Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2009. augusztus 20., csütörtök
Ez is megvolt -- Budapest-kupa miatt menni "kell", kedvem nem volt sok, ez rá is nyomta a bélyegét az sebességre/időre, de ne szaladjunk ennyire előre.
A Hűvösvölgyi-utat még túrják, bár csak az akna- és szerelvényaknák fedlapjait kéne szintbe hozni... (Anno az "átkosban" a nagyobb ünnepekre időzítették a komolyabb beruházások (színlelt vagy valós) átadását, mára ez is a múlté...)

A rajtba nyolc után érek, sorállás már nincs, fejlődés annál inkább: kapok egy cetlit, amire a nevet, illetve az kirakott lapokon szereplő infók alapján a nevezési díj összegét kell ráírni, majd azzal besorakozni a négy asztal valamelyikénél, gyorsan rákerül a név a kartonomra, a karton sorszáma a cetlire, közben a pénzügyeket is lerendezzük, és mehetek a rajtbélyegzős asztalhoz. Az egész procedúra gyorsan ment, 8:25 és már indulhatok is. A Fazekas-hegyi pont lejjebb "költözött", így kevesebb a veszélyes oda-vissza "le lehet zúgni" szakasz. Sor az viszont van, jó (jobb) megoldás nem nagyon.
A Villám utca lefelé is meredek, itt találok két pecsételőlapot, gyorsítok, szerencsére az előttem haladók szórták szét, úgyhogy gyorsan visszakerül a tulajdonosaikhoz. A Hárs-hegy három pontos :-) A Nagy-Hárs-Hegyen a pont sajnálatos módon a kilátó mögött bújik meg, szinte kínálva a S- sziklás rövidítését, ezzel többen élnek is, bár ezen a túrán ez a legenyhébb kispista...
Szépjuhászné állomáson a táv negyedén éppen csak túl engedélyezek öt perc pihit, bár az időm eddig igen ramaty, de majd behozom a P- jelzésen Makkosmária felé...

Nem hoztam be, fiatal társasággal beszélgetve sikerült belassulni, és egy elágazást randán elbénázni.

Makkosmáriánál újabb öt perces pihi, majd a kedvenc emelkedőn a Z+ jelzésen száguldás fölfelé. Virágvölgy állomáson bélyegzés, majd az épület mögött tovább fölfelé, mintegy levezetésképp. Az aszfaltút keresztezése után -varietas delectat- meredeken lefelé kell menni a Disznófő ellenőrzőpontig, hogy utána visszajöhessünk, Normafát megcélozva. Itt a társaság a sajnálatos szokás szerint kettéválik: az "Éjszakai séta a budai hegységben"-t teljesítők (Élükön Kis Pistával, bár ennél is lesz durvább...) a Konkoly-Thege úton, a "Gyermekvasút nyomában" túrát teljesítők a székelykapun át, az előírt kunkorral közelítik meg Csillebérc állomást.

Idén nincs játszadozás a hangossal, gyors pecsételés, majd irány Normafa tmh. Itt is oszlik a társaság, Kis István vezetésével elindulnak az aszfalton, hogy az OMK mögött leereszkedve a Kápolnához, majd visszatérve a Gyermekvasút Nyomában túra útvonalára érkezzenek meg a célba, az előbb már említett "Éjszakai séta a budai hegységben"-t teljesítve, míg a "Gyermekvasút nyomában" túra résztvevői elindulnak visszafelé, majd balra le a völgybe (Segítség: jobb oldalon drótkerítés kiskapuval, majd a kerítésen gázos szerelvények helyét mutató táblák, ezzel nagyjából szemben indul balra egy szűk ösvény).

A völgyben hallom a célban a hangost, a 0:35-ös vonat indul -- esélyem sem volt elérni, úgyhogy sietni nem kell, bár az emelkedőt itt is erősen tolom, csak egy röpke pecsételésre állok meg a Kápolnánál. Innen fölfelé vagy egy tucat éjszakai erdőjáró jön szembe, az enyémhez hasonló papírt/füzetet szorongatva... Szólni fölösleges, csak a velük lévő gyerekeket sajnálom, hogy már ilyen korban csalni tanítják őket...

A Széchenyi-emléknél egy aláírást kapok, majd az alternatív útvonalak közül a Svájci-út lépcsője felé veszem az irányt.

