Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyertek ki a Vadasparkba. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyertek ki a Vadasparkba. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. április 17., vasárnap
Ez is egy olyan túra, ami rendszeresen ott van a bakancslistán, mert ritkábban látott területekre is elvisz, de sajnos kevesebbszer sikerül beilleszteni a programba, mint szeretném. A lényeg, hogy idén sikerült :-)
A rajt a Gyermekvasút végállomásánál van, tömegközlekedéssel kis gyaloglással, de jól megközelíthető a Fogaskerekű felső végállomásától.
Az útvonal majdnem a szokásos - egy frissítőpont került bele - egy szalagozott letérés lesz nem sokkal az Úti Madonna kápolna előtt, kapjuk az instrukciókat a rendezőktől.
Az útvonal eleje a Gyermekvasút túrákról (is) ismerős, azért figyelek a szalagozásra is - a szerpentinről valóban leirányít balra - opsz, akkor nem csak a táv, de a szint is nőtt, hiszen itt kell visszamászni :-)
Az aszfaltra érve a Kázmér u. felső ága a helyes választás, ahol mintegy 150 méter múlva valóban frissíthetünk a Botanicon Kert Klub jóvoltából.
A szélben persze nehezen lehet a műanyag poharakat, meg a nyári táborokra szóló szórólapokat rendben tartani, de azért nagyjából sikerül - segítek a hölgynek összeszedni a feltámadó szál jóvoltából szana meg szerte meg szét :) szálló papírokat, aztán tovább indulok.
A kápolnánál csak egy rövid bélyegzésre állok meg, aztán robogok le a vülgybe.
Nem eltéveszteni, ez nem a Gyermekvasút nyomában túra, úgyhogy nem jobbra felfelé tovább, hanem át a kis hídon, hogy a túloldalon egy rövid kapaszkodóval ismét aszfalt kerüljön a talpam alá.
Rutinosan fordulok az Ördög-orom felé vezető utcába, nem kell az egyébként jó leírást böngésznem, így a papírom csak a kilátópontnál lévő ep-n kerül elő ismét.
Ahogy írva vagyon, érdemes a P+ leágazása után picit tovább ereszkedni a Z3 jelzésen, mert csodaszép a panoráma - aztán persze visszakapaszkodok, hiszen a P+-on vezet tovább a túra.


Az Irhás-árok keresztezése picit hosszabb, és több felfelé szintet tartalmaz, mint a Farkas-völgy rögtön, a túra elején, cserébe totál aszfalt/beton.
Jelzés van, mutatja az első kanyart jobbra - nem szabályos, de érthető, maradjunk ennyiben :-)
Jobbról érkezik a Futrinka utca - de se egy Mazsola, se egy Tádé... Hiába, ez a valóság, és nem a korosztályom által jól ismert mese :-)
Az Irhás-árok túloldalán félbemaradt építkezés mellett baktatok fölfelé, aztán egy támfal lépcsőjét mászom meg - a kék közkútnál sokan frissítenek - nekem nincs rá szükségem, úgyhogy sétálok tovább.
Innen még egy kevés emelkedő - de végre erdőben, ismerősökkel beszélgetve, egyetemi élményekről, meg sok egyébről...
A KFKI-s buszfordulónál újabb pont, gyors igazolás után már robogok is tovább.
A Végvári-sziklánál rövid szusszanás, aztán kocogósra fogva tovább Makkosmáriáig. Valaki rettenetesen büdös füstöt kibocsátó valamit szív - szerencsére futtában csak rövid ideig érzem... Soha nem fogom megérteni, hogy hogy lehet a friss levegő helyett ilyesmit élvezni...
Makkos után a Z+-on rövid verseny egy biciklissel felfelé - sikerült döntetlenre kihozni :-) A S- jelzésre kanyarodva jól kipihentem magam, mire a Csacsi-rétre értem :-)
A Virág-völgyben szinte mindig van valami érdekes - most épp egy cincér süttette magát az ösvényen, úgyhogy egy gyors fotó után egy számára kevésbé veszélyes helyre költöztettem, hiszen elég nagy volt ma errefelé a gyalogos forgalom :-)
Út közben még újabb ismerősök mellett robogok el, aztán utánam szólnak, lassítok, váltunk pár szót, aztán csak gyorsabb tempóra váltok - jó lenne már beérni :-)
A S+ levezet a Budakieszi-hágóhoz, és azon túl egészen a célig. Sajnos a parkolónál sikerül "lemenni a jelzésről", és a Szilfa-tisztást rossz oldalon kerülni :-( No mindegy, ez így alakult...
A célban gyors adminisztráció után egy rövid falatozást még megejtek, aztán kényelmes tempóban elindulok visszafelé, megcélozva a legközelebbi buszmegállót.

