Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szomor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szomor. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 23., péntek
Két éve Éger-völgy, tavaly Szomor volt az október 23-i program, idén ismét elvállaltam a seprést ezen a kényelmes távon - ki tudja, talán jövőre megint lejutok Pécsre :)
Minthogy ez mára a második túra, így ott folytatom, ahol az előző beszámolót befejeztem - Normafánál gyorsan autóba ültem, és irány a Budaörsi út - M1/M7 - M1 irányon keresztül Zsámbék, és onnan Szomor.
Előtte még egy kedves ismerősnek dobok egy "Hajrá"-t  - hívtam volna seperni, de mire észbe kaptam, kiderült, hogy az 56-os távra nevezők közt szerepel - amitől viszont visszalépett a Viharbükk hosszabbik távját választva... Mindegy, a következő söprés előtt majd időben szólok :)
Nagyjából saccolom, hogy merre kéne menni (na jó, azért előtte megnéztem térképen), és hozzávetőlegesen sikerül is tartani a tervezett útvonalat a Budapestről kefelé vezető kellően feltúrt szakaszig, ahol némi benzinkúton keresztül, gyorsétterem mellett elsunnyogva trükkel korrigálva keveredek rá végre az autópályára.
Zsámbékig teljesen jól haladok, sőt utána is sikerül a megfelelő elágazásban jobbra fordulni (hogy tavaly ez miért nem ment elsőre...?) így aztán bőven időben érek Szomorra.
Hely csak a focipályán van, úgyhogy egy "bemelegítő sétával" érek a rajtba.
Rövid egyeztetés: feladat a szokásos, időm még van, úgyhogy némi reggelinek tekinthető falatozás is befér az indulás előtt.
Egy fiatal lány érkezik, hogy ők még a 23-on indulnának (bőven a rajtidő vége után) - szerencséjük van, hogy még nem indultam el - megvárom, míg neveznek (a párja kint várja a kocsinál), aztán indulás.
Kakukk-hegy nekünk gyakorlatilag bezárt, de a 10-es távok miatt még bőven ott vannak a helyükön, ugyanúgy, mint az Anyácsai-tó pontőrei - a Színházi bázisig van nagyjából két óránk meg 7.7km, úgyhogy a pontzárással előreláthatóan nem lesz gond így sem :-)
Új a cipellőm, elvileg "egy kategóriával" jobb, mint a korábbi, de ez a Kakukk-hegyre fölfelé nem érződik: nedves avaron első blikkre jobban csúszik - de ez még nagyon az eleje az ismerkedésünknek, úgyhogy sommás véleményt azért nem mondanék róla...
Első emelkedő letudva - lesz még néhány, bár ilyen lihegős kaptató már nem - a ponton vegyes cukorkával kínálnak a pontőrök, illetve begyűjtjük az elő, az útba ejtett kálváriára utaló bélyegzést is. (Ezen a  túrán is egyedi, a pontra jellemző rajzolatú bélyegzők vannak.)
Lefelé menet a túratárs rá szeretne gyújtani - kifejezem a nemtetszésemet, majd előre engedem őket, és csak nagyjából negyed óra múlva indulok utánuk. Időbe belefér, bőven be tudom hozni, ha arról van szó, hogy ne túlórázzanak a pontok.
A talaj príma, nem sáros, de kellően puhára van ázva, úgyhogy gyorsan a tó sarkához érek, ahol egy úr küzd a túlfolyó feletti rácsot eldugító avarral/ágakkal - a tóból közben az útra csorog a víz, de nem vészes, épp, hogy a cipőm talpa lesz tőle vizes.
A tó mellett a szokott helyen, a szokásos pogácsával várják a pontőrök a túrázókat - minden ponton van valami ellátmány - a záráshoz képest itt is van némi késésem, de ez szintén 10-es távon is érintendő pont, úgyhogy még bőven nyitva vannak utánam is.
A raklapokból álló provizórium jól tartja magát a tavat tápláló egyik vízfolyásban/felett, kényelmesen átlépkedek rajta.
