Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. január 31., csütörtök

A múlt hétre tervezett séta betegség miatt kimaradt, és a mai családi 9km-es tervet is keresztülhúzta Mandula Gyuszi - bár utólag visszagondolva a Nagyszénás jegére, talán nem is baj - de kezdjük az elején...
Rajtidő vége délelőtt 10, úgyhogy kényelmesen készülődtem reggel, aztán jeget kapartam a kocsi ablakáról, aztán a belső oldalról is...
Mindegy, 10 előtt pár perccel azért csak leparkoltam Nagykovácsiban, és pontban tízre a kezembe is kaptam az előnevezéskor kapott azonosítószám alapján a leírást. Térkép nincs, de nem is kell, a követendő jelzések távonként felsorolva, ez nekem bőven elég, hiszen ismerős terepen fogok járni ma, ráadásul párszor gondolatban is végigfuttattam magam előtt az útvonalat.
GPS bekapcs, aztán gyorsan nekilódulok a S- jelzésen. Nagykovácsi belterületén még minden rendben, hó nem nagyon van az úton/járdán, lehet rendesen haladni - bele is kocogok, hiszen lesz még ez (sokkal) rosszabb is... Ráadásul a kesztyűmet is sikeresen otthon hagytam...
Ennek köszönhetően amikor már a földútra érek, egy hóba tenyerelés következtében beszerzek egy csúnya karistolást a kezemre - mindegy, így jártam, menni kell, hiszen még nagyon az elején vagyok...
Sorompó, majd a Budai 50-ről ismerős elágazás balra - bőven előzgetek a keskeny keréknyomban csámpázva - jó szolgálatot tesznek a botok az egyensúlyozáshoz is.
Aztán egy rövid meredekebb szakasz után az első ponthoz, a S-K+ elágazáshoz érek. A tábla előtt sokan ácsorognak - nehezen előkaparom a papírt, kölcsön kérek egy kéznél levő tollat, karikázom a helyes választ, majd biztos, ami ziher alapon fotót is csinálok.
A forgókapu a lefagyott hó miatt nem forog, de épp úgy állt meg, hogy óvatosan át lehet bújni a résen, úgyhogy a létrázást kihagyom.
Télen, hóban még nem jártam erre,  nyáron, amikor minden szép zöld, akkor többször is (Falasok(k), Budai 50) - ismerősökkel beszélgetve szóba is kerül az előbbi szép emlékű túra,meg hogy miért is lett anno az a neve, ami.
Mindegy, ez itt és most a Kutya-hegy, amit egy kellemes havas erdőgazdasági úton küzdünk le - az előttünk haladó csoportot picit lassúnak tartom, és oldalt, a hóban előzök. Félcipőben, kamásli nélkül ez mondjuk nem volt olyan túl jó ötlet - szerencsére vastag a zoknim, de azon keresztül is érzem, ahogy a hó próbál a cipőmbe benyomulni.
Enyhe lejtővel érünk ki a tisztásra, előttünk a jól ismert magányos fa, és alatta a K-K+ elágazásnál az első "emberes" pont. Bélyegzés, Ritter Sport kis csoki, aztán megyek tovább - rápillantva az órára jól állok, de persze ez még nagyon az eleje...
Erdő, ösvény, emelkedő, majd a jól ismert derékszögű kanyar balra... De miért totyog mindenki ilyen lassan...? Ennyire nem meredek... Meredeknek nem meredek, ez tény, ellenben irgalmatlanul jeges.
Mondjuk erre lehetett számítani, hiszen a nyílt részeken a havat is masszív jégkéreg fedte. No, akkor csak óvatosan, de azért tempósan nekivágok - a bot itt is nagyon jó szolgálatot tesz, keményen bele kell vágni a jégbe, hogy tartson, de simán feljutok a csúcsra, ami csak azért nem tükörjég, mert anno a hó alaposan össze lett járkálva.