Tapasztalt rendezők jól összerakott túrája, kényszerűen aszfaltos/lakott területi szakaszokkal tarkítva. Az útvonal jól követhető, nehéz szakasz nincs benne - szép panoráma és tt.-k által ritkábban érintett szakasz annál inkább - érdemes kipróbálni kevésbé gyakorlott túrázóknak is.


Track: Track_GYERTEK_KI_A_VADASPARKBA_2016_szurt.gdb


2015. április 12., vasárnap
Ezen a túrán is voltam korábban, bár ahogy néztem a listát, megdöbbentem, hogy milyen rég volt... No, akkor pláne, hogy menni kell, hiszen duplán kupás gyaloglat: Cartographia és Budapest kupa is "játszik", de persze a szép útvonal és a jó rendezés az, ami motivációt jelent.
Rajt a Széchenyi-hegyen van, úgyhogy Fogaskerekű a célszerű - kényelmesen elérem a rajtidő végéhez legközelebbi járatot, amin - nem csoda - bőségesen vannak rajtam kívül is túrázónak kinéző utasok, úgyhogy a végállomásról tempós gyaloglással célzom meg a Gyermekvasút végállomását.
A nevezés is tempósan megy,úgyhogy röviddel az érkezésem után már neki is vághatok az Apáca-rét felé vezető rövid aszfaltos szakasznak.
A réten laza ereszkedés a kápolna felé vezető ösvényen. A pont után alkalmi túratársaimat ráveszem, hogy előzgessünk a völgyig, ne a kis egynyomos hídon meg a túloldali keskeny ösvényen kelljen tötymörögni :-)
Sikerül megúszni, úgyhogy némi kapaszkodó után ismét aszfalt kerül a talpunk alá, és emlékezetből (na jó, itt azért bele-bele nézek az itinerbe...) irány a következő pont.
Az Ördög szószéke következik tehát, bélyegzés a pihenőnél - az egyedi bélyegzőn szerintem Beastie, a BSD-s kabalafigura látható hátizsákkal :-) Gyors fotó a panorámáról, aztán megyünk tovább, mert egy elég nagy csoport érkezik utánunk, Matolcsy Gyuri (nem a bankos, a természetjáró) vezetésével.
újra aszfalton ereszkedünk, mint úgy általában a lakott területen itt is előszedem az itinert, mert elkavarni ilyen helyen lehet igazán :)
Az Irhás-árokig ereszkedünk, innen viszont fölfelé, jó hosszan... Jobbról érkezik a Futrinka utca, de se Buksi, se Cicamica, se a többiek nem tűnnek föl, úgyhogy megyünk tovább, ahogy a leírásban szerepel, balra tartva.
Ezen a szakaszon egyben letudunk bő 250 méter szintet a Kakukk-hegyig. Itt is látszik, hogy a tavalyi jégtörés mekkora károkat okozott... Szinte biztos, hogy az erdő ki fogja heverni, az persze más kérdés, hogy mennyi idő alatt.
Átbillenve a tetőn jobbra tartva érkezünk a KFKI buszvégállomáshoz. A rövid aszfalt után tovább ereszkedünk, egészen a Végvári-szikláig (sőt, egy picivel még tovább), hogy a jól ismert P- jelzésen masírozzunk be Makkosmáriára.
Itt energiapótló pont található: egy-egy Horalky jár a megfáradt túrázóknak a Z+ emelkedője előtt.
Szerencsére nem kell Normafáig felcaplatni a Z+ jelzésen, csak a jól ismert S- szintjéig, és azon balra tovább. Mondjuk találkozunk olyanokkal, akik a S- jelzésen érkeznek jobbról, ők alaposan benézték a fonódó S-P- elágazását, ahol a P- elindult balra lefelé a Végvári-szikla irányába... No mindegy.
csacsi-réten csacsis bélyegzőt kapunk - a Virág-völgyben a S- lefelé kellemes sétaút - lenne, ha nem lenne két bedőlt fa előttünk... Megoldjuk: az elsőn átmászunk, a másodikat inkább kikerüljük.
A jól ismert S- jelzésen nagyokat hullámvasutazva érkezünk a Korányi kerítéséhez (aki dörzsölt akar lenni, az haladhat az ösvény bal oldalán, szorosan a kerítés mellett), ami mellett fölkapaszkodunk a gyermekvasútig.
Bevárom a túratársakat, közben megörökítem a jég okozta károkat itt is, aztán még egy pici fölfelé - mondhatni ez a part lesz a végső...
A S-S+ elágazásánál kapjuk a következő bélyegzést, ahonnan kényelmesen csorgunk le a Budakeszibe vezető aszfaltcsíkig, hogy azon átkelve kényelmesen besétáljunk a vadasparkig.
Ahol csak lehet, autók parkolnak, a nagyobbik tisztáson még csak készül a bográcsba való - meg is jegyzem, hogy hamar jöttünk :-)
A célban pici sorakozás a díjazásért; az egykor sehova-be-nem férő oklevél összement picit, így legalább kényelmesen és gyűrődés mentesen el lehet rakni :-) Aztán még begyűjtöm a két kupafüzetbe a bélyegzést, és a kaja után nézek: zsíros kenyér randevú feltéttel (hagyma) kerül a kezembe, majd pedig a pocakba - a lekváros verziót most kihagyom, ahogy a Vadaspark megtekintését is; igyekszem haza, úgyhogy tempósan elindulok visszafelé, a buszmegállóhoz.