Szántóföld, emelkedő, majd a végén tábla: balra a 10-es táv, jobbra a 23 és az 56 - a munka tehát most kezdődik: gyűjthetem a szalagokat. Van mit. Szerencsére tűzőgéppel vannak felrakva, így egyszerű lekapkodni a bokrok ágairól a kellően sűrűn kirakott, szokásos piros-fehér szalagokat.
Egy újabb emelkedő következik a Színházi bázishoz vezető aszfaltcsíkig, amin balra fordulva még némi szintemelkedést legyűrve :) az egykori légvédelmi bázis bejáratánál lévő ponthoz érek - zárás előtt olyan 5 perccel. No, ezt jól kiszámoltam :-)
Dohányzós kedvű túratársak épp indulnak tovább - én megvárom a pont hivatalos zárási idejét, és csak utána indulok tovább - közben elrágcsálom az ellátmányként kapott almát.
A fennsíkon is jócskán van szalag, meg egy táblát is be kell gyűjtenem Zsámbékig.
Érkezik balról a S- jelzés - egy kis kivétellel ezt kell követni a következő pontig, a Mátyás-borozóig.
Persze szalag is van, úgyhogy akár a leírás elolvasása nélkül is oda lehet találni szerintem :)
A borozó teraszán van a pont, kényelmesen iszogatom a nagyon finom, meleg teát, hiszen ide is nagyjából öt perccel pontzárás előtt érkeztem, úgyhogy van időm a panorámában is gyönyörködni.
Aztán persze tovább indulok - a romtemplomot most kihagyom - már voltam bent, futtában megnézni nem sok értelme lenne.
A Zsámbékról kifelé vezető emelkedőn aztán dolgom akad: nem csak a szalagok, illetve az eligazító tábla begyűjtése, hanem a lemaradó túrázóknak a terelgetése :) okán is.
Feldobom a labdát, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor segítsenek a szalagokat begyűjteni - ez szépen megy is.
Elérjük a S- jelzést, jobbra tartunk, aztán egy elágazásban az eleje elindulna jobbra lefelé - gyorsan a helyes irányba igazítom őket - és leszedem az átkötött szalagot.
A S- jelzést aztán balra tartva elhagyjuk - a "besepert" csoport szorgosan szedi a szalagokat, míg én begyűjtöm az irányjelző táblát, aztán kényelmesen hullámvasutazva haladunk tovább az Óriásik lépcsője felé.
Gyűlnek a besepert túrázók, egy nagyobb társaság piknikezik az egyik kilátópontnál - őket is indulásra bírom. Lemaradok picit fotózni, hogy némi előnnyel indulhassanak tovább a pontról - ami kicsit közelebb van, mint gondoltam, de mindegy - így több időm van a nápolyiból falatozni :-)
Az Óriások lépcsője következik - kényelmesen járható, bár való igaz, hogy a megszokott lépcsőkhöz képest picit magasabbak a fokai :)
Elágazásban jobbra tartok, és ismét elkezdem gyűjteni a szalagokat - a csodálatos őszi erdő fotózásra csábít - közben jól elsétálok egy szalag mellett, de időben kapcsolok, és megyek is vissza érte.
Enyhe emelkedővel érek egy szántóterület széléhez, ahol ismét és újfent csak a Kakukk-hegy sziluettje ad fotótémát.
A földút picit tapadósabb talajjal bír, de egyáltalán nem vészes, úgyhogy puha léptekkel sétálhatok el a következő, babkúti pontig, ahova szintén a tervezett zárási idő előtt sikerül megérkeznem, úgyhogy a különféle csokikból többet is módomban áll tesztelni :-)
A rövid nyílt terep után ismét kellemes erdőben ereszkedek lefelé a gondolataimba merülve, úgyhogy egy-két rövid szakaszt itt is triplán járok be a szalagok miatt - remélem azért sikerült mindet begyűjtenem.
A völgyben lévő faháznál egy apa a fiával bandukol - a srácnak kikezdte a lábát a bakancs, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan haladnak - csatlakozom hozzájuk, és együtt sétálunk be a következő, azaz a 23km-es távon utolsó pontra.
Itt szokás szerint finom almalé fogyasztható (a Vadalma Tanya terméke) - tényleg 100%-ban almából. 
Némi pihenő után az apja-fia páros is indulásra kész - seprőként megvárom őket, hiszen engem pláne nem hajt sem a tatár, sem a szintidő, és továbbra is együtt sétálunk Somodorpuszta felé.
