Rólam
K100 visszaszámlálás 2022
Blogarchívum
-
►
2015
(30)
- ► szeptember (2)
-
►
2014
(37)
- ► szeptember (2)
-
►
2013
(34)
- ► szeptember (5)
-
►
2012
(35)
- ► szeptember (6)
-
►
2011
(47)
- ► szeptember (5)
-
►
2010
(50)
- ► szeptember (3)
-
►
2009
(31)
- ► szeptember (3)
-
►
2008
(22)
- ► szeptember (2)
Címkék
2010
(50)
2011
(47)
2014
(37)
2012
(35)
2013
(34)
2009
(31)
2015
(30)
2007
(23)
2008
(22)
Gyermekvasút nyomában
(17)
seprű
(12)
Monoton
(11)
éjszaka
(11)
Bia 25
(10)
Budai 50
(10)
Gyermekvasút nyomában N
(9)
Hegedűs Róbert emléktúra
(9)
Meteor
(9)
Vasas maraton
(9)
2016
(8)
Budai kilátók
(8)
Gyermekvasút nyomában É
(8)
Halmi dűlő
(8)
Sárga
(8)
Együtt a magyar családokért
(7)
Gyermekvasút túra
(7)
Kinizsi
(7)
A város peremén
(6)
Barlangtól barlangig
(6)
Budai tájakon
(6)
Fóti Somlyó
(6)
Himbi-Limbi a Libegő alatt
(6)
Meteor 21
(6)
Monoton minimaraton
(6)
Tojás
(6)
rendezés
(6)
BUÉK
(5)
Buda határán
(5)
Budai kilátók extra
(5)
K100
(5)
Normafa
(5)
Piros
(5)
Téli Gyermekvasút
(5)
bejárás
(5)
EKF
(4)
Gyertek ki a Vadasparkba
(4)
Szomor
(4)
Zöld
(4)
Buda bércein
(3)
Budai trapp
(3)
Budapest terep félmaraton
(3)
Falasokk
(3)
HASE
(3)
Merzse-mocsár
(3)
Monoton maraton
(3)
Szurdok
(3)
Tojás 30B
(3)
Téry Ödön emléktúra
(3)
Tündér 7
(3)
Vár a Mikulás
(3)
Éves összefoglaló
(3)
Óbudai határtúra
(3)
Aragonit 10
(2)
Csabdi
(2)
Gerecse 50
(2)
Határjárás
(2)
Hegedűs Róbert emlékséta
(2)
Hárs-hegyi hétvége
(2)
KTF
(2)
Kitörés
(2)
Lábatlan
(2)
Meteor maraton
(2)
Monoton félmaraton
(2)
Nagybörzsönyi négylevelű
(2)
Pilisi trapp
(2)
Retro túra
(2)
Tanúhegyek nyomában
(2)
Tojás 30A
(2)
Tátralátó
(2)
Vitézlő
(2)
Vértesi barangolások
(2)
Zongor 45
(2)
Zsíros deszka 10
(2)
szalagozás
(2)
terepfutás
(2)
Éger-völgy
(2)
11km a XI. kerületben
(1)
20 éves a TTT
(1)
BEAC 30
(1)
BSI-túranap
(1)
Balaton 20
(1)
Budai 25
(1)
Budaörsi dolomitok
(1)
Bujáki kikelet
(1)
Börzsönyi kék
(1)
Corvin
(1)
Cserhát
(1)
Dolina
(1)
Don Bosco
(1)
Dél-börzsönyi kilátások
(1)
Dűlőkeresztelő
(1)
Együtt a magyar családokért (Á)
(1)
Forrástúra
(1)
Forrástúra a Börzsönyben
(1)
Forrástúra a Köszegi-hegységben
(1)
Geocaching tt.
(1)
Görgey
(1)
Havazoo
(1)
Hidzsra a várból
(1)
Hol a következő
(1)
Iluska séta
(1)
Kakukkhegy
(1)
Karszt
(1)
Kikelet vizei
(1)
Kincsem
(1)
Kinizsi 25
(1)
KisNyolcas
(1)
Kiss Péter Emléktúra
(1)
Kohász kék
(1)
Kéktúra a Cserhát-kupáért
(1)
Kézdi 10
(1)
Less Nándor
(1)
Libanoni cédrus
(1)
Libegő
(1)
Magas Bakony
(1)
Masni
(1)
Mecsek 999
(1)
Merzse-mocsár É
(1)
Moccanj. Városliget
(1)
Mátra 40
(1)
Mátrahegy
(1)
Nahát
(1)
Nyerges 40
(1)
Oroszlány
(1)
PMTT
(1)
Pest irányába
(1)
Sorrento 21
(1)
Szent Margit nyomában
(1)
Séta az éjszakában
(1)
Tojás 20
(1)
Turul
(1)
Téli teljesítménytúra
(1)
Töki tökölő
(1)
Viharbükk
(1)
Váci csata 20
(1)
Vándorbottal a vasparipáért
(1)
Várnak a várak
(1)
Városliget
(1)
Vöröskő
(1)
Zebegényi séta
(1)
Zugligeti
(1)
elmaradt
(1)
feladva
(1)
túramozgalom
(1)
Éjjel a Mezőföldön
(1)
Ну погоди
(1)
Ars Poetica is lehetne
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
A
Túranaptár
Túrák
Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.
Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyermekvasút nyomában. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyermekvasút nyomában. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. március 15., vasárnap
2015.03.15. A Gyermekvasút Nyomában (N)
20:00
|
Bejegyezte:
turablog
|
Elég régóta "kötelező" tavaszi túra számomra ez a gyaloglat, úgyhogy idén sem hagyom ki - szerencsére most az időjárás is kegyes, úgyhogy a "szokásos" módszert követve a Fogaskerekű utcában lerakom az autót, aztán a rajtzárást még elérő fogassal zötykölődök fel a hegyre.
A rajtnál gyakorlatilag nincs sor - na ja, a fogastól laza bemelegítő kocogást tartottam - úgyhogy hamar a kezembe kerül a füzet és a pecsételőlap, amire a kijáratnál megkapom a rajtbélyegzőt.
A peronon "bélelt" tea illatát hozza felém a cél - idősebb túratársak készülődnek az induláshoz vele :-)
Délután munka van, úgyhogy ismét egy gyorsnak tervezett túra, úgyhogy bot a kézbe, és kocogós tempó az első pontig - ahogy kell, a Svájci lépcső felé.
A bélyegzés után olyan jó tempóban indulok tovább, hogy jól elnézem a kereszteződést, ahol balra kellene fordulni, úgyhogy szép kerülővel sikerül visszakeveredni a kijelölt útvonalra. Sebaj, legalább az OMK bejáratánál lévő domborművet lencsevégre kaphatom :-)
A kápolnáig már csak egyszer állok meg fotózni, utána viszont tényleg szedem a lábaimat, és a szerpentinen is előzök néhány kisebb társaságot.
Ennek köszönhető, hogy a kápolnához kényelmesen, szólóban érkezem meg, és egy gyors bélyegzés után már roboghatok is tovább.A Farkas-völgyben aztán kiderül, hogy nem volt hiábavaló a gyors kezdéssel nyert idő: a téli jégtörés nyomait még erősen magán viseli ez a szakasz, rengeteg bedőlt fa nehezíti itt a haladást - szinte rá sem lehet ismerni az útra...
A völgy tetejénél viszont igen: a bokatörős jellegű vízmosás megvan; lehet, hogy tényleg célszerű lenne lassan a jobbra tartó ösvényre átterelni a túrát - kényelmesebb, a vissza iránynál a bejárata jobban látszik (közelebb van Normafa megállóhoz, tehát még papírt is ki lehetne rakni)... Mindegy, ez a rendezők dolga - az enyém meg az, hogy kövessem a kijelölt útvonalat :)
Az első "fölfelé" tehát megvan, Normafa megálló, majd Csillebérc következik, hogy aztán némi sínek közötti-melletti botorkálás emlékeztessen a túra névadójára :)
Jelzetlen, majd Z- jelzésű úton bukunk át a gerincen, a Z- lefelé szintén bedőlt fáktól válik érdekessé, igaz, csak a macis házig kell lesétálni, ugyanis oda telepedett le a pont, nem pedig a Disznófőhöz.
