Túrablog

Ahhoz, hogy az ember ügyeletesként túrázni menjen, több dolog szükségeltetik. Logisztikailag legyen könnyű oda- és hazajutni, technikailag legyen mobilnetes lefedettség, illetve legyen olyan a túra, amiért érdemes a hátamon cipelni az "irodát" egy netbook képében.

Ez a túra pont ilyen, úgyhogy este az ügyelős cucc bepakol a nagyobbik zsákba, aztán irány a rajtidő végét célozva a Kamaraerdő.

Második nekifutásra sikerült a rajthoz navigálnom, parkolóhely csak bent az udvaron volt, úgyhogy ilyen szempontból későn érkező VIP vendégnek is érezhettük magunkat néhányan :-)

Nevezési lap kitölt, lead, itiner megkap, és már robogok is kifelé a kapun - szeretnék jó időt menni ezen a kényelmes körön.

Ezt persze picit nehezíti, hogy az elején hosszan emelkedik az útvonal, de azért csak tolom fölfelé magamat - igaz, mire fölérek a szintes szakaszig, kellőképp lihegősen szedem a levegőt...

Régi rácsos torony jobbra, aztán irány lefelé - poros az ösvény, de nem vészes, úgyhogy lehet robogni, csak a térdem bírja... Bírja. Néhol azért megállok a táblákat szemrevételezni, fotózni, bár most nem ez a cél.

A jól követhető útvonalat szokás szerint kicsi nyilazott táblák mutatják, úgyhogy téveszteni, pláne az itinert is figyelve nem nagyon lehet. Egy mélyútban jobbra, tovább lefelé - ezt a szintet még vissza kell szerezni a víztoronyig... Szerencsére azért olyan sok nincs belőle, ráadásul az aszfaltos rész után is csak szelíden emelkedik az ösvény.

A rajtban felhívták a figyelmet arra, hogy a víztoronynál változott az útvonal, és balra kell tartani - nincs is ebből gond, szalag is mutatja, hogy merre van az arra.

A "csücsökben" azért megnézem a vasasztalt, amit Buda 1872-ben kezdődött felmérésekor a Magyar királyi Háromszögméreti és Számító Hivatal által kihelyezett ötven vízszintes alappont egyike.
Az oszlop magassága pontosan három láb, négy oldala a négy égtáj felé néz, melyek közül az egyik a címert és a pont számát, két oldala a ölben mutatja a felméréskor használt koordináta-rendszer Gellért-hegyen elhelyezett kezdőponttól mért távolságokat, míg a negyedire az asztallap felső síkjának az Adriai tenger, illetve a Duna akkor ismert legalacsonyabb vízállásához képest mér magassága került.
Rövid iramodás után érek az első és egyetlen ep.-re, némi süti elfogyasztása következik, hogy aztán tempósan lendülhessek neki a túra Tétényi-fennsíkon kanyargó részének.
Szép a táj, a kényelmesen futható ösvény kocogásra csábít - út közben azért néhány fotót csak lövök, de ez a szakasz most nem az andalgós sétáról szól :)
A fennsík szélétől ismét erdő, ösvény lefelé, ismerősökkel váltok pár szót, aztán robogok tovább - jó lenne hat km/ó körüli átlagoz hozni...
Egy emelkedő még van ugyan előttem, de előbb balra lefelé kell tartani az aszfaltos út mellett - itt valaki áthelyezte a nyilacskás táblát - visszarakom a helyére, aztán robogok tovább lefelé.
Szépen látszik, hogy merre, hol kell felmenni a túloldalon; idősebb pár mellett robogok (f)el, aztán a szintesbe forduló szakaszon kanyarogva visszaveszek a tempóból, hogy aztán az utolsó métereken ismét úgy tűnjön, mintha futnám a távot :-)
A célban gyorsan lerendezem az adminisztrációt, hiszen egészen pontosan harminchat(!) féle sütemény vár az asztalokon - na jó, annyi nem, mert néhány mostanra elfogyott - a "szokásos" zsíros, margarinos, meg lekváros kenyerek mellett.
A kent kenyerekből csak módjával csipegetek - azt ehetek otthon is - a sütikből viszont n+1 verziót megkóstolok - mind finom :)

Nagyon jól jelzett, szép és teljesítménytúrán ritkán járt útvonal, gyakorlott rendezők, gördülékeny adminisztráció, egyedi díjazás, és fincsi sütemények a célban... Kell ennél több? :-) Jövőre remélem ismét családi sétaként jövünk.

