Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2015. április 30., csütörtök
Amikor néhány hete megjelent a hír, hogy nem rendezik meg a Sárga túrákat, nagyon gyorsan megpróbáltam elérni a szervezőket, hiszen az nem lehet, hogy nincs Sárga...
Szerencsére sikerült elhárítani a problémákat, úgyhogy szükség lett a felajánlott segítségre, és megkaptam feladatul a 40-es táv szalagozását, illetve Nagyszénászugnál a frissítőpontot.
A szalagozásra egy -akkor még- ismeretlen túratársat kaptam magam mellé, aki szerencsére kevéssé ismerte a S- jelzés ezen szakaszát; szalagozásnál ez nagyon jól tud jönni ott, ahol én mennék automatikusan :)
Egyeztettük, hogy melyik busszal megyünk Vörösvárra, reggel még egy rövid "beköszönés" a munkahelyemre, aztán irány a busz.
Eseménytelen zötykölődés után szállunk le a buszról, némi "hol és merre is vagyunk" tanakodás után "rárakjuk magunkat a térképre", és elindulunk.
Első jelentősebb látványosság a fedett medence, akarom mondani aluljáró, ami most épp eredeti funkciójának megfelelően használható, úgyhogy "aluljárunk" a vasút alatt, hogy aztán a túloldalon némi kanyargás után a Takarékszövetkezet épülete melletti lépcsőt elérve immáron a "szokásos" útvonalon haladjunk.
A rajtnak majd helyet adó kocsmához nem térünk le - lakott területen amúgy sem szalagozunk előre - egyből megyünk tovább egyenesen, ahogy a jelzés (vagy a rutin?) diktálja.
Pilisszentivánra átérve a templom mellett a változatosság kedvéért lefelé lépcsőzés következik, aztán át az úton, balra... Itt majd kell szalag, de most nem érdemes kirakni - messze van a holnap délelőtt...
Újabb tak.szöv. fiók az út túloldalán, hiába, ez nálam foglalkozási ártalom lehet :-) mi viszont jobbra fordulunk: szemben a Szénások tömbje emelkedik - igen, oda föl. Jó, nem teljesen :-)
Az ösvény kezdetéhez kerül ki az első két szalag, aztán az Antónia-árok bejáratánál lévő kapu felé vezető út elejére is rakok párat. Érkezik a P- jobbról, aztán bent, a kapun túl el is köszönünk tőle: mi az Antónia-árkon megyünk, a P- meg a Hosszú-árok felől közelíti meg a Nagy-Szénást.
Amikor először jártam erre, tíz (vagy több?) éve, akkor hosszabbnak tűnt az Antónia-árok, bár most is megállunk, hiszen ritkán lát az ember villanyoszlopot ilyen módon elfektetve...
Régen volt a jégtörés, ami vélhetőleg ezeknek az oszlopoknak a végzetét is elhozta - úgy néz ki, hogy nem nagyon erőltetik ennek a vezetéknek a kijavítását, és az is jó kérdés, hogy a völgynek ebből a járművekkel nem igazán járható részéből mikor és hogyan fog kikerülni ez a két roncs...?
Az árokból kijutva balra tartunk - még itt sem kerülhet ki szalag - azért az aszfaltos úton balra az oszlopra már rakok, nehogy véletlenül valaki leguruljon Nagykovácsiba :-)
Egy megerősítés a következő oszlopnál, a sorompónál több is, merthogy erős vegetáció fedi el az egyébként jó állapotban lévő jelzést.
A Muflon nincs nyitva, úgyhogy megyünk tovább - itt-ott kerülnek ki szalagok, de csak módjával - jelzésváltás nincs, benézhető elágazás sincs sok, úgyhogy az oldalamra akasztott tekercs bőven elég lesz.
A Kerek-hegynél a kunkorban is jók a jelzések, meg itt lehet majd feltételes pont is (elsütöm a poént, miszerint azért feltételes a pont, mert az igazolásának a megszerzése feltétele a teljesítés elismerésének), úgyhogy itt is csak trappolunk tovább.
Lefelé egy Y-elágazásban én is elbizonytalanodok,a jobban járt bal oldali ágon indulok, aztán javítunk és pakoljuk a szalagokat :)
Középső-jegenye-völgy aljában is van egy szép elágazás - no ide viszont nem kell szalag
Lent a benzinkút után a gyalogátkelőhely túloldalán kerül egy szalag a tábla oszlopára (tessék szabályosan közlekedni, ahogy mi is tettük), utána az Alsó-jegenye völgyön csak végigrobogunk - aki itt eltéved, az megérdemli, nem?
A rétnél a jobbos kanyar is jól látható, de kap egy megerősítést. Az emelkedő jól megy, fönt, a sorompónál viszont ismét dolgunk akad: pár éve még a sorompó előtt ment balra a jelzés, ráadásul erősen hiányos is, úgyhogy itt is igyekszünk jól láthatóan és egyértelműen jelezni, hogy merre van az arra.