Közben megegyezünk abban, hogy bebandukolnak a célba, és ha gondolom, menjek előre -  a buszváróval és postaládával "felszerelt" kereszteződésnél tényleg elköszönök tőlük - innentől már nem lesz elágazás, kivéve az iskola felé a jobbra letérést - ott meg marad a tábla és a szalag.
Addig persze néhány piros-fehér szalaggal gyarapodik a gyűjteményem :-) Nem sok, de azért erre az egyértelmű szakaszra is jutott, úgyhogy résztvevői szemmel nézve is príma volt a szalagozás - és seprőként sem kellett azért megszakadni a begyűjtésükkel.
A célba érve természetesen megkapom a teljesítésért járó oklevelet és teljesítői kitűzőt is, aztán pedig kényelmesen nekilátok falatozni, a szokásos zsíros kenyér - csalamádé - hagyma - tea menüből :-D
nem sokkal később az apa-fia páros is beérkezik, gratulálok nekik én is, aztán két, szintén Budapesti túratárssal elindulunk hazafelé.

Nem véletlen, hogy nagyon népszerű ez a túra: nagyon szép, jól jelzett, könnyen követhető útvonalak mind a négy távon (tudom, az 56km-est még nem próbáltam, de megbízható források szerint :-) az is hasonlóan príma, mint 10,illetve 23km-es távok), gyakorlott rendezők és pontőrök... És akinek ez számít, minden ponton adnak valamit - a bélyegzésen kívül :-)
A népszerűség persze hozza magával azt, hogy a létszámkorlátokat feszegeti az indulók száma, úgyhogy itt is szükség volt a webes előnevezés bevezetésére, amit a túra honlapján lehet megtenni - még nem kötelező, de célszerű, hiszen kár lenne lemaradni egy ilyen kellemes rendezvényről.

Track: Track_SZOMOR 23 2015_szurt.gdb

Endomondo: Szomor 23
 
2014. október 23., csütörtök
Minthogy (még) nem tudok egyszerre két helyen lenni, így idén is el kellett dönteni, hogy Éger-völgy vagy Szomor. Tavaly Pécsett voltam, úgyhogy idén Szomor következett - a Facebook-on adódó lehetőségre lecsapva bevállalva a seprést a 23km-es távon.
Ezt a feladatot Petamival ketten láttuk el, úgyhogy reggel még őt is felvettem a Keletinél, aztán megcéloztuk Szomort, a túra rajtját.
Budapesten simán keresztülrobogtunk, viszont Budakeszin a "szokásos" Bécs-Budapest (ami idén Győr-Budapest szakaszra szűkült) szupermaraton mezőnye jött szembe...
Némi várakozás után "menekülőre fogtuk", és kis utcákon sikerült keresztezni a mezőny útvonalát, és robogni majdnem Mányig. Az ok egyszerű: Zsámbék után jól benéztem a jobbos letérést. Mindegy, ennyi elkavarás elég mára felkiáltással hátra arc, és végül csak sikerül Szomorra megérkezni, ahol a focipályára irányítottak parkolni.
A rajt a szokott helyen, a sportcsarnokban volt - kényelmes tempóban sétáltunk oda, hiszen bőven volt még időnk a tervezett indulásunkig.
A hivatalos dolgokon (eligazítás, itiner átvétele) gyorsan túlesünk, sőt kényelmes reggelire is van idő a "szokásos" túramenüből. Extra szolgáltatásként némi körtéből készült szíverősítő is lecsúszik, aztán GPS izzít, és kényelmes sétával, jócskán a rajtidő vége után nekivágunk a túrának.
Az Anyácsa-tó utáni elágazásig nem kell seperni, úgyhogy addig "csak" megyünk :) Eleinte Szomor utcáin, aztán a Kakukk-hegyre fölfelé a szépen felújított kálvária stációi között - hogy aztán egy kellemes szuszogós kaptatóval máris az első pontra érjünk.
Cukorka, pecsét, panoráma, aztán megyünk tovább - a pontot őrző fiataloknak még bőven van hátra a pontőrködésből.


