Túrablog

Tavaly picit kicsúsztam a 3 órából - gyalogos túrázóként az utolsó hét kilométeren a bőséges szintidő sétálásra csábított - idén szerettem volna jobb időt menni, úgyhogy időben előneveztem, nevezési díjat utaltam... És bőszen figyeltem a meteorológiai előrejelzést, hogy jó lesz-e az idő.
Jó lett, nagyon is, így tikkadós kocogásra készülve érkeztem meg reggel a rajtba.
Jó néhány ismerős arc, átveszem a rajtcsomagot meg a dugókát, kimegyek a kocsihoz a botokért, aztán várom a rajtot, ami pontban nyolckor következik.
Az eleje jól megy, bár a magas fűben a tikkasztóan párás levegő azért nem esik jól, de arra gondolok, hogy az erdős részen remélhetőleg jobb lesz.
Menet közben állítom be a botokat, kényelmesen kocogva, bele-bele sétálva érek fel Virágos-nyereghez. Sokan elhúztak mellettem, nem gond, idő van bőven, nagyjából hozom a tavalyi tempómat, úgyhogy ha ugyanúgy fogom bírni, akkor nem lesz gond.
A K-S- elágazásnál egy rendező mutatja az utat, hogy merre, ugyanígy ott is, ahol a 8km-es táv balra megy. Közben gyorsabb, illetőleg hosszabb távon indult futókat engedek el, bele is sétálok itt ott, hiszen lesz még sok kényelmesebben futható szakasz.
Kötők padja, a sziklakibúváson átóvatoskodok, utána kocogósra fogom... Illetve fognám - a jobb bokám csúnyán megbicsaklik, gyorsan leülök az ösvény mellé - ez nagyon fáj... Barna érkezik, látja, hogy per pillanat nem vagyok jól, rá is kérdez, hogy megvárjon-e. Köszönöm, de menj csak tovább, majd összeszedem magam valahogy...
Bő öt és fél km-re vagyok a rajttól, úgyhogy inkább előre, mint vissza, aztán a solymári benzinkútnál buszra szállok... Erősen bicegve, botra támaszkodva tovább indulok.
Feladni vagy sem - ez jár a fejemben, meg folyamatosan számolom, hogy hol járok, mennyi van még előttem, hogy állok idővel, milyen átlag, mi lesz nehéz, ha végig akarok menni...
Lefelé nagyon nem jó. Milyen lesz így a Remete-szurdokba leereszkedni? Ki kéne szállni... Néhány túratárs megy el mellettem, ők is ezt javasolják a mozgásomat látva.
A Jegenye-völgyben kezdem jobban érezni magam - fél liter izó van nálam, harmada lecsusszan, osztok-szorzok, buszt nem látok sehol, megyek tovább. Legfeljebb a zsíros-hegyi ponton adom fel... Persze nagyon akarom ezt a teljesítést, idő nem számít, bő négyes átlaggal kell végigbicegni, és akkor megvan, úgyhogy gépiesen tolom fölfelé. Utolérek valakit, váltunk pár szót, egy darabig együtt megyünk, de nekem meg kell állni "pihenni"... A ponton már tudják, hogy jövök, és bár néhány perccel a kiírt pontzárás után érkezem, nagy biztatást kapok, ahogy a Muflon előtti köves emelkedőn megjelenek.
Jól esik a biztatás, és kell is, hiszen az a bő hét kilométer, ami hátra van, így az sem lesz könnyű, de már érzem, hogy menni fog - bár a Remete-szurdokba való leereszkedéstől azért tartok egy kicsit...
Lecserélem a közben kiürült izós palackomat egy másikra, alaposan meghúzom, mert már most tikkasztóan meleg van, és indulok tovább, pontosabban vissza felé, hiszen itt egy oda-vissza szakasz van az útvonalban.
Sokszor megállok, próbálok nem leülni, mert utána nagyon nehéz felállni, úgyhogy inkább lassan, egyenletesen, de  folyamatosan farigcsálom a célig hátra lévő távot - és nem gondolok másra, csak arra, hogy be kell érni...
A távvezeték nyiladékánál kezdődik a fekete leves: még ép bokával sem kellemes ez a keskeny köves szakasz - egy-két rosszabbul sikerült lépésnél sikerül "sorba szednem a szenteket", ahogy mondani szokás, de fog összeszorít, és megy tovább.
A szurdokba leereszkedni egyébként sem könnyű, de most... Húsz perc alatt azért sikerül. A szurdok alsó végénél a Budai tájak túra rövid távjának van a dinnyés pontja - bár másik rendezvény, de kínlódásomat látva megkínálnak egy szelet dinnyével - sajnos nem állok jól idővel, úgyhogy köszönettel lemondok róla.
Az aszfaltos szakasz most hosszú, nagyon kezd elegem lenni belőle - a végén még egy pici emelkedő, aztán csak lefelé...
Cél, bebicegek, bent már nem használhatom a botokat - nincs is kedvem rá, mert csúnyán feltörte mindkét kezemet, de az a legkevesebb... Az időm a nyomtatott lista alapján kerek 4:15, az oklevélre 4:15:08 kerül - mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy megcsináltam. Ez volt a 219. teljesített túrám, azt nem mondom, hogy a legküzdelmesebb teljesítés, de hogy bőven dobogós helyen van ebből a szempontból, az biztos.

Jövőre? Messze van még, egyelőre a következő hetek programját kell végiggondolnom. A bokám most jelzett másodszor, hogy vigyázzak rá - tudom, nagyon jól tudom, hogy harmadszor már nem lesz ilyen kegyes, úgyhogy tudomásul veszem, és szomorúan bár, de szigorú pihenés következik.


 Track: Track_BP_TEREP_FELMARATON_2013_szurt.gdb

 Terepfutás - sohasem próbáltam korábban, egy Monoton Félmaraton nevezhető tán ilyen jellegű teljesítésnek - a négy és fél órás szintidő, ha nem is fényképezős-nézelődős-sétálós, de "gyalogos" teljesítésre is lehetőséget kínált, így belevágtam.
A verseny előtti napokban folyamatosan az időjárást néztem, mert igaz ugyan, hogy nincs rossz idő, csak rosszul öltözött túrázó - ázó túrázó viszont nem szerettem volna lenni :-D Sikerült megúszni, sőt príma időnk lett egész napra, de ne rohanjunk ennyire előre.

A kötelező előnevezésnek hála a rajtszám felvétele gyorsan megvan, átmenetileg gazdát cserél egy dugóka és egy szép kerek összeg. Dugás. Csak hogy tiszta lappal induljunk :-D GPS bekapcsol, aztán ki: reggel mellényúltam az aksiknál, mert bár a töltőről frissen levett párost raktam bele, legalább az egyik úgy tűnik döglött, úgyhogy track az nem lesz :-( Gyülekező az udvaron, sok ismerős arc, néhányuknak még a nevét is fel bírom idézni :-D Hiába no, van azért átfedés a két "tábor" között.

Pontban 8-kor a rövid visszaszámlálás után elindulunk - laza tempóval előbb lefelé, majd a Hidegkúti úton átkelve kellemesen fölfelé - itt még aszfalton.  Az átkelést a verseny segítői biztosítják, megállítva egy rövid időre a forgalmat - köszönjük a türelmet az autósoknak és a buszon utazóknak egyaránt.
Híd, majd jobbra - visz a tömeg, persze alaposan megnéztem az erős papírra készült térképvázlatot, a földúton igyekszem elengedni a gyorsabbakat - én szintidőn belüli teljesítésért jöttem, így a tempós gyaloglás is elég lenne, de a francnak van most kedve sétálni :-D
Még nem jártam erre, így egy kis nézelődés is belefér, közben beállítom a botokat, és tempós gyaloglásra váltok - aztán hipp-hopp, Virágos-nyeregnél irányítanak minket a fonódó K-S- jelzésre, mintegy 22 perccel a rajt után.

