Túrablog

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején...

Nevezés a Gyermekvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételőlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentős része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképről jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknak is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezős pont egy "vaskályha", azaz fémből készült talán határjelző oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelő válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhető, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcső le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcső fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdő. Meg persze némi emelkedő (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévő levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/

Makkosmária előtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom őket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok időt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szemből érkező P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ kereszteződéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi Pc merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tűzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelőhöz hasonló az is, aki rakja...

A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férő :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerűen felszeletelve), rajta a túra emblémájával.

A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetőpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható.

A vadasparki belépőből járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévő jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.