Visszafelé jobbra tartva a meredek kaptatón araszol a tömeg fölfelé - némi előzgetés, aztán hipp-hopp, ismét a gerincen futó aszfaltcsíkot keresztezem.
Virágvölgy állomás frissítőpontként üzemel - saját pohár van, úgyhogy használom is - duplán.
Ismerős lejtő jön Makkosmáriáig, ahol újabb pont, hogy aztán a szintén gyakran látott P- jelzést követve jöjjön a következő emelkedő.
Közben persze ellenőrzöm, hogy megvan-e még a kedvenc integetős fa - jelentem igen :-)
János-hegy állomás, majd fel a lépcsőn, meg még egy kicsi lépcső... Csúcs. Innen már csak egy nagy meg két kicsi emelkedő :-)
Szépjuhásznénál kezdődik a nagyobbik, de előtte még az állomáson begyűjtöm a pecsétet, hogy aztán a Nagy- és a Kis-Hárs-hegy kilátóinak a tövében kövesse további kettő.
Hárs-hegy állomásra is be kell ugrani a hegyről lefelé menet, tovább fogyasztandó az üres helyeket az igazolólapon - így is marad még három...
Ezeket is begyűjtöm a jól ismert útvonalon haladva (Nagyrét, Fazekas-hegy, Múzeum), a célban átveszem a díjazást, és konstatálom, hogy a korábban a pontokon gyakori sor most az étterem előtt jelent meg: gyakorlatilag bőven kint állt a meleg kajára várakozó sor vége, úgyhogy idén először, de kihagytam a kaját.
Mivel munka van még délután, így betolok egy pizzát az állomás épületének alsó szintjén található Kisvasút pizzériában, amit nagyon nem bánok meg - szerintem máskor is be fogok ülni egy-egy hasonló körre.
Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_N_2015_szurt.gdb
Endomondo: Gyermekvasút nyomában
Címkék:
2015
,
Gyermekvasút nyomában
,
Gyermekvasút nyomában N
|
0
megjegyzés
2014. augusztus 20., szerda
2014.08.19. A Gyermekvasút Nyomában (É)
00:31
|
Bejegyezte:
turablog
|
Mit lehet írni egy olyan túráról, amit nyolcadszor teljesít az ember...?
Azért megpróbálok néhány gondolatot összeszedni - mert a sokadik
teljesítés ide vagy oda, a természet is, a túra is, meg én is változik
az évek múltával....
Idén is a célnál raktam le az autót; az éjszakai vonatozás romantikus és érdekes élmény - aki még nem próbálta ki, annak mindenképp javaslom kihasználni ezt a nem mindennapi lehetőséget, még annak árán is, hogy a célban esetleg sokat kell rá várni. Nekem már "megvolt" párszor a vonatozás, úgyhogy idén is kihagyom tehát.
Ismerősökkel terveztem indulni, de picit késésben vagyok - jön is az üzenet, hogy elindulnak - én még csak tömegközlekedek Hűvösvölgy felé... Mindegy, számításom szerint Szépjuhásznéig be tudom hozni a lemaradást.
A rajtnál összefutok Barnával (aki Szőke is), és együtt indulunk a jól ismert útvonalon. Múzeum, Fazekas-hegy - itt lejönnek a pontőrök pecsételni a gerinc alatti elágazáshoz (köszönjük!), aztán megyünk is tovább. A Villám utcán ellépek Barnától - Katiékat szeretném utolérni.
Ez hamarabb sikerül, mint gondoltam, A Kis-Hárs-hegyre vezető oda-vissza szakaszon jönnek szembe.
Nagy-Hárs-hegy előtt jóval érem be őket végleg - nagyon kényelmes tempóban ballagunk fel a kilátóhoz - a társaság egy része felmegy a kilátóba Nem akarok senkit sem sürgetni, de azért az idő az múlik...
Szépjuhásznénál leülnek falatozni, úgyhogy elbúcsúzom a csapatuktól, és nagyobb sebességre kapcsolok, pláne, hogy Szötskééket meglátom magam előtt. A János-hegyre már velük robogok föl - végre kellemes tüdőtágító tempó :-)
Erzsike lábánál bélyegeztetünk, aztán - micsoda borzalom - a rekortánon megyünk tovább. Ott, ahol eredetileg a P- jelzés haladt.
A játszótér építkezését most is fejcsóválva nézik sokan, a kék kút működik, túratársak vizet töltenek. Innen gyakorlatilag egy lendülettel Makkosmáriánál vagyunk - a P- Virágvölgy utáni letérése most is benézhető - de nem nekünk; Hiába, néhányszor már jártunk erre korábban :-)
Fölfelé is toljuk, mert az jó... Virágvölgy állomáson rövid frissítés, aztán még egy pici fölfelé - hogy a túloldalon ezt a szintet (is) gyorsan elveszítve a helyén lévő disznófői pontig ereszkedhessünk.
Fölfelé azért szuszogós egy picit, de jól esik. Meg én is. Mármint esek. Jól. Ez viszont nem esik jól.
Normafa után végre (8. teljesítés...) a hivatalos úton érünk a sínekhez... Bár jobban belegondolva lehet, hogy volt már ilyen :-) Csillebérc állomáson finom limonádé, saját pohárból, újratöltéssel. Köszönöm.
Pihentető szakasz után Normafa megállónál kapjuk a következő bélyegzést, aztán irány a Farkas-völgy. Jobbra drótkerítés, igen, itt kéne valahol lennie a balra lefelé vezető ösvénynek - meg vízmosásnak. Nincs meg. Tábla, cetli, szalag semmi... Nagyon benőtte a gaz, úgyhogy "érzésre" be balra ott, ahol aránylag könnyen megy, aztán jobbra tartva megvan a vízmosás. Első bálozók vajon hogy oldják meg...? Bár lehet, hogy őket nem korlátozza a keresgélésben a rutin, és alapból azt a kevésbé benőtt részt találják el, ahol mi is elindultunk.
A völgy gyorsan megy, ahogy a kápolnáig tartó fölfelé is. Itt szétszakad picit a csapat, Apáca-rétnél a "jobbra be a bozótba" ösvény megvan - Barna jön utánam, a többiek elmennek egyenesen - eltévedni nem fognak, ebben azért biztos vagyok :-)
A Széchenyi-emléknél még egy igazolás, aztán szigorúan a Svájci lépcső felé tovább, mivel az oda-vissza szakaszokat nem szeretem, bár a leírás a "hátra arc" megoldást sem zárja ki.
A célban a szokásos kitűző-oklevél átvétele után jöhet a virsli, ami idén egészen fogyaszthatóra sikerült. Itt már ismét együtt a csapat, úgyhogy falatozás után öten indulunk az autó felé.
Track: Track_GYERMEKVASUT_NY_E_2014_szurt.gdb
Címkék:
2014
,
Gyermekvasút nyomában
,
Gyermekvasút nyomában É
|
0
megjegyzés
2014. március 16., vasárnap
2014.03.15. A Gyermekvasút Nyomában (N)
22:13
|
Bejegyezte:
turablog
|
Az éjszakaival meg a tavalyi ismétléssel együtt 15. teljesítés,
úgyhogy nehéz sok újat írni/mondani erről a túráról, pláne, hogy
sietősre fogva szerettem volna teljesíteni, ha már a rajtidő végét
sikerült elcsípni - igaz, még így is az állomás bejáratáig ért a sor,
amikor odakocogtam a Fogaskerekűtől, és mire hátranéztem, már jócskán
sorakoztak mögöttem is. A nevezésnél a sor teljesen jól haladt;
nevezés több asztalnál, rendezői irányítással egyiknél sem volt
üresjárat, úgyhogy ismét le a kalappal a rajtban szorgoskodó fiatalok
előtt!
