Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vasas maraton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vasas maraton. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 4., vasárnap
 Itt van az ősz, itt van újra... és itt van a Vasas, ahol évek óta vállalom a seprést. Nincs ez máshogy idén sem, úgyhogy rajtidő végét célozva autózok Pomázra.
Korábban érkezek, úgyhogy némi reggelit is beszerzek a pékségben, és miközben azt fogyasztom, megérkezik Őrsi Anna, aki pénteken kora délután ért célba a Goldsteig Ultra Race-en (651km, 19000m szinttel), 169 óra 45 perces idővel. No igen, ez után a hosszú verseny után kell némi levezetés is :-)
Elindulnak, aztán érkezik egy csapat rövid távos induló, megvárom, míg az adminisztrációjuk lezajlik, utána viszont tempósan nekilódulok Pomáz mondhatni jól ismert utcáinak, hogy teljesítsem a már szokásos feladatot: délre Királykúthoz érni :-)
A tavaly még feltúrt téren új köztéri műalkotás áll - szerintem szép; remélem, a körforgalom kiegyenesítésével nem sokan fognak próbálkozni, mert kár lenne érte :-)
A település szélét még nem érem el, amikor utolér Dinnye - egy darabig tartom vele a tempót, de aztán a János-forrás után lemaradok - lustulós év volt az idei, ennek köszönhetően érezhetően gyengébben megy ez a szakasz...
A platóra felérve szokás szerint jobbra letérek a jelzésről, és kimegyek a kilátópontra - sokat nem nézelődök, inkább megyek tovább a menedékházig, ahol a szokásos fincsi tea vár minden indulóra.
Pici szusszanás, meg két bögre tea után megyek tovább - itt is eszembe jut, hogy mennyire más úgy túrázni, hogy nem kell az itinert/térképet/leírást böngésznem, csak menni a jól ismert útvonalon...


