Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai 50. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai 50. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. május 21., szombat

Az idei év eddig... Nos, túraszakmai szempontból nem volt túl termelékeny - viszont egy hét van a K100-ig, és egy gyenge 40-es táv van csak mögöttem... Ez a túra lesz a döntő: ha jól megy, akkor nyugodtabban vágok neki a jövő hét végi "sétának", ha nem... Akkor lehet, hogy el sem indulok.
A nevezés jól szervezetten megy, aztán még ide-oda pakolászok, úgyhogy az itiner majdnem a rajtban marad - de csak majdnem - visszasétálok érte.
Hárs-hegy - a kilátó javításából kikerült faanyag még az építmény tövében várja jobb sorsát - én megyek tovább, hiszen bőven van mit legyalogolni ma.
Príma időben üdvözlöm Hűvösvölgyet, aztán kapaszkodás a S- jelzésen - oda-vissza ismert szakasz, meglepetés talán csak annyi, hogy rengeteg hernyó zabálja a bokrok-fák leveleit :(
A parkolónál pont, majd az Újlaki-hegyre kapaszkodok fel - eddig "érzésre" jó a tempó - de ez még nagyon az eleje.
Virágos-nyereg, szusszanás, és megyek is kényelmesen tovább - a S- kellemesen hullámzik a hegyoldalban (a sárga szalagozásakor elvágott kidőlt fácska még megvan), a tempó inkább kényelmes, mint gyors, de sebaj, a természetet is érdemes élvezni, nem?
A Kötők-padját óvatosan tudom le - vigyázni kell a bokámra - egy hét alatt esélyem nem lenne helyrejönni...
Még egy hosszú kényelmes lejtmenet, és az etetőpont következik: szokás szerint zsíroskenyér-hagyma-szörp a menü - igyekszek gyorsan végezni, de ami finom, az finom, úgyhogy nehéz továbbmenni, de aztán csak sikerül :)
Épp kezdeném felvenni a húzósabb tempót - rég nem látott ismerős érkezik szemből - kirándul "csak úgy", nulla pontért :-) De nem lehet kihagyni a beszélgetést, hiszen ezért is jön az ember túrázni, hogy ismerősökkel találkozzon, nem?
Aztán persze irány tovább, hiszen bőven van még gyalogolni való előttem - elsőként egy hosszú, nem-annyira-vészes emelkedő. Letudom, és rövid időre elbúcsúzom a S- jelzéstől, hiszen ezen a túrán nem kell a kunkort megcsinálni - egyenesen átköt a túra saját jelzése a K- felé, majd pedig gyakorlatilag azon megy tovább.
A Muflonban természetesen privát frissítek - ha erre járok, és nyitva vannak, akkor ha tehetem, betérek - hogy egy kávéra, üdítőre, vagy épp sörre, az hangulattól, időtől, meg hátralévő távtól függ - most egy sör csúszik le, utána aztán irány a picivel fentebb lévő pont - itt egy rövid távról elkavart futó tanakodik, hogy mitévő legyen - aztán csak tovább jön velem - de csak a Kutya-hegy utáni kapuig - siet haza ugyanis.
Itt a szokásos fincsi cukorkából kapunk - alkalmi túratársam nekiiramodik Nagykovácsi felé, én meg kényelmesen sétálok szintén Nagykovácsi felé, a pár éve megváltozott útvonalat követve.
Letérés jobbra - szalag van, úgyhogy emiatt sem lehet eltéveszteni, jön a szalagozott átkötés a Z- felé.
Picit hosszabbnak tűnik, mint amire emlékeztem, de lehet, hogy csak a kellemes klíma teszi? Mindegy, enyhén balra tart a széles földút, és utána érkezik balról a jelzés, amin jobbra megyek tovább, a kellemesen árnyas erdészeti úton.