Kellemes túra, nagyon szép, a kényszerűségből koptatandó aszfalttal együtt is kellemes útvonalon. A végén a Vadasparkba szóló kedvezmény csak hab a tortán - picit sajnálom, hogy jópár évig kihagytam ezt a gyaloglatot, remélem, jövőre már a családdal együtt jövök :-)

Track: Track_GYERTEK KI A VADASPARKBA 2015_szurt.gdb

Endomondo: Gyertek ki a Vadasparkba 2015


2010. április 24., szombat

A túra távja az itiner első oldala szerint 15, a belső leírás alapján 17,2 km... No mindegy, duplán "kötelező" darab az idei túranaptárban, hiszen úgy a Bp. kupa, mint a Cartographia kupa teljesítésébe beszámít ez a gyaloglat, úgyhogy menni kell.

Petami győzköd a héten, hogy szintidő-harmadoljunk - sajnos nekem az utolsó pillanatig bizonytalan az indulásom, így nem tudunk dűlőre jutni (dűlőre majd jövő vasárnap :-))) - a vége persze az, hogy elmentem a túrára - legfeljebb ha ügyeletesként felhívnak, kiszállok valahol... Megúsztam, nem hívtak fel, igaz a harmadolás is elmaradt - laza gyaloglással kényelmes három órás teljesítésre futotta ma, de menjünk sorjában. Reggel nyolcra már a rajtban vagyok, elkerülendő... no nem a sorakozást, hanem mást - a sorakozást nem sikerült, de sebaj, Tihamér is itt van, beszélgetünk picit, majd leszurkolom a nev. díjat, megkapom az itiner külső lapját, majd elindulunk. Belekocogok, Tihamér lemarad, előzgetek... Opsz, Úti madonna - mikor épült? Fotó, felírom az évszámot, majd robogok tovább. Az ismerős vashíd után kellemes emelkedő, majd némi aszfalt van műsoron. Szalagozás helyett A7 méretű lapocskák vannak kiragasztva itt-ott, szerintem egészen jól lehetett tájékozódni, bár futóbarátnak azért nem mondanám.
A vaskályha is megvan, kérdés itt is ugyanaz, mint tavaly, rutinosan írom, hogy .... , majd indulok tovább, hiszen Z3P+ az útvonal - páran jönnek szembe, hogy "de itt vissza kell fordulni"... Na ja, aki rövidíteni akar, az valóban visszamegy az aszfaltig, és ott balra le... No mindegy, én megyek, amerre kell.
Leérünk az Irhás-árokba, majd a változatosság kedvéért elkezdünk fölfelé menni - ezt egészen a Frank-hegynek majdnem a tetejéig csináljuk - jó kis tüdőtágító szakasz, szerencsére friss, erdei levegővel.
A buszvégállomásnál EP, bélyegzés, sport szelet, meg két karika töltött keksz - jól esik rá az izólötty, alaposan meg is húzom a flaskát... Ja, gondolom a nyomda ördöge:) miatt csak itt kapjuk meg az útvonal szöveges leírását tartalmazó lapot az itinerhez - érdekes megoldás, az egyszer biztos, minden esetre a rajtban kapott táblázatos forma is tökéletesen elég volt a tájékozódáshoz. Egy jó darabig lefelé fogunk menni, úgyhogy ismét begyorsítok - a Végvári-sziklánál rövid fotó- és felírásügyi megállással, hiszen az a következő ep.
A válasz megvan, gyerünk tovább, nehogy utolérjen valaki :-) Makkosmáriához beérve szokatlan, hogy a kerítés melletti kis ösvényen megyünk, de arra van jelölve, úgyhogy nincs apelláta, arra kell menni - aztán átvágni a tisztáson, fel a Z+ jelzésen, igaz, csak a S- jelzésig. Csacsirétnél ismét "emberes" pont, bélyegzés után alaposan magyarázzák, hogy merre van a tovább :-) Mosolygok, meghallgatom, és bólogatok - no igen, jártam már párszor erre :)