Valaki felteszi a költői kérdést, hogy most miért is jöttünk fel ide? Egyszerű: erre vezet a jelzés :-D A lemenetel persze nem ennyire egyszerű, de sikerül azt is esés nélkül megúszni.
Lent érdekes, hogy a fákra fagyott hó nem fehér, hanem barnás árnyalatú - a hóban lévő por dúsult fel a folyamatos olvadás-fagyás során. Csúszik az ösvény itt is, de a csúcs környékéhez képest ez már semmi, gyorsan leérek az aszfaltig, illetve a tájékoztató tábláig. Itt megválaszolom a következő kérdést az itinerből, és jöhet a kellemes aszfalt. A temetőnél megcsinálom a kötelező kanyart a kisbolt utcája felé,  aztán a Gyopár előtt még megállok, hogy a kocsmáros hóembert :-) megörökítsem. A kocsma kimarad, autó vár a célnál, "lónyálat" meg nem kívánok, pláne nem a most következő emelkedő előtt.
Érdekes... Nem először járok erre, de eddig általában nehezebbnek tűnt ez a rész - mindegy, a táblánál ismét megállok, hiszen az itiner újabb kérdésére kell megadni a helyes választ.
Ez után enyhül az emelkedő, újabb ismerősökkel 
váltok néhány szót, aztán tempót váltva elköszönök, és a kellemesen letaposott hóban robogok tovább.
Már a P3 jelzésen járva egy népes csoport jön szembe - picit meglepődöm, hogy ilyen sokan kijöttek kirándulni, bár tény, hogy kellemes téli túraidő van. Az ösvényből egy szakaszon széles erdészeti utat csináltak, itt teljes szélességben le lett tolva a hó jelentős része oldalra, úgyhogy némi kocogás is belefér. Pláne az után, hogy egy rövid pihenővel egyben egy fél flaska jéghideg izót is benyakaltam - kell a mozgás, hogy újra átmelegedjek :-)
Ebben segít az emelkedő is, aztán a jól ismert kanyar balra, és nem sokára a Tarnai pihenő fölötti elágazásnál található újabb ep-n állhatok meg egy bélyegzésre, illetve az ellátmányként választható sportszelet vagy nápolyi elfogyasztására.
Még nagyjából 50m szint, és utána szinte csak lefelé, úgyhogy nekilódulok, és próbálom kényelmesen kocogva letudni a Csergezán kilátóig tartó szakaszt.
Nem sikerül, ugyanis a hosszú távon indult ismerősök jönnek szemből - csak felsétáltak megnézni a kilátót, ha már a környéken jártak :-)
A kilátó aljában lévő tájékoztató táblán ott az itinerben kérdezett évszám, a válasz megvan, a kilátóban már sokszor jártam, most kihagyom, és indulok tovább. Egy fiatal pár hezitál, hogy merre van az arra - kiderül, hogy a hosszabb távot célozták meg, úgyhogy őket visszairányítjuk a Tarnai pihenő felé, én meg elindulok a másik irányba.
Az út itt is széles, és egy részén szintén "faltól falig" le van takarítva, úgyhogy kihasználva a kellemes lejtőt és a kényelmes letaposott de nem jeges havat, tempós kocogásra váltok ismét - hátha sikerül legalább egy-két tempósabb kilométert menni :-)
Sikerül, persze a letakarított út nem tart sokáig, de a lendület a letérés után is visz, úgyhogy keskeny nyom ide, beszakadós hó oda, egy kisebb társaságot kielőzök, aztán az erdő szélén, ahol a Z+ jelzés balra, a Sisakvirág tanösvény meg jobbra tart megállok egy szusszanásnyira:


Vannak, akik a jelzést, vannak, akik a tanösvényt követik - én maradok az előbbinél, úgyhogy a korábban keskeny, nyáron csodaszépen összeboruló fák alatt haladó ösvényt választom...
A keskeny ösvény viszont már a múlté - széles sávon ki van pucolva, gondolom, itt is az erdőművelés miatt törtek utat - egy szép helynek viszont annyi :(
Aztán a Széltörés erdőnél balról érkező út is érdekes: hó részben letakarítva, kőporral/törmelékkel felszórva. Az Anna vadászház felől érkezőktől hallom, hogy szinte végig ilyen volt az út. Változik a világ, változik az erdő - remélem, ez a változás nem lesz megrázó és durva, mint ahogy akár a Meteoron, akár a Fóti Somlyón tapasztaltam...
 Innen már csak be kell sétálni Nagykovácsiba, a plébánián található célig.
A célban elég sokan vannak, de az érkeztetés és a díjazás átadása gyorsan megy, és a teához/pogácsához sem kell sokat sorakozni.
A PMTT mozgalomban még nem regisztráltam az eddig (2010 óta) teljesített túráimat, úgyhogy annak a díjazása(i) most nem érintenek, úgyhogy a pogi és két pohárka tea elfogyasztása után elindulok hazafelé.