Track: Track_KTF_10_2015_szurt.gdb

Endomondo: KTF 10

A húsvétot nem szoktuk Budapesten tölteni, de idén először úgy alakult, hogy a teljes hosszú hétvégén itthon voltunk, így aztán ez a korábban "nem tervezett" gyaloglat is bekerült a programba - utólag hozzáteszem, hogy ez nagyon jó döntésnek bizonyult :-)

Tíz kilométer, nem túl sok szint, úgyhogy kényelmes családi sétára készülhettünk - príma időjárás kíséretében, mondhatni "szokás szerint" a rajtidő végét célozva meg. Minthogy bő másfél óra lett volna tömegközlekedéssel eljutni a rajtba, így az autós megközelítést választottuk, szerencsére le tudtuk rakni az autót a rajt közelében, bár elég sok autó állt az út két oldalán.

A nevezés gyorsan ment, ismerősökkel is váltottunk pár szót, de tényleg csak keveset, hiszen a célzárásig illene beérkezni :) Azt azért megtudom, hogy príma a szalagozás, illetve sok-sok kis nyilacskás tábla is ki van rakva, úgyhogy nagyon elkavarni nem lehet - annak ellenére sem, hogy az igazolólapon a színes térkép mellett nincs leírás. Mondjuk utólag, a terep ismeretében nem csodálom, hogy leírás nem készült - nem igazán lett volna mit írni ugyanis.

Az előre letölthető track alapján tudom, hogy az elején egy kellemes emelkedővel indul a túra - tényleg kellemes erdei út, illetve ösvény kerül a lábunk alá. A lányokra itt-ott azért kell várni, de egy-egy gyors fotóval elütöm az időt :-)

Az emelkedő végén egy meredekebb szakasz után jobbra tartunk, egy rácsos oszlop az út mellett jobbra: a létra alsó része leszedve, úgyhogy megmászni nem lehet :-/

Nagyon sok tájékoztató és oktató táblát érint az útvonal, jó sok táblán QR-kód is ott figyel - sajnos nincs erre használható alkalmazás a telefonomon, úgyhogy csak később tudom megnézni, mit tartalmaznak: Egy linket: http://www.ujbuda.hu/page.php?template=kamaraerdei_tanosveny

Lejtő, újabb "táblás megállóhely", majd a jelzésről letérve egy mélyútban ereszkedünk tovább.

Szépen látszik a talaj rétegződése, mutatom is a lányoknak, ha már az egyik táblán pont a talajról volt szó.

Élesen visszafordulunk egy aszfaltos úton, balról egy szép tisztás - egy kipreparált farönkön pici táblácska mutatja néhány évgyűrűn, hogy az mikor is nőtt...

Enyhén emelkedik ismét az utunk a szép, rendezett erdőben, kétszer is jobbra tartva, ahogy a térkép és a nyilak is mutatják - tényleg nem lehet eltévedni, nagyon profi az útvonal kijelölése, köszönjük!

Az erdős rész szélére érve előttünk tornyosul a Budafoki víztorony - 3000köbméter vizet képes tárolni, teljes magassága 42méter - ívelt, aszimmetrikus alakja a nyílt fennsík látványának meghatározója immáron hét éve (2003-tól 2007-ig épült a torony).

Hamarosan ellenőrzőpontot érintünk, ahol víz, szőlőcukor, mazsola, sós rágcsálni való fogyasztható.Csipegetünk picit, aztán a szalagok és nyilak mutatta ösvényen tovább indulunk. Bokros részen vágunk keresztül, sok szép virág nyílik - szánom-bánom, nagy részüket csak látásból ismerem :-) Szerencsére a tanösvény táblái azért segítenek picit, igaz, az órára tekintve picit rá kéne kapcsolni, hogy a célzárásra beérjünk. Szerintem...

Még egy kevés kanyargás a fennsíkon, aztán vissza az erdőbe, ahol kényelmesen lejtős sétányon - ösvényen ereszkedünk lefelé. Pontosabban robogok a két lányom után :-) Az aszfaltcsíkhoz érve megállunk szusszanni, Aztán még tovább, lefelé az út mellett - hogy aztán átkelve a túloldalra a majdnem utolsó emelkedőnek vágjunk neki.

Egy kis völgyet kerülünk meg szintben haladó ösvényen, táblák jelzik a hátra lévő távolságot, km-ben, aztán az 500m-es táblát is elérjük. A túra vége egy rövid, de meredek lejtő balra, aztán aszfalt és a cél következik.