Magas Bakony
(1)
Masni
(1)
Mecsek 999
(1)
Merzse-mocsár É
(1)
Moccanj. Városliget
(1)
Mátra 40
(1)
Mátrahegy
(1)
Nahát
(1)
Nyerges 40
(1)
Oroszlány
(1)
PMTT
(1)
Pest irányába
(1)
Sorrento 21
(1)
Szent Margit nyomában
(1)
Séta az éjszakában
(1)
Tojás 20
(1)
Turul
(1)
Téli teljesítménytúra
(1)
Töki tökölő
(1)
Viharbükk
(1)
Váci csata 20
(1)
Vándorbottal a vasparipáért
(1)
Várnak a várak
(1)
Városliget
(1)
Vöröskő
(1)
Zebegényi séta
(1)
Zugligeti
(1)
elmaradt
(1)
feladva
(1)
túramozgalom
(1)
Éjjel a Mezőföldön
(1)
Ну погоди
(1)
Ars Poetica is lehetne
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
A
Túranaptár
Túrák
Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.
Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Óbudai határtúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Óbudai határtúra. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. március 30., vasárnap
2014.03.30. Óbudai határtúra 15 (pontőrködés és seprés)
22:43
|
Bejegyezte:
turablog
|
Idén is úgy alakult, hogy pontot őriztem a Kiscelli kastély mögötti
parkban, és utána teljesítettem a 15km-es táv hátralévő részét.
Reggel bőven a rajtidő előtt érkezem a gimnáziumhoz - a többiek már
szorgoskodnak a rajt kialakításában, nekem néhány irányjelző nyíl
kirakása jut, aztán pontőr kollégával elindulunk, hiszen hamarosan
jönnek a résztvevők is.
Pici vita, aztán beadom a derekam, és nem a
szokott útvonalon, hanem egy keresztutcával később indulunk neki a
domboldalnak - a Kandó kollégiuma mellett viszont nem hagyom magam, és a
lépcső helyett egyenesen megyünk tovább az úton - amerre a jelzés is
vezet, de biztos, ami ziher, kerül ki szalag is.
A kis kápolna még
alszik, a kálvária keresztjein még itt-ott a téli "csomagolás" is
megvan, annak ellenére, hogy bőven benne járunk a tavaszban - és ezt nem
csak a naptár, hanem a szépen zöldellő növényzet is mutatja.
Egy szalag még a letéréshez, elfoglaljuk a helyünket a már jól
ismert padnál, és nem is kell sokat várni, hogy az első résztvevők
megérkezzenek.
Ismerősök is érkeznek szép számmal, fényképek készülnek, beszélgetünk -
kellemesen telik az idő - itt még mindenkinek őszinte a mosolya :-)
A pontzárás után pontőrtársam nekilódul, hiszen ő a hosszú távot söpri, én meg kényelmes tempóban sétálva indulok a jól ismert útvonalat követve.
A második pontot a kolléga zárta, jóval a pontzárás után ott érnek be túratársak - picit "elkésték" a rajtot - mindegy, a lényeg, hogy itt vannak, nem?
Mátyás-hegy, lépcsőzés fölfelé - az egykori bányaudvaron kövekből kirakott ábrát fentről lefotózom - aztán megyek tovább,hiszen van még itt is fölfelé - aztán meg meredeken le, hogy pici aszfalt után egy újabb, bár kisebb puklit küzdhessek le. Na jó, annyira azért nem kellett küzdeni :-D
A következő pontnál picit megállok beszélgetni - jól teszem, mert újabb résztvevők kerülnek elő mögöttem - udvariasan magam elé engedem őket is, aztán megyek én is tovább.
A Hármas-Határ-Hegy pontja már bezárt - jó, pontzárás ideje után vagyunk picivel, de a seprűt akkor is meg kéne várni... No mindegy, egy OKT-s bélyegzést begyűjtök azért.
A túratársaknak megemlítem a repülős emlékhelyet - idővel nem állunk jól, úgyhogy a kitérő most elmarad - a Vihar-hegy nyerge a meredek le-föl sétával nem; kölcsönadom a botomat az egyik túratársnak, hogy jobban menjen neki az emelkedő :)
Virágos-nyeregnél egy időre elbúcsúzunk a K- jelzéstől, és a zöldet követve érkezünk a Csúcs-hegyi nyeregbe. Itt két régi ismerős őrzi a pontot - gyorsan összepakolunk, és a kéken együtt megyünk vissza Virágos-nyeregig. Itt ők lefelé indulnak, én meg váltok a zöld jelzésre.
A kényelmes szintúton gyorsan haladok, utol is érem az utolsó résztvevőket, úgyhogy a következő pontig ismét együtt megyünk - Farkastoroktól természetesen a Z+ jelzést követve - azaz a kereszteződésben gyakorlatilag egyenesen tovább.