A Vasas szakadékban "felírós" pont van kirakva - meg ha már egy túratárs előkotorta a geoládát, akkor annak a kódját is felírom :-)
Az oda-vissza szakasz elején néhányan a sétálós papírjukra várnak - kár kihagyni ezt a részt, de ők tudják...
A következő pont, Lajos-forrás - bögrém van, úgyhogy kényelmesen frissíthetek a forrásnál, aztán irány picit fölfelé, a hírek szerint valamikor felújításra kerülő turistaház mellett, hogy aztán jobbra, a szalagozott ösvényen ereszkedjünk egy kisebb csapattal lefelé.
Ez a letérés "benézhető", de mint általában, most is van szalag, úgyhogy némi figyelemmel nem jelenthet gondot.
Egy darabig lefelé tart az ösvény, aztán egy vízmosás keresztezése után gyorsan visszanyerünk az elvesztett szintből valamennyit, a Kőrösi CsomaSándor emlékműig. Itt egy rövid megállás mindenkép kell, hiszen a panoráma, ami  Dömörkapura és az egész völgyre nyílik, az pompás, pláne így, ősszel, amikor javában színesedik a fák lombja.
Pici "hullámvasút", aztán jön a meredek lefelé a völgybe - annyira azért nem vészes, de botokkal a kézben sokkal nyugodtabban ereszkedem lefelé.
A dömörkapui ponton létszámot egyeztetek a pontőrrel - a hiányzókat megjegyzem, aztán az ellátmányként kapott gyümölcsöt rágcsálva indulok tovább.
Autó, az rengeteg volt a parkolóban, meg úgy általában az út mellett, úgyhogy felkészülök arra, hogy sokan lesznek a következő szakaszon...
Nos, ez csak részben jött be - mondjuk aki csak hébe-hóba (illetve pont, hogy hóba' nem) kirándul, az inkább marad az aszfalton, nem megy le a patakmeder mellé, pláne, hogyha még a patakot is keresztezni kell néhányszor :)
Mondjuk a patak jelenlegi állapotában a keresztezése "menetből" elvégezhető feladat - bőségesen vannak kiemelkedő kövek, amin normál tempóban át lehet sétálni.
A Lenkó emlékmű mozaikját megörökítem - hiányzik belőle "néhány" darab - remélem, jut valamikor ennek a rendbetételére is némi pénz...
Sikárosi erdészháznál megállok, és nyomok egy kéktúrás bélyegzést a lapomra- aztán az órámra nézek, és konstatálom, hogy erős tempót kell diktálnom, ha délre a Király-kútnál akarok lenni.
Igyekszem rákapcsolni, úgyhogy Bükkipusztánál csak futtában bélyegeztetek, és megyek is tovább, pedig a táj az csodaszép - csend, nyugalom, jó levegő... Tökéletes hely a mindennapok agyromboló stresszes dolgainak a kitakarítására... Egyébként ez az egyik fontos célja/oka annak, hogy immáron kilenc éve teljesítménytúrázok:  jó kiszakadni a városi "őrületből", és kiszellőztetni a fejemet a természetben.
Király-kúthoz picit késve érkezek, de nincs gond (csoki viszont van), pihenek egy picit - Dömös, meg Maróton Kata egyébként sem úszná meg "túlóra" nélkül, úgyhogy ez a 10 perc oly mindegy (tudom, _nekem_ mindegy, úgyhogy innen is bocs...)
A nyereg után nagyjából-egészéből csak lefelé a Duna partjáig (na jó, a Szentfa-kápolna mögött van egy kis emelkedő), úgyhogy tempós gyaloglásra váltok, és persze élvezem a csodaszép őszi erdőt.
Dömösön már figyelni kell, hiszen söprök, vagy mi a szösz - szalag nem sok van, úgyhogy némi késéssel bár, de beérek a pontra.
A szokásos méteres kalács előtt némi privát harapnivalót is kapok (köszönöm!), aztán vizet töltök, és nekilódulok a túra "másképp szép" szakaszának :-P
Azért másképp szép, mert az út és környéke, mondjuk úgy, ingerszegény, javarészt szántóföldek között halad - a Duna bal partján viszont tiszteletet parancsolóan magasodik a Szent Mihály hegy, illetve a másik irányba tekintve meg... Szóval látható, hogy hova kell majd felkapaszkodni.
Ez a szakasz szépen ki lett szalagozva - sajnos néhol buzgó kezek átkötöztek egyet-kettőt az elágazások másik ágába is :-( Remélem, nagyon nem kavart el senki sem :)
Ezen a szakaszon ért utol egy túratárs, aki a rajtzárás után indult Pomázról, és ahol talált pontőrt, ott pecsételtetett egy papírra  - később kiderült, hogy barlangászkodik, úgyhogy a közös téma, meg pár perc után a közös ismerősök is megvoltak :-)
Maróton Katát nem leltük - tény, jócskán a tervezett pontzárás után érkeztünk, mivel pedig mindenki, akire számítani a kellett, áthaladt a ponton (rajtam kívül), teljesen jogosan zárt hamarabb. Ezzel viszont megdőlt az az állítás, miszerint a söprű nem késheti le a pontzárást :-) de ez legyen a világ legnagyobb problémája.
Az utolsó, hosszan emelkedő szakaszra a jövőben is szervezek társat - ugyanis sokkal gyorsabban meg kényelmesebben fogy a táv és a még leküzdendő szint, mint egyedül - a szokásos megállók beiktatásával (erdészeti út keresztezése, éles balkanyar, erdészeti út keresztezése a Szakó-hegy aljában) szuszogva bár, de kellemes tempóban, jót beszélgetve küzdöttük le az utolsó mintegy 9km-t - közel 670m szinttel.
Az itineren ott van a buszok indulási ideje - bőven van idő a következő járartig, úgyhogy a Rezső-kilátót is útba ejtjük, utána viszont irány a cél, a Matyi-büfé.
Rövid adminisztráció, túratárs is kap díjazást, aztán a tavalyitól eltérően autóval indulunk hazafelé.