Füzetet nem kérek, kifelé megkapom a rajtbélyegzést, és
pici "saját idő terhére" szedelőzködés után nekilódulok, igyekszem a
kisebb-nagyobb csoportokban haladókat előzgetni, hátha nem kell sokat
sorakozni a pontokon.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, utána
kényelmesen sétálok a Rendőrtiszti főiskoláig, a rétre érve viszont
előkerül a futókám, és kocogásra váltok - ez jól is megy, aztán a
kápolnától néhány méterre sikerül egy tipikus "nagykabát" ívű esést
produkálni - szemüveg megvan, technika működik, nem fáj sehol, mehetek
tovább :-)
A lejtőnek persze vége lesz nem sokára, fölfelé
visszaveszek a tempóból - nem lenne jó az út közepén húzódó mély
vízmosásba belezuttyanni :-)
Majdnem fölérek, fiatal pár jön szembe, keresik a normafai pontot, mondom nekik, hogy hátra arc, mert odébb lesz :-)
Velük
sétálok tovább, Normafa, majd Csillebérc állomás következik. Tovább a
vasút mentén, majd egy rugaszkodással fent is vagyunk Normafánál, hogy a
túloldalon aztán Disznófő helyett csak a "macis" házig ereszkedjünk a
következő bélyegzésért.
Bélyegzés után pici jelzetlen "iránymenet"
az Anna kápolnáig. A kápolna körül szépen faragott kövek, egy-egy
település nevével - néhány fotó után megyek tovább, azon gondolkodva,
hogy vajon mi célból kerültek ide ezek a kövek...?
Virágvölgy
állomásnál limonádéval kínálják a "megfáradt" túrázókat, szánom-bánom,
de a bögrém otthon maradt, úgyhogy az eldobós pohár marad a megoldás. Makkosmária szintén ep, a kellemes ereszkedés után egy pici rugaszkodás fölfeé a P- jelzésen, integető fa balról még megvan :-)
Picit távolabb, a P-S- elágazásnál viszont "lepihent" az irányjelző tábla - hogy azért-e, mert az oszlopának a töve nem bírta, vagy épp "segített" neki valami "jótét lélek", ezt nem tudom - remélem, hamarosan ismét a helyére kerül - bár itt (még) jók a jelzések is.
Eseménytelen séta után János-hegy állomás helyett az előtte lévő
útátjárónál pecsételnek, így nem kell oda-vissza sétálni, csak menni
tovább fölfelé a jelzést követve.
A János-hegy csúcsát megmászva
újabb pont, majd tempós ereszkedés az igen jól ismert szerpentinen, meg
még tovább, egészen Szépjuhásznéig, ahol a változatosság kedvéért ismét
pecsétet kell gyűjteni az igazolólapra :)
Ahogy a szuszogós
emelkedő után a Nagy-Hárs-hegy tetején is - bár a jelzést követő
túrázóknak van idejük kifújni magukat a szintes szakaszon :-D
Innen még két (és fél) emelkedő következik, a nyereg után föl a Kis-Hárs-hegyre, illetve a Villám utca...
Az
előbbi gyorsan megy, lefelé gyorsabb tempóra váltok, de Hárs-hegy
állomásra azért nem felejtek el beugrani az újabb pecsétért :-)
A hegy lábánál automatikusan fordulok balra a Sc jelzésre, és csak a műútnál állok meg. No, ez a szakasz is gyorsan megvolt :-)
A Nagyréten újabb stepmli, a Villám utca szinte már unalmas emelkedője jól megy, bár tény, hogy megnövelt légcserét igényel :-D
A
Fazekas-hegyre természetesen fel kell menni, szerencsére nincs tömeg,
úgyhogy kényelmesen és biztonságosan letudható az oda-vissza szakasz is.
Innen már csak le kell robogni Hűvösvölgybe, egy kanyar a múzeumhoz, és
trappolhatok a Gyermekvasutas otthon folyosóján lévő célba.
Az
érkeztetés gyorsan megy, az igazolólap száma alapján elő van készítve az
oklevél, kitűzőből a 13. teljesítésre járót kérem, hiszen 14.-et tavaly
már kaptam.
Az étteremben megkapom a meleg kaját meg a dobozos
gyümölcslét, jó idő van, úgyhogy kint telepedek le elfogyasztani. Ebéd
után aztán megcélozom a vonatot, ami szinte menetrend szerint indul
vissza a rajtba.
Kellemes kirándulás, a tömegtúra jelleg ellenére -gyakorlat teszi a mestert- jelentősebb fennakadások nélkül megszervezve, ahogy már megszokhattuk ettől a rendezőgárdától.
Az útvonal döntően egyéb túrákról is jól ismert jelzéseken halad, mégis jó választás lehet a téli punnyadás után a tavaszi túraszezon megkezdéséhez - még akkor is, ha a sok jelzésváltás, illetve jelzetlen szakasz miatt tájékozódási szempontból talán egy picit több odafigyelést igényel.
Címkék:
2014
,
Gyermekvasút nyomában
,
Gyermekvasút nyomában N
|
0
megjegyzés
2013. augusztus 19., hétfő
2013.08.19. A gyermekvasút nyomában (É)
22:00
|
Bejegyezte:
turablog
|
Újabb hosszú kihagyás, vagy inkább kényszerszünet után merészkedtem
ismét terepre - kifejezetten bokakímélő, nem rohanós teljesítést
tervezve - komolyan belekalkulálva azt is, hogy ha fáj (a bokám), akkor
kiszállok.
Logisztika a szokásos: az autót a célnál hagyom, fogaskerekű+villamos kombinációval nem túl tempósan átdöcögök a rajtba - ahol a szokásoshoz képes szinte nincs is sor; megkapom a cetlit a nevezéshez, gyorsan kitöltöm, és pár perc múlva már kapom az egyik asztalnál a füzetet meg az igazolólapot.
No, ez megvan, még némi cihelődés, ismerősök üdvözlése, aztán irány a múzeum - lépcsőn föl, és ugyanarra jövök vissza - a vasút melletti zúzottköves rövidítés most nagyon nem vonz - pláne, hogy lesz még ilyenhez szerencsém, ha minden jól megy.
Az aluljáró után nem sokkal szembejövő forgalom - néhány túrázónak a Fazekas-hegynél derült csak ki, hogy az már a második pont, úgyhogy ők pici repetázással kezdik a túrát :-)
Németül beszélgető fiatalok mögé sorakozok be a bélyegzésnél, ami korrekten lent, a felfelé vezető ösvén kiágazásánál van - innen föl csak kisebb csoportokban engedik felfelé azokat, akik fentről is szét szeretnének nézni - én kihagyom, a bélyegzés után irány balra tovább a szokásos útvonalon.
Villám utca - meredek, de nincs gond lefelé, rendesen viselkedik a bokám, úgyhogy nyugodtan bandukolok a jól ismert útvonalon.
A Nagyréten fogócskázik két pontőr - a többiektől gyors igazolás a lapra, és már megyek is tovább. Itt, ahol kényelmes sétaút van, itt próbálok azért tempósabban gyalogolni - totyogni lesz még lehetőség, lesz még kellemetlenebb szakasz...
A Hárs-hegyre fölfelé még nem az, bár azért jobban oda kell figyelnem - és oda is figyelek, pláne, hogy az esti félhomályban lámpa nélkül sétálok - még fölösleges, bár a városi díszkivilágításhoz szokott alkalmi gyalogosok azért bőven lámpáznak, pláne, ahol a fák eltakarják a teliholdat...
Hárs-hegy állomás, Kis-Hárs-Hegy simán megvan, a Bátori-barlangnál le a hídhoz, aztán a botoknak hála az egyébként egyre randább kapaszkodó is letudva - kéne lámpa lassan...
