Túrablog

 Picit döcögősen értünk a rajtba, mert autós megközelítés miatt parkolóhelyet is keresgélni kellett, de csak sikerült, úgyhogy mire én is az iskolához értem, már csak a nevezési lap aláírása és itinerre cserélése maradt hátra.
Ezt gyorsan abszolváltuk, és a "játszótér lesz a túra után" ígéret fejében el is tudtunk indulni a tavalyról is ismerős útvonalon.
A Z- kellemesen emelkedik, és egyébként is lassan pörögnek föl a csajok normál menetsebességre, úgyhogy inkább komótosan, mint jó tempóban érintjük Disznőfő-t, ahol szomorúan konstatálom, hogy a forrásház tetején már szinte egy darab cserép sincsen, aztán tovább haladva a "macis" faházban fiatalok serénykednek - ezek szerint ennek az építménynek van gazdája.
A jelzés picit hiányos fölfelé, a Normafa felé induló túratársaknak szólok, hogy jobbra kéne tartani, mert az Anna-kápolna arra van :-) Megfogadják a tanácsot, és nagyjából egyszerre érünk a jól ismert épülethez.
Még egy pici fölfelé,  aztán Virágvölgy állomás fölött az elágazásnál az első ep: bélyegzés mellé nápolyit rágcsálhatunk.
A Kc jelzést szabatosan és pontosan követni, hála a sok ösvénynek-gyalogútnak nem túl egyszerű, de szak sikerül - legalább is nekünk, mert azért vannak aszfaltkedvelő kispisták is...
Az Erzsébet-kilátó ezen a túrán nincs az étlapon, helyette a nyeregből lefelé indulunk a Z3 jelzést követve - még nem 100%-os a bokám, így csak óvatosan, a gyerekek tempójához igazodva ereszkedünk le az aszfaltút első keresztezéséig.
Itt a szalagozáson balra indulunk (bár a leírásból hiányzik ez az apró, de nagyon fontos momentum, aminek köszönhetően sokan be is nézik a dolgot), a János-hegyi átjáróbarlanghoz, ami a túránk 2. ellenőrzőpontja.
Lámpát hoztam vagy hármat, úgyhogy "átjárunk" a barlangon, legalább kétszer :-)
Aztán persze indulni kell tovább, előbb vissza a szalagozáson, majd tovább lefelé a Z3 jelzést követve. Amikor ismét az aszfaltútra érünk, sikerül tévesztenem: balra helyett jobbra indulunk el - nem csak mi, így némi tömeghatás is van a dologban - szerencsére valaki szól, hogy nem erre van az arra :-) Tényleg nem, a szalagkorláton, ha figyelmes az ember, látszik a nyilazott jelzés.
A rövid, nulla pontért megtett kitérő után ismét a Z3, és ismét lefelé, az egyébként ismerős szerpentinen.
Hangosan kommunikáló gyerkőcökkel érkezik egy kisebb csapat mögöttünk - a lányok tempót váltanak, és igyekszünk növelni a távolságot, mert már őket is zavarja a kiabálás. Ez sikerül, annyira, hogy a Libegő alatt kényelmesen meg tudunk állni fotózni/nézelődni is.
Néhány kirándulót útba igazítok, aztán Tündér-szikla, Z- jelzés, iskola, cél - hosszú sor... Azért bő 10 perc alatt végzek, de első ránézésre, a sor hossza alapján nem gondoltam volna... Kitűzőre picit várni kell - frissen készül, évszámot is tartalmaz a felirata, úgyhogy érthető a dolog.
A díjazás átvétele után mire lehuppanok egy székre, már ott van a párom egy szelet, csalamádéval alaposan megpakolt zsíros kenyérrel, a lányom a szörpöt hozza, úgyhogy ezzel sem kell fáradnom - köszönöm nekik :)
Az ellátás, a szervezés jó, a tündéres kitűző ötletes, és az útvonal is egészen jó. Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyrészt ismerős, sokat járt jelzéseken halad a túra; az átjáróbarlanghoz tett kitérő sokat dob az összbenyomáson. Családi kirándulás gyanánt, gyerekekkel tökéletes időtöltés.