Jön a "hullámvasút", ahol a régi Z- keresztezi a jelzést, ott egyértelműen látszik a jelzés a túloldalon, úgyhogy egészen Virágos-nyeregig csak menni kell.
Itt igyekszünk a térképen jelzett nyomvonalat követni és szalagozni - ez utóbbi nem egyszerű, de azért találok egy csenevész cserjét, amire rábiggyesztem a szalagot - aztán egy másikat is, úgyhogy szerintem itt sem fognak tömegesen elkavarni a résztvevők :-)
Újlaki-hegyen előjön a "merre van a lefelé" kérdés - biztos, ami ziher, kirakok ide is egy szalagot, bár ha minden igaz valaki őrizni fogja ezt a pontot a túra napján :-)
Határ-nyereg, Vadaskerti emlékmű, fel a hegyre, és máris Hűvösvölgy következik. A lángosos bódéban új csapat van, a lángos finomabb és ár/érték arányosan is jobb, mint volt korábban :-)
Túratársam elköszön, ő idáig jött, én megyek tovább Budaörsig.
Mivel innen indul a rövid táv, viszont nekem eléggé benne van a lábamban az útvonal, így nagyon kell figyelnem, hogy hova kell szalagot rakni - remélem, sikerült jól eltalálni :)
A Hárs-hegy csúcsánál (Kaán Károly kilátó) nem szalagozok, rábízom a pontőrökre az iránymutatást - ha lesznek :-)
Kényelmes tempóban haladok a szokatlanul üres sétányon, Szépjuhászné, majd tovább... Kis-kőfejnél hegyes szögben jobbra le - hopp, ide egy szalag kell, pláne, hogy ez már a rövid táv útvonala, ahova azért kevésbé gyakorlottakat is várunk.
A Korányi fölötti kis hídnál is látszik a fákon a jégtörés nyoma - évek, ha nem évtizedek kellenek hozzá, hogy az erdő is tényleg teljesen elfelejtse ezt a természeti csapást.
A Virág-völgy aljánál jön a következő feladat - jó pár szalag kerül ki,a S- elvileg az oldalban futó ösvényen halad, de aki az első letérést benézi, az is tud még javítani vagy három helyen, úgyhogy mindenhova rakok a piros-fehér csíkos fóliából - remélem, elég lesz :-)
Nem is olyan rég jártam itt lefelé, akkor voltak bedőlt fák - most is vannak, de szépen feldarabolva és elpakolva az útból (köszönjük!), úgyhogy szabad az út egészen Csacsi-rétig.
Itt beiktatok egy pihenőt - szintidő most nincs, meg egyébként sem a rohanás a cél, nem igaz?
Persze aztán megyek tovább , és az út mellett szomorúan fedezem fel az egykoron S- jelzést is mutató  "golyvás" fát feldarabolva... Ennek a szakasznak ez volt az egyik érdekes színfoltja :-(
Út közben itt-ott azért még kerül ki szalag, Nagyszénászugnál igyekszem alaposan körülnézni, hogy hova telepedünk ki holnap a frissítőponttal.
A Kies-völgy felé a letérés mindenképp szalagért kiált, ahogy a völgyoldalba balra felfelé vezető ösvény is.
A reptéren egy helikopter "szórakozik" - a hang elszáll, a füst ott marad... Sorrento után futó jön szembe - szerintem nem csak én lepődtem meg a találkozáskor :-) Ha jól számolom, Szépjuhászné óta összesen 2-3 emberrel találkoztam, ami még hétköznap is ritka ezen az útvonalon.
A murvás út túloldalán tovább vezető ösvény bejárata is kap szalagot, még akkor is, ha nagyon "mutatja magát" hogy arra van az arra.
Hamarosan a fokozottan védett terület határát (is) jelző sorompóhoz érek - szalag kerül a jobbra tartó jelzett, szűk ösvényre, ami kivezet Budaörs szélére.
Az volt a mondás, hogy lakott területen nem szalagozunk, mert esélyes, hogy elviszik/átkötözik/letépik, de itt mindenképp fontosnak tartom, hogy legyen megerősítése a jobbra forduló jelzésnek, úgyhogy két szalag ide is kikerül - ahogy kicsit később, az útról egy védett terület táblánál jobbra letérő jelzésnél is.
Innen már tényleg nincs sok hátra, próbálok tempósan haladni, az az egy-két kirakandó szalag, ami adódik nem lassít le, úgyhogy egy tisztás meg egy tisztás az két tisztás, plusz némi kanyargás a hegyoldalban - aztán egy szalaggal megerősítendő T-elágazás következik, mielőtt az utolsó előtti EP tervezett helyét érintve elindulnék le a hegyről.
Előtte persze megcsodálom a panorámát - meg picit fejvakarva nézem a Törökugratót. Oda még fel kell ma menni...


