Rólam
K100 visszaszámlálás 2022
Blogarchívum
-
►
2015
(30)
- ► szeptember (2)
-
►
2014
(37)
- ► szeptember (2)
-
▼
2013
(34)
- ► szeptember (5)
-
►
2012
(35)
- ► szeptember (6)
-
►
2011
(47)
- ► szeptember (5)
-
►
2010
(50)
- ► szeptember (3)
-
►
2009
(31)
- ► szeptember (3)
-
►
2008
(22)
- ► szeptember (2)
Címkék
2010
(50)
2011
(47)
2014
(37)
2012
(35)
2013
(34)
2009
(31)
2015
(30)
2007
(23)
2008
(22)
Gyermekvasút nyomában
(17)
seprű
(12)
Monoton
(11)
éjszaka
(11)
Bia 25
(10)
Budai 50
(10)
Gyermekvasút nyomában N
(9)
Hegedűs Róbert emléktúra
(9)
Meteor
(9)
Vasas maraton
(9)
2016
(8)
Budai kilátók
(8)
Gyermekvasút nyomában É
(8)
Halmi dűlő
(8)
Sárga
(8)
Együtt a magyar családokért
(7)
Gyermekvasút túra
(7)
Kinizsi
(7)
A város peremén
(6)
Barlangtól barlangig
(6)
Budai tájakon
(6)
Fóti Somlyó
(6)
Himbi-Limbi a Libegő alatt
(6)
Meteor 21
(6)
Monoton minimaraton
(6)
Tojás
(6)
rendezés
(6)
BUÉK
(5)
Buda határán
(5)
Budai kilátók extra
(5)
K100
(5)
Normafa
(5)
Piros
(5)
Téli Gyermekvasút
(5)
bejárás
(5)
EKF
(4)
Gyertek ki a Vadasparkba
(4)
Szomor
(4)
Zöld
(4)
Buda bércein
(3)
Budai trapp
(3)
Budapest terep félmaraton
(3)
Falasokk
(3)
HASE
(3)
Merzse-mocsár
(3)
Monoton maraton
(3)
Szurdok
(3)
Tojás 30B
(3)
Téry Ödön emléktúra
(3)
Tündér 7
(3)
Vár a Mikulás
(3)
Éves összefoglaló
(3)
Óbudai határtúra
(3)
Aragonit 10
(2)
Csabdi
(2)
Gerecse 50
(2)
Határjárás
(2)
Hegedűs Róbert emlékséta
(2)
Hárs-hegyi hétvége
(2)
KTF
(2)
Kitörés
(2)
Lábatlan
(2)
Meteor maraton
(2)
Monoton félmaraton
(2)
Nagybörzsönyi négylevelű
(2)
Pilisi trapp
(2)
Retro túra
(2)
Tanúhegyek nyomában
(2)
Tojás 30A
(2)
Tátralátó
(2)
Vitézlő
(2)
Vértesi barangolások
(2)
Zongor 45
(2)
Zsíros deszka 10
(2)
szalagozás
(2)
terepfutás
(2)
Éger-völgy
(2)
11km a XI. kerületben
(1)
20 éves a TTT
(1)
BEAC 30
(1)
BSI-túranap
(1)
Balaton 20
(1)
Budai 25
(1)
Budaörsi dolomitok
(1)
Bujáki kikelet
(1)
Börzsönyi kék
(1)
Corvin
(1)
Cserhát
(1)
Dolina
(1)
Don Bosco
(1)
Dél-börzsönyi kilátások
(1)
Dűlőkeresztelő
(1)
Együtt a magyar családokért (Á)
(1)
Forrástúra
(1)
Forrástúra a Börzsönyben
(1)
Forrástúra a Köszegi-hegységben
(1)
Geocaching tt.
(1)
Görgey
(1)
Havazoo
(1)
Hidzsra a várból
(1)
Hol a következő
(1)
Iluska séta
(1)
Kakukkhegy
(1)
Karszt
(1)
Kikelet vizei
(1)
Kincsem
(1)
Kinizsi 25
(1)
KisNyolcas
(1)
Kiss Péter Emléktúra
(1)
Kohász kék
(1)
Kéktúra a Cserhát-kupáért
(1)
Kézdi 10
(1)
Less Nándor
(1)
Libanoni cédrus
(1)
Libegő
(1)
Magas Bakony
(1)
Masni
(1)
Mecsek 999
(1)
Merzse-mocsár É
(1)
Moccanj. Városliget
(1)
Mátra 40
(1)
Mátrahegy
(1)
Nahát
(1)
Nyerges 40
(1)
Oroszlány
(1)
PMTT
(1)
Pest irányába
(1)
Sorrento 21
(1)
Szent Margit nyomában
(1)
Séta az éjszakában
(1)
Tojás 20
(1)
Turul
(1)
Téli teljesítménytúra
(1)
Töki tökölő
(1)
Viharbükk
(1)
Váci csata 20
(1)
Vándorbottal a vasparipáért
(1)
Várnak a várak
(1)
Városliget
(1)
Vöröskő
(1)
Zebegényi séta
(1)
Zugligeti
(1)
elmaradt
(1)
feladva
(1)
túramozgalom
(1)
Éjjel a Mezőföldön
(1)
Ну погоди
(1)
Ars Poetica is lehetne
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
A
Túranaptár
Túrák
Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.
Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. december 31., kedd
2013.12.29. Fóti Somlyó
11:36
|
Bejegyezte:
turablog
|