 A panorámában itt-ott gyönyörködve leereszkedünk a Kakukk-hegyről, aztán a szántóföld szélén kényelmes főúton sétálunk az Anyácsa-tóig.
Itt a "szokásos" pogácsás pont vár ránk - Petami (is) feltankol, ha már ilyen kedvesen kínálnak minket :)  Szántóföld szélén kényelmesen puhán letaposott ösvényen megyünk tovább, majd az erdősávban szebb napokat látott raklapokon kelünk át a vizenyős részen, aztán jobbra tartunk a szántóföld szélén.
Elágazás következik - innentől "munka van" :) azaz gyűjteni kell a táblácskákat meg a szalagokat - előbbiből csak néhány van kirakva, szalagból viszont kellően sokat helyeztek ki - ahogy azt már megszokhattuk a rendezőktől.
Lazán emelkedő földút, itt-ott pocsolya is akad, de jó tempóban, a szalagokat felváltva gyűjtögetve érünk a rakétabázishoz vezető aszfaltútra, amin balra fordulva hamarosan a picit már túlórázó pontra érkezünk.
Bélyegzés, alma, aztán egy nagy ívet leírva gyakorlatilag kívülről megkerüljük a bázist - begyűjtve közben egy tetszetős irányjelző táblát is, majd a S- jelzésen leereszkedünk Zsámbékra.
Egy elágazásnál sikerül a jelzést követve lemenni a leírás és a szalagozás szerinti útvonalról - sebaj, a másik irányból visszakocogok, és begyűjtöm a szalagokat, és mehetünk is tovább a romtemplommal szemben lévő ponthoz, ahol saját bögrém terhére finom teát fogyaszthatok. Az órát nézve picit megcsúsztunk az idővel, de nem gond, jó tempóval simán tudjuk hozni legalább közelítőleg a pontzárásokat - igaz, ahhoz azért jobban kell szedni a lábunkat a hátralévő kilométereken.
Így is teszünk - igaz, a Szent Norbert tanösvény emelkedője nem esik annyira jól - az azért vigasztal, hogy gyakorlatilag ez az utolsó komolyabb fölfelé menetel a túrán.
Visszaérve a fennsíkra egyenletes tempóban haladunk tovább - egy szalag Petaminak, egy nekem, gyűjtjük, gyűjtögetjük, ahogy az erdőben hullámvasutazó szép ösvényen is.
Balra itt-ott nagyon szép a kilátás, pici lassítás, és robogunk tovább, egészen az Óriások lépcsőjéig, ahol nápolyival fogadnak a pontőrök minket. Ránézek az órára: ahogy terveztük, itt már gyakorlatilag időben vagyunk.
Leereszkedünk a sziklalépcsőkön, aztán jobbra tartva pici szintet még begyűjtünk a szép erdőben, aminek a szélén keresztezzük a S4 jelzést, ami után talán a teljes túra legsárosabb szakasza jön - szerencsére hamar elérjük a lekerített rész sarkánál található letérést, illetve a pontot, ahol többféle csoki, műzliszelet a választék.
Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a kínálatban szereplő valamennyi termék fogyasztható :-) tovább indulunk lefelé.
A völgybe már kényelmes út visz, úgyhogy tempósan tudunk itt is haladni. A házikó is megvan, ahogy a Vörös-hegyi patak hídja után a buszmegálló táblának sem kélt még lába.
Nemsokára az utolsó pontra érünk, itt a szokásos 100%-os almalével kínálnak minket - helyi termék, már tavaly is nagyon ízlett, idén sincs ez másképp, úgyhogy repetázok belőle.