A lefelé betonos út nem tetszik a lábamnak, igyekszem gyorsan túl lenni rajra, és gyorsan leérni a főútig.
Ez sikerül is, a településen elvileg nem kéne szalagoznom (fújt jelzések lesznek), de teljesítésként is el szeretném számolni ezt a sétát, úgyhogy irány egyenesen tovább. Enyhe az emelkedő a balos letérésig - automatikusan rakom ki a szalagot a köves ösvény elejénél.
Mivel a tanösvény a csúcsra menet-jövet egy nyolcast ír le, így próbálom úgy szalagozni, hogy fölfelé az egyik, lefelé meg a másik ágra terelje a túrázókat.

A csúcson pihenőt tartok - a panoráma a naplementével nagyon szép, úgyhogy akár ezért is érdemes ide eljönni, és ha már itt van az ember, akkor a tanösvényt is végigjárni.
Szép szép a naplemente, viszont tovább kell indulni, az utcák neveit, illetve az útvonalat megpróbálom "fejből" összerakni - előtte a vaslépcsőn a bányaudvarra leereszkedve azért megnézem a kutat: működik, ez jó.


A bányaudvart elhagyva végleg aszfalt következik, GPS-t nézek, aztán megyek emlékezetből :) Szalagot már nem kell kirakni, bár a lépcsős átkötés bejáratához azért teszek, mert ebben biztos vagyok - utána viszont egyhangúan bandukolok a szép házakkal sűrűn beépített utcákon.
Az Edison utcával vége szakad a szép házaknak - szürke és beton következik, szerencsére nem sok, hiszen néhány száz méter után a Holdfény utca végén ott a körforgalom - épp jön a busz, úgyhogy egy rövid trappolással fejezem be a mai túrát.