Az állomáson jó néhány ismerős várja a vonatot, így beszélgetéssel ütöm el az időt - Ez is nagyszerű a teljesítménytúrázásban: kortól, nemtől, felkészültségtől, mindentől függetlenül segít kapcsolatokat, közösséget építeni - a sport jellegű kikapcsolódás mellett. A csevegés folytatódik a vonaton is, így aztán hipp-hopp, szállhatunk is le Alsógödön.

Álmos, ködös reggel, rövid volt a vonaton töltött idő ahhoz, hogy picit felmelegedjek, úgyhogy gyorsan belenézek az itinerbe: negyedik utca jobbra, majd második balra, a település szélén villanyoszlop, felírós pont, majd gyors gyaloglásra váltok, mert bár tél az nincs, de hűvös az azért van.
Jelzés, szalag, ahogy kell, a villanyoszlop is megvan, megyek tovább, és közben azon gondolkodom, hogy most még aránylag kényelmes a laza talaj, de milyen lesz majd a mezőny végének...?
Szántóföld, erdő - és köd.- az M2 fölötti felüljárón látszik, hogy mekkora... Olyan randa késő őszi búslakodós.
A felüljáró után ismét erdő, kidőlt fa, és halmokban álló kábelszigetelés - bezzeg ha egy túra rendezője véletlenül kint hagy 2-3 szalagot... No mindegy, messze van még a cél, és tenni nem sokat tudunk - ha az, akinek a feladata lenne, nem teszi a dolgát.

Beszélgetve, meg "rutinból" gyalogolva szépen le tud menni az ember a térképről - itt nekünk is sikerült: a régi Z- jelzést követve - ráadásul ahol régen meredeken fölfelé indult a jelzés, azt is benéztük, és bő 500m után tűnt fel, hogy nincs jelzés, és ami fontosabb, hogy szalag sincs. Hátra arc, GPS-t nézve sikerül megtalálni az egykor volt elágazást, ahol a régi jelzés fölfelé indul...

Az először 2010-ben megörökített kidőlt fa is megvan, érdekes látni, hogy hogyan változik évről évre.egy ilyen szándékosan ott hagyott holtfa. Mondjuk az elnevezés is érdekes, hiszen fának valóban holt, de egy egészséges erdőnek talán ez a leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelye.
A csúcskőnél is felírós pont van - a szemből érkezők diktálják a számot, de mi nem adjuk fel, és elsétálunk a csúcskőig - egyik kolléga valami pálinkát hiányol - rákérdezek, hogy kér-e? Kér. Akkor koccintunk - egyrészt a csúcs elérése okán, másrészt meg azért, mert ez most születésnapi túrának sikeredett :-) A tíz éves ágyas szilva kellemesen dob a hangulaton, meg persze az is, hogy egy bucka kipipálva :-)

Az ismerős padnál megállok, no nem azért, mert le akarok ülni, hanem megválaszolni az igazolólapon lévő kérdést, aztán robogás tovább - közeledik Mogyoród, ahol remélem, hogy idén is fincsi süteményt kapunk :)


Nagyjából 20km van mögöttem, és 13 körül előttem, idővel jól állok, úgyhogy csak kényelmesen - és különben is, célzárás van, nem szintidő, addig meg bőven beérek.