Track: Track_VASAS_MARATON_2015_szurt.gdb

Endomondo: Vasas Maraton 2015





2014. október 5., vasárnap
Mondhatni szokás szerint ismét seprésre vállalkozva teljesítettem ezt a túrát - szerencsére végig kellemes társasággal :) Reggel itthon esett - vissza az esőkabátért. A rajtban már nem volt rá szükség. Rajtszámom 42 (A válasz...) Utánam egy nevező még azért volt - Marcsit a rajt után nem sokkal utol is érem. Jó tempóban szeretne menni, egyelőre megyünk együtt, amíg bírom a tempóját :)
Pomázon javában túrják az utat (hídfelújítás), a keresztet "érdekes" palánkok védik..
Évek óta festik a bolt homlokzatát, aztán Nikolai Tesla emléktáblája, sárkányölő Szent György a templom falán (szép, cirill betűs felirattal)... Sok érdekes apróság - és még csak most indultunk el :)
Kő-hegy egy szuszra megy, a Petőfi pihenőnél körbenéznénk, de a ködben Napóleon kalapjánál nem nagyon látunk messzebb - másképp szép most a táj.
A Kő-hegyi turistaháznál  a szokásos meleg teával fogadnak - egy bögrével kérek, aztán megyünk Marcsival tovább, hiszen bőven van még sétálni való előttünk, és délre Király-kútnál kell lenni.
A Vasas-szakadéknál kódot írunk, ismerős túrázókkal váltok pár szót - társadalmi életet is kell élni a valóságban is, nem csak a közösségi oldalakon, nem igaz?
Az út mellett jobbra szép nagy tisztást hasítottak ki az erdőből; remélhetőleg ezen a részen így, kisebb részenként kerül majd leművelésre, illetve felújításra az erdő, a folyamatosságot biztosítva.
Lajos-forrás a következő pont, Laci pecsétel és kínál nápolyival - aztán közösen hívunk vissza néhány túratársat, akik visszafelé indultak volna el...
Egy fél gondolatként felmerül, hogy vajon mikor lesznek az itteni épületek felújítva...? Vagy azt várják, hogy végleg életveszélyesek legyenek, és le lehessen bontani mindkettőt? Mindegy, a magas fűben a szalagokat követve gyorsan elmarad mögöttünk Lajos-forrás szebb napokat látott turistaháza.
A Kőrösi Csoma Sándor kilátónál megállunk egy picit nézelődni, fotózni.
A Marsai Ágnes domborművével díszített emlékművet egyébként 1978-ban emelték, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Szakközépiskola kezdeményezésére. A domborművet 2006-ban ellopták, és csak két évvel később, 2008-ban sikerült pótolni, és a felújított emlékművet újraavatni.
A pár lépésre található geoládához nem sétálunk fel, hanem megyünk tovább, hiszen délre Király-kút a cél.
Előtte persze leereszkedünk Dömörkapuhoz, ahol a rengeteg khm. kiránduló (majdnem azt írtam, hogy dísztúrista) között találjuk a pontot. Pecsét, alma, megyünk tovább, bár ahogy az órámra nézek az eddigi tempóval kényelmesen odaérünk Király-kúthoz délre.
Előbb az aszfaltom, majd balra, a jelzést követve a Bükkös patakhoz  letérve jó tempóban haladunk - és ebben még az a néhány patakátkelés sem zavar minket, ami ezen a szakaszon színesíti az útvonalat :-) Itt is találunk egymásra tornyozott kövekből álló alkotásokat - úgy tűnik, divat lett ilyeneket építeni, de persze ez a legkevésbé sem baj. Sőt.
A Lenkó-emlékműnél is megállunk egy picit, sajnos a mozaik állapota évről évre romlik - talán egyszer ennek a rendbetételére is lesz lehetőség...
A Sikárosi erdészház után balra tartunk, az eredeti útvonalat követve - pár évig erdőművelés miatt nem érintette a túra a Szilágyi Bernát forrást, így a rét sarkára kiérve ezt a csodaszép látványt sem élvezhettük.