A következő ponton fölfelé már jártunk, ismét adok egy kis előnyt a többieknek :-) aztán a pont őrzőjével indulunk utánuk a jól követhető K3 jelzésen a Kőtaraj felé.
A panoráma most is csodaszép, a jelzésen lefelé meg meredek az ösvény - akinek ez problémás, az picivel visszább talál egy leágazást jobbra, ahol valamivel könnyebben lehet lejutni a Kőtaraj melletti völgybe.
Innen már városi szakasz jön, papír,leírás, minden nélkül, emlékezetből vesszük az akadályt, és kényelmes tempóban érünk be a célba.
Címkék:
2014
,
Óbudai határtúra
,
rendezés
,
seprű
|
0
megjegyzés
2013. március 11., hétfő
2013.03.03. Óbudai határtúra 15 (rendezői bejárás)
23:24
|
Bejegyezte:
turablog
|
Tegnap egy családi Normafa 10, ma pedig egy rendezői bejárás került sorra. A rajtba nagyjából pontosan érek, nem gond, nem én vagyok az utolsó :)
Az indulás után mutatom a tavalyról jól ismert utcát fölfelé: át a villamossínen a gyalogos átkelőn és a szemben lévő utcán fölfelé.
A jelzés is hamar megvan, az első sarkon máris fordulunk jobbra, az érdekes díszítésű házak közé.
Jobbra lent a Kandó villanymozdonya pihen, picivel később a csapat eleje (a náluk lévő leírás szerint) balra indul egy lépcsőn - hiba, ugyanis ez a régi jelzés, az új az itt egyenesen halad tovább... Mindegy, nem én vagyok a "főnök" :-) megyek a többiek után. A jelzés, bár igencsak ütött-kopott, de azért itt-ott még megvan, úgyhogy nagyon elkavarni erre sem lehet - a leírás javítva lesz, az első ep-hez egyébként mindkét irányból kellemesen el lehet majd találni (teszek ki szalagot vagy A4-es lapot, ahova kell).
Miután megnéztük, hol fogok pontőrködni, aszfaltra váltunk, egy bolt jobbra, egy picike körforgalom, majd a Barlangtól Barlangig-ról is ismert, a Mátyás-hegyre felvezető lépcső aljában állunk meg ismét: itt lesz a következő pont, úgyhogy ez a letérés is "pipa".
Felfelé egy helyen előjön a "balra vagy jobbra" dilemma, szalag előjegyezve, egyébként meg jobbra tartva megyünk tovább, fölfelé.
A kőbánya szélén futó kerítésig merészkedve érdekes ábrát látunk a bányaudvaron kőből kirakva - vagy ufók, vagy vicces kedvű emberek csinálták :-)
Innen még egy pici szint, majd lefelé, ahogy a jelzés mutatja, itt bal oldalon egy csőkorláttal lekerített zsomboly nyílása sötétlik (belelesni szabad, beleesni tilos).
Miután ismét kiértünk az aszfaltra, előjegyzünk néhány újabb szalagot (kell, Zöldgömb filozófia ide, vagy oda...), közben megörökítem a "merre nem szabad lemenni a hegyről" utcán feltáruló panorámát.
Kényelmesen sétálunk tovább fölfelé, az aszfaltot erdei sétaút váltja, majd ismét aszfalt következik, igaz, ezt csak keresztezni fogjuk néhány alkalommal, ahogy a balról érkező, és jobbra felfelé tartó kék jelzést követjük - természetesen felfelé. Felfestés balra csábít, úgyhogy ide is kell majd valami jelölés...
A Hármashatárhegyi út nevű pont helyén csak átsuhanunk - a jobbról érkező Z+ jelzésnél konstatáljuk, hogy a kék háromszög kiágazását bizony elhagytuk. Sebaj, visszafelé majd megnézem :-D
A kényelmes séta végén az utolsó 40m szint azért szuszogósra sikeredik, pláne, hogy sár is akad, de csak felér mindenki, fölösleges lecsücsülés nélkül :-D
Amíg a többiek frissítenek, próbálgatom az új fotómasinát - nagyon automata, nem tudom rávenni, hogy makró jellegű képet csináljon, ellenben a panoráma funkció -mondjuk úgy- aránylag tűrhetően működik:
A pihenő után megyünk tovább, egy túratársnak megmutatom a repülős emlékhelyet, aztán megyünk a többiek után, a kék jelzésen - kellemesen járható ez a meredek nyereg lefelé és fölfelé is - mondjuk eső után/esőben azért lehet, hogy picit más lenne a véleményem...
A többiek a Virágos-nyeregnél az egykori tájékoztató táblánál várnak ránk - sajnos nagyon közel van a város, a "civilizáció"... No mindegy, lehet, hogy nem véletlenül nincs pótolva.