Track: Track_SARGA_40_SZALAGOZAS_2015_szurt.gdb

Endomondo: Sárga 40 szalagozás 2015




2015. április 26., vasárnap
Tegnap nem sikerült családi túraként megcsinálni a Merzse-mocsár 10 sétát, úgyhogy ma erre az egyébként nem tervezett Budapest-kupás gyaloglatra vittem el a lányokat.
Határozott fejlődés látszik a rendezésben - évi n+1 túrával azért lehet is - de messze van azért a messze, azaz van hova javulni - viszont az is biztos, hogy a szándék megvan a rendezőkben, és ez is nagyon fontos.
A rajt/cél a KFKI sporttelepén kapott helyet: két asztal, az egyik a 7, a másik a 14km-es távhoz rendelve, két-két fővel. Amikor odaértünk, a 7-es asztalnál hosszú sor (beérkezők, indulni vágyók vegyesen), a 14-esnél meg senki. A főrendező gyorsan átrendezte a sorokat, hogy ketten vigyék a 7km-es táv célját, úgyhogy innentől kezdve csak annyi kellett, hogy felkerüljenek a nevek a pótlólagosan másolt itinerre, és elinduljunk. A négy lap megírását megosztottuk a rajtban serénykedő hölggyel, úgyhogy a rajtoltatás gyorsabban ment, mint azt a sort először meglátva gondoltam. (Ennél több gond egy túrán se legyen...)
A TTT-s oldalra még időben kikerült a kézzel rajzolt vázlat helyére egy szakember által összerakott térkép, úgyhogy sikerült előre felkészülni az útvonalból (ScP-Z+S-S+, az utolsó kivételével az elágazásoknál jobbra)
Bár jelzésváltás/km értékben kiemelkedő, de egyáltalán nem bonyolult, viszont szép, és javarészt azért nem annyira elcsépelt útvonal, úgyhogy ezért is dicséret illeti a szervezőket.
A Sc széles erdei út, kényelmes poroszkálós tempóban indulunk; ismerősök előznek - belefér az időnkbe, bár azért jó lenne értelmes idő alatt végigmenni...
Ennek picit odavág az, hogy a Sc-ről balra le lehet ereszkedni egy platóra, ahol szép kilátás nyílik Budaörsre, amit persze, hogy nem hagyunk ki - ha már eljöttünk idáig.
Aztán persze visszakapaszkodunk a turistaútra, és egészen a piros sáv keresztezéséig (szinte...) meg sem állunk. Ott is csak azért, hogy a tábláról felírjam a felírandót - ugyanis ezen a túrán nincs "emberes" pont, csak egy kérdésre kell válaszolni. Aki két kört megy annak is...
A P- eleinte fölfelé tart (A Piros túrán de jó lesz már itt lefelé jönni...), aztán balra lefelé, a Végvári-szikla felé fordul.
Itt ér be minket egy volt kollegina; munkával kapcsolatos meg szakmai dolgok kerülnek elő, felveszem a tempóját, aztán vagy kétszer meg is állunk bevárni a lányokat :) Harmadszor a Végvári sziklánál állunk meg, itt a lányaim frissítenek, Adri elköszön - neki még lesz ezen kívül egy másik kör, merthogy ő a Masni 14-et csinálja.
Innen nagyon kényelmes, enyhe emelkedővel tartunk Makkosmária felé, úgy, mintha bővében lennénk az időnek, pedig annyira nagyon azért nem :)
Makkosmáriánál egy bélyegzés, utána viszont laza fölfelé a Z+ jelzésen - szerencsére csak a S- eléréséig, ahol jobbra fordulunk, hogy a "masni" kialakuljon az útvonalból.
Az út mellett a lányom észrevesz egy erdei siklót - sajnos ez most nem táplálkozott, hanem próbált elbújni, úgyhogy nem tudtuk megörökíteni, de igazán alaposan megszemlélni sem.
Ez a szakasz kényelmes séta, minimális szinttel, úgyhogy jó tempóban haladunk, az idő viszont szorít, úgyhogy a Magas-kő felhagyott kőfejtőjében található emlékhelyet most kihagyjuk
Később érkezik jobbról a P- jelzés - itt már jártunk ma - a következő kereszteződésnél a balra fölfelé induló S+ jelzésen kapaszkodunk fel az aszfaltos útig. A parkolóban a fölösleges cuccokat berakom a kocsiba, és kényelmesen besétálunk a célba.
Az érkeztetés pici döccenésekkel, de azért jól megy: oklevél sajnos elfogyott (nem sírunk miatta - nem igazán szép a feketével telibe nyomtatott lapon virító fehér masni... Tudom, de gustibus non est disputandum, minden esetre nekem nem tetszik...), a kitűző viszont egészen szépre sikeredett.
a díjazáson felül jár még egy-egy szelet pizza is, a hely adta lehetőségek miatt mikróban melegítve - az ötlet jó, a pizzaszelet is finom, úgyhogy gyorsan leülünk falatozni, majd pedig irány haza.

Alakul ez, alakul :) úgy gondolom, hogy - főleg a gombamód szaporodó új rendezések mellett - teljesen megállja a helyét az ajánlott túrák között. Ha azt is hozzáveszem, hogy az útvonal egy része más rendezők által erősen elhanyagolt környéket mutat be, akkor meg pláne.

