Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mátrahegy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mátrahegy. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. március 6., vasárnap

Ezen a hétvégén ismét dilemma: Budapest-kupa okán Normafa, vagy Cartographia kupa keretén belül Mátrahegy? Előbbi mellett szól, hogy közel van, utóbbi mellett meg az, hogy a Mátrában még nem nagyon túráztam. A Budapest-kupa teljesítése messze nincs veszélyben, a Cartographia esetén meg... Picit rágyúrva akár a legmagasabb fokozat sem elérhetetlen, bár ahhoz azért jócskán kell szerencse is - ha annak lehet nevezni azt, hogy hogyan alakul a kötelező ügyeleti beosztásom idén...
Telekocsit szerveztem, odafelé sikeresen összejöttünk öten, úgyhogy Gödöllőtől teltház volt :-) Reggel 6 után nemsokkal indultunk, és a Gödöllői kitérő, meg a "Gyöngyös nyugat" letérés helyett a város másik végének a megcélzása sem akadályozott meg minket abban, hogy negyed nyolc tájban az akkor még füves placcra szépen leparkoljunk a suli bejárata mellett. Rushboy természetesen a 40-en futott, Petamiék szintén ezt a távot választották - én igyekeztem haza, így Gellérttel a 30-as körnek vágtunk neki.
A nevezés gyorsan ment, számítógépes regisztrálás után külön asztalnál kaptuk meg a rajtidőt (7:34), aztán már indultunk is, a részletes táv- és szintadatokat, valamint a tavalyi teljesítők listáját tartalmazó füzet középső két oldalát kitöltő térkép útvonalvázlatot böngészve.
Mátrafüredet hamar magunk mögött hagyjuk, bár a Muzsla-tetőre fölfelé azért kapunk jeges szakaszokat is, de annyira azért nem vészes :) A fotóapparát autófókusza rendetlenkedik, én meg bosszankodok...
A Rákóczi-forrásnál elköszönünk Petamiéktól - egy kis szíverősítő, csoki cserebere, aztán ők balra, mi meg jobbra megyünk tovább.
A kilátás remek - lenne, ha nem lenne köd, de a táj így is szép, bár azt a teret, azt a valós távolságot egy fénykép nem tudja visszaadni - azért megpróbálom, és egy szélesebb résznél félreállok egy fotó erejéig.
Később rövid időre érintjük a 24-es utat, majd jobbra fölfelé tartunk - a TuHu-s térképen ez a szakasz "ideiglenesen lezárva építkezés miatt" felirattal szerepel, lezárásra utaló jel viszont sehol.
Érintjük a Trianon emlékművet, majd kellemesen emelkedve érjük el Mátraháza parkolót, ahol a második ep található. Kockára tört csoki az ellátmány, én a jó üzleti érzékkel bíró :) lángososnál veszek egy pohár forró teát - tényleg forró, úgy kell a hóban hűteni - hó szerencsére van, bár csak foltokban.
Rövid ideig a főút mellett haladunk, aztán a jelzés balra letér, és ereszkedni kezd.
Egy gyaloghídnál éles kanyar, jég alatt csobogó patak... A talaj még fagyos, itt-ott jég is akad, de gyorsan lehet haladni a P- jelzést követve, nagyjából a főúttal párhuzamosan. Aztán egy rövid időre ismét az aszfaltra kényszerülünk, hogy aztán a túloldalon egy irányjelző tábla után ismét erdei ösvényre cseréljük.
Később ismét aszfalt, ráadásul egy csúnya S-kanyarban... Szerencsére a forgalom -most- gyér, így nincs komoly aggódni valónk. Aztán a szalagkorlát túloldalán virít a fákon a jelzés, ha valaki odafigyel, akkor teljesen egyértelmű a dolog, de ha elbambul, akkor esetleg benézhető. Átlépem a szalagkorlátot, majd rövid emelkedő után eddig kétszer látott tájékoztató lap a fára kirakva: EP 200m-en belül.