Az még később kerül elő, először a Kaán Károly kilátónál kapom az újabb igazolást, aztán majdnem magányosan térek vissza a S- jelzésre... Páran azért jönnek mögöttem, de a túrázók zöme a kilátótól a jelzetlen úton megy tovább - ha az lenne a "kötelező", én akkor is "nagypistáznék" a jelzésen - arra ugyanis kényelmesebb.
Egy futó ér utól, váltunk pár szót, aztán a meredekbe váltó lejtőn lemaradok - nekem most nincs futás, de még kocogás se'.
Szépjuhásznénál újabb pont, meg egy fél liter kólát is betolok - jól esik, talán némi koffeint is mutattak neki, ugyanis nem ittam kávét az indulás előtt, és picit kezdek álmosodni...
Egy gyerekvasutas leányzó az édesanyjával "kellemes esti séta" gyanánt vállalta be ezt a túrát, nem igazán vannak képben, hogy mi, merre, úgyhogy csatlakozom hozzájuk, és kényelmes sétatempóban gyalogolunk immár a P- jelzésen fel a János-hegyre.
Rekortán illetve aszfalt, vagy a jelzést követve a kevésbé kényelmes lépcső? Sokakban felmerül itt a kérdés, és bizony a nagy többség a könnyebbik verziót választja - mi maradunk a jelzésen.
János-hegy állomás a következő pont, majd a bélyegzés után megyünk tovább, lefelé - hogy aztán Makkosmária után visszakapaszkodjunk :-) Persze addig még útba ejtjük a Virág-völgy alsó végét, ahol mint minden alkalommal, most is érezhetően hűvösebb a levegő, illetve a völgy után a GPS is előkerül, hiszen a P- letérését jobbra sajnos nem nagyon jelzi semmi...
Sikerül nem elkavarni, úgyhogy legközelebb Makkosmáriánál állunk meg, részben pecsételni, részben erőt gyűjteni az emelkedőhöz. Biztatom alkalmi túratársaimat, hogy eddig két "nagy" kaptató megvolt, most már "csak" három van, és az sem olyan vészes :-)
Virágvölgy állomáson vizet vételezünk a penetráns szagú WC-k bejáratánál, aztán gyorsan tovább is indulunk, hiszen nem sok van hátra fölfelé - közben azon gondolkodom, hogy a Disznófői pont lent, a helyén les-e, vagy a "macis" faháznál...?
Lent, a helyén volt a pont, úgyhogy jó kis kapaszkodás következett fölfelé - igyekeztem a jelzésen maradva vezetni kis csapatunkat, bár mindenfelől/mindenfelé jöttek-mentek túrázók... Mondjuk nem csoda, hiszen itt szinte minden két gfa között van egy ösvény a hegyoldalban...
Normafától lefelé - bár a leíráshoz kapott térképvázlat egy rövidítést mutat - maradtunk a Z+ jelzésen, mert szánom-bánom, de fogalmam sincs, hogy hol kell(ett volna) balra tartani a jelzésről. Tudom, van, aki szerint a "nagypista is pista" (azaz a távot megnövelő szándékos útvonal módosítás is khm. kerülendő), de ezen a túrán ennek bele kell férnie.
A vasutat elérve balra fordultunk, aztán hosszan követtük - egészen Csillebérc állomásig, ahol a bélyegzés mellé Limonádéval kedveskedtek a rendezők. Saját bögrém terhére fogyasztottam, bár ezen a gyalogalton még bőven van eldobható műanyag pohár, én igyekszem minél kevesebb szemetet termelni.
Normafa megálló után azt terveztem, hogy a bokatörő, benőtt(nek hitt) szakaszt a márciusi téli(es) túrán is kipróbált kerülővel kihagyjuk, de mire észbe kaptam volna, már a gázos táblákat láttam jobb oldalon a kerítésen, ami után meglepetésként egy nyíl alakú tábla mutatta a balra vezető utat... Kellett hozzá néhány év, hogy ezt megérjük, főleg az ezen a környéken kevésbé ismerősek nevében is köszönet érte!
Lefelé menet egyértelművé vált, hogy az első vonatot nem érjük el, úgyhogy ha volt holtpontnak nevezhető rész ezen a túrán, akkor az itt következett be, pláne, hogy az egész lefelé gyaloglás sokkal hosszabbnak tűnt, mint amire emlékeztem...
Fölfelé aztán - az első kanyarban lévő padnál némi pihenőt, erőgyűjtést beiktatva - jött a "csakazértis", és a leányzó mint aki versenylovat vacsorázott robog fölfelé a szerpentinen. A kápolnánál is csak egy rövid bélyegzésre állunk meg, aztán huss, robog tovább - alig győzöm tartani vele az iramot :)
A rét szélén már érezzük a cél közelségét, bár leszmég egy kanyar a Széchenyi emlék felé, de az már tényleg csak hab a tortán.
Az ösvény cseles letéréséig előre robogok, pár túratársnak is mondom, hogy merre, illetve hogy a másik nyílt rész túloldalán hol a "kijárat", aztán megyünk mi is utánuk.
A "kijárat", azaz a rét széle után aszfalt, kitérő a Széchenyi emléknél lévő ponthoz, majd - a leírás szerint választható módon - hátra arc, és a Svájci lépcsőt kihagyva sétálunk be a célba.
Itt sajnos két kellemetlen élmény fogad: 13. teljesítésre járó kitűző elfogyott, úgyhogy a következő, 14. alkalomra járót választom, ergo jöhetek jövőre is :) illetve - és ez a kellemetlenebb - a virslin igencsak látszik az infláció... Vagy az, hogy extra módon túlfőzték...
Mindegy, nem ezért jön túrázni az ember, de mintha nem ezt szoktuk volna meg ettől a rendezői gárdától.
Persze a túra élménye, az, hogy bár a végére azért éreztem, hogy bőven nem 100%-os a bokám, de sikerült végigmenni, meg úgy az egész rendezés feledteti a virslis malőrt, úgyhogy jövőre mindenképp jövök - és nem csak a kitűzőt becserélni :-)
Track: Track_GYERMEKVASUT_EJSZAKAI_20130819_szurt.gdb
Logisztika a szokásos: az autót a célnál hagyom, fogaskerekű+villamos kombinációval nem túl tempósan átdöcögök a rajtba - ahol a szokásoshoz képes szinte nincs is sor; megkapom a cetlit a nevezéshez, gyorsan kitöltöm, és pár perc múlva már kapom az egyik asztalnál a füzetet meg az igazolólapot.
No, ez megvan, még némi cihelődés, ismerősök üdvözlése, aztán irány a múzeum - lépcsőn föl, és ugyanarra jövök vissza - a vasút melletti zúzottköves rövidítés most nagyon nem vonz - pláne, hogy lesz még ilyenhez szerencsém, ha minden jól megy.
Az aluljáró után nem sokkal szembejövő forgalom - néhány túrázónak a Fazekas-hegynél derült csak ki, hogy az már a második pont, úgyhogy ők pici repetázással kezdik a túrát :-)
Németül beszélgető fiatalok mögé sorakozok be a bélyegzésnél, ami korrekten lent, a felfelé vezető ösvén kiágazásánál van - innen föl csak kisebb csoportokban engedik felfelé azokat, akik fentről is szét szeretnének nézni - én kihagyom, a bélyegzés után irány balra tovább a szokásos útvonalon.
Villám utca - meredek, de nincs gond lefelé, rendesen viselkedik a bokám, úgyhogy nyugodtan bandukolok a jól ismert útvonalon.
A Nagyréten fogócskázik két pontőr - a többiektől gyors igazolás a lapra, és már megyek is tovább. Itt, ahol kényelmes sétaút van, itt próbálok azért tempósabban gyalogolni - totyogni lesz még lehetőség, lesz még kellemetlenebb szakasz...