Track: Track_MASNI_7_2015_szurt.gdb
Endomondo: Masni 7
2015. április 25., szombat
Erre az évre is jut még felfedezni való, például a Merzse-mocsár, ahova enélkül a túra nélkül nem biztos, hogy elvetődtem volna - de kezdjük az elején...
Késői ébredés után összekapom magam - ez most nem családi séta lesz, arról már lekéstünk, úgyhogy futós cucc, övtáska, egy palack izó, és gyorsan kocsiba vágom magam, hogy a rövid távon a rajtidő végét még elcsípjem...
Sikerül, sőt még a hosszúra is mehetnék, ha úgy gondolom - de nem gondolom, nem arra készültem, sem idővel, sem cuccal - a kalapom például otthon vigyorog - a nap meg fenn az égen, és a 20-as távon bőven van nyílt terep, azt meg erős napsütéssel együtt nem szeretem...
Lakott terület, aszfalt, kocogás (ha már futócipőben jöttem) - szalag ahol kell, ott van, úgyhogy hamarosan az első ponthoz érkezek.
Verőfényes napsütésben kapom a bélyegzést, aztán pici bizonytalankodás után irányba állok, és a játszótér irányában sikerül elhagyni a nyílt területet - egy kevés házak közötti aszfaltkoptatás érdekében :-)
Ahol kell,ott van szépen szalag, és az itinerhez is korrekt térkép tartozik, úgyhogy hamarosan magam mögött hagyom a lakott területet, és átkelve a vasúton... Nos, nem csak a szemem kezd el káprázni a méretes rikító sárga repceföld láttán, hanem a telefonba épített fotómasina is megküzd a nagyon sárga látvánnyal... Kutyapanzió és eladó ház egymás mellett az út bal oldalán - az előbbi orra gyakorolt negatív hatásai miatt igyekszem gyorsan túljutni ezen a szakaszon.
A védett területet a repceföld túlsó csücskénél éri el az útvonal, innentől egy jól követhető, tájékoztató táblák sorát felvonultató tanösvény következik. Jobbra a Merzse-mocsár, most épp víz is van benne, úgyhogy a kanyar után feltűnő ep-n, bár be lehetne egyensúlyozni a madárfigyelő magasleshez, most ezt a látványosságot kihagyom - a csokit viszont nem - kell az energia :)
A két táv szétválásáig egy 20-ason indult túratárssal sétálok, utána viszont rákapcsolok, és a táblákat ugyan le-le fotózom, de sziinte meg sem állok a következő pontig, ahol alma és dohányfüst kapható - az utóbbi okán maradok a gyors bélyegzés és a sürgős távozás mellett...
Jobbra szántó, balra keskeny erdősáv azon túl ismét csak szántóföld, a rikító sárga repcével. Az órámra nézek - jó lesz ez, pláne gyalogos szemmel nézve :) Pihenősen sétálok a széles földúton, egészen a rövid oda-vissza szakaszig.
Itt egy picit meglepődök: a 10-es távon még most is jönnek szembe, úgyhogy bőven elértük volna a tényleges rajtzárást a családdal... No mindegy. 
A vasúton átkelve itinert nézek: egy másik, nagyon szép utcán kell elindulni fölfelé - itt egy kis terecskén van a pont, kocogva épp megelőzök egy nagyobb társaságot, utána viszont lazábbra veszem a tempót; főút, egy utcányit balra, sokadik utcán balra, és már fel is tűnik az iskola, ahol a rajt/cél van.
Kényelmesen letudom az adminisztrációt, utána a sok ismerős mellett azért igyekszem időt szakítani az étkezésre is: zsíros kenyér, hagyma, hegyes csípős paprika - repetázni lehet, kellő alapossággal pótolom is a túra során elfogyasztott kalóriákat :-) Szóba kerül a távol-keleti konyha is, egy kis "szóbeli főzőcske" után indulhatok haza.

Először is köszönöm a rendezőknek, hogy megmutatták Budapestnek ezt a szép és finoman fogalmazva is kevéssé ismert szegletét, ráadásul egy ilyen -tőlük megszokott- jól szervezett túra keretében. Ha minden jól megy, az éjszakai verzióra is jövök :-)