A kötelező előnevezés viszonylag új dolog teljesítménytúrákon, de ettől függetlenül igen sokan voltunk ezen a túrán - gondolom, ez a sok különböző távnak és a príma időnek is volt köszönhető. Kellemes útvonal, jó rendezés - jövőre, remélem, családilag tudunk jönni.



Track: Track_PMTT_KISNYOLCAS_2013.gdb

2013. január 14., hétfő

Ebben az évben több rendezésnek is szeretnék, szeretnénk részese(i) lenni, így az év első családi túrája egy rendezői bejárás képében érkezett el.
Több időpont közül végül is ez a túra előtti szombat adódott "testületileg" a bejárásra, igaz, a többiek a hosszabb távot sétálták (meg itt-ott csúszkálták)  végig, mi  családilag a rövid, az áthelyezett rajt/cél miatt 6.8km-re rövidült távon gyalogoltunk.
Nem volt sietős az utunk, hiszen pontzárást sehol se lehetett ma lekésni, és persze a friss és tiszta levegőt, még ha reggel csípősen hideg is volt mindenki évezte.
A rajt tehát új helyen lesz - mi is innen indultunk, rögtön átkelve az aszfalton a zöld sávval jelzett, a vasút mellett haladó kényelmes ösvényre.
Az időjárásra egész nap egy panaszos szavunk sem lehetett: szikrázó napsütés, és napközben baráti hőmérséklet volt, így az otthon felejtett kesztyűm sem hiányzott annyira :-D
Normafa előtt a járdáról a szánkópályává alakult lejtőn vezet a jelzett út - csúszik. Itt ott nem is kicsit, úgyhogy mellette próbálunk óvatosan előre jutni.
A lányaim kérdezik, miért Normafa a Normafa? Emlékezetből próbálom összerakni, hogy valami fa, meg hogy valaki, valamikor itt énekelt... Aztán odakeveredünk a táblához, és máris megkapjuk a pontos választ, miszerint Schodelné Klein Rozália 1840-ben énekelte itt Bellini Norma című operájának a nagyáriáját.
Az utunk innen egy darabon kellemesen ereszkedik, hogy aztán egy rövid emelkedővel az Anna-kápolnánál találjuk magunkat.
Aztán persze tovább fölfelé, majdnem az aszfaltig - sokadszor járunk erre, mindenkinek ismerős a kék körtúra jelzés útvonala, bár télen talán ez az első alkalom, hogy erre kirándulunk.
Később futók csapata robog el mellettünk, aztán újabbak - ismerős érkezik, futtában a kérdés/válasz: Holnap? Persze, jön :-D
Az égbolt csodaszép kék háttere előtt pompásan mutatnak a havas fenyőfák, a jobbra tartó ösvényről pedig több helyen más és más irányba nyílik szép kilátás Budapestre.
Kissé odébb egy "hómaci" árválkodik az út mellett - pajzán alkotói voltak, de gyorsan megoldottam a kérdést (bocs, maci...) :-D
Tanösvényen haladunk, az erdő fáinak az életciklusáról, erdőművelésről szólnak a már többször látott tájékoztató táblák - most nem állunk meg olvasgatni (bár ismétlés a tudás anyja), hanem igyekszünk tovább, hiszen nem sokára az Erzsébet-kilátóhoz (pontosabban előbb a Libegő felső állomása előtti parkolóhoz) érünk.
Most szabad a vásár, mármint a lépcső vagy az aszfalt ügyében, de a lányok természetesen a lépcsőt választják fölfelé - becsületükre legyen mondva, tempósan, egy nekirugaszkodással érünk fel a csúcsra (na jó, majdnem a csúcsra, hiszen egy fotómegállás azért volt).
A kilátóban nincsenek sokan, úgyhogy szépen fel is megyünk a megfelelő oldalon (bejárattól balra) lévő csigalépcsőt választva.
A panoráma megunhatatlanul szép, körbesétálunk, nézelődünk, aztán picit megmozdul a levegő, csípősen, igazi téliesen - szerencsére körbe értünk, úgyhogy (a másik lépcsőn) lebattyogunk a kilátó alsó szintjére.
Előkerülnek a harapnivalók, meg a még-épp-langyos tea is - a táv közel felén túl vagyunk, úgyhogy épp itt az ideje :-)
Visszafelé a változatosság kedvéért az aszfaltot választjuk, és bár minden havas, a játszótérnél egy rövid időre szintén megállunk.
Hármaskút-tető felé egy rövid emelkedő, az úttól balra korrekten félreállva két kutyás-dohányos kiránduló pótolja az erdei levegőből hiányzó káros anyagokat egy-egy cigarettával (így is lehet, kedves dohányosok, félrehúzódva, hogy azok, akik a friss levegőt szeretnék élvezni, azokat ne zavarják). Köszönöm, köszönjük, hogy félreálltak dohányozni!
Farakás jobbról - itt is zajlik az erdőművelés, hiszen a fák jelentős része vágásérett, sok közöttük a beteg, problémás fa is, így érthető, hogy nekiláttak az állomány sokáig tartó, de talán a legkevésbé fájó módon történő cseréjéhez.
A Sissi térdeplő előtt is hiányos picit a jelzés, de nagyon elkavarni nem lehet, igaz, ebben a GPS is segít.
Később egy elágazásnál aztán csak megtorpanok, jelzés nincs, a jobban kijárt út balra tart... GPS szerint egyenesen kéne menni - és tényleg. Picit lejjebb ott a jelzés, majd egy elágazás, ahol derékszögben balra fordulunk. Jelentős elkavarodás persze akkor sem történik, ha valaki itt a másik ágat választja, hiszen picivel később az balról becsatlakozik a jelzett úthoz, de ha már van jelzés, meg itiner, akkor azért igyekezzünk a kiírt útvonalat tartani :-)
Hamarosan a Virágvölgy állomás fölötti elágazáshoz érünk - frissen darabolt fa illata lengedez a farakás mellet haladva - itt is folyik az erdő megújítása - lassan, de biztosan.
Innen egy macskaugrásnyira sincs Normafa - természetesen a Székelykapuhoz érkezünk meg, illendően követve a jelzést, és ezzel elkerülve a buszfordulóban terjengő kipufogógázt.
Át az úton, a szánkópályává alakult lejtőn rengetegen csúszkálnak, keresztül a gyalogúton is, úgyhogy a felső szélén sétálunk végig.
Aszfaltos járda, gyalogátkelőhely, majd visszafelé még egyszer a vasúti pálya melletti szép ösvény következik az iskoláig, ahol az autót hagytam.
Príma időben, ismerős útvonalon kirándultunk egy jót, holnap pedig következik a rendezés - remélem, sokan jönnek, úgy erre a kellemes családi távra, mint a hosszabbra.