Az Anna vadászháznál jobbra tartok - emlékszem évekkel ezelőtt itt sikerült rossz irányba menni, azóta megtanultam, hogy merre van az arra :-)
Szintén figyelni kell Telkiben is - villanyoszlopon van a jelzés, ha jól emlékszem - a sokadik teljesítés okán már kevésbé figyelem ezeket a muflonfejeket...
A főúton egy Véda várja, hogy valakiről sztárfotót készítsen - autósok villognak egymásnak, nomeg a wazze is jelzi, hála azoknak, akik "nyomják a gombot" a mérőműszer láttán :-)
Engem nem zavar - bőven a megengedett 50km/ó alatti tempóban sétálok :-D
A szokott helyen ott vár a pont, pecsételek, aztán robogok tovább - picit unalmas, nem igazán szeretem szakasz jön - lakott terület, vízmű védterület, széles murvás út... Ismerős a terep, több helyen megállok - no, ez nagyon nem lesz jó így, K100 előtt...
Csak elérek a Z3 jelzésre vezető átkötéshez, és irány fölfelé a Tarnai-pihenőhöz. Szuszogós, de egy menetben összehozom, aztán a következő nekirugaszkodással a Z3P3 elágazásig jutok.
A kényelmes erdei úton próbálok rákapcsolni, hiszen az utolsó ep.-ig még azért kell menni, és nem lenne jó a pontzárást lekésni... Sikerül. Sőt. A ponton némi beszélgetés is belefér, hiszen "csak" egy Fekete-fej, meg a Hárs-hegy oldala van előttem, mint emelkedő...
Kényelmes tempóban letudom ezt is, bár a Hárs-hegy azért annyira már nem esik jól, lihegve bár, de nagyjából egyben csak feljutok a jól ismert pihenőig, ahol persze fölösleges lenne saját idő terhére pihenni, úgyhogy a lábam visz is tovább, egészen a célig.
Itt jól lefotóztatom magam a  GCjaro eseményjáró geovödörrel - a jelszót is felírom valahova, amit itthon már nem találok, úgyhogy ez a "bónusz" most kimarad...

A "szokásosat" hozta a túra, ami a rendezést és a terepet illeti - én azért nem annyira, de úgy érzem, csak bele fog férni idén is a Kinizsi :)


2015. május 9., szombat
Idén eddig 172km, ami nem sok - viszont vészesen közeledik a Kinizsi 100, amire már megvan a regisztrációm, "csak" fel kell készülni... Sajnos a munka miatt inkább lélekben, mint testben lesz lehetőség rá - egyelőre úgy tűnik, ez az utolsó hosszabb séta a százas előtt...
Előzetes nevezésre itt is adott a lehetőség, amivel élek is, úgyhogy reggel a rajtban csak át kell vennem az itinert, és már indulhatok is a Nagy-Hárs-Hegy meghódítására :)
Nem kell rohanni, ez az emelkedő kellően erős bemelegítésnek tökéletes lesz. Egy kidőlt, de már eltakarított fa miatt megállok egy pillanatra, aztán ahogy kell, egyben letudom az emelkedőt a szintes "pihentető" szakaszig.
A balra tartó sétaúton lehet pihenni, aztán a kanyar előtt még egy picit fölfelé, és máris letudva a Hárs-hegyre kirótt szintemelkedés.
Tovább lefelé a jól ismert S- jelzésen - egészen a Kerek-hegyi kanyarig, persze közben lesz még egy-két említésre méltó dolog :-)
A Nagykovácsiba vezető műútnál pici szusszanásnyi megálló a forgalom miatt, a hűvösvölgyi zebránál viszont simán átengednek az autósok.
Itt egy rövid szakaszon találkozunk a K- jelzéssel, hogy aztán megmászva a Nyéki-heg Vadaskerti-hegy tömbjét, a Vadaskerti emlékműnél lássuk viszont ismét - de nem utoljára ezen a túrán.
Ez a "bucka" is kényelmesen letudva, az emlékmű, után még egy kis ereszkedés, hogy aztán a Határ-nyeregből a jól ismert meredek kikapaszkodás következzen a parkolóig, ahol a következő EP. található.