Endomondo: Merzse-mocsár 10




2015. április 19., vasárnap


Ahhoz, hogy az ember ügyeletesként túrázni menjen, több dolog szükségeltetik. Logisztikailag legyen könnyű oda- és hazajutni, technikailag legyen mobilnetes lefedettség, illetve legyen olyan a túra, amiért érdemes a hátamon cipelni az "irodát" egy netbook képében.
Ez a túra pont ilyen, úgyhogy este az ügyelős cucc bepakol a nagyobbik zsákba, aztán irány a rajtidő végét célozva a Kamaraerdő.
Második nekifutásra sikerült a rajthoz navigálnom, parkolóhely csak bent az udvaron volt, úgyhogy ilyen szempontból későn érkező VIP vendégnek is érezhettük magunkat néhányan :-)
Nevezési lap kitölt, lead, itiner megkap, és már robogok is kifelé a kapun - szeretnék jó időt menni ezen a kényelmes körön.
Ezt persze picit nehezíti, hogy az elején hosszan emelkedik az útvonal, de azért csak tolom fölfelé magamat - igaz, mire fölérek a szintes szakaszig, kellőképp lihegősen szedem a levegőt...
Régi rácsos torony jobbra, aztán irány lefelé - poros az ösvény, de nem vészes, úgyhogy lehet robogni, csak a térdem bírja... Bírja. Néhol azért megállok a táblákat szemrevételezni, fotózni, bár most nem ez a cél.
A jól követhető útvonalat szokás szerint kicsi nyilazott táblák mutatják, úgyhogy téveszteni, pláne az itinert is figyelve nem nagyon lehet. Egy mélyútban jobbra, tovább lefelé - ezt a szintet még vissza kell szerezni a víztoronyig... Szerencsére azért olyan sok nincs belőle, ráadásul az aszfaltos rész után is csak szelíden emelkedik az ösvény.
A rajtban felhívták a figyelmet arra, hogy a víztoronynál változott az útvonal, és balra kell tartani - nincs is ebből gond, szalag is mutatja, hogy merre van az arra.
A "csücsökben" azért megnézem a vasasztalt, amit Buda 1872-ben kezdődött felmérésekor a Magyar királyi Háromszögméreti és Számító Hivatal által kihelyezett ötven vízszintes alappont egyike.
Az oszlop magassága pontosan három láb, négy oldala a négy égtáj felé néz, melyek közül az egyik a címert és a pont számát, két oldala a ölben mutatja a felméréskor használt koordináta-rendszer Gellért-hegyen elhelyezett kezdőponttól mért távolságokat, míg a negyedire az asztallap felső síkjának az Adriai tenger, illetve a Duna akkor ismert legalacsonyabb vízállásához képest mér magassága került.
Rövid iramodás után érek az első és egyetlen ep.-re, némi süti elfogyasztása következik, hogy aztán tempósan lendülhessek neki a túra Tétényi-fennsíkon kanyargó részének.
Szép a táj, a kényelmesen futható ösvény kocogásra csábít - út közben azért néhány fotót csak lövök, de ez a szakasz most nem az andalgós sétáról szól :)
A fennsík szélétől ismét erdő, ösvény lefelé, ismerősökkel váltok pár szót, aztán robogok tovább - jó lenne hat km/ó körüli átlagoz hozni...
Egy emelkedő még van ugyan előttem, de előbb balra lefelé kell tartani az aszfaltos út mellett - itt valaki áthelyezte a nyilacskás táblát - visszarakom a helyére, aztán robogok tovább lefelé.
Szépen látszik, hogy merre, hol kell felmenni a túloldalon; idősebb pár mellett robogok (f)el, aztán a szintesbe forduló szakaszon kanyarogva visszaveszek a tempóból, hogy aztán az utolsó métereken ismét úgy tűnjön, mintha futnám a távot :-)
A célban gyorsan lerendezem az adminisztrációt, hiszen egészen pontosan harminchat(!) féle sütemény vár az asztalokon - na jó, annyi nem, mert néhány mostanra elfogyott - a "szokásos" zsíros, margarinos, meg lekváros kenyerek mellett.
A kent kenyerekből csak módjával csipegetek - azt ehetek otthon is - a sütikből viszont n+1 verziót megkóstolok - mind finom :)

Nagyon jól jelzett, szép és teljesítménytúrán ritkán járt útvonal, gyakorlott rendezők, gördülékeny adminisztráció, egyedi díjazás, és fincsi sütemények a célban... Kell ennél több? :-) Jövőre remélem ismét családi sétaként jövünk.

Track: Track_KTF_10_2015_szurt.gdb

Endomondo: KTF 10

2015. április 12., vasárnap
Ezen a túrán is voltam korábban, bár ahogy néztem a listát, megdöbbentem, hogy milyen rég volt... No, akkor pláne, hogy menni kell, hiszen duplán kupás gyaloglat: Cartographia és Budapest kupa is "játszik", de persze a szép útvonal és a jó rendezés az, ami motivációt jelent.
Rajt a Széchenyi-hegyen van, úgyhogy Fogaskerekű a célszerű - kényelmesen elérem a rajtidő végéhez legközelebbi járatot, amin - nem csoda - bőségesen vannak rajtam kívül is túrázónak kinéző utasok, úgyhogy a végállomásról tempós gyaloglással célzom meg a Gyermekvasút végállomását.
A nevezés is tempósan megy,úgyhogy röviddel az érkezésem után már neki is vághatok az Apáca-rét felé vezető rövid aszfaltos szakasznak.
A réten laza ereszkedés a kápolna felé vezető ösvényen. A pont után alkalmi túratársaimat ráveszem, hogy előzgessünk a völgyig, ne a kis egynyomos hídon meg a túloldali keskeny ösvényen kelljen tötymörögni :-)
Sikerül megúszni, úgyhogy némi kapaszkodó után ismét aszfalt kerül a talpunk alá, és emlékezetből (na jó, itt azért bele-bele nézek az itinerbe...) irány a következő pont.
Az Ördög szószéke következik tehát, bélyegzés a pihenőnél - az egyedi bélyegzőn szerintem Beastie, a BSD-s kabalafigura látható hátizsákkal :-) Gyors fotó a panorámáról, aztán megyünk tovább, mert egy elég nagy csoport érkezik utánunk, Matolcsy Gyuri (nem a bankos, a természetjáró) vezetésével.
újra aszfalton ereszkedünk, mint úgy általában a lakott területen itt is előszedem az itinert, mert elkavarni ilyen helyen lehet igazán :)
Az Irhás-árokig ereszkedünk, innen viszont fölfelé, jó hosszan... Jobbról érkezik a Futrinka utca, de se Buksi, se Cicamica, se a többiek nem tűnnek föl, úgyhogy megyünk tovább, ahogy a leírásban szerepel, balra tartva.
Ezen a szakaszon egyben letudunk bő 250 méter szintet a Kakukk-hegyig. Itt is látszik, hogy a tavalyi jégtörés mekkora károkat okozott... Szinte biztos, hogy az erdő ki fogja heverni, az persze más kérdés, hogy mennyi idő alatt.
Átbillenve a tetőn jobbra tartva érkezünk a KFKI buszvégállomáshoz. A rövid aszfalt után tovább ereszkedünk, egészen a Végvári-szikláig (sőt, egy picivel még tovább), hogy a jól ismert P- jelzésen masírozzunk be Makkosmáriára.
Itt energiapótló pont található: egy-egy Horalky jár a megfáradt túrázóknak a Z+ emelkedője előtt.
Szerencsére nem kell Normafáig felcaplatni a Z+ jelzésen, csak a jól ismert S- szintjéig, és azon balra tovább. Mondjuk találkozunk olyanokkal, akik a S- jelzésen érkeznek jobbról, ők alaposan benézték a fonódó S-P- elágazását, ahol a P- elindult balra lefelé a Végvári-szikla irányába... No mindegy.
csacsi-réten csacsis bélyegzőt kapunk - a Virág-völgyben a S- lefelé kellemes sétaút - lenne, ha nem lenne két bedőlt fa előttünk... Megoldjuk: az elsőn átmászunk, a másodikat inkább kikerüljük.
A jól ismert S- jelzésen nagyokat hullámvasutazva érkezünk a Korányi kerítéséhez (aki dörzsölt akar lenni, az haladhat az ösvény bal oldalán, szorosan a kerítés mellett), ami mellett fölkapaszkodunk a gyermekvasútig.
Bevárom a túratársakat, közben megörökítem a jég okozta károkat itt is, aztán még egy pici fölfelé - mondhatni ez a part lesz a végső...
A S-S+ elágazásánál kapjuk a következő bélyegzést, ahonnan kényelmesen csorgunk le a Budakeszibe vezető aszfaltcsíkig, hogy azon átkelve kényelmesen besétáljunk a vadasparkig.
Ahol csak lehet, autók parkolnak, a nagyobbik tisztáson még csak készül a bográcsba való - meg is jegyzem, hogy hamar jöttünk :-)
A célban pici sorakozás a díjazásért; az egykor sehova-be-nem férő oklevél összement picit, így legalább kényelmesen és gyűrődés mentesen el lehet rakni :-) Aztán még begyűjtöm a két kupafüzetbe a bélyegzést, és a kaja után nézek: zsíros kenyér randevú feltéttel (hagyma) kerül a kezembe, majd pedig a pocakba - a lekváros verziót most kihagyom, ahogy a Vadaspark megtekintését is; igyekszem haza, úgyhogy tempósan elindulok visszafelé, a buszmegállóhoz.

Kellemes túra, nagyon szép, a kényszerűségből koptatandó aszfalttal együtt is kellemes útvonalon. A végén a Vadasparkba szóló kedvezmény csak hab a tortán - picit sajnálom, hogy jópár évig kihagytam ezt a gyaloglatot, remélem, jövőre már a családdal együtt jövök :-)

Track: Track_GYERTEK KI A VADASPARKBA 2015_szurt.gdb

Endomondo: Gyertek ki a Vadasparkba 2015


2015. április 11., szombat
Gondolkodtam a "duplázós" verzión, azaz Gyermekvasút 10 "reggelire", utána meg ez a gyaloglat, de a futókám valahol elhagytam, úgyhogy a reggeli trappolás helyett kényelmesen kilogisztikáztam magam a rajtba, pontosabban Hűvösvölgybe, hiszen ott csak a nevezés volt - a rajt ugyanis a Rózsika-forrásnál várt az indulókra.
Nevezés után tömeg és közlekedés, bár inkább az utóbbi, annak ellenére hogy jócskán voltunk túrázó kinézetűen is a buszon.
Ritkán járok erre busszal, de ennek ellenére sikerül a megfelelő megállót eltalálni :-) úgyhogy lehet is kocogni a jól ismert patak mellett a rajtig.
Rajtbélyegzés gyorsan megvan, a gps meg lassan éled, úgyhogy alkalmi túratársam elindul nélkülem - de egy rövid kocogósra fogott iramodással csak utolérem.
beszélgetve gyorsan fogy a táv - meg a szint is, hiszen az első emelkedőt rögtön a völgy után kapjuk, jobbra, merdeken föl egy széles földúton. Hmmm... Itt még fogok járni ebben a hónapban - vagy sima bejárás, vagy szalagozás a sárga túra előtt lesz a program valamikor a hónap végén. Épp ezért a jelzéseket a szokottnál jobban figyelem (azaz néha tudomást veszek arról, hogy van jelzés is a fákon :-) Sokat jártam már erre, talán ez lehet az oka... :-D
Aztán a sorompónál nagyjából szintúttá szelídül az út, hogy aztán kellemesen hullámozva vigyen egészen Virágos-nyeregig.
Közben persze van kidőlt fa, meg Kötők padja (meg S3 elágazás jobbra meredeken fölfelé, de mi csak megyünk, rendületlenül :-)
Virágos-nyeregnél a lakókocsiból lett büfé nyitva, most nem vesszük igénybe a szolgáltatását, ellenben sikerül a rét másik oldalán elgyalogolni a Vihar-hegy lábáig... Mindegy, belefér.
Nem egyedül sétálva az Újlaki-hegy sem annyira magas (ebből az irányból közelítve egyébként sem az...), bélyegzés, fotózás, és szigorúan a jelzést követve irány lefelé  - a virágok és és a bokánk érdekében egyaránt.
Fiatal tájfutó srác dugókával az ujján robog szembe, az egyik elágazásnál jól bemegyünk balra egy jelzetlen útra - de csak azért, hogy megszemléljük a tájfutók dugókás pontját :)
Aztán a következő balos letérés már tényleg jó, és hamarosan Hűvösvölgynél kapjuk az igazolást.
Az állomáson gyors kitérő, lent, az épület mellett üdvözöljük Gerit, aztán persze megyünk tovább, hiszen a nagyja még előttünk van.
Rögtön itt van például a Nagy-Hárs-hegy. Nehéz lenne összeszámolni, hogy hányszor mentem már föl valamelyik irányból rá - biztos ez az oka, hogy folyamatosan kopik, és egyre alacsonyabbnak tűnik :-D
Nem időzünk sokat, ki a csücsökbe, ahogy a jelzés mutatja, aztán robogás lefelé a következő pontra, Szépjuhásznéig.
Itt egy ismerős előtt olyat, de olyat látok az asztalon... Muszáj bemenni a büfébe, és egy hasonló üvegessel frissülni, nincs mese :-D
A frissítés után hamar felvesszük a szokásos tempót, és gyakorlatilag meg sem állunk a Virág-völgyben bedőlt első fáig - illetve ott is inkább csak lassítunk - megállás ténylegesen csak a következő ponton, hiszen túrázunk, vagy mi a szösz.
Közben egy kerékpárosnak megjegyzem, hogy bátor ötlet a sárgán elindulni lefelé, de ő tudja...
Pont, pont vesszőcske, illetve újabb betű a lapra, és jöhet a túra ritkábban járt szakasza.
A BTSSZ emlékhelyre (Magos-kő felhagyott kőfejtőjében) most kimarad, Nagyszénászug széle viszont nem, ahogy a nevére évekkel ezelőtt sokkal méltóbb Kies-völgy sem - innen már nincs sok hátra, szint se nagyon lesz már,  legfeljebb a Sorrento előtti rövid kapaszkodó érdemel említést.
Nemsokára Budaörs szélén találjuk magunkat; aszfalton jobbra, majd ismét jobbra tartunk, vissza az erdőbe. Itt egy szalag jól fog jönni a Sárgán, illetve egy másik, picit később, ahol balra kell tartani a nem túl karakteres ösvényen. Jelzés bár van, de itt azért oda kell figyelni annak, aki először jár erre.
Budaörs házai fölött kanyargunk a meredek hegyoldalban - keskeny ösvény, még így, száraz időben is érdemes odafigyelni - igyekszünk a célba, de a Törökugratóra nyitott kilátást megörökítjük mind a ketten.
Egy rét, meg még egy, panoráma előttünk, éles forduló balra lefelé: Nagyjából megérkeztünk, ez már tényleg a vége: előbb beton, aztán aszfalt a célig, ahol lehet választani a fém függő és annak színes műanyag változatai között - mi az előbbit választjuk, aztán irány a buszmegálló, hiszen innen még haza is kell jutni valahogy :)


Szokásosan minimalista szervezés, idős rendezőgárda, de ezt a túrát pont így szeretjük - remélem, lesz jövőre is.

Track: Track_A_VAROS_PEREMEN_2015_szurt.gdb

Endomondo: A város peremén