Lefelé a sárgán lehet menni szépen, a terep is jó, az idő is elég kellemes, úgyhogy gyorsan elérkezik a S-P- közös szakasza (itt ma még fogok járni, mondom magamban...). A következő fontos momentum a S-S+ elágazás, ahol elvileg a Pc jelzéssel kapcsolatos kérdést kell megválaszolni... A táblán azonban le van festve a Pc jelzés, bár kizárásos alapon ki lehet találni, hogy melyik tábla feliratára gondoltak a szervezők...
Innen csak egy macskaugrás a Budakeszi út, amin elég gyorsan sikerül átkelni, bár a forgalom eléggé erős. Maradok a S+-on, a parkolóban rengeteg autó, aztán a Vadaspark bejáratánál is relative nagy tömeg - eszembe jut a régi vicc a tér-idő-tömeg összefüggéséről :-)

A célban újabb bélyegzés, időadat, szokásos "sehova be nem férő" emléklap, illetve hűtőmágnes vagy kitűző. Én az utóbbit választom, majd fogyasztok a szokás szerint nagy választékban (zsíros- és rámás kenyér, lila hagyma, vegyes savanyúság, többféle lekvár, nutella) rendelkezésre álló ellátmányból, majd Budakeszin meg a P+ jelzésen keresztül a tavalyihoz hasonló útvonalon visszasétálok a rajtba.

A túra hozta a szokásos formáját: kedves rendezők, teljesen korrekt nevezési díj, választható díjazás, célban lévő kajapont széles választékkal - nagyon úgy áll a dolog, hogy jövőre is itt leszek :)

2009. április 19., vasárnap

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején...

Nevezés a Gyermekvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételőlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentős része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképről jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknak is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezős pont egy "vaskályha", azaz fémből készült talán határjelző oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelő válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhető, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcső le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcső fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdő. Meg persze némi emelkedő (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévő levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/

Makkosmária előtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom őket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok időt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szemből érkező P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ kereszteződéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi Pc merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tűzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelőhöz hasonló az is, aki rakja...

A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férő :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerűen felszeletelve), rajta a túra emblémájával.

A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetőpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható.

A vadasparki belépőből járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévő jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.