Track: Track_TELI GYERMEKVASUT-8 2013_work.gdb


2013. január 6., vasárnap


Ez az év is elkezdődött... Az igazat megvallva, erősen gondolkodtam azon, hogy menjek, vagy sem, de aztán csak rávettem magam, és reggel, nem sokkal 7 után már a buszmegállóban vártam a nagy kékséget... Nem, nem az óceánt, hanem a buszt :-D
A metrónál szerencsém volt, az Alstom szerelvény indult, úgyhogy azt is sikerült tesztelni.
Hűvösvölgybe fél kilenc tájban érkeztünk meg - a nevezésnél sor. Nem az a Gyermekvasút nyomában jellegű "hűdenagyonhosszú", de azért lehetett ácsorogni picit a gyorsan haladó sorban.
Már kapható a Budapest kupa idei igazolófüzete, rögtön négyet kérek, miközben az itinerért állok sorba.
Ezt is gyorsan megkapjuk, rajtidőnek 9:00 kerül rá, így a rajtcsomagként kapott gyümölcslé és croissant elpakolására, no meg a GPS elindítására is jut idő.
Sár. Már a lépcsőhöz lefelé is van... Mi lesz itt később? Itt azért még óvatoskodva vesszük az akadályt, bár az biztos, hogy amolyan rendesen saraskodós gyaloglat lesz a mai: hó nincs, az idő enyhe, de nincs rossz idő, meg vacak terep, csak felkészületlen túrázó, nem igaz?
A Vadaskerti hegy tetejénél megállunk picit a szinte kora tavaszi napsütésben, mert egy kapuként az ösvény fölé dőlt derékba tört fa fotózásra ingerel :-) Vacakol a készülék, de azért csak sikerül - esélyes, hogy idén kell valami egyszerűbb fotóapparát is :-(
Szilvi hosszú kihagyás után jött el erre a túrára, ennek ellenére kényelmes tempót tudunk menni a Határ-nyeregig, ahol ki-ki amerre tud, kerüli a sarat.
A S- emelkedőjén egyéni tempóban megyünk - nagyjából egyben letudom, egy túraellátmányhoz tartozó csomagolás begyűjtésével együtt. Mondjuk ez az egy volt elszórva a teljes útvonalon, amit észrevettem, úgyhogy akár meg is lehet dicsérni a résztvevőket :-D
A parkolótól kényelmesebb emelkedéssel (Kc jelzésre váltva) a HHH következik, itt hóemberes bélyegzést kapunk - meg príma panorámát a fővárosra.
A lépcsők masszívan sárosak lefelé, sőt az aszfaltig vezető lejtő sem piskóta, de sikerül BKV komaptibilisnek maradni (és ez a túra végéig így marad). Az aszfalt rossz, az ösvény jó, az aszfalt rossz, az ösvény jó, az... Úgyhogy maradunk a jelzett úton, itt-ott sarat kerülgetve, és kellemes tempóban gurulunk egészen a Fenyőgyöngye előtti buszfordulóig.
Az információs táblán ott lóg a feltételes pontot jelző bója, ennek ellenére néhány túrázó simán menne egyenesen felfelé, a K- kunkorát levágó széles ösvényen... Háromszor vagy négyszer utánuk szólok, hogy nem kéne, mire leesik nekik, hogy pontot kihagyni nem jó dolog :-D Messze van az Apáthy-szikla, és bizony onnan a pontőr visszaküldené őket pecsételni :)
A K- lazán emelkedik, jó tempóban érünk rajta az Árpád-kilátóhoz, ahol nincs pont, tömeg viszont van, úgyhogy csak rövid megállást iktatunk be, és megyünk tovább az egyre romló állagú kőből rakott kapun keresztül.
Az Apáthy-szikla a következő megálló, megcsodáljuk (immáron ki tudja, hanyadszor) a kilátást, aztán a pontot keresve tovább sétálunk.