Track: Track_TUNDER_7_2013_szurt.gdb

Az elmúlt évhez hasonlóan családi kirándulásra indultunk ezen a napon, hiszen a rendezők kifejezetten családbarát távként hirdették meg ezt a 7 km-es sétát.
Szilvi telefonhívása út közben ér - félreállok, visszahívom: kiderül, hogy egy kollégájával és annak a családjával most neveztek, és ha sietünk, megvárnak. Mivel nagyjából 10 percnyire voltunk a rajtnak helyet adó iskolától, így ennyiben maradtunk.
Parkolni nehéz, de azért sikerül találni egy jónak kinéző helyet, aztán gyorsan a rajtba, nevezés, és már indulhatunk is - megígérve, hogy a játszóteret a célba érés után kipróbálhatják a lányok :-)
Társasággal indulunk tehát, aszfalt, majd ahogy a jelzés mutatja, a sétaútra térve megyünk fölfelé. A Disznófőnél picit megállunk, sajnos a forrás 1989-ben kezdődött kálváriájának nem látszik a vége, csak az, hogy egyre csak romlik az anno igen drágán felújított forrásház állapota :-(
Az Anna-kápolnánál állunk meg legközelebb, itt egy gyors csoportkép is készül, aztán kényelmesen sétálunk tovább, egészen az aszfaltút túloldalán a kék körtúra jelzés keresztezésénél lévő ep-ig. Itt fincsi nápolyit ropogtathatunk :)
Elindulunk, érkeznek Karcsiék, úgyhogy három fővel megnövekedett csapattal megyünk tovább, mindenki nagyjából a saját tempójában, úgyhogy a Libegő felső állomásánál bevárjuk egymást.
Meredeken vezet lefelé a zöld háromszög jelzés, aztán az aszfalthoz érve szalagok mutatják, hogy a jelzésről balra, az aszfalton megyünk tovább a János-hegyi átjáróbarlangig.
Itt néhány kört megtesznek a gyerkőcök - idén hoztunk lámpát, úgyhogy ezzel nem volt gond, elég volt mindenkinek :-)
Visszamegyünk a jelzésig, aztán tovább kanyargunk lefelé, hogy aztán kényelmes lejtőbe váltva ismét találkozzunk egy aszfaltcsíkkal. Itt újabb szusszanás, bár már tényleg nincs sok hátra.
A gyerkőcök így, csapatban teljesen jól bírják a "strapát", szinte észre sem veszik, hogy mennyit gyalogoltunk.
A Tündér-sziklához leereszkedve megcsodáljuk a panorámát, aztán még tovább, lefelé, pici aszfalt, iskola, cél, rövid sorakozás a díjazásért, bent pedig a "szokásos" túramenü: zsíros kenyér, hagyma, csalamádé...
Az udvarom pedig erős füstszag - mint kiderült, az iskola mellett egy fa törzse gyulladt ki, de már eloltották, és most készülnek a tűzoltók kivágni.
Szerencsére még csak készülődnek, úgyhogy egy ideig még mehet a játszótér "tesztelése" :-) hiszen ezt indulás előtt megígértem a gyerekeknek.

A favágást nem várjuk meg, néhány óráig eltartana ugyanis; szerencsére nem ott parkolunk, ahonnan a létrás autótól nem lehet kiállni, úgyhogy elindulunk haza.

Újabb rövid, családi kirándulás - hála a hosszú rajtidőnek, nem kellett sietni reggel :-) és kényelmesen odaértünk az iskolához, ahol rengeteg autó között csak nehezen sikerült leparkolni.
Gyors nevezés, a játszótér saját idő terhére történő igénybevételéről sikerül lebeszélni a lányaimat, így picit döcögősen, de elindulunk fölfelé.
Aszfalt, majd a Z- jelzésen járda, meg magyarázat arról, hogy a nagy öreg fákat miért vágják ki... És persze meg is állunk frissíteni,a hogy a nap során még néhány alkalommal - de ez ebbe a túrába belefér, hiszen a szervezők is kifejezetten kisgyermekes családokat célozták meg az útvonallal és a bőséges szintidővel.
Disznófőnél a kerítésre felfutó gaztól nem nagyon látják a gyerekek a forrásházat - itt is elkél a magyarázat a helyi védettséget élvező forrásházról, meg az egykori (?) étteremről, illetve a forrás disznófejet formázó kifolyójáról...
A meredekre váltó jelzés után felüdülés az Anna-kápolna előtti pihenő, persze indulunk tovább, hiszen a gerinc túloldalán vár minket az első EP. Itt csokit kapunk, aztán jön a pihentető séta a kék körséta jelzésen, egészen a Libegő felső végállomásáig.
A játszótér igénybevételéről itt is sikerül lebeszélni a gyerkőcöket - természetesen a célban be kellett pótolni, de akkor már bőven ráértünk :-))
A János-hegyi átjáróbarlanghoz a Z3 jelzésről egy igen jól szalagozott letérés vezetett - sajnos a lámpáinkat sikerült otthon hagyni (tudom, ex barlangászként szégyen...) de kölcsön lámpa segítségével azért átgyalogoltunk rajta :-)
Innen csak egy kellemes ereszkedés, némi hullámzó, de jellemzően lefelé tartó séta következett az aszfaltig, amiről balra tértünk, a Tündér-szikla felé. Rövid pihenő és nézelődés után a korábbi túráról (is) ismert úton besétáltunk a célba, ahol a kitűző és oklevél mellé zsíros- és margarinos-lekváros kenyeret öblíthettünk le többféle szörppel.
A falatozás után az iskola udvarán lévő pici, de kellemes játszóteret is alaposan kipróbálták a gyerekek, hogy utána egy kellemes kirándulás emlékével indulhassunk haza erről a kényelmesen végigjárható, családbarát túráról.