A szőlőskerten át lehet vágni, így nem kell nagy kerülőt tenni (köszönjük!) a szántóföld csücskéig, ahol egynyomos ösvény következik - nem gond, nincs nagy forgalom :-)


A trükkös rész a felüljáró túlsó végén következik: dupla szalagkorlát, jó magas, úgyhogy picit odébb mászok át rajta, és a túloldalon óvatoskodok vissza a rézsűn levezető lépcsőig - nem lenne jó a szúrós akáccal kiszaggatni a kabátomat.


A hármas úton átkelve aztán tempót váltok, jó lenne 7 órán belül beérni... Aszfaltos járda, távolban feltűnik az állomás, meg a királyi váró, a túra célja - 6:65 a vége, nagyjából 5km/ó átlaggal... Nem siettem :-)

Profi rendezők, évente változó útvonal néhány fix ponttal évzárásként - ez volt eddig ez a túra - kár érte... Persze titkon remélem, hogy 2014-ben mégsem az utolsó rendezés lesz, hiszen 2015 még oly messze van :-)
Track: Track_FOTI_SOMLYO_2013_szurt.gdb
Címkék:
2013
,
Fóti Somlyó
|
0
megjegyzés
2013. december 30., hétfő
2013.12.28. Barlangtól barlangig
20:00
|
Bejegyezte:
turablog
|
Lassan hét éve, hogy ezzel a túrával
elkezdtem a 2007-es túraévet, meg a teljesítménytúrázást, így aztán
egyértelmű volt, hogy idén is ott leszek - annak ellenére, hogy idő
közben az év elejéről az év végére került ez a kellemes séta.
Igyekeztem
korán a rajtba érni, és úgy terveztem, hogy tempósan végigmegyek a jól
ismert útvonalon... Ez részben sikerült is :-) A nevezés gyorsan ment -
miután kiderült, hogy a belső asztalnál van a nevezési lap, amit ki kell
tölteni, és csak utána kell sorakozni a bejárathoz közelebbinél...
Apró, de zavaró hiba, ami meglepő egy rutinos szervezőgárdánál. Az
viszont plusz pont, hogy megkérdezték, mikor indulok, és ahogy kértem,
lett kb. 10 percem szedelőzködni.

Hatodik
teljesítés ide vagy oda, bizony a Pál-völgyi barlangnál sikerült
immáron sokadszor rossz irányba indulni - igazán megjegyezhetném, hogy a
Szent Mihály szobornál jobbra kell tartani. Két éve még mi
kiabáltunk itt vissza másokat. Hiába, egy év kimarad, és máris kopnak az
emlékek :-D Gyors korrigálás után ismét a helyes úton, "kellemes"
aszfalton fogyasztjuk a métereket - távban és tengerszint feletti
magasságban egyaránt. Ez utóbbit persze nem sokkal később
visszaszerezzük, ahogy élesen balra ráfordulunk a Mátyás-hegyen átvezető
K+ jelzésre. Nem sietünk, megyünk a "szokásos" tempónkban. Köd van,
panoráma erősen korlátozottan, úgyhogy fotómegállások sem lassítanak.
Lefelé
aztán belassulok egy picit, mert a cipellőm alaposan elkoptatott talpa
igencsak csúszkál a párától nedves köveken, és nem lenne jó összetörni
magamat...
Az első EP-n Bajári
sporttárs ücsörög a kocsiban, és osztja szorgalmasan a bélyegzéseket,
aztán az aszfaltnál már az Attisékkal kiegészült társaságot érem utol.
Pannival kényelmes tempóban állunk az élre a Hármashatár-hegyre felfelé menet, aztán persze illendő módon bevárjuk a többieket :-) Érdekes, beszélgetve egészen gyorsan felérünk a ponthoz, ahol a szokásoktól eltérően nem Vagdalthúsék őrzik a pontot - viszont van szíverősítő, amiből egy kis kóstolót köszönettel elfogadok, hiszen messze még a cél, addig bővel kilihegem :-P
Hosszabb pihenő után indulunk tovább, immáron lefelé - Kc, majd S- jelzés, gyorsan haladunk, hiszen a terep is príma, az időjárásra sem lehet panaszunk - maximum annyi, hogy nem téli, de egye fene, ezt elnézzük neki .-)
Azért a parkoló után, a S- meredek lejtőjénél picit lassulunk - tényleg picit, hiszen Határ-nyeregnél "lendületből" sikerül majdnem rossz irányt venni :-)
A következő emelkedő is olyan, mint a HHH-re fölfelé: szinte észre sem veszem, és már Hűvös-völgy felé ereszkedünk - ezért is jó társasággal túrázni.
A következő emelkedő is olyan, mint a HHH-re fölfelé: szinte észre sem veszem, és már Hűvös-völgy felé ereszkedünk - ezért is jó társasággal túrázni.
A ködben csak hallom, hogy a gőzös indulni készül a fűtőházból, de látni semmit sem látok belőle, aztán amikor már majdnem feladom a várakozást, elkezd közeledni a hang, aztán meglátom a fújtató, füstöt okádó mozdonyt is kibukkanni a ködből. Szerintem megérte az a pár percnyi várakozás :-)