No, akkor ez lesz a "mozgó" pont... Így van, megkapjuk a bélyegzést, és nem sokkal később egy széles, havas erdőgazdasági útra érünk. A jelzés balra letér, egy futó meg elrobog. Vagyis elrobogna, de utánaszólunk, hogy nem arra :-)
Parádsasvárig szépen fogynak a méterek, úgy távban, mint tengerszint feletti magasságban - azaz ereszkedünk. A patak partján aztán lassítani kell, mert a meredek oldalban az ösvény keskeny, ráadásul több helyen jeges, úgyhogy a kastélyhotelt is csak a hídhoz leérkezve vesszük alaposan szemügyre.
Az erdőben hívatlan vendégnek számító kétkerekűek behajtása ellen itt is védekezni kell -sajnos- bár ez a megoldás szerintem masszívabb, mint amit a Budai hegyekben itt-ott szétverve láttam...
Az EP jobbra esik, az itt kapható többféle zsíros meg lekváros kenyér meg jól :-) Közel 13km van mögöttünk, meg 506m szint, úgyhogy a fele még odébb van. A ponton 10:29-kor pecsételnek, ami nem sokkal négy fölötti átlag, úgyhogy gyors falatozás a hurka&kolbászzsíros kenyérből (lila hagymával meg csalamádéval), illetve desszertként kóstoló a többféle lekváros verzióból is :-)
A kastély nagyon szép, de sokáig nem gyönyörködünk benne, hiszen a "java" azért még előttünk van. Csevice-üzem, jobbra fölfelé indulunk - azért a nulla lóerős szánt megnézem picit közelebbről is :-)
A Sós-cseri tetőn szúróbélyegző helyett zsírkréta fogad, meg egy szabadkozó felirat - a Rákóczi túramozgalom kódjának a társaságában. A S- jelzésen tovább haladva, jobbra, a fák között feldereng a Kékes is... Mintha felhő lenne - de nem az, bizony-bizony nemsokára oda fogunk felkapaszkodni...
Persze előtte még leereszkedünk a főút ig, hogy aztán a túloldalán egy combos kaptatóval elérjük a Várhegy oldalában futó nagyjából szintes utat. Hófoltok, fenyőillat, aztán kanyargás picit - nagyon szép helyen járunk ismét.
Egy nyereg után jobbról a Kétbükk-közti patak szegődik mellénk - előbb mélyen lent, aztán később egyre közelebb érünk a patak szintjéhez, mígnem Parádóhuta szélén keresztezzük is.
A kocsmában a ponton megkapjuk a következő bélyegzést, és az aszfaltos úton elkezdünk kikapaszkodni a faluból. Előtte persze alaposan szemügyre veszek egy munkagépnek vizsgáztatott öreg, de remek állapotban lévő  Csepel teherkocsit.
A Klarissza csevicéig szolidan emelkedünk, a csevicénél helybeliek töltik a láthatóan régóta erre a célra használt palackokat - többé-kevésbé valamennyi barnás szint kapott a víz vastartalmától. Saját bögre van, így megkóstolom a tetszetős tetővel védett kifolyóból csordogáló vizet. Enyhén kén-hidrogénes, erősen vasas, jó ízű víz, szépen kényelmesen elkortyolgatok egy bögrényit, miközben több túratárs se hall, se lát Dömötör módjára elrobog a forrás mellett...  No mindegy, én ezért is jöttem, hogy lássak, tapasztaljak, nem csak azért hogy menjek. Persze menni azért kell, úgyhogy nekiveselkedek a következő szakasznak, ami... Szóval nagyjából 700m szintet jelent, kevesebb, mint 7 km-en...
Lassan megy, pláne, hogy egy szakaszon épp a kivágott fákat aprítják szorgos kezek...  De azért haladunk, lassan visszaérünk a télbe...
A Pisztrángos tónál szusszanunk egyet a bélyegeztetés mellett, hiszen az eddiginél durvábban emelkedő szakasz következik. Több ismerős is befut a pontra, Gombos "kolléga" a lányával érkezik - a 20-as távon vannak, eléggé szorítja őket a szintidő - gyorsan megbeszéljük, hogy a célban megvárom őket, és hazafelé együtt megyünk.
Ismerős futók is érkeznek, aztán indulnak is - nekik nem jó ácsorogni - meg persze nekem sem, mert a szintidő azért ketyeg...
Aztán elindulok. Meredek, de rövid kapaszkodó jön. A rövid persze relatív fogalom :-) a teljes távhoz képest nem hosszú...