Egy gyors bélyegzést követően még visszafordulok fotózni, aztán nekilendülök az Újlaki-hegyre vezető kényelmes és nem túl hosszú emelkedőnek, ahol bő egy hete jártam, úgyhogy nagyon nézelődni most nem fogok :-)
A lefelé oldalon megvan a fenyőfa -  nagyot nőtt, mióta először láttam vagy tizenöt éve... Furcsa érzés belegondolni abba, hogy hogy szállnak az évek...
A fák között rutinosan tartok jobbra az Y-elágazásban, a szélesre kitaposott úton.
A jelzések ebből az irányból is elfogadhatók, úgyhogy gyakorlat nélkül is simán vehető a következő szakasz: Virágos-nyereg - itt ismét üdvözölhetjük egy rövid szakaszon a K- jelzést a katonasírig - hogy aztán a Csúcs-hegy oldalában futó, váltakozóan ösvény és kényelmes sétaút következzen.
Itt-ott szép kilátásban is gyönyörködhet,a ki erre jár, hiszen nagyjából 350m tengerszint feletti magasságban kanyarok az út, és ahol hiányoznak a fák, ott messzire el lehet látni. Én "már láttam" alapon, no meg azért is, mert ez a túra a k100-hoz a "felmérő", nem állok meg nézeklődni - különben is a Sárga szalagozásakor nem is olyan rég jártam erre :-)
A Kötők padjánál óvatosan veszem az ahadályt - nem lenne jó tönkretenni a bokámat, mert azért az ötödik k100 teljesítést nagyon szeretném megcsinálni idén... Persze addig még van ebből a túrából is bőven, a Békásmegyer-Tata távon felül :-)
Az Alsó-Jegenye-völgyig kényelmes tempóban haladok, bár várom a leérkezést, hiszen a tisztáson szokott lenni a nagyon jól kitalált frissítő- és etetőpont.
Azoknak, akik kevésbé figyelnek, apró kis nyilacska van kirakva a sétaúton keresztben, úgyhogy remélhetőleg mindenki megtalálta a sátrat, ahol a szokásos kínálat várja a résztvevőket.
Nálam a karikára vágott zöldhagyma és zsíroskenyér a "sláger". Szörp is fogyasztható - saját bögrémbe kérek, hiszen ha már van, akkor ne szaporítsuk fölöslegesen a szemetet eldobható pohárral.
Dinnye szólít meg, úgyhogy rövidre fogom a falatozást, és csatlakozom hozzá, bár a tempója most túl erősnek tűnik neken.
A vízesésnél egy fotó erejéig letérünk az útról - aztán visszakapaszkodunk, és robogunk tovább.
A S-S+ elágazásnál megállok egy picit, Dinnyétől elköszönök, ő robog tovább, én lazább tempóra váltva megyek tovább.
Ahogy utólag nézem, picit sikerül hamarabb elhagyni a jobbra lévő párhuzamos úton haladó S- jelzést - legközelebb jobban figyelek :-) Viszont a K- felé az átkötést renben eltalálom, és ez a lényeg.
Kötelező megállás a Muflonban egy korsó erejéig - bár a pont pont nem itt van, de mindegy, megfogadtam, hogy ha erre járok, és nyitva vannak, akkor betérek valamit fogyasztani.
Utána a ponton is megállok beszélgetni - no, ilyet a K100-on nem nagyon kéne - de itt belefér az időmbe.
Az aszfaltos szakasz után örömmel fordulok jobbra a Nagy-Szénás felé: 120m szint következik, több részletben, kényelmesen teljesíthető meredekséggel :)
A csúcs után igyekszem picit gyorsabban szedni a lábaimat, hiszen még féltávnál sem vagyok, és az óra meg ketyeg rendületlenül - közben reménykedem abban is, hogy a motivációmat is sikerül meglelni valahol, mert nem nagyon találom... Mi lesz így a hónap végén...?!