Fent, már a szintes szakaszon érem be Attist és párját, aztán a S- felé vezető szerpentinen a többieket - igaz, picit lihegve :)
A Kaán Károly kilátót csak lentről nézzük meg - felmenni nem érdemes, a ködöt lentről is tökéletesen látjuk :-)
A Bátori-barlangnál természetesen a híd felé megyünk, bár fent, a sziklán átóvatoskodva kevésbé rongálnánk a hegyoldalt - de a jelzés az jelzés, erre megy és kész.
Lent a pihenőnél megállunk, felírjuk a pontőrt helyettesítő feliratot, aztán a spontán csoportkép után indulunk is tovább.A Bátori-barlangnál természetesen a híd felé megyünk, bár fent, a sziklán átóvatoskodva kevésbé rongálnánk a hegyoldalt - de a jelzés az jelzés, erre megy és kész.

Egy kis erdei séta még lefelé, aztán aszfalt - a Szerb Antal utca is készen van már, aztán le egészen az Ördög-árokig, hogy a túloldalon visszaszerezzük az imént leadott helyzeti energiánkat az oly sokszor szidott, de most valahogy könnyen legyűrt Battai, illetve Nagybányai lépcső megmászásával :-)
Az itt készült csoportképben az a jó, hogy bármilyen hátteret mögé lehetne fotoshoppolni, annyira szép, egyenletesen szürkésfehér a háttér :)
A pont lent, a barlangnál van, nem kell megmászni a sziklát, mint múltkorában - és ez így van jól, hiszen védett területen járunk.

Aztán ismét aszfalt, a barlang utcán megjelenik a Zb jelzés, megyünk, mendegélünk, a meredek lefelét most jól bírja a térdem, nem úgy, mint első alkalommal, sok évvel ezelőtt.
A célban gyors adminisztrálás, az emeleti büfében a szokásos zsíros- margarinos-lekváros kenyér és tea vár még ránk.
nagyon örülök, hogy a tavalyi kihagyás után idén ismét megrendezték ezt a túrát - kérjük 2014-ben is! (Sajnos a TTT-s előzetes listában nincs ott ez a túra, de remélem, ez nem marad így, pláne, hogy a Fóti Somlyó, ami szintén a két ünnep között volt korábban, 2014-ben lesz utoljára, és akkor is májusban)
Címkék:
2013
,
Barlangtól barlangig
|
0
megjegyzés
2013. december 1., vasárnap
2013.12.01. Vár a Mikulás
21:00
|
Bejegyezte:
turablog
|
Késő őszi időben egy "kötelező" családi séta, hiszen Gabinak ez lett a
tizedik Budapest-kupás túrája. Reggel helyett késő délelőtt érünk a
rajt közelébe, autót jó messze sikerül lerakni, de így is el tudunk 11
körül indulni, ezen a nyúlfarknyi, jól ismert útvonalat bejáró túrán.

Makkosmária felé még megvan a kedvenc "integetős" fa; ezt is megörökítem, hiszen az erdőművelés nyomait
jócskán lehet látni a jelzés mentén, és ki tudja, mikor érnek ide...


A gyerekek is jól ismerik már ezt a szakaszt, szépen mennek, amerre a jelzés
mutatja - itt-ott persze némi nézelődés belefér, hiszen a panoráma
igen-igen sokadszor látva is nagyon szép.