A célba 1:25-kor érek, pont öt óra, eddig csak jobbat mentem, most viszont így sikerült, meg sietni sem nagyon volt érdemes, hiszen vonat visszafelé csak 2:35-kor indul. A bélyegzéseket, oklevelet és kitűzőt gyorsan megkapom, azt csak később veszem észre, hogy az ötödik (Csillebérc) helyett a negyedik teljesítésre járó verziót kaptam ismét. Majd jövőre kicseréltetem. Kapok egy pár virslit, mustárt kérek hozzá, majd egy szelet kenyérrel gyorsan elfogyasztom.

Rengetegen voltak ismét, a rendezés azonban egyre jobb, látszik, hogy odafigyelnek a visszajelzésekre. Jövőre (nemcsak a kitűző cseréje miatt) ha minden jól megy, ismét jövök!

(2009.08.20 12:30:13)
2009. augusztus 9., vasárnap
Don Bosco 56, azaz 60 -- egy -szerintem- nagyszerű első rendezés.

A naptárban még 56km-rel szerepelt, aztán az útvonal pontosítása, illetve a mérések alapján ez majd' 60km-re nőtt, ami ebben a kellemes melegben embert próbáló táv. Óbudán igen korai és rövid rajtidőszak (rajt 6-7 között), a cél este 9-kor zár. Oda-vissza számolgatás, ez húzós lesz, úgyhogy igyekszem korán rajtolni. Tömeg nincs a rajtban, gördülékenyen megy a nevezés -- itt lehet nyilatkozni arról, hogy a célban kér-e az ember főtt ételt -- ez utóbbit majd ott kell fizetni -- én igennel válaszolok. Rajtszámként 059 kerül a lapomra, az óra 6:35-öt mutat, és már indulhatok is.Otthon nyomtattam a teljes útvonalról térképet (a túra GPS-trackje letölthető, így nincs nehéz dolgom) -- azt már látom, hogy a szint 2/3-a a túra első felére koncentrálódik (ez jó), viszont a maradékban van egy rész (Kőszikla -- Babál-hegy -- Sápi-völgy) ahol azért lesz részünk némi "meglepiben".

Röviden az itinerről. A legfontosabb információkat, az útvonal leírását, táv- és szintadatokat, rendezői elérhetőséget tartalmazza, továbbá egy leírást a túrák névadóiról, illetve az útvonal nevezetességeiről. Térképet csak a Máriahalom utáni szakaszról. Utólag visszatekintve sem a térképre, sem a leírásra nem volt szükség, az útvonal korrekten ki lett szalagozva, sőt, szántóföldi részeken kis táblák mutatták a helyes irányt.

A túra első része "vakon" teljesíthető: Kiscelli-kastély, Mátyás-hegy, Hármas-határ-hegy, Virágos-nyereg, Kálvária (Buda határán, illetve Hegedűs Róbert emléktúra érinti ellenkező irányból), Alsó-jegenye-völgy, S- a Zsíros-hegyig (a kispistázásra csábító kunkor szabályos levágásával). Mátyás-hegyen számfelírós pont, HHH-en szörpös édességes frissítőpont, a Kálvárián "sima" ep. A Zsíros-hegyen opcionális frissítési lehetőség az EP-nek helyt adó Muflonitatóban. Itt találkozom sok-sok ismerőssel, Nagyondinnye és Jámbor épp indulnak, mondják, hogy majd utolérem őket -- eddig 20 percet hoztam rajtuk. Az opcionális :) frissítés után elindulok, Nagy-szénás emlékfal (feltételes pont -- lenne, de nincs), innen föl a csúcs felé messziről kiabál felém egy "túratárs", azt tudakolva, hogy van-e az emlékfalnál pont? Rákérdezek, hogy járt-e ott, mire teljesen természetesen válaszolja, hogy nem. Erre megvonom a vállam, nem válaszolok neki, mire valami nem túl kellemeset dünnyög az orra alatt... No mindegy. A Nagy-szénás tetején egy fiatal társaság ücsörög, rákérdezek, hogy ők-e a pont, mire nevetve mondják, hogy nem, de ha kérek, akkor rajzolnak a lapomra valamit -- kedvesek, aranyosak, veszik a lapot, kispista után rögtön jobb lesz a kedvem. Ezt csak fokozza a Kutya-hegy felé a gyönyörű táj, utána pedig a S-, illetve a Fehér-út, ahonnan ismét szalagozás segít (A Nagy-szénás szigorú védelem alatt álló területén természetesen nem szalagoztak a rendezők.). Ezen a szakaszon a túra teljesítését erősen nehezítő körülménnyel találom szembe magamat: rengeteg finom, érett szeder és szamóca az út mellett -- nem is nagyom ki a lehetőséget, és legelek belőle itt-ott. Az eredi szakasz után rét, szántóföld következik -- no meg erős napsütés, kalap fel, aztán gyerünk, lassan a felén túl vagyunk! A táv fele Perbálnál következik, ahol frissítő- és kajapontot is találunk a templom árnyékában. Itt is többféle szörp, zsíros- rámás, lekváros kenyerek, kovászos ubi, lila hagyma a választék. A ponton -mint eddig mindenütt- nagyon kedves, mosolygós fiatalok, körben a fűben pedig kissé csoffadt túrázók -- itt érem utol Nagyondinnyét és Jámbort, akikkel némi étel-és italfogyasztást követően együtt indulunk tovább, pontban délután egykor. Gyors számolgatás: nagyjából hat és fél óra az első fele, ha semmi nem jön közbe, akkor sikerülni fog, bár a túra neheze (tájékozódásilag) még csak most jön.