A Gabi halála emléktáblát elolvasom, alaposan, legalább addig is pihenek egy picit :-) Aztán persze nekiveselkedek a következő meredeknek.
A Sötét-lápa nyeregnél szikrázó napsütés, és újabb emelkedő vár ránk - szerencsére ez a part lesz a végső :-) Na jó, majdnem ez... A sziklás ösvény most valahogy nem tetszik, de azért csak feltűnik a meteorológiai állomás, ami egyértelműen jelzi, hogy már tényleg csak pár métert kell fölfelé menni a csúcsig.
Az étteremben van a pont, bent elég nagy a tömeg, alma és forró tea az ellátmány - az almát nem kérem, de teából duplán repetázok :-) Aztán befutnak Gombiék is - döbbenetesen jól jöttek fölfelé, nekem viszont indulni kell, mert a hosszú lefelét nem tudom, hogy fogja bírni a térdem.
Azért a "kötelező" fotókat elkészítem: sípálya, csúcskő, tv-torony... Amikor legutóbb, jó pár éve itt jártam, ősz volt, és iszonyatosan fújt a szél - szerintünk. A TV-toronyban dolgozó kollégák szerint meg nem, hiszen a liftet nem kellett leállítani :-) Már nem is tudom, hogy akkor melyik szintre mentünk föl körbenézni, az biztos, hogy jóval a látogatói terasz fölött jártunk.
No de vissza a mába, azaz a túrához.... Zöld utat kaptunk lefelé, mondhatnám, hiszen a Z- jelzésen megyünk gyakorlatilag végig. Ebben a magsságban még bőven hó van, így ahol lejt, ott lehet kényelmesen robogni-csúszkálni lefelé - egészen a Vályús-kútig. Itt egy romos épületnél kapjuk az utolsó bélyegzést a cél előtt, és azonmód indulunk is tovább. Forrás van, vályú nincs.
Aztán lassan a hó is elfogy, előbb csak foltokban, aztán teljesen eltűnik, és átadja a helyét a sárnak...
Ennek ellenére a völgy, amibe leereszkedünk nagyon tetszik, a csobogó patakkal, mohás köveivel. Itt nekiiramodok, megcélzom a 8 órán belüli teljesítést - egy-két alkalommal csak nehezen sikerül talpon maradni, de azért megúszom esés nélkül.
Egy híd után picit hezitálok, aztán meglátom jobbra lefelé a jelzést - újra kocogósra próbálom fogni, de nehezen megy, mert a keskeny ösvényen előzni nem nagyon lehet, és jó néhányan vannak előttem. Megpróbálom a párhuzamos földutat - egy indában majdnem hasra esek, de ezt is sikerül megúszni... Előzgetek, kerülgetem a sarasabbnak tűnő részeket - kamáslit nem vettem föl, szerencsére az utazónadrágot lecseréltem, úgyhogy mindegy, ha sáros is leszek...
A Csepegő-forrástól már nincs sok hátra, egy saras, de széles földút, majd kellemetlen köves lejtő, amire emlékszem... Mátrafüred szélénél egy pihenőhely, híd, aszfalt, aztán a 24-es út járdája, abasári elágazás, kisvasút, szalagok... Erdészeti szakközép, cél... Érkezési időt gyorsan kapok a füzetbe, meg a számítógépes rendszerbe is bekerül a 7:55-ös időm, az oklevélre viszont várni kell.
Közben megérkezik Gellért is, aztán megérkeznek Gombiék is:  öt percet hagytak bent a szintidőből - minden elismerésem nekik!
Tea, juhbeles virsli, lekváros kenyér desszert gyanánt - az ellátásra nem lehet panasz, az oklevél elkészítésével kapcsolatos probléma, a várakozás így visszatekintve nem is volt olyan nagy gond.
A reggel még füves placc, mint parkoló délutánra picit dagonyássá alakult, úgyhogy rövid átöltözés, pakolászás után a parkolóból való kijutáshoz külső segítséget kértünk és kaptunk (innen is köszönöm!), majd elindultunk hazafelé.

Konklúzióként talán annyit, hogy a Mátra sem viccel. A Budai-hegységben elkényelmesedik az ember, úgyhogy igencsak fontos, hogy ilyen "barátibb" szinteket, emelkedőket tartalmazó túrákra is eljárjak.