A kilátót a jelentős forgalom miatt kihagyjuk - tudom, minden alkalommal ígérem, hogy felmegyünk, de ami késik, közeledik, fogunk egy "Fel a János-hegyre" kirándulást csinálni, csak és kizárólag a kilátó megmászásáért :)

Némi séta még, aztán cél, és
sorakozás. Várjuk a buszt, mert azon maradt a díjazás egy része...
Busz befut, a krampuszok meg a mikulás is szorgalmasan forgolódik, és
hordják befelé a dobozokat, aztán a sor is megindul, célpecsét, oklevél,
kitűző, mikuláscsomag - és a zsúfoltság miatt gyors indulás haza.
Maga az ötlet, hogy a Budai hegyekben is legyen "Mikulás-túra" jó és díjazandó. A rettentően lerágott csont útvonal, és a jelentős tömeg khm. nehézkes kezelése sajnos sokat levon a túra értékéből.
Címkék:
2013
,
Vár a Mikulás
|
0
megjegyzés
2013. november 23., szombat
2013.11.16. Hegedűs Róbert emléktúra
21:21
|
Bejegyezte:
turablog
|
Kevés olyan túra van, amin minden évben ott voltam - ez az egyik,
ráadásul MVTE éremhez is kell, Budapest kupához is elszámolható...
Bónuszként :-) szép őszi erdőben lehet még kirándulni, kellemes időben,
úgyhogy egy percig sem volt kétséges, hogy idén sem marad ki.
Mivel
anyósom nem vállalta, hogy vigyáz a gyerekekre, így reggel négyen ültünk
kocsiba, és a gyerkőcöket Juliékra, a kisebb lányom keresztszüleire
bíztuk - innen is köszönjük a segítséget.
Milyen
más volt ez legutóbb, a Piros túrán, felfelé... kényelmes a tempó, bár
nem szintidő-kihasználósra terveztük, így azért kéne menni, bár lesz
jóval kényelmesebb "gyors" rész is. Például az aszfalt mellett :)
A Fekete-fejre persze rá kell pihenni, hiszen bőven és piszok módon (enyhén indul, aztán egyre durvul) adja a szintet - bot mindkettőnknél van, és abban is megegyeztünk, hogy emelkedők saját tempóban - ennek köszönhetően van időm lihegni a Fekete-fej csúcsán lévő ponton :-) Hiába, ez a pukli ebből az irányból adja magát nehezebben...
Gabi is
felér, hagyom picit pihenni, aztán a ponton kapott édességet elmajszolva irány lefelé, a rövid, de kellemetlenül köves lejtőn.
Lent bevárom Gabit - egyszerre ő sem tud nápolyit enni és botot használni, de sebaj, itt amúgy sem terveztem rohanni.

Adyliget, szalag, bolt sarka, valaki egyenesen tovább (hmmm...), végül is arra is el lehet jutni a Remete-szurdokhoz... Persze minden jó, ha a vége jó, a túratárs később utolér minket a Remete-szurdokban, azzal az apró különbséggel, hogy egy utcával később, a Zrínyi Miklós úton fordult jobbra.
Jobbra Külföldi, akarom mondani Kútföldi utca :) kis tér, jobbra, majd fent, az utca végén balra, ahogy a szalagok (meg az emlékek) diktálják. Emelkedés tovább, és persze a sokszor látott panoráma - meg a régóta félbehagyott építkezés... A túra néhány jellegzetes pontját mutatnám Gabinak - tudja, tavaly is mutattam :-)
A
Remete-hegyen újabb pont, szintidő-kihasználós idővel érkezünk, mondjuk
nem csoda, hiszen elég szépen kaptunk szintet eddig - persze lesz ez
után is, méghozzá bőven...
Gabinak
is fontos volt ez a túra, hiszen idén nem nagyon sikerült hosszabb
túrára eljutnia, és a Budapest kupában is nyolc túrája volt meg
eddig, úgyhogy nem volt mese, neki is jönnie kellett.

Rajtidő
vége előtt nem sokkal érkeztünk meg a rajtba, szinte csak ismerősök,
gyors nevezés, meg egy "ne találkozzunk a túrán" baráti megjegyzés a
seprűknek :-) aztán gyorsan indulunk is, a jól ismert útvonalon, a P-
jelzést követve.
Az út
eleje kellemesen átmozgat, az emelkedő meg jól be is melegít - az első
ponton épp, hogy csak megállunk pecsételni, és megyünk is tovább, a
változatosság kedvéért lefelé :-)

A Fekete-fejre persze rá kell pihenni, hiszen bőven és piszok módon (enyhén indul, aztán egyre durvul) adja a szintet - bot mindkettőnknél van, és abban is megegyeztünk, hogy emelkedők saját tempóban - ennek köszönhetően van időm lihegni a Fekete-fej csúcsán lévő ponton :-) Hiába, ez a pukli ebből az irányból adja magát nehezebben...