Aztán csak eljön az utolsó tisztás a kijárati kapu előtt - nagyon szép a panoráma, úgyhogy lövök egy "otthon összerakós" sorozatot egy panorámaképhez, aztán néhány enyhe kanyar után jobbra tart a jelzés az erdészeti útról, és pár lépés múlva a kapunál találom magamat.

A ponton finom cukorkával kínálnak a bélyegzés mellé, és mint mindenkinek, nekem is mondják, hogy a szalagozást kell figyelni, mert jobbra lesz letérés a S- jelzésről. (Azaz a "szokásos" útvonal...)
A szalagozott átkötés a Z- jelzésre jól követhető, ahogy utána a Z- is, úgyhogy a tájékozódásra nem kell sok energiát fordítani.
Az Annavadászháznál azért oda kell figelnie annak, aki először vagy nagyon ritkán jár erre: a széles murvás út balra tart, és Z+ jelzést visel: nekünk nem az kell, hanem a Csergezán emlékmű után jobbra (nyugat) tartó régi földút. Ezt anno egyszer sikerült benézni, úgyhogy akkor nagyon megjegyeztem :-)
Az óvodások köretfája után a nyílt terepre érve viszont balra kell tartani, nem az erdő szélén futó földút a helyes választás - sajnos elég vékonyka fák vannak az út mellett, de azért sikerült egy-egy jelzést felpingálni rájuk.
Telkibe beérve a muflon/zerge fejet kell figyelni - ott van a kereszteződésben balra az oszlopon, és szépen mutatja, hogy balra kell fordulni (ezt is benéztem első aklalommal...)
A főutcáról a vele párhuzamos, kellően meredek utcácskába vezet a jelzés, a kis téren balra tartunk a járdára, bolt, kocsma, és ez utóbbi előtt ücsörgő pontőrök következnek.
Frissítő kéne - nyitva a bolt, úgyhogy ott veszek egy kólát, aztán jöhet a "nem-annyira-szeretem" szakasz, ami átköt a Z3 jelzésre.
Előbb persze ki kell jutni Telkiből, úgyhogy egy picike aszfalt még van, aztán a vízmű védterület kapuja tréfálja meg egy sietős túratársunkat: mire átóvatoskodik a kerítés fölött az ingatag létrán, addigra én is odaérek, és kényelmesen bemegyek a nem lezárt kapun :-)
Egy kis erdősáv után az Anna vadászháznál látott murvás útra fut ki a muflon/zergefejes jelzés, irány jobbra, azaz lefelé.
Autó jön - félreállunk, aztán balra élesen be az erdei útra. Nagyméretű magasles jobbra, majd keresztezzük a kőbányába vezető utat - eddig se nagyon kanyargott a S+ jelzés alatt az út, innentől viszont nyíl egyenesen roboghatunk a Dezső kunyhó elágazás felé (ott találkozik a S+ és a Z3). Persze mi nem megyünk el odáig, nagyjából 240-250m-rel hamarabb, a jelzést követve  balra fordulunk - van olyan túratárs, aki nem először jár erre, viszont ezt az átkötést a Z3-ra eddig még nem vette észre :)
A Z3 jelzés szépen emelkedik, és néhány kanyar után kiérve a fák közül a Tarnai-pihenő következik, ahol most nincs pont.
Az erdő ezen a környéken is nagyon csúnyán néz ki a decemberi jégtörés nyomán - úgy gondolom, hogy az őszi Budai Kilátók Extra során az "egyéni tájolással" szakaszt lehet, hogy nem a szokásos majdnem iránymenet módon kell majd teljesíteni :-(
P3 jelzés jobbról a jól ismert elágazástól ezt a jelzést követjük. Itt tudom meg, hogy miért olyan magasak (nagyjából 170cm) az utak mentén a farakások (sarang): így lesz egy méternyi farakásban az 1 méter hosszú, 10-15cm körüli átmérőjű rönkökből egy (erdei) köbméternyi fa.