Picit sáros a földút, de aztán az ösvény teljesen jó, ahogy a zöld jelzésen haladunk a Csúcs-hegyi nyereg felé.
A nyeregben szétválik a csapat: ketten a 15-ös távot járjuk be, úgyhogy mi jobbra megyünk a kéken, a többiek meg balra, tovább a 35-ös táv útvonalán.
Virágos-nyereg második érintése után ismét jelzést váltunk, vissza a zöldre, ami nagyjából szintútként kanyarog a Hármas-határ-hegy oldalában.
Bőven találkozunk kocogókkal, futómozgást imitáló természetkedvelőkkel és futókkal is :-)
Itt-ott nyílik már a hóvirág - még nincs sok, de azért szépen jelzik a tavaszt ezek az apró, védett virágok is.
A Guckler-szikla érintése után a következő említésre méltó hely a farkastorki elágazás, itt a zöld sáv jobbra felfelé fordul, nekünk a balról érkező, és a szintúton tovább vezető zöld kereszt jelzésre van szükségünk - a kereszteződésben a jelzések jók, pár méterrel előttünk ott virít az út jobb oldalán egy fán a jelzés.
A jelzés derékszögben jobbra kanyarodik, aztán egy-két enyhe kunkor után kiér a Hármashatárhegyi útra - no, itt már jártunk ma, ellenben lefelé menet figyelni kell, mert most nem lenne jó eltéveszteni a kék háromszög kiágazását.
Pad, balra az aszfaltcsík és a sétaút közötti növényzetben egy folytonossági hiány két cölöppel - ez lesz az - a túloldalon ott is van a fán a jelzés, ami lentebb, a zöld transzformátorház mellett ágazik ki a kékből - a pont viszont itt lesz, úgyhogy nekünk is itt kell átkelni az aszfalton, és feszült figyelemmel megpróbálni követni a jelzést a Kőtaraj felé.
Nagyon szép erdőben vezet a széles út, ráadásul a jelzések is rendbe vannak téve, úgyhogy -legalább is fentről lefelé- teljesen jól követhetőek - egy szalagozni valóval kevesebb :)
Ahogy a leírásban is szerepel, van egy jobbra lefelé szerpentinező jelzetlen ösvény azoknak, akik nem szeretnék megtekinteni a panorámát - szerintem nem érdemes kihagyni:
A gerinc végén fiatalok pihennek, élvezik a kellemes tavaszi napsütést, megkínálnak pálinkával - közel az autó, úgyhogy udvariasan visszautasítom - talán majd legközelebb :-)
Beszélgetünk egy kicsit - túrázásról, kerékpározásról, autósokról, gyalogosokról - meg a világ egyéb dolgairól :-) Ebben a rohanós, csak magunkra figyelős világban jó megállni, és meghallgatni másokat, beszélgetni...
Idősebb pár érkezik, furán méregetik a gerincről lefelé vezető jelzett ösvényt - tény, nagyon nem hasonlít a nagykörútra :-) de teljesen biztonságosan járható.
Leereszkedem a javarészt még a barna árnyalataiba öltözött völgybe, ahol a kényelmes sétautat végleg felváltja a beton, illetve később az aszfalt.
Előveszem a leírást, illetve a térképet -kellemesen beazonosítható, hogy hol járok, a leírást olvasva kényelmesen el lehet navigálni a célig - igaz, az utcanévtáblák alaposan össze vannak firkálva, de azért még olvashatók... Pedig ez egy "elit" (vagy inkább csak jómódú?) környéknek néz ki...
A panorámát elnézve szívesen laknék errefelé - a meredek és nem túl széles utakat tekintve viszont...
Követem a leírást, egy rövidítés, majd jobbra lefelé, hosszan, nem túl durva ereszkedés, majd balra fordulok, és az utca végén feltűnik a célnak (majd) helyet adó közösségi ház.
Nem volt túl gyors ez a séta, de nem is terveztem rohanósra - a célját viszont elérte: a kritikus pontokat szerintem sikerült "belőni", megbeszéltük, hogy hova kerül szalag vagy nyil/felirat, úgyhogy már csak az van hátra, hogy a túra napján jó idő legyen :-)
Track: Track_OBUDAI HATARTURA_15_2013.gdb
Címkék:
2013
,
bejárás
,
Óbudai határtúra
,
rendezés
|
1
megjegyzés
2012. március 27., kedd
2012.03.25. - Óbudai határtúra
20:00
|
Bejegyezte:
turablog
|
Két okból sem sikerült a korai ébredés: az egyik egy szombati esküvő, a másik meg az, hogy most volt az óraállítás, úgyhogy ezzel is kevesebbet lehetett aludni - de időben a rajtban voltam, és 9:40 körül már az óbudai aszfaltot koptattam - érdekes házak között.