Lent bevárom Gabit - egyszerre ő sem tud nápolyit enni és botot használni, de sebaj, itt amúgy sem terveztem rohanni.

Adyliget, szalag, bolt sarka, valaki egyenesen tovább (hmmm...), végül is arra is el lehet jutni a Remete-szurdokhoz... Persze minden jó, ha a vége jó, a túratárs később utolér minket a Remete-szurdokban, azzal az apró különbséggel, hogy egy utcával később, a Zrínyi Miklós úton fordult jobbra.
Jobbra Külföldi, akarom mondani Kútföldi utca :) kis tér, jobbra, majd fent, az utca végén balra, ahogy a szalagok (meg az emlékek) diktálják. Emelkedés tovább, és persze a sokszor látott panoráma - meg a régóta félbehagyott építkezés... A túra néhány jellegzetes pontját mutatnám Gabinak - tudja, tavaly is mutattam :-)
A
Remete-szurdok után jön a következő durva kaptató, fel, a K- jelzésen a
Remete-hegyre - itt is az a módszer, mint az előbb, saját tempó, fent
találkozunk. Gyorsan felér Gabi, mondom is neki, hogy szép volt, utána
ecsetelem, hogy milyen "élményt" jelentett a Terep félmaratonon itt
leereszkedni, a "picit romos" állapotban lévő bokámmal... Nem volt
kellemes élmény, na.

Előbb
viszont Budaliget érintésével leereszkedünk az Alsó-jegenye-völgyig (csak hogy a Kálváriához felfelé majd újabb emelkedőket gyűrhessünk le...); előtte beugrok a solymári
Shell-kútra "tankolni" - a reggel elmaradt kávét pótolom, aztán robogok
Gabi után.
Az Alsó-jegenye-völgyben lehetne
tempósan haladni, de a még ép töklámpások fotózásra csábítanak, úgyhogy
meg-meg állva tesszük meg ezt a nem túl hosszú szakaszt.
![]() |
![]() | ![]() |
![]() |








Az Árpád-kilátónál a tűzrakóhely szépen rendbe van szedve - a Z- felett átívelő kapuzat állapota viszont szemernyit sem javult - pár éven belül teljesen leamortizálódik, és jó, ha nem valaki arra járónak a fejére fog ráomlani az egész...

A város "nem szeretem" szakaszt
igyekszünk szükséges rosszként kezelni, mint ahogy az estébe nyúló,
zajos felújítását a villamospályának a környéken élők... Azt persze nem
értem, hogy ha itt lehet hét végén dolgozni, akkor az egyes vonalán
miért nem...?
A Szerb Antal utcát "faltól falig" felújítják - nem tudom, de mintha nem lett volna vészesen rossz állapotban... no mindegy, örülünk neki.
A Szerb Antal utcát "faltól falig" felújítják - nem tudom, de mintha nem lett volna vészesen rossz állapotban... no mindegy, örülünk neki.

Az
utolsó aszfaltos emelkedő Gabinak már nyűgösebben megy, de kis biztatás
után csak elhagyjuk a szélső, évek óta eladó házat, meg az aszfaltot,
hogy aztán a maradék 80-90 méter szintet a hullámzó erdei úton küzdjük
le. Szerencsére kényelmes enyhe emelkedőkről van szó, így aztán
nagyjából hét és fél terepen töltött óra után végre valahára célba
érünk.
Nekem az első az adminisztráció: jelvény, kitűző, oklevél,
MVTE érem anyagi része... Utána futás a
kocsihoz, hiszen reggel ott hagytam az okleveleket, amik alapján a
Budapest-kupa füzeteinkbe a hiányzó bélyegzések belekerülhetnek.
Ezt
is megoldom, közben "jól tartanak" minket a rendezők, ahogy az
MVTE-től megszokhattuk: nagyon finom tea, banán, édesség... Az
adminisztráció elintézése után aztán gyorsan elbúcsúzunk, megyünk
Juliékhoz a gyerekekért.
Track: Track_HEGEDUS_ROBERT_EMLEKTURA_2013_szurt.gdb
Címkék:
2013
,
Hegedűs Róbert emléktúra
|
0
megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)