A fotómegállás után tehát Szilágyi Bernát forrás, majd a lekerített irtás mellett sétáltunk tovább a bükkipusztai pontig.
A K- tavaly óta a "régi", azaz a rét után balra tart, úgyhogy elköszönünk tőle, tovább már csak a P- jelzés vezet Király-kútig, ahova szinte pontban 12-re érünk, ahogy azt terveztük.
Néhány "hiányzó" még van, az utánunk érkezők mondják, hogy Bükkipusztánál többen balra indultak a P- jelzésen (Tölgyikrek felé), de jönnek, ahogy tudnak. Negyed óra után azért továbbállunk, aki eztán érkezik a pontra, az a rövidebb távon mehet tovább.
A nyeregben futó aszfaltcsíkhoz jó helyen lyukadunk ki, és megyünk tovább a jól ismert ösvényen Dömös felé - két túratársat távolról kísérve :)
A turistaút tavaly még veszélyesen leszakadt szakasza prímán rendbe van téve (köszönjük!), úgyhogy négy hét múlva a Piros túrán sem kell majd az aszfalton kerülni.
Dömösön, immáron szalagok begyűjtése közben beugrok kávézni az útba eső vendéglátóipari létesítménybe, mert nagyon kókadozok :-) majd megörökítem a főútnál lévő térképes táblát, ami bőséges információval szolgál Dömösről és a környékről.


A Duna-partra érve a szokásos etetőpont vár, a túra szerintem védjegyévé vált méteres kaláccsal, úgyhogy a zsíros kenyér után még desszertet is fogyaszthatok, sőt, duplázni is van lehetőség belőle :-) 
A falatozás közben/után lélekben felkészülök a várható sok szalagra, azonban idén más szalagozott, úgyhogy kevesebb szalag került kirakásra - de ahova kellett, oda mindenhova került, ráadásul ketten vagyunk Marcsival, úgyhogy gyorsan tudunk haladni Pilismarót felé.
Persze a pontzárások picit szűkösek, úgyhogy a maróti ponton Pygmea is túlórázik picit - engesztelésül segítek berakni az almás ládákat a kocsiba, és már megyünk is tovább, a túra "legszebb" szakasza felé.
Sok emelkedő jön, persze, de a szépségért meg kell szenvedni - viszont társaságban még a Hosszú-hegy - Szakó-hegy páros is könnyebb - szinte nem is állunk meg csak a Szakó-hegy emelkedőjén, ott is csak azért, hogy a csodaszép őszi panorámában gyönyörködjünk picit. Na jó, pihenünk is, meg megvárjuk, hogy a Szőke-forrás völgye óta "kísért" túratársak némi előnyre tegyenek szert :-D

A pihenő után a Szakó-hegy maradéka már gyorsan megvan, le a nyeregbe, aztán a túloldalon lépcsőn föl, miközben jól a szemünkbe süt a nap :) Az emelkedő tetején már nem állunk meg, hanem kényelmesen sétálva győzzük le a maradék szintet, ami még a Jász-hegyen előttünk van.

Innentől egyre jobban nő a népsűrűség, hála a szép kirándulóidőnek és Dobogókő közelségének. Rezsőt (mármint a kilátót) nem látogatjuk meg, bár illendően követjük a jelzést a sétányon, így nem lenne nagy kitérő, de a fene tudja, mikor megy lefelé busz (így jár az, aki nem olvas itinert - abban ugyanis ott volt a menetrend...), úgyhogy tempósan robogunk be a Maty-büfénél lévő célba.
Gyors adminisztráció és a cserépből készült díjazás átvétele (és biztonságba helyezése) után van idő beszélgetni, hiszen a busz nem rég ment el - idén sajnos nincs autós segítség a célban, úgyhogy marad a tömegközlekedés - de legalább addig is pihenhetünk.