A célig kényszerű aszfaltkoptatás jön, előbb Somodorpusztán trappolunk keresztül, aztán feltűnik Szomor, ahol még "besöprünk" egy túrázót, begyűjtve az utolsó táblácskát és szalagot is :)
A célba kényelmesen, hat órán belül érkezünk, elintézzük a formaságokat, aztán energiapótlás gyanánt zsíros kenyér - csalamádé - tea következik :-)
Jövőre? Nehéz kérdés, hiszen az Éger-völgy is nagyszerű túra,  úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy meglátjuk - a döntés nem könnyű, mert az október 23-i szabadnapért két nagyszerű túra versenyez nálam :-)



Track: Track_SZOMOR_23_2014_szurt.gdb





2012. október 27., szombat

Idén ismét az Éger-völgy volt tervezve, hiszen az MVTE-éremhez kell, és a Mecsek is nagyon szép - de Budapesttől igen-igen messze esik... Szállást megszerveztem időben, telekocsit is próbáltam összehozni, de a 22-én délutáni/esti leutazásra csak nem akadt társaság, úgyhogy nem maradt más hátra, mint lemondani a Mecsekről (meg az éremről), és Szomoron levezetni a heveny túrahiányomat :-)
Persze ez sem volt olyan egyszerű... A rajtidőszak hosszú, nem keltem korán - ellenben Szépjuhászné táján szembe jött egy futóverseny, úgyhogy félpályás lezárás, Budakeszin ácsorgás - aztán Telki felé kavarás okán a rajtidő vége után negyed órával estem be a tornaterembe.
Emiatt aztán adta magát a kérdésem, hogy "melyik távon engedtek el?" A 23-as táv seprűi még az épület előtt toporogtak, úgyhogy megkaptam a lehetőséget előttük indulni. (Köszönöm!)
Csúnya ködös idő volt, de ez Szomoron még annyira nem tűnt fel, csak arról lehetett tudni, hogy valami nagyon sűrű van a fejünk fölött, hogy a GPS nagyon nehezen fogta meg a műholdakat...
Beleolvastam a leírásba, utcanevek, no meg emlékek alapján tempósan haladtam a Kakukk-hegy felé, a településen is prímán szalagozott útvonalon.
A szebb napokat is megélt kálvária végén a keresztek a ködben furcsa hangulatot árasztottak - és a kapaszkodós rész csak itt kezdődött. Egy társaságnak megjegyeztem, hogy nem sok van már lefelé - mire a válasz az volt, hogy ők fölfelé mennek :)
A keskeny ösvényen egyre feljebb érve kezdett kisütni a nap - és a csúcson már szép napsütés - meg egy ep. fogadott. Itt a bélyegzés mellé cukorkát lehetett kapni - egyet elfogyasztottam, miközben körbenéztem a ködbe burkolózó tájon.
A túloldalon aztán ereszkedés vissza - a köd java részét megfogta a Kakukk-hegy, így kényelmes, őszi időjárásban lehetett a rengeteg iskolással együtt az Anyácsa-tó felé sétálni. Itt találkoztam néhány ismerőssel, akik előttem öt perccel indultak ugyancsak a 23-as távon, és innen végig együtt mentünk - bőven a pontzárások, illetve a seprű előtt.
A sok-sok iskolás az Anyácsa-tónál lévő ponton picinyke tumultust okozott, de a pogácsa kihagyásával négyünknek soron kívül pecsételtek (köszönjük!), és mehettünk is tovább.
A szántóföldön haladó ösvény majdnem sáros volt - nem az a vendégmarasztaló "összekenős-tapadós", hanem amolyan puha gyurmaként simult a cipőtalpak alá.
A patakátkelésnél a raklapok még nagyjából megvannak, úgyhogy ott sem volt sároskodás.
A szántó felső sarkánál most jobbra kellett tartani - felirat és szalag is jelezte a követendő útirányt.
Enyhén emelkedő földút, majd a Színházi bázis felé vezető aszfaltcsík után újabb ep. Itt almával kedveskedtek a szervezők - a bélyegzés mellé.
Apropo, bélyegzés... Valamennyi ponton egyedi, a pontra jellemző ábrával és felirattal készített bélyegzővel kaptuk az igazolásokat.
Innen még egy pici emelkedés, aztán kényelmes ereszkedés Zsámbékra, ahol a Mátyás-borozó teraszán kaptuk a következő igazolást, és egy bögre kellemes teára beváltható bónt.
Teázás után a romtemplom sem maradhatott ki a programból, hiszen az itiner felmutatásával ezen a napon a résztvevőknek nem kellett belépőt fizetni - ráadásul a hét órás szintidőbe is bőven belefér.