A Hárs-hegyre fölfelé még nem az, bár azért jobban oda kell figyelnem - és oda is figyelek, pláne, hogy az esti félhomályban lámpa nélkül sétálok - még fölösleges, bár a városi díszkivilágításhoz szokott alkalmi gyalogosok azért bőven lámpáznak, pláne, ahol a fák eltakarják a teliholdat...
Hárs-hegy állomás, Kis-Hárs-Hegy simán megvan, a Bátori-barlangnál le a hídhoz, aztán a botoknak hála az egyébként egyre randább kapaszkodó is letudva - kéne lámpa lassan...
Az még később kerül elő, először a Kaán Károly kilátónál kapom az újabb igazolást, aztán majdnem magányosan térek vissza a S- jelzésre... Páran azért jönnek mögöttem, de a túrázók zöme a kilátótól a jelzetlen úton megy tovább - ha az lenne a "kötelező", én akkor is "nagypistáznék" a jelzésen - arra ugyanis kényelmesebb.
Egy futó ér utól, váltunk pár szót, aztán a meredekbe váltó lejtőn lemaradok - nekem most nincs futás, de még kocogás se'.
Szépjuhásznénál újabb pont, meg egy fél liter kólát is betolok - jól esik, talán némi koffeint is mutattak neki, ugyanis nem ittam kávét az indulás előtt, és picit kezdek álmosodni...
Egy gyerekvasutas leányzó az édesanyjával "kellemes esti séta" gyanánt vállalta be ezt a túrát, nem igazán vannak képben, hogy mi, merre, úgyhogy csatlakozom hozzájuk, és kényelmes sétatempóban gyalogolunk immár a P- jelzésen fel a János-hegyre.
Rekortán illetve aszfalt, vagy a jelzést követve a kevésbé kényelmes lépcső? Sokakban felmerül itt a kérdés, és bizony a nagy többség a könnyebbik verziót választja - mi maradunk a jelzésen.
János-hegy állomás a következő pont, majd a bélyegzés után megyünk tovább, lefelé - hogy aztán Makkosmária után visszakapaszkodjunk :-) Persze addig még útba ejtjük a Virág-völgy alsó végét, ahol mint minden alkalommal, most is érezhetően hűvösebb a levegő, illetve a völgy után a GPS is előkerül, hiszen a P- letérését jobbra sajnos nem nagyon jelzi semmi...
Sikerül nem elkavarni, úgyhogy legközelebb Makkosmáriánál állunk meg, részben pecsételni, részben erőt gyűjteni az emelkedőhöz. Biztatom alkalmi túratársaimat, hogy eddig két "nagy" kaptató megvolt, most már "csak" három van, és az sem olyan vészes :-)
Virágvölgy állomáson vizet vételezünk a penetráns szagú WC-k bejáratánál, aztán gyorsan tovább is indulunk, hiszen nem sok van hátra fölfelé - közben azon gondolkodom, hogy a Disznófői pont lent, a helyén les-e, vagy a "macis" faháznál...?
Lent, a helyén volt a pont, úgyhogy jó kis kapaszkodás következett fölfelé - igyekeztem a jelzésen maradva vezetni kis csapatunkat, bár mindenfelől/mindenfelé jöttek-mentek túrázók... Mondjuk nem csoda, hiszen itt szinte minden két gfa között van egy ösvény a hegyoldalban...
Normafától lefelé - bár a leíráshoz kapott térképvázlat egy rövidítést mutat - maradtunk a Z+ jelzésen, mert szánom-bánom, de fogalmam sincs, hogy hol kell(ett volna) balra tartani a jelzésről. Tudom, van, aki szerint a "nagypista is pista" (azaz a távot megnövelő szándékos útvonal módosítás is khm. kerülendő), de ezen a túrán ennek bele kell férnie.
A vasutat elérve balra fordultunk, aztán hosszan követtük - egészen Csillebérc állomásig, ahol a bélyegzés mellé Limonádéval kedveskedtek a rendezők. Saját bögrém terhére fogyasztottam, bár ezen a gyalogalton még bőven van eldobható műanyag pohár, én igyekszem minél kevesebb szemetet termelni.
Normafa megálló után azt terveztem, hogy a bokatörő, benőtt(nek hitt) szakaszt a márciusi téli(es) túrán is kipróbált kerülővel kihagyjuk, de mire észbe kaptam volna, már a gázos táblákat láttam jobb oldalon a kerítésen, ami után meglepetésként egy nyíl alakú tábla mutatta a balra vezető utat... Kellett hozzá néhány év, hogy ezt megérjük, főleg az ezen a környéken kevésbé ismerősek nevében is köszönet érte!
Lefelé menet egyértelművé vált, hogy az első vonatot nem érjük el, úgyhogy ha volt holtpontnak nevezhető rész ezen a túrán, akkor az itt következett be, pláne, hogy az egész lefelé gyaloglás sokkal hosszabbnak tűnt, mint amire emlékeztem...
Fölfelé aztán - az első kanyarban lévő padnál némi pihenőt, erőgyűjtést beiktatva - jött a "csakazértis", és a leányzó mint aki versenylovat vacsorázott robog fölfelé a szerpentinen. A kápolnánál is csak egy rövid bélyegzésre állunk meg, aztán huss, robog tovább - alig győzöm tartani vele az iramot :)
A rét szélén már érezzük a cél közelségét, bár leszmég egy kanyar a Széchenyi emlék felé, de az már tényleg csak hab a tortán.
Az ösvény cseles letéréséig előre robogok, pár túratársnak is mondom, hogy merre, illetve hogy a másik nyílt rész túloldalán hol a "kijárat", aztán megyünk mi is utánuk.
A "kijárat", azaz a rét széle után aszfalt, kitérő a Széchenyi emléknél lévő ponthoz, majd - a leírás szerint választható módon - hátra arc, és a Svájci lépcsőt kihagyva sétálunk be a célba.
Itt sajnos két kellemetlen élmény fogad: 13. teljesítésre járó kitűző elfogyott, úgyhogy a következő, 14. alkalomra járót választom, ergo jöhetek jövőre is :) illetve - és ez a kellemetlenebb - a virslin igencsak látszik az infláció... Vagy az, hogy extra módon túlfőzték...
Mindegy, nem ezért jön túrázni az ember, de mintha nem ezt szoktuk volna meg ettől a rendezői gárdától.
Persze a túra élménye, az, hogy bár a végére azért éreztem, hogy bőven nem 100%-os a bokám, de sikerült végigmenni, meg úgy az egész rendezés feledteti a virslis malőrt, úgyhogy jövőre mindenképp jövök - és nem csak a kitűzőt becserélni :-)
Track: Track_GYERMEKVASUT_EJSZAKAI_20130819_szurt.gdb
Címkék:
2013
,
Gyermekvasút nyomában
,
Gyermekvasút nyomában É
|
0
megjegyzés
2013. április 30., kedd
2013.04.28. A Gyermekvasút nyomában - ismétlés
18:00
|
Bejegyezte:
turablog
|
A rossz idő miatt a márciusi túra ismétlésére vállalkoztak a
rendezők, úgyhogy amint lehetett elintéztem az előnevezést, és vártam
ezt a hétvégét - pláne, hogy duplázóként alkalmi kitűző járt díjazásként :)
Közben kiderült, hogy munkahelyi elfoglaltságom lenne mindkét nap, de sikerült megoldani, hogy délelőtt egy gyors tempójú teljesítés beleférjen, így a rajtidő előtt már ott sorakoztam a jól ismert állomásépület peronján.
Picit később szóltak, hogy az előnevezéssel rendelkezők külön sorban mehetnek előre, így is tettem, és tényleg egy bélyegzésnyi idő után már indulhattam is. Azért megvártam, míg a GPS megtalálja a szükséges számú műholdat a trackeléshez, utána viszont kocogósra fogva robogtam a jól ismert, és az ezen a túrán megszokott arcát mutató útvonalon.
Mennyire másképp nézett ki márciusban ez a környék... A szél vitte a havat, ez az érdekes műalkotás (Ungvár ajándéka) is egészen másképp mutatott a havas téli tájban - sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy a márciusban készült képeket is újra meg lehetett volna csinálni, immáron tényleg tavaszi verzióban...