A gyorsabbak persze bőven elhúztak, de azért nem vagyok egyedül, picit sétálok, aztán a K-S- elágazástól ismét kocogni kezdek. Jön még néhány gyorsabb résztvevő, őket elengedem, csak kényelmes, nem lihegős tempóban megyek a hullámvasutazó ösvényen.  Itt-ott a tavalyi K-100-ra emlékeztet az erdő: bőven van pára, ahol meg a szél borzolja fölöttünk a lombot, ott kapunk mutatóba a kora reggeli eső maradékából - de nem zavar, csak nagy eső ne jöjjön...

Az Alsó-Jegenye-völgybe lefelé tartó erdei úton pici sarat is taposhatunk, de lent már ismét príma a terep. Bedobok egy gélt, közben kiderül, hogy 10:15-kor zár a pont a Zsíros-hegyen, és kicsivel múlt 9 óra. No mindegy, nem lenne jó dolog a pontzárást lekésni, úgyhogy a benzinkút után a "nem-annyira-szeretem" emelkedőn rákapcsolok.

Az útvonalunk jobbra tér a S- jelzéssel együtt - picit morcos leszek: mégis benne van a S- kerek-hegyi kunkora?! Nem, nincs benne, szalagok mutatják a kényelmes átkötést a K- felé.  Marad a tempós gyaloglás, azért a pont előtt kocogósra fogom, és így 9:50 körül már kapom a kérdést, hogy mit kérek, víz, kóla...? A teljes kínálatot nem tudom felidézni :-) sajnos; szomjas vagyok, úgyhogy két pohár izotóniás ital lecsúszik, pici szusszanás még, és indulok tovább.

Van még hét km - és bő két és fél óra a szintidőből, úgyhogy kényelmes tempóban gyalogolok - ezt úgy érzem a teljesítménytúrázó előéletem hozza: nem kell sietni, szintidőn belül elég beérni.

A Remete-hegyról lefelé vezető meredek ösvény tetejénél egy srác fényképez, igyekszem szépen mosolyogni :-D A meredek ösvényt lefelé nem csípem - fölfelé jobb. Legalább is nekem, de azért erősen térdkímélő üzemmódra kapcsolva leérek a patakhoz, amin kényelmesen át lehet kelni. A túloldalon a széles sétaút kocogásra csábít, pláne, hogy osztok-szorzok, és ha a 3 óra nem biztos, de a 7km/ó átlag megcsíphető, úgyhogy gyors pillantás a térképre, utcaneveket memorizálom, és rákapcsolok - a templomig tudom mire számítsak, onnan meg remélem, hogy nem lesz durva :-D
Kék sáv, jelzés és a templom jobbra, én egyenesen tovább. Iskola balra, GSM-torony szembe, utcanév stimmel, bekanyarodok.
Angolul szól hozzám egy szemből érkező srác, biztat, mondja, hogy egyenesen, majd az utca végén balra - másodjára fel is fogom, mit és milyen nyelven mond :-D
Az utca végén tehát balra, kényelmesen lefelé - itt aztán igyekszem nem csak imitálni a futást, bejárat, tornaterem, asztal, cél, dugás. 3:02:51. A hetes átlag megvan, az a hármas ott elöl viszont nem tetszik, úgyhogy legközelebb jövök javítani :-D

Átveszem a pólót, az előtérben a "szokásos" kent kenyereken felül dinnye, gyümölcslé, kóla, izó a választék - szomjamat oltom, majd a dinnyéből csemegézek, amíg elkészül az oklevél. Átveszem az oklevelet, pecsételtetek a Budapest-kupa füzetbe, és utána irány haza.