A templom után ismét ismerős szakasz következett, hiszen a Kézdi 10-en már jártam erre - szép pincesoron, majd egy mélyútban emelkedve értünk fel a település fölötti fennsíkra - sajnos a ködös idő miatt nem nagyon volt néznivaló, úgyhogy nem is nagyon álltunk meg.
Az erdei gyalogút -főleg az elején- igen-igen komolyan hullámzik: föl, le, föl, le.... Mintha egy szellő hintáztatná... Ja, az másik sztori :-)
Az Óriások lépcsőjének a tetején újabb ep., a változatosság kedvéért nápolyit ropogtathattunk ellátmány gyanánt :-)
Indulás lefelé, majd az elágazásnál jobbra tartva nekem újra ismeretlen szakasz következik - szalagozás,
feliratok prímák, úgyhogy aki picit is odafigyel, az nem tud elkavarni itt sem.
Térkép szerint príma panoráma tárulna a következő ponton a szemünk elé - ha nem lenne ködös az idő, így csak egy-egy csokit majszolunk el a Bab-kút nevet viselő pontnál. (Meg némi cigifüst is "jár" az egyik pontőr részéről, de szerencsére a nyílt terepen gyorsan elviszi a szél...)
Egy kissé hiányos kerítésen átkelve kényelmes ereszkedés egy szép völgybe, majd balra meglátjuk a pontnak nevet adó gémeskutat - picit később pedig egy helyközi buszmegálló táblát :-) Menetrend nincs kiírva, meg különben is, gyalog kell teljesíteni a távot, úgyhogy nem várok a -táblához korban igazodó- faros Ikaruszra :-)
A Szomorra bevezető aszfaltútnál újabb pont - 100%-os almalét kaphatunk saját pohárba - helyi termék, Szomorról Páty felé jobbra található a cég, ahol készült.
Az aszfaltcsíkon kényelmesen besétálunk Szomorra, cél, kitűző, emléklap, gratuláció - és az elmaradhatatlan zsíros kenyér mellé nem csak csalamádé, hanem finom ecetes hagyma is kerül - ezt a "túramenüt" pedig teával öblíthetjük le.
Kényelmesen teljesíthető, nagyon jól szalagozott útvonal (rendben, az elején a Kakukk-hegyre föl kell menni, de az az egyetlen "valamire való" kaptató az egész túrán), profi rendezők, és a nevezési díjat tekintve bőséges ellátás. És ha nincs az a fránya köd, akkor nagyon sok helyen szemet gyönyörködtető panoráma a jutalma a résztvevőknek.


2011. október 30., vasárnap

Egész nap "lógott az eső lába", így családi kirándulás helyett egyedül vágtam neki ennek a rövid sétának - mint kiderült, jól tettem, hiszen nem sokkal az után, hogy célba értem, el is kezdett szemerkélni az eső...
Reggel tehát némi zsámbéki nézelődés :) után megérkeztem Szomorra, ahol a kirakott táblákon felül a parkolást is segítő polgárőrök mutatták, hogy merre van a rajt. Gyorsan leraktam az autót, aztán bent, a sportcsarnokban kiderült, hogy a 10-es távra a nevezés Zsámbékon lesz, és a buszhoz, ami átviszi a résztvevőket, épp az előbb indult el a csapat. No, akkor hátra arc, és tempósan utánuk! Sikerült elcsípni őket, így az első körrel utazhattam át a rajtba.
Zsámbékon a Romtemplomtól picit fentebb, egy szépen rendben tartott présház előtt volt a rajt, ahol a kerek 11-es rajtszámot sikerült megkaparintanom :-)
A Romtemplomnál persze kötelező fotómegállás: kókadt fények, tipikus szomorkás őszi reggel, de a Romtemplom tényleg szép. Aztán persze indulás tovább, a terveim szerint hazafelé majd alaposabban megnézem, hiszen a résztvevők ma ingyen tekinthetik meg - és nem csak a kerítésen kívülről.
Szalag, leírás, mindkettő prímán segíti a tájékozódást, úgyhogy a Szent Norbert tanösvényt kényelmesen megtalálom.  Emelkedik tovább az út, egészen a gerincig, ahonnan most is szép panoráma tárul az ember szeme elé - megpróbálom elképzelni, hogy tiszta időben milyen lehet... Újabb indok, hogy ismét el kell ide jönni.
Az ösvény, amit a szalagok is jeleznek gyakorlatilag párhuzamosan halad a S- jelzéssel, de a gerinc/fennsík Szomor felőli peremén, úgyhogy ahol épp kilátunk balra, ott a távolban feltűnik a Kakukk-hegy is.  Az ösvény több helyen keresztez 2-3m mély vízmosás-szerű árkokat, úgyhogy kellemesen hullámvasutazva lehet haladni.
Terveztem, hogy ahol lehet, ott belekocogok, de valahol elmaradt a futókám, úgyhogy csak kényelmesen sétálok ezen a részen - is.  Aztán egy futó érkezik mögöttem, váltunk pár szót, és csatlakozom hozzá. Aztán pikk-pakk megérkezünk az Óriások lépcsőjéhez, ahol az EP-n nápolyival kínálnak minket. Innen még egy rövid szakaszon együtt megy a 10-es és a hosszabb távok útvonala, aztán a hosszú jobbra, a 10-es táv meg balra, Anyácsapuszta felé megy tovább - én ez utóbbi ösvényre fordulok, és nem sokkal később meg is érkezem a buszfordulóhoz.  Anno a Zongor 45-ön itt köszönt rám egy kisgyerek - most sehol senki, csak az n+1 parabolaantenna bámulja némán az eget az alaposan leharcolt állapotú, itt-ott "dózerérettnek" tűnő sorház tetején...
A ponton egy fiatal srác ücsörög, esernyő, fóliával letakarva a frissítésként itt osztogatott dobozos gyümölcslé  - hiába no, neki jóval tovább tart a mai műszak, mint nekem, aki már túl van a táv felén... Megiszom a gyümölcslét, doboz a szemetesbe, aztán mehetek egyenesen tovább - anno a Zongor 45-ön itt kellett kerülni a tó magas vízszintje miatt, most szerencsére nincs ilyen probléma.
Egy elágazásnál tábla is felhívja a figyelmet arra, hogy innentől kezdve kétirányú szakasz következik, úgyhogy a szembejövő forgalom nem azt jelenti, hogy bárki is rossz irányba halad :-)
Az Anyácsai-tó partján van a következő pont, már jóval korábban kiderül, hogy itt mit kapunk: a szemből érkezők zöme ugyanis út közben pogácsát eszik :-)
A bélyegzés után én is megkapom a friss fincsi pogit, aztán indulok tovább, bár a dombok közé szorult horgásztó nézelődésre csábít...
A zsilipnél Petami és Szötske érkezik szemből - ők hosszabb távot választottak mára - váltunk pár szót, aztán mennek tovább, pogácsát enni :-)
Egy négyes kereszteződés után már ismerős az út: magasles balról az erdő sarkánál, majd  picivel később balra föl...
Szuszogósan, de azért sikerül felérni megállás nélkül a platóig, ahol csak és kizárólag a nézelődés okán állok meg :-) hogy egy újabb nekirugaszkodással a csúcson találjam magam.
A ponton épp tömeg van, ráadásul Attis - akivel reggel, amikor Szomorra értem találkoztam, miközben épp indulófélben volt -  is szembejött, amivel sikerült picit megkavarnia -- kiderült, hogy reggel egy rövid távot ment, és ez már a második "kör" neki. Innen aztán "csak" le kell csorogni Szomorra: picit meredek ösvény, majd a régi kálvária után némi aszfalt, majd cél.
Kerek két óra egy perces idő kerül a papírra, átveszem a szép emléklapot és kitűzőt, megjegyzem, hogy príma volt a szalagozás - tényleg az volt - utána pedig fogyasztok a "szokásos" túramenüből.  Picit hezitálok, hogy menni kéne még egy kört, de most szomori rajttal, aztán úgy döntök, hogy mégsem - ennek köszönhetően nem is ázok meg :-))

Nyomdász csodálkozik, hogy már a rajtban osztogatják a Cartographia-s bónokat - mondom nem, én már célba értem :)
Kapok egy bónusz Horalky-t, beszélgetünk egy keveset, aztán indulok haza - már csepergő esőben... Emiatt aztán a Romtemplom és a színházi bázis  megtekintése most kimarad - majd legközelebb...