A szeles időben érthető módon a pont a lépcső tetejénél, egy autóban foglal helyet - itt trombitás bélyegzés jár :-)
Jön a "nem szeretem" szakasz: lépcső, aszfalt, lépcső, lépcső... Brrr. A Nagyhíd után visszaszerezzük az elvesztett helyzeti energiánk egy részét - még aszfalton - aztán pici nekikészülődés után jöhet a János-hegy oldalában emelkedő keskeny, sáros ösvény.
Ismét vacakolok a fotózással, Szilvi előre robog, úgyis utolérem jeligére :-D Ez azért nem annyira egyszerű, tényleg keskeny az ösvény, ráadásul tényleg sáros, de sikerül óvatos előzésekkel tempósan haladva beérni.
Elágazásban jobbra, az egykoron Zc jelzést viselő széles úton - a Himbi-limbi a Libegő alatt is erre jön - hullámvasutazva érjük el a következő pontot, a Z+ elágazást.
Itt a sapkás bélyegzés mellé "mosolygós" is jár, és akinek kell, a rendezők jóvoltából ivóvíz is vételezhető. Sárról a természet gondoskodott itt is.
Laza séta Szépjuhásznéig, megállás nélkül vágunk neki  az utolsó jelentősebb emelkedőnek, fel a Hárs-hegyre.
Egyéni tempó ide, vagy oda, szuszogós ez a szakasz - hiába, az őszi-téli ellustulás figyelmeztető jelei most is előjönnek, májusig alaposan fel kell pörögni erőnlétileg is.
Egy tervezett túra okán alaposan megszemlélem a "csücsökben" álló beton lábazatokat, aztán röviddel később újra megállunk - sorállás van a kilátóba költözött pontnál ugyanis. Megértem a pontőröket, hiába tavaszias a napsütés, a szél az igencsak télies, és itt szinte mindenfelől tud fújni.
Megkapjuk a pezsgőspoharas bélyegzést is (már csak a szerencsemalac (Nagy-rét), és négylevelű lóhere (cél) van hátra. Addig persze el kell jutni, az első akadály rögtön a Bátori-barlang melletti ereszkedés, szerencsére van kötél a sáros meredély mellett, illetve balra is lehet kerülni (bár ez nem igazán környezetbarát megoldás...). Nagyon kéne ide egy lépcső, mert ha így haladunk, tényleg nem lesz hova megépíteni.
A S- egészen tűrhető lefelé, ellenben a Sc... Saras, nem is kicsit, de már beletörődéssel caplatunk benne - sokkal sárosabbak úgy sem leszünk. Vonat jön, érdekes, hogy bár velünk azonos irányba haladva, a túrával ellentétes irányba közlekedik :)
Az aszfalt előtt pocsolya, többen cipőt mosunk benne (BKV-kompatibilitás miatt), aztán a Nagy-rét füvében még törölgetem picit - egészen príma lett.
A pontnál szaloncukorral kínálnak, két verziót tesztelek - tudom, ebéd előtt nem illendő édességet fogyasztani, de nekem még messze van az ebéd, bár a célvirslit ekkor még terveztem...
A K- vége persze sáros, méghozzá amolyan folyós verzióval örvendeztet meg, úgyhogy cipőpucolás 2.0-ra is szükség lesz...

A célban gyors adminisztráció, hátul átveszem a díjazást, majd elbúcsúzom, és a virsliért sorakozó sokaságot kihagyva elindulok haza.
A nagy tömeget jól kezelve, profi módon szervezett gyaloglat, úgy gondolom, jövőre is itt a helyem, és persze mindazoknak, akik szeretik a jó hangulatú téli túrákat.

Hazafelé a metróval ismét szerencsém van, Alstom szerelvény érkezik, úgyhogy ismét hosszan  tesztelhetem az új járművet.

Track: Track_BUEK 020 2013-01-05.gdb