A Széchenyi-emléknél lépcső föl-le, robogás tovább, erősödő szembejövő forgalomban - mindegy, ez a gyaloglat az alternatív útvonalak túrája nevet is megkaphatná :-) Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
A Rege útról balra fordulva még láttam az utánunk tömegével érkező résztvevőket, aztán a Farkasvölgyi úton néhány gyors lábú túratárson kívül szinte senki... Jó dolog az előnevezés, remélem, rendszert csinálnak belőle - akik rendszeresen túráznak a Budai hegyekben, azoknak bőven van alkalmuk a hűvösvölgyi állomáson járni :)
A Farkasvölgyi út végén csodaszépen összeborulnak a fák az aszfaltcsík vége fölött, hogy aztán a beton oszlopok között némi kockakővel kirakott átmenet következzen.
Itt egyszerűen be lehet lőni az irányt: gyakorlatilag a burkolat bal kéz felé eső (sz)éle mutatja az irányt a szemben lévő fás-bokros részen átvezető keskeny ösvény bejáratához.
Príma az idő, a kocogós kedvem is tartja magát, legalább is a völgy aljáig :-) Közben egy pecsételés a kápolnánál, aztán az éles jobb forduló után az emelkedőn inkább tempós gyaloglásra váltok.
Egy szintén gyalog/kocogva teljesítő sráccal beszélgetve robogunk fel Normafa megállóhoz, aztán Csillebércet is gyorsan letudjuk minden gond nélkül. A vasúti sín mellett, ahogy a leírás mondja, indulunk tovább - télen, akarom mondani márciusban a részben letaposott hóban azért kényelmesebben lehetett sétálni, mint most, a köveken :-) de az összképet tekintve inkább ez a napsütéses, tavaszi verzió tetszik :-)
Normafa felé egy kidőlt fát kerülünk ki, aztán már robogunk is lefelé a hegy túloldalán, Disznófő irányába.
A pont picit feljebb, a "macis" házikó magasságában van - lejöttünk, hogy visszamászhassunk egy jó meredek ösvényen - ilyenkor jön jól a bot, tempósan érek fel az Anna kápolnához, majd tovább az aszfaltig.
Virágvölgy állomáson páran a nagy kondérral birkóznak - teafőzésre készülődnek, úgyhogy "csak" limonádé van frissítőként - szégyenlem, saját pohár nincs nálam, így kénytelen vagyok eldobható poharat használni.
Kényelmes séta Makkosmáriáig - ismerős a környék mindkettőnknek, úgyhogy az itt-ott hiányzó jelzések nem okoznak gondot, bár sajnos van mit pótolni...
Makkosmárián újabb pont, majd a P- jelzés következik - eszembe jut, hogy a Piroson ősszel, ellenkező irányba vajon milyen lesz... Mindegy, az még messze van - János-hegy állomás viszont nem, itt találkozunk a Lillafüredről ide került motorvonattal. Bélyegzés után felkapaszkodunk a lépcsőn a P- jelzésig - érdekesek ezek a lépcsők meg emelkedők... Ahogy telnek az évek, egyre rövidebbek :) Vagy csak rövidebbnek tűnnek?
A János-hegy csúcsához vezető lépcső is ilyen, bár kevésbé tűnik fel - talán azért, mert gyakran járok erre :) Gyors bélyegzés után lehet robogni tovább - igaz, itt csak tempós gyaloglással, mert nem kéne a Sárga előtt pár nappal lesérülni.
Szépjuhászné állomáson gyors kanyar a pénztárakhoz - itt kapjuk ugyanis a bélyegzést.
Egy iramodással "feltrappolok" a Nagy-Hárs-hegy emelkedőjén - jó, a végén inkább szuszogós séta az a trappolás, de egyben összejön :-) A kilátóhoz érve már a levegővétel is normálisan megy :-D No, innen már tényleg nincs sok, a Bátori-barlang melletti ereszkedés egyre rosszabb, most már száraz időben is - nem tudom, de tényleg ideje lenne lépcsőt kialakítani, vagy a sziklára terelni a jelzést...
A Kis-Hárs-hegyre a kunkor gyorsan letudva, mint ahogy Hárs-hegy állomás is, illetve a Nagyrétig hátra lévő kényelmes sétaút is - igaz, itt már csak laza sétára futotta - az órára meg a leírásra ránézve bőven lesz idő a cél 12:30-as nyitásáig, bár nekem délután dolgom van, így jó lenne mielőbb visszajutni a rajtba.
A Nagyréten egyenesen megcélozzuk a pontot, utána a Villám-utcában elsütöm az "azért villám, mert úgy megy rajta az ember, mint a villám. Olyan cikk-cakkban" gyenge poént, közben remélem, hogy a pont most is lent lesz a tisztáson - no, ez nem jött be, de sebaj, legalább a Fazekas-hegyről is csinálok egy fotót.
Aztán már csak lecsorgunk Hűvösvölgybe - a vasút alatti átjáró előtt egy szebb napokat látott régi felirat hever a földön - a mai Csillebérc állomásról mentették meg - kár lenne érte, hiszen egy kortörténeti emlék...
Gyors kanyar a múzeum felé - a pizzéria teraszán söröző túratársak szólnak, hogy a célban még senki, nem kell sietni - azért csak igyekszem, hátha...
A célban valóban még csak készülődnek, de aztán rövid várakozás után kapom a célbélyegzést, az oklevelet - a kitűzőre viszont várni kell. Sétálgatok egy picit kint a jó időben, közben érkeznek Gyuriék - no, akkor a kitűzőkre sem kell sokat várni, és így is lesz: a szép havas fotóból kreált alkalmi kitűzőt átveszem, aztán megyek kajálni. A menü a jól bevált, szerintem nagyon ízletes lecsós tokány tésztával, illetve az elmaradhatatlan 2dl-es dobozos Sió ivólé.
A vonatot simán elérem, nincs tömeg, úgyhogy kényelmesen utazhatok vissza a rajtba, ahol aztán autóba ülök, és irány dolgozni :-/
Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_ISMETLES_2013_szurt.gdb
Közben kiderült, hogy munkahelyi elfoglaltságom lenne mindkét nap, de sikerült megoldani, hogy délelőtt egy gyors tempójú teljesítés beleférjen, így a rajtidő előtt már ott sorakoztam a jól ismert állomásépület peronján.
Picit később szóltak, hogy az előnevezéssel rendelkezők külön sorban mehetnek előre, így is tettem, és tényleg egy bélyegzésnyi idő után már indulhattam is. Azért megvártam, míg a GPS megtalálja a szükséges számú műholdat a trackeléshez, utána viszont kocogósra fogva robogtam a jól ismert, és az ezen a túrán megszokott arcát mutató útvonalon.
Mennyire másképp nézett ki márciusban ez a környék... A szél vitte a havat, ez az érdekes műalkotás (Ungvár ajándéka) is egészen másképp mutatott a havas téli tájban - sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy a márciusban készült képeket is újra meg lehetett volna csinálni, immáron tényleg tavaszi verzióban...
A Széchenyi-emléknél lépcső föl-le, robogás tovább, erősödő szembejövő forgalomban - mindegy, ez a gyaloglat az alternatív útvonalak túrája nevet is megkaphatná :-) Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
A Rege útról balra fordulva még láttam az utánunk tömegével érkező résztvevőket, aztán a Farkasvölgyi úton néhány gyors lábú túratárson kívül szinte senki... Jó dolog az előnevezés, remélem, rendszert csinálnak belőle - akik rendszeresen túráznak a Budai hegyekben, azoknak bőven van alkalmuk a hűvösvölgyi állomáson járni :)
A Farkasvölgyi út végén csodaszépen összeborulnak a fák az aszfaltcsík vége fölött, hogy aztán a beton oszlopok között némi kockakővel kirakott átmenet következzen.