Bőségesen látható kitermelt fa is, meg a termelés nyoma is ezen a szakaszon: a képen a hagyásfa alatt egy normál magasságú magasles látható...
A P- jelzésre kiérve "már nincs sok hátra, de..." érzés előjön, de gyorsan el is száll - szerencsére :-)
Még a pont előtt (Vörös pocsolya) egy erősen csoffadozó túratársba öntünk lelket - lehet, hogy jó ücsörögni, de úgy nem fog beérni még szintidőn túl sem :-D
A pont szokás szerint jóval a P-P+ elágazás után van - aki nem tudja, hogy hol szokott lenni, az picit hiányolja őket, de szerencsére nem vesztek el, úgyhogy kapunk mindent, ami jár :)
A Kecske-hátnál illendően megmutatom, merre vezet a jelzés - fene tudja, hogy a szép emlékű Falasok(k) által használt rövidítés létezik-e, és különben is, a jelzés az jelzés, azt köll követni, nem igaz?
A rövid aszfaltos szakasz után balra tér az itt picit hiányos jelzés, de sikeresen vesszük ezt az "akadályt" is, hogy aztán az utolsó ponton, a Fekete-fej tövében szusszanjunk egy kicsit.
Van sima és szénsavas ásványvíz is - én az utóbbiból kérek (sima víz van a puttonyban is), aztán elbúcsúzom alkalmi túratársaimtól, és erős tempóban mászom meg a Fekete-fejet, illetve utána a Nagy-Hárs-hegy oldalát is, hogy aztán kényelmesen besétáljak a célba.
A teljesítési idő 11:10, ami, ha úgy nézem, jó, de ha úgy, hogy a K100-on mekkora távot tervezek megtenni ennyi idő alatt, akkor azért "picit lassú voltam". Mindegy, nem most kell a legjobb formában lennem, hanem 30-án :-)

Kellemes, nagy hagyományokkal rendelkező rendezés, meglepő (műanyag kitűző), de szép díjazás, és "sportosan fárasztó" útvonal. Akinek az "ötvenes" sok, annak a rövidebb távot is nagyon tudom ajánlani, az is szép, és szintén "sportosan fárasztó" útvonalat jár be.

Track: Track_BUDAI_50_2015_szurt.gdb

Endomondo: BUDAI 50 2015.




2014. május 19., hétfő
Egy hét a Kinizsiig, regisztráció, orvosi rég letudva - a felkészülés viszont... Szóval jelentős hiányosságokkal terhelt, hogy finom legyek, úgyhogy menni kell... A célban, ötven kili után meglátom, hogy lemondom-e a regisztrációt, és csak Dorogig megyek a jövő héten, vagy belevágok az ötödik százas túrába... Node az még odébb van, ráadásul a páromnak Debrecenben van dolga a hét végén, úgyhogy a gyerkőcöket is le kell passzolni valahova... Szerencsére a kisebbik keresztanyja, amikor kiderült, hogy ilyen sűrű lesz ez a hétvége, felajánlotta, hogy pénteken este vigyem el a lányokat hozzájuk, és szombaton a túra után visszakapom őket :)
Így is történt, pénteken este rettenet szakadó esőben indultunk Juliékhoz, szerencsére mire odaértünk, már csak csepergett. Gyerekek letudva, szombaton délután megyek értük.
Reggel tehát igen korai ébresztő után, a kiírásban szereplő "alkalmi díjazás" plusz motivációjával hamar a rajtba érek - még van elfogadható helyem Szépjuhásznénál, még úgy is, hogy a kis körforgalom el van zárva a forgalom elől a büfé vendégei részére.
Nincs tömeg, így a nevezés gyorsan megy, ráadásul az asztalsor végén jelentős kedvezménnyel szert tehetnék egy nagyon szép könyvre "A Kék - Túranapló kezdő kalandoroknak" címmel, de nem szeretném cipelni, úgyhogy a vásárlást későbbre halasztva elindulok.