Track: Track_VASAS_MARATON_2014_szurt.gdb







2013. október 11., péntek
Az első túraévem, 2007 óta rendszeres résztvevője vagyok ennek a túrának, ráadásul pár éve a maratoni táv seprését is csinálom, úgyhogy idén sem maradhatott ki ez a csodaszép, de nagyon jó erőbeosztást igénylő kirándulás.
Reggel nem kelek túl korán, kényelmesen elautózok Pomázra, írok egy nevezési lapot, megkapom az itinert - 7:50 körül van az idő, kényelmes tempóban nekivágok - délre Király-kúthoz kell érnem, aki utánam indul, annak addig kell megelőznie.
Pomázon sétálva előbb egy emlékkereszt mellett haladok el, aztán a korábbi évekről jól ismert festékbolt, a "soha el nem készülő" felirattal :) majd pedig az útjelző tábla, "Dobogókő 18" (mármint km) felirattal idéz fel korábbi emlékeket.
Amikor már azt hinném, hogy ismerem a látnivalókat, egy emléktáblán akad meg a szemem: Itt járt Nikola Tesla. No, akkor ezt is megjegyzem :)
Pomázról kifelé tartva már tavaly is ebben a kis vízmosásban haladt a Z- jelzés, most van időm fotózni is - tényleg szebb, mint a korábbi mélyútban caplatni fölfelé :)
János forrás, majd még fölfelé - szuszogósan, de egyben megvan, bár nem hajtom nagyon magam, hiszen a szint jórésze a túra végére összpontosul, úgyhogy illik tartalékolni - akkor is, ha még igencsak messze van...
Lenyűgöző a táj, el is időzök egy keveset a pihenőnél - sajnos nem nulláztam le a rajtban a gps-t, úgyhogy csak saccolom, hogy időben/távban/átlagban hogy állok, ráadásul a karórám is megadta magát pár napja, úgyhogy ha pontos időt szeretnék tudni, valamelyik kütyüt elő kell szedni :-)
A pihenőtől picit jobbra Napóleon kalapja áll ellen az időjárásnak nem tudni, mióta - bár az szinte 100%-ban bizonyos, hogy névadójánál régebbi darab :-)
Szépen süt a reggeli nap, így csak hunyorogva nézek körül: a panoráma ismerős, de mindig más egy picit: tavaly ilyenkor köd ülte meg a völgyeket, most viszont csak a távolban látszik, hogy párás a levegő:

A pihenőhely után visszatérek a fák között kanyargó jelzésre, hiszen egy macskaugrásnyira van a Kő-hegyi menedékház, ahol szokás szerint az első ellenőrzőpont működik.
A ponton nagyon finom gyümölcsteával kínálnak - szánom, bánom, a bögrém otthon maradt, így aztán kénytelen vagyok eldobható poharat használni :-(

Rövid pihenő után tovább indulok, a Vasas-szakadéknál Tamás, az egyik főrendező adja a bélyegzést - meg az infót, hogy még ketten indultak utánam a maratoni távon - tudom, mondom, VadMalac az előző ponton előzött meg, és ő is mondta, hogy már csak Tibet van mögöttem.
Elindulok tovább, vagyis visszafelé a S- jelzésre - az elágazásnál páran arra várnak, hogy a papírjuk megtegye a Vasas-szakadékhoz a kitérőt - nem tetszik, de lelkük rajta...
Később a S- jelzés a hosszú egyenes erdészet útról a vele párhuzamos ösvényre tér, így a régi letérésnél lévő tájékoztató táblát hátulról közelíti meg.
Picivel később ér utol egy ismerős, váltunk pár szót egy szombati, nevének említésére sem méltó színvonalú túráról...
Így beszélgetve érkezünk meg a Lajos-forráshoz, ahol Laci őrzi a pontot - neki is elmeséli a kolléga, hogy milyen "jó" tapasztalatai voltak szombaton...
A nápolyi és a bélyegzés után indulás tovább, Dömörkapu felé - fölfelé tehát az egykori turistaház mellett, aztán a sarkánál jobbra, a magas fűben, át az erdei úton...
Aztán felérek a Körösi-Csoma emlékműnél a gerincre, ahonnan több helyen nagyon szép kilátás nyílik a Bükkös patak völgyére. Sokadik alkalom, de innentől pláne nem lehet megunni az útvonal szépségét...
A dömörkapui ponton is Laci pecsétel, és közben almával kínál - elveszek egyet, aztán osztok-szorzok az idővel - ki kell lépni egy picit, de meg lehet délre Király-kút.
Út közben az aszfaltozott erdei út mellett meglátok egy táblát: "Az Ikon-kő" felirattal. Felirata szerint tavaly is itt volt - passz, nem emlékszem rá, így aztán alaposan szemügyre veszem.
A táblát a Hód Honismereti Túraegylet állította fel, az út mellett szerényen megbúvó feliratos kő bemutatására.
Nem sokat időzök, hiszen vár a Király-kúti pont, de addig még hosszú az út, egy kicsi aszfalt, majd a Bükkös-patak mentén, a patakon itt-ott átkelve kanyarog a jelzés.
A Lenkó-emlékmű után már tavaly is hiányzott a híd, most is keresni kell picit azt a helyet, ahol át lehet kelni a patakon, hogy aztán a valamilyene rőgéppel szélesre taposott egykori ösvényen a Sikárosi vadászház kerítése mellett kiérjek a rét szélére.
Korábban itt is el volt terelve a K- jelzés, de most ismét a "régi" útvonalon, balra, a Szilágyi Bernát forrás felé visz. Egy szakaszon elektromos kerítés szegődik balról mellénk, szépen, sarkosan megkerüljük a lekerített részt, aztán kiérve Bükkipusztára, ahol a P- érkezik balról, a Tölgyikrek felől újabb pont, újabb bélyegzés - és persze a soha meg nem unható csodaszép táj:


A bélyegzés után gyorsan tovább kell mennem, hiszen szűk az idő Király-kútig, szedem is a lábam rendesen - egészen addig, amíg egy nagyon frissen festett nyilazott  K- jelzés az újabb kerítés melletti elágazásban balra nem mutat. Még épp vissza tudok kiabálni egy túratársat, hiszen Király-kút felé jobbra kell tartani, arra, amerre a pár hete még elterelt, P- jelzéssel fonódó K- vezetett. 
Az, hogy a K- jelzést több éves terelés után visszaállították a korábbi nyomvonalra, az jó. Az viszont nem, hogy ez a bejárás és a túra rendezése között történt meg - így ugyanis nem tudtunk róla, és nem tudtuk javítani a leírást és a térképet. Térerő persze nuku, telefonálni nem tudok, úgyhogy megyek gyorsan tovább.
Meglepően hamar elérem a pontot - még nincs dél, tehát "időben" érkezem, és mondom a pontőr kollégának a problémát a jelzéssel - sajnos telefonálni innen sem lehet, a Bükkipusztai pontos pláne nem tudjuk elérni, hogy szóljanak azoknak,a kik még mögöttünk vannak... 

Megeszek egy sportszeletet, Tibet elrobog - ő volt csak mögöttem a maratoni távon, úgyhogy megyek én is tovább - közben persze nézem a telefont, hogy van-e valahol értékelhető,nem csak segélyhívásra alkalmas térerő.
A nyeregnél jó helyen érek ki az aszfaltra (Király-kút után a szekérútról egy Y-elágazásban balra tart a jelzés), térerő nincs. Fiatalossal kezdődik a Szőke-forrás-vülgy felé vezető szakasz, majd irtás a völgy túloldalán, és térerő itt, úgyhogy gyors helyzetjelentés telefonon Tamásnak, és igyekszem tovább, hiszen úgy Dömös, mint Pilismarót, mint pont még előttem van, és nem szeretném, ha sokat "túlóráznának".
A jelzés egy szakaszon kimegy a dózerútra, aztán vissza - ahol a völgy bal oldalán irtás van, ott az út felőli (jobb) oldalán is festékpöttyök virítanak a fák egy jelentős részén - úgy tűnik, hogy ezt az oldalt is részben ki fogják vágni. Tetszik, vagy sem, ez a sorsa a fáknak a művelésbe vont erdőkben :(
A szebb napokat látott hídhoz érve csörög a telefonom - egy kollégám keres, megbeszéljük, mondom neki, hogy szerencséje van, mert pár perce még nem tudott volna elérni, és lehet, hogy öt perc múlva szintén ez lesz a helyzet...
Ahogy a jelzés mutatja, megyek le, a patak mellé - itt-ott nem egyszerű átkelni rajta, de aztán szelídül a völgy, pihenőhely balról - és egyre több kiránduló - balra felfelé a Rám-szakadék, én megyek jobbra, Dömös felé.
A Szentfa kápolna szépen rendben van, a jelzés a kápolna mellett jobbra felmegy a pici épület fölötti oldalba - a piros túrákon itt szokott lenni egy pont - nekünk nincs, de jó megjegyezni, mert ha valakinek hiányzik, azt visszaküldik ide Dömösről :)
Ezen a túrán a pont a Duna partján van, így mé egy kevés séta hátra van, illetve a szalagokat is kell figyelnem, hiszen a Király-kút után már seprem a távot.  Szalag persze itt még nem nagyon van, Dömösre beérve viszont igen, sőt, felfedezek néhány -szerintem- fölösleges/hibásan festett (vagy le nem szürkített) P- jelzést is: emlékeim, meg a trékép alapján is a P- az Y-elágazásban balra, a fonódó S-Z- meg jobbra tart..
A Dunához vezető úton is "kellően sűrű" a szalagozás,  gyűjtöm szorgosan, aztán a pontra érve első dolgom leadni - Pilismarótig lesz még bőven belőle.
Bedobok két szelet zsíros kenyeret csalamádéval, víz, plusz tabletta, és persze az elmaradhatatlan méteres kalácsból is van még - ez utóbbi nagy kedvencem, pláne, ha ilyen finomra készítik :)
Szalag szokás szerint bőven van, hiszen jelzetlen út vezet Pilismarótig, igaz, lekavarodni az útról nem igazán lehet - balra a vízmű, jobbra a Duna, aztán erdősáv a folyóra nagyjából merőlegesen - na itt kell hátat fordítani a folyónak, és balra, ahogy a szalagok mutatják... Aztán meg jobbra, két szántóföld között. Távolban egy pirosas tetejű épület az út jobb oldalán... Megy ez, de a szalagok azért kezdenek az agyamra menni :-) Szedem, és szedem, és szedem... Aztán csak elérem a diófás elágazást, ahol balra, Pilismarót felé fordulhatok - és még egy darabig gyűjthetem a francos szalagokat... Elég hosszú mind, úgyhogy az övtáskám alá fűzöm be mindet - lassan csini piros-fehér szalagszoknyám lesz :-D