Itt egyszerűen be lehet lőni az irányt: gyakorlatilag a burkolat bal kéz felé eső (sz)éle mutatja az irányt a szemben lévő fás-bokros részen átvezető keskeny ösvény bejáratához.
Príma az idő, a kocogós kedvem is tartja magát, legalább is a völgy aljáig :-) Közben egy pecsételés a kápolnánál, aztán az éles jobb forduló után az emelkedőn inkább tempós gyaloglásra váltok.
Egy szintén gyalog/kocogva teljesítő sráccal beszélgetve robogunk fel Normafa megállóhoz, aztán Csillebércet is gyorsan letudjuk minden gond nélkül. A vasúti sín mellett, ahogy a leírás mondja, indulunk tovább - télen, akarom mondani márciusban a részben letaposott hóban azért kényelmesebben lehetett sétálni, mint most, a köveken :-) de az összképet tekintve inkább ez a napsütéses, tavaszi verzió tetszik :-)
Normafa felé egy kidőlt fát kerülünk ki, aztán már robogunk is lefelé a hegy túloldalán, Disznófő irányába.
A pont picit feljebb, a "macis" házikó magasságában van - lejöttünk, hogy visszamászhassunk egy jó meredek ösvényen - ilyenkor jön jól a bot, tempósan érek fel az Anna kápolnához, majd tovább az aszfaltig.
Virágvölgy állomáson páran a nagy kondérral birkóznak - teafőzésre készülődnek, úgyhogy "csak" limonádé van frissítőként - szégyenlem, saját pohár nincs nálam, így kénytelen vagyok eldobható poharat használni.
Kényelmes séta Makkosmáriáig - ismerős a környék mindkettőnknek, úgyhogy az itt-ott hiányzó jelzések nem okoznak gondot, bár sajnos van mit pótolni...
Makkosmárián újabb pont, majd a P- jelzés következik - eszembe jut, hogy a Piroson ősszel, ellenkező irányba vajon milyen lesz... Mindegy, az még messze van - János-hegy állomás viszont nem, itt találkozunk a Lillafüredről ide került motorvonattal. Bélyegzés után felkapaszkodunk a lépcsőn a P- jelzésig - érdekesek ezek a lépcsők meg emelkedők... Ahogy telnek az évek, egyre rövidebbek :) Vagy csak rövidebbnek tűnnek?
A János-hegy csúcsához vezető lépcső is ilyen, bár kevésbé tűnik fel - talán azért, mert gyakran járok erre :) Gyors bélyegzés után lehet robogni tovább - igaz, itt csak tempós gyaloglással, mert nem kéne a Sárga előtt pár nappal lesérülni.
Szépjuhászné állomáson gyors kanyar a pénztárakhoz - itt kapjuk ugyanis a bélyegzést.
Egy iramodással "feltrappolok" a Nagy-Hárs-hegy emelkedőjén - jó, a végén inkább szuszogós séta az a trappolás, de egyben összejön :-) A kilátóhoz érve már a levegővétel is normálisan megy :-D No, innen már tényleg nincs sok, a Bátori-barlang melletti ereszkedés egyre rosszabb, most már száraz időben is - nem tudom, de tényleg ideje lenne lépcsőt kialakítani, vagy a sziklára terelni a jelzést...
A Kis-Hárs-hegyre a kunkor gyorsan letudva, mint ahogy Hárs-hegy állomás is, illetve a Nagyrétig hátra lévő kényelmes sétaút is - igaz, itt már csak laza sétára futotta - az órára meg a leírásra ránézve bőven lesz idő a cél 12:30-as nyitásáig, bár nekem délután dolgom van, így jó lenne mielőbb visszajutni a rajtba.
A Nagyréten egyenesen megcélozzuk a pontot, utána a Villám-utcában elsütöm az "azért villám, mert úgy megy rajta az ember, mint a villám. Olyan cikk-cakkban" gyenge poént, közben remélem, hogy a pont most is lent lesz a tisztáson - no, ez nem jött be, de sebaj, legalább a Fazekas-hegyről is csinálok egy fotót.
Aztán már csak lecsorgunk Hűvösvölgybe - a vasút alatti átjáró előtt egy szebb napokat látott régi felirat hever a földön - a mai Csillebérc állomásról mentették meg - kár lenne érte, hiszen egy kortörténeti emlék...
Gyors kanyar a múzeum felé - a pizzéria teraszán söröző túratársak szólnak, hogy a célban még senki, nem kell sietni - azért csak igyekszem, hátha...
A célban valóban még csak készülődnek, de aztán rövid várakozás után kapom a célbélyegzést, az oklevelet - a kitűzőre viszont várni kell. Sétálgatok egy picit kint a jó időben, közben érkeznek Gyuriék - no, akkor a kitűzőkre sem kell sokat várni, és így is lesz: a szép havas fotóból kreált alkalmi kitűzőt átveszem, aztán megyek kajálni. A menü a jól bevált, szerintem nagyon ízletes lecsós tokány tésztával, illetve az elmaradhatatlan 2dl-es dobozos Sió ivólé.
A vonatot simán elérem, nincs tömeg, úgyhogy kényelmesen utazhatok vissza a rajtba, ahol aztán autóba ülök, és irány dolgozni :-/
Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_ISMETLES_2013_szurt.gdb
Címkék:
2013
,
Gyermekvasút nyomában
,
Gyermekvasút nyomában N
|
0
megjegyzés
2013. március 23., szombat
2013.03.15. A Gyermekvasút nyomában (N)
18:06
|
Bejegyezte:
turablog
|
Hatodik nappali teljesítésnek terveztem (a hat éjszakai mellett), kellemes tavaszi sétával, itt-ott szokás szerint kocogással - meg persze rettenetes nagy tömeggel. A hatodik teljesítés összejött, a kellemes séta is - tavasz, kocogás és tömeg viszont mutatóban sem volt. Mondanom sem kell, hogy a tömeg hiányzott a legkevésbé...
Reggel sokat hezitáltam, addig-addig, hogy csak autós megközelítés jöhetett szóba - masszívan havas, téli körülmények között... Nesze neked március idusa...
Azért csak sikerült a rajtidő vége előtt húsz perccel a rajthoz közel simán lerakni az autót - és utána a nevezés sem tartott túl sokáig - a rendezők létszáma a szokásos volt (itt még), viszont "csak" közel ötszáz résztvevő volt.
Az, hogy a hegytetőn fúj a szél, az nem újdonság, viszont most tényleg nagyon fújt, ráadásul a havat is hordta rendesen, szerencsére a kabátom kapucniját alaposan összehúzva ezt a meglehetősen zord (márciushoz képest pláne) időjárást elég jól viselve indultam el a jól ismert útvonalon.
Egy talán japán hölgy kért útbaigazítást a fogaskerekű felé - mutattam, hogy merre van; jó kérdés, hogy mit gondol rólunk, magyarokról, hogy ilyen időben csoportosan vágunk neki túrázni :-)
A Svájci lépcsőt felé veszem az irányt, bot a kézben, hiszen ilyen időben a lépcsők elég kellemetlenek is lehetnek - no, itt már javában szorgoskodtak a hó eltakarításán, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes a dolog.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, hiszen itt is hordta a havat a szél, aztán gyorsan tovább is állok, hiszen azt saccolom, hogy a kápolnához vezető szerpentinig lesz vadul szeles az utunk, ergo addig kéne gyorsan eljutni.
Az aszfaltot tehát igyekszem gyorsan magam mögött hagyni, örülök az úton keresztben kirakott oszlopoknak - innen már csak egy macskaugrás, és erdő következik.
Egy túratárs nézelődik, hogy jó irányba jött-e (ez lesz az első teljesítése ezen a túrán), mondom neki, hogy minden rendben, mutatom az utat keresztül a bozótos részen.
A túloldalon kiérve az ilyenkor szokásos virágos rétnek nyoma sincs - hó mindenütt, úgyhogy a csípős szélre is tekintettel robogunk lefelé. Rá is fázok egy picit - jól lefejelek egy vastagabb ágat, szerencsére csak sajog, sérülés nincs.
A kápolnánál csak egy bélyegzés erejéig állunk meg, és kocogunk tovább lefelé.
A völgyben, ahol anno a Hidzsra a várból túrának volt ellenőrzőpontja most szép nagy farakás látszik - remélhetőleg ezen a részen is folyamatosan, apró részenként fog megújulni az erdő, nem úgy, mint a Meteor 21B útvonalán...
A völgyben azért elég szépen csordogál az olvadékvíz - itt-ott keresztezni kell - óvatosan gyalogolva meg lehet úszni relative szárazon a dolgot :-)
Az egyik ilyen szakaszon bal oldalon egy "alternatív" ösvényt tapostak a hóban az előttünk járók - itt egy mohás fatönkön "nőtt" jégcsapokat lehet megtekinteni - már annak, aki nézelődik is, nem csak gyalogol :)
A felső, komoly vízmosás-jellegű szakasz előtt csúnya dologra vetemedem: jobbra egy jelzetlen ösvényen követem valakinek a nyomát, mert azt a bokatörős felső néhány métert, pláne ilyen szutyok-latyak időben nincs kedvem kipróbálni.
Az ösvény még így, hóban is "adja magát, lehet, hogy célszerű lenne a rendezőknek inkább erre hozni a túrát a jövőben...?
Normafa megálló után a vasutat követve irány Csillebérc - a pont fázósan a váróterembe húzódva várta a túrázókat. Innen a pálya mellett vezet az útvonal - a hónak itt azért megvolt az az előnye, hogy elfedte a zúzottkövet, ami nem igazán sétálgatásra van kitalálva.
A Z+ jelzést elérve egy iramodás elég Normafáig, majd a túloldalon gurulok lefelé a Disznófő felé vezető zöld sáv jelzésen.
A pont jóval előbb, a "macis háznál" van, gyors bélyegzés, aztán irány vissza, felfelé, ismét jelzetlen ösvényen. Anna-kápolna, aszfalt keresztezése, rövid gurulás Virágvölgy állomásig - itt van a teázós pont, nagyon finom teából repetázok vagy kétszer - saját bögrém terhére :-)
Ennek köszönhetően jó hosszúra nyúlik a pihenő, de most nem igazán van egyébként sem kedvem sietni.
Makkosmária felé csak lefelé kell sétálni, ott újabb bélyegzést kapok, picit unom már a telet, de ez van, menni kell :-D
A széles út bal oldalán még megvan a száraz "integetős" fa, a talaj egy szakaszon érdekesre festi az úton a havat... Kicsit már unom :)
A Virág-völgy keresztezése után már próbálok "lélekben" felkészülni a János-hegy megmászására - és nem gondolni arra, hogy a Nagy-Hárs-Hegy is előttem van :-D
Egyszerűen nem tudom "összerakni" ezt a túrát a havas tájjal, így csak megyek, csak megyek... Aztán egyszer csak feltűnik János-hegy állomás, bélyegzés, aztán lépcső, vagy visszafelé egy kicsit, és a jelzésen föl (amerre tavaly augusztusban jött az éjszakai útvonala) - én most a lépcsőt választom - érdekes, valahogy hosszabbra számítottam... Aztán ugyanígy kellemesen csalódok a Libegő felső végéig tartó szakaszban - az Erzsébet-kilátóhoz vezető lépcsősor viszont pontosan olyan, mint amilyenre emlékeztem :-)
Újabb bélyegzés - a kilátóban legfelül khm. fölöttébb jókedvű kultúrtársaság örül valaminek, úgyhogy inkább kihagyom a lépcsőzést.
A kilátót már sokan, sokféle körülmények között megörökítették, így inkább az 1923-ban épült erdőőri lakot kapom lencsevégre. Itt a kilátó őrét helyezték el, mivel korábban a kilátó aljában lakott, és az ételszag, no meg a tűzhelyének a füstje zavarta a látogatókat (forrás: www.hegyvidekujsag.eu)
Innen már "csak" le kell gurulni Szépjuhásznéhoz, majd a Hárs-hegy (mindkettő) és a Villám utca következik - gondoltam, úgyhogy az eléggé "huzatos" szakaszt tempósan igyekeztem magam mögött hagyni - ahogy talán látszik, a hófúvás a lefelé vezető sétautat sem kímélte :-)
Az alacsonyabb részen (Pozsonyi-hegy) már nem fújt a szél, kényelmesen lehetett sétálni a havas, de jól járható úton lefelé.
Gondolkodtam, hogy Szépjuhásznénál valamit kéne harapni (a túrára vett rágcsálni valót jól otthon hagytam...), de végül kihagytam a büfét, "közel van a cél" felkiáltással :)
Tényleg közel van, sőt, aki úgy gondolta, annak még közelebb, mivel a Nagy és Kis-hárs-hegy megmászása ezen a napon "opcionális" volt - minthogy egyik kilátóhoz sem került pontőr - a Nagy-Hárs-hegy bélyegzését Szépjuhászné állomáson, míg a Kis-Hárs-hegy igazolását Hárs-hegy állomáson lehetett begyűjteni.
Nekem nem jelentett dilemmát, hogy merre induljak: a kiírás szerint a S- jelzésen visz a túra, úgyhogy előbb a Nagy-Hárs-hegyet másztam meg - mondanom sem kell, eléggé kievés követővel, majd pedig a Bátori-barlangnál óvakodhattam le a havas meredélyen a híd felé.
Kicsit később egy kisebb társaság jött fölfelé - ők a DNY felé tartó jelzetlen utat választották fölfelé - meg tudom érteni a döntésüket.
A nyereg után egy rövid iramodással a Kis-Hárs-hegy csúcsa is "pipa", páran kérdezik, hogy innen merre tovább - a sárga jelzésen lefelé, mondom, majd a kilátótól visszafelé robogva utol is érem őket, így aztán kényelmesen, beszélgetve érünk Hárs-hegy állomásra, majd rögtön indulunk is tovább, hiszen még három ep. hátra van a célig - ráadásul a Villám utca is előttünk van :-) Mondom is az alkalmi túratársaknak, hogy még lesz egy ilyen "poénos" szakasza a túrának - azért Villám utca, mert úgy megy fel rajta az ember, mint a villám. Nem olyan gyorsan, hanem olyan cikk-cakkban :-)
Szerencsére ez azért túlzás: egyenletes, jó tempóban érünk fel az utca tetejére, és fordulunk rá a Fazekas-hegy alatti tisztásra vezető ösvényre. Picit tartottam ettől a ponttól, hiszen eredetileg a csúcson, egy keskeny sziklás ösvényen megközelíthető helyen szokott lenni, most azonban okosan lent, a tisztáson kaptuk a bélyegzést.
A múzeumnál pikk-pakk bélyegeztetek, a fiatal páros még megnézi a múzeumot, úgyhogy elköszönünk, és berobogok a célba.
Díjazás, bélyegzés a kupafüzetbe, aztán irány az étterem - a finoman elkészített csirkepöri meg a szokásos Sió dobozos gyümölcslé gyors elfogyasztása zárja az itteni programot, mivel indul vissza a vonat, és szeretnék rajta lenni :-)
"Hát ilyen, még nem volt!" - anno talán a postán kapható kincstári takarékjegyet reklámozták ezzel, de ez erre a túrára is tökéletesen igaz. A végére az időjárás is megszelídült, úgyhogy egy nagyon kellemes téli túra lett a szokásosan tavaszköszöntő gyaloglatból. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért nagyon örülök, hogy itt voltam.
Most, amikor ezt a beszámolót írom, már kint van a hír, miszerint április 28-án ismét megrendezik a túrát - aki a
Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_NAPPALI_2013_szurt.gdb
Címkék:
2013
,
Gyermekvasút nyomában
,
Gyermekvasút nyomában N
|
0
megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)