Az út persze kényelmesen emelkedett már itt is, de az első EP-ig (Kiscelli kastély melletti park) tempósan lehetett haladni. Itt leragadtam beszélgetni, aztán a pont zárása után hármasban gyalogoltunk tovább.
A 2009-es Don Bosco túráról (is) ismerős volt az útvonal, aztán a Mátyás-hegyre felfelé többszörösen is, hiszen ezt a lépcsősort tapossák a Barlangtól barlangig túra résztvevő is - remélhetőleg idén is, bár a naptárban egyelőre még nincs benne :-(
A lépcsősor aljánál pontőr ügyel arra, hogy mindenki meglelje a helyes irányt, a pontot zárjuk, és nekivágunk az emelkedőnek. Így, hó nélkül egészen más :-) Aztán jön a K- jelzés hosszan, az aszfalt mellett - közben egy újabb ponttal és annak őrzőjével - vele visszafelé még fogok találkozni, hiszen a K3 jelzés itt ágazik el a Kőtaraj felé.
Kényelmes, de azért tempós gyaloglással érünk a Hármashatár-hegyre; újabb ep, kéktúrázók kérik, hogy fotózzuk le őket, mert nincs meg(?) a bélyegző... A fotó elkészül, elindulunk, én azért megnézem a stemplit - bizony-bizony ott van a lánc végén a jól ismert fém bélyegző, úgyhogy a két srác után szólunk, hogy ha bélyegezni akarnak, akkor jöjjenek vissza :-)
A Vihar-hegy nyerge bár nem tartozik a kedvenceim közé, de kényelmesen letudjuk, közben néhány "lehasalós" fotón megörökítem a tavaszt hirdető virágokat. Ebből az irányból szerintem könnyebb, bár meredeknek mindkét oldalon meredek...
Virágos-nyereg előtt a réten összefutok egy szintén kocka :) ismerőssel, ők "csak úgy" kirándulnak most, úgyhogy pár mondat után a túratársak nyomába eredek. Persze sokat nem kell loholni utánuk, hiszen a következő pont a Virágos-nyeregnél van - no, vele is fogok még találkozni ma :-)
A Boróka büfé rácsán lévő dobozból lóg a bélyegző - itt a gumis verzió van, úgyhogy szépen visszarakom a helyére, ott kevésbé árt neki az időjárás.
A Csúcshegyi nyeregig az eddig követett K- helyett a Z- mentén haladunk, a ponton aztán elköszönök a többiektől, ők a körtúrát csinálják, nekem viszont visszafelé kell mennem, immár a K- jelzést követve, legalább is Virágos-nyeregig.
Ezen a kellemes szakaszon bele is kocogok, bár próbálok ügyelni arra, hogy a "tiszteletbeli seprű" feladatainak eleget tegyek, de nem nagyon megy :-)
A nyereg után Z-, majd Z+ következik, ez utóbbi szakaszon kevés túra halad, pedig szép és kellemes sétaútról van szó, így aztán készül néhány fotó is, közben beszélgetek egy kényelmesen sétálgató túratárssal - a társai mögöttünk vannak, itt-ott telefonon érdeklődik hogylétük felől, illetve ad instrukciókat, hogy hol merre - én mondjuk bevárnám a többieket, ha már együtt indultam velük, no mindegy. Az aszfaltot elérve a túloldalon robogok lefelé a K- jelzést szigorúan követve, egészen a korábban már látott pontig - sajnos még vannak néhányan mögöttem, így pontzárás elhalasztva, én meg robogok tovább a kissé hiányos K3 jelzésen a Kőtaraj felé.
Fentről érkezve prímán kivezet a jelzés a kilátóponthoz: a panoráma gyönyörű, egy másik arcát mutatja a város innen.
Nézelődök, fotózgatok, aztán a meredek oldalon elindulok lefelé, és nemsokára már a hegyoldalba felkapaszkodott házak között, az aszfalton sétálok a célé felé, úgyhogy előszedem a leírást - lakott területen szerintem sokkal könnyebb elkavarni :-)
Szerencsére most nem sikerül, így néhány kanyar/elágazás, meg egy pici szint leküzdése után feltűnik a cél.
Nagyon szép oklevél jár a kitűző mellé a teljesítésért - no meg a szokásos zsíros kenyér - szörp menü.
Falatozok egy kicsit, aztán elindulok a buszhoz. Út közben néhány ismerős érkezik szemből - ők már a körtúra végén járnak. Hosszú időt töltöttem terepen, de ezt most nem bánom, hiszen egy jót sétáltam, ráadásul az útvonal egy része ritkán járt területre vitt, így bátran ajánlhatom ezt a túrát azoknak is, akiknek a Budai-hegység már a könyökén jön ki :-)
Címkék:
2012
,
Óbudai határtúra
|
0
megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)