Nagy-Hárs-hegy, nem megy túl gyorsan fölfelé, de aztán csak belelendülök, és lefelé már egészen jól megy a mozgás. Hűvösvölgy, aztán Nyéki-hegy következik - nem, nem a kék, hanem a sárga jelzésen :-) Szerencsére csak picit bambultam, úgyhogy legfeljebb úgy 20-30 méter volt a plusz kitérő.
Fent, majdnem a csúcsnál a családi távhoz kirakott lapok az egyik fán - idén a családi táv nem játszik, hiszen egy hét múlva K100, és nincs a lábamban idén 40km-nél hosszabb gyaloglat (és az sem igazán remekbe szabott idővel...), talán majd jövőre...
Határ-nyeregig kényelmes robogás lefelé, aztán nem-annyira-kényelmes kapaszkodás a parkolóig, illetve az oda kitelepült ellenőrzőpontig.
Innen pirinyót becsületre bízott az Újlaki-hegy megmászása - nekem mondjuk természetes, hogy a csúcson keresztül vezető jelzést követem. Igaz ez egészen addig, amíg ki nem érünk a HHH alatti részre, ahol bizony eléggé dagonyásra vette az út a figurát... Sebaj, itt-ott pici bozótharc árán ugyan, de ki lehet kerülni az összes sarasabb szakaszt.
Virágos-nyereg, pontosabban a katonasír után a hegyoldalban hullámvasutazó "ösvény" a csúszós, sáros felszín miatt visszafogott tempóra késztet - nem szeretném kinyírni a bokámat - szükség lesz még rá a jövő héten is :)
Később szelídebbre vált az út - szélesebb lesz az ösvény, és a dőlésszöge is barátibbá válik emiatt.
Túratársakkal szóba kerül az esztergomi vasút átépítése és annak határideje, az M0 újabb szektora - sok egyéb dolog között.
Az Alsó-Jegenye-völgynél a szokásos etetőpont a következő említésre érdemes dolog: szörpök, zsíroskenyér, újhagyma... Ahogy kell :-) Van, aki szerint korai ez az etetőpont az 50-es távon, és van is benne igazság, de így a 30-on indulókat is megvendégelik, és mégsem kell két kajapontot felállítani.
A Jegenye-völgy szép, még akkor is, ha tempósan robogok végig rajta - kell is, hiszen a teljes távhoz képest  szinte el sem indultam még :-D
Az aszfaltcsík keresztezése után ismerősök érnek utol. gyorsan szedik a lábukat, de sikerül tartani a tempót velük. Mindhárman tudjuk, hogy nem kell a S- vargabetűjét megtenni a Kerek-hegy felé, mégis sikerül yool benézni a dolgot, és nagypistázni egyet... Nem gond,  időbe és távba belefér.
Ahogy belefér az is, hogy a Muflonban megigyak egy sört - lazán megfogadtam ugyanis, hogy ha erre járok, fogyasztok valamit, akár kávé, kóla, sör legyen az - hátha segít ez abban, hogy ne járjon úgy, mint a Boróka büfé a Virágos-nyeregben.
A sörözéssel persze fuccs a titkon remélt PB időnek - bár így is egészen jó az átlagom - úgyhogy kényelmes, de haladós tempóban gyűröm le a szénásokig vezető szakaszt - még akkor is, ha a vége, a sorompóhoz vezető emelkedő megpróbálja picit jobban emelni a pulzusomat, mint szeretném.
A sorompó után még egy picit fölfelé, aztán a szintúton már jöhet a tempósabb gyaloglás, amit csak a Nagy-Szénásra vezető kaptató tör meg.
A panoráma szép, távolban ugyan némi csúnya felhő is látszik - leghamarabb kora délutánra teszem, hogy ezen a tájékon legyen belőle valami égi áldás, úgyhogy kellően megnyugodva bandukolok tovább a Kutya-hegy felé.