Perbálon még beiktatunk egy privát frissítést is, aztán megyünk tovább (még) lankadatlanul, így cirka egy óra múlva már a Nyakas-tetőnél lévő következő ep-n vagyunk. Itt északnak fordulunk, majd további lehet, hogy kellemesebb időben szép, de ebben a rekkenő hőségben kevés emléket hagyó szakasz után megérkezünk Máriahalomra, ahonnan a rövidtávosok indultak. Nekünk itt nincs pont, így megyünk tovább. A falu végén hirtelen jobbos, majd néhány kilométer után következik a térképen már kiszúrt "meglepetés": Meredeken le, majd föl a Kősziklához, ahol EP-t találunk, utána pedig meredeken le (szerencsére jórészt ismét erdőben), majd egy szántóföld szélén fel a Babál-hegyre. A kőszikla előtt "icipicit" utáltam az útvonal kiötlőjét, fent azonban a körpanoráma kárpótolt a masszív emelkedőért: tényleg kár lett volna kihagyni ezt a csúcsot -- ugyanúgy, mint a Babál-hegyet. Egy durva ereszkedést követően ismét ep, frissítési lehetőséggel, a szokásos szörpválasztékkal -- itt azért ücsörgünk egy picit, negyed hét, és még van tíz kilométer.

Picit azért nyikorogva, de tovább indulunk, erdőszél, enyhe emelkedő, szántóföld széle, patakátkelés, majd hosszú gyaloglás Nagysápig, ahol az utolsó ep-t találjuk. Itt eredeti lengyel tejkaramellával öntenek belénk erőt a hátralévő kevesebb, mint négy kilométerre. Egy rövid privát frissítés is belefér, majd az időt számolgatva (minden óra 45-kor megy a célból kisbusz Dorogra, a következő óra 20-kor induló vonathoz) belehúzunk, hogy vacsorázni is legyen idő. A nyugdíjas otthont megkerüljük, majd a szalag szerint jobbra a feljárón be a célba. A lapomra 20:23 kerül, mint érkezési idő, megkapom az oklevelet, kitűzőt, illetve egy ismertetőt a Szalézi rendházról, valamint egy képet a túra névadójáról, Bosco Szent Jánosról. Vacsora paprikás krumpli kolbásszal, uborka, kenyér. Panni bólint, hogy persze, ahogy ígérte, beférek, úgyhogy megvárom a zárást, aztán kocsiba ülünk, és elindulunk hazafelé.

Fárasztó volt, tikkasztó volt, de megérte: lelkes, és a feladatukat korrekten, szívvel-lélekkel végző rendezők/közreműködők, a sok szántóföld mellett is szép és emlékezetes tájak, úgyhogy jövőre, pláne, hogy szeptemberben lesz, ismét eljövök, ha tehetem.

(2009.08.09 21:57:49)