Szerencsére a maróti ponton le tudom adni a szalagkupacot, aztán ki-ki indul a dolgára... Egy picivel később, mondhatni a szokott helyen leülök a beton korlátra, vetek néhány pillantást a szebb napokat látott
kútra - gyerekkoromban én még jártam ilyenre vízért nagyanyáméknál... Nem is volt olyan rég... Illetve de :-(
A vasas ízű víz emlékei mellé némi izotóniás italt meg gyümölcslét döntök magamba - kell a folyadék, kell az energia, hiszen innentől szinte végig csak fölfelé.
Kiérve a faluból a Z- balra letérését mutató, egykoron szépen látható jelzés igen-igen megkopott már - viszont az ösvény eleje egészen szépen ki van takarítva, így nehéz eltéveszteni. Nem úgy a jelzést picivel feljebb, mivel elkezdték ritkítani ezt az erdőrészt, és széles nyom vezet felfelé - sikerül is picit balra tartani a kerítés melletti ösvényről, de aztán korrigálok.
És csak fölfelé, egyre magasabbra... Mondjuk ezt a túrát ezért is szeretem: alaposan be kell osztani az embernek az erejét, hogy a vége se legyen kínlódás.
Nem az, illetve annyira nem :) Egy szakaszon itt is alaposan telepöttyözték a fákat, úgyhogy itt is alaposan meg fog változni hamarosan az erdő képe... A Hosszú-hegy tényleg hosszú, és tényleg hegy, de csak felérek a szintútig, ahol ismét egy pici szusszanás, és jöhet a Szakó-hegy, innen számolva nagyjából 60m-nyi szintje. Nem szeretek emelkedőn felfelé megálnni, de a páratlanul szép panoráma okán most kivételt teszek - ez a szép kilátás a minimum azért, hogy valaki idáig felkapaszkodik :-)


Aztán szuszogósan megyek tovább, kényelmes lejtő a Szakó-nyeregig, majd "ez a part lesz a végső" felkiáltással egy iramodással a Tost Gyula obeliszknél vagyok - innen már csak 120-130m szint még, de kényelmesen, úgyhogy szaporázni kezdem a lépteimet, hogy ne nagyon kelljen rám várni a célban - azért a Rezső-kilátót nem hagyom ki, hiszen onnan is nagyon szép a kilátás - azokra a hegyekre is, amiket nem sokkal korábban a Szakó-hegy oldalából láttam.
Itt persze már sokan jönnek-mennek, sétálgatnak, kerülgetem az andalgókat, befelé morgok a dohányosok miatt, aztán parkoló, Matyi büfé, cél, oklevél, kitűző, autó, Pomáz - jó volt, ha minden jól megy, jövők jövőre is :-)


Track: Track_VASAS_MARATON_2013_szurt.gdb