A K-K3 elágazás után rég látott szakasz követezik, de így is ismerős a táj, csak a Kutya-hegy tetején lévő kilátó(?) tűnik újnak. Mindegy, most nem azért jöttem, úgyhogy a kijárati kapuig igyekszem egyenletes tempóban robogni.
A kapunál bélyegzés, aztán jöhet a szalagozott átkötés a Z- felé. valamelyik éven tetszett ez a rész, most picit unalmas az irtás mellett kutyagolni - sajnos ez van, az eredeti útvonal mindenképp szebb lenne, de arra sajnos nem mehet a túra.
A zöld sáv jelzést elérve az ismerős, szép erdei út következik, szerencsére a reggeli nem túl biztató időjárásra sem lehet gond, úgyhogy nyugodtan sétálok Telki felé - az Anna vadászháznál már rutinosan tartva jobbra :)
A településen azért szembe jön a kutyatartási kultúra hiánya is - mindegy, nem én fogok belelépni...
Itt a bélyegzést a kiírás szerinti vendéglátóipari egység bejárata előtt megkapom, úgyhogy szinte meg sem kell állni, és roboghatok tovább. Péter is most indul, mondja, hogy nem lesz gyors, úgyhogy ha gondolom, menjek csak - nem gondolom :) elég volt eddig egyedül jönni, úgyhogy együtt megyünk tovább.
A település elhagyása előtt a játszótérnél még vizet veszünk, aztán egy kis aszfalt után ismét erdős részen sétálunk a vízmű védterülete felé.
Futó srác húz el mellettünk, majd átmászik a zárt kapu melletti létrán - érdekes, ez a kapu eddig minden alkalommal nyitható volt. Most is az,  úgyhogy mi megússzuk a létrázást :-)
Az Anna vadászház felől érkező széles murvás úton lefelé, majd balra - no, ez a rész picit unalmas - lenne, de beszélgetve egészen jól fogynak a méterek, és hamarosan a Tarnai-pihenő felé kapaszkodunk.
Picit pihenünk, aztán leküzdjük a még hátralévő szintet az elágazásig - itt viszont megállok fotózni, mert ilyen szépen virító "gazt" ritkán látni :-)
Idős fák között haladunk lefelé a jól ismert úton, jobbra a Szarvas-árok felé vezet az erdészeti út, aztán a Z+ jelzés tér el jobbra - érdekes, pár éve még ebben a kanyarban a P3 letérését kellett keresgélni, most meg széles úton mehetünk egyenesen tovább... Azért a pici táblácska még megvan az egyik bokor azóta jelentősen megerősödött ágán...
Beszélgetéssel telik az idő, hegyes szögben fordulunk jobbra a P- jelzésre, és tempósan érünk a Kecske-hátnál lévő P-P+ elágazáshoz, ahol némi édesség jár a bélyegzés mellé. 
Innen már a túracipő visz tovább, annyira ismerős a környék :) a Fekete-fej előtti ponton vízzel kínálnak - van buborékos, úgyhogy abból kérek is egy bögrére valót, aztán még megmásszuk a Fekete-fejet, meg a Hárs-hegy észak-nyugati pillérét, és huss, máris a célban vagyunk :) Na jó, azért nem annyira "huss", hiszen az utolsó kilométer bő 13 perc alatt lett meg, de lényeg a lényeg: kényelmesen, 11 órán belül sikerült teljesíteni ezt a gyaloglatot - talán elég lesz a jövő heti meneteléshez, már ami az erőnlétet illeti.
A célban a "szokásos" jelvény helyett jubileumi díjazást kapunk: bár még messze van az év vége, de az "év jelvénye" díjra nálam komoly esélye van. A rendezés egyszerű, de tökéletes - ahogy az várható egy ilyen nagy múltú túrán, az útvonal szép, kellemes fizikai kihívást jelentő, de nem nehéz - ha sikerül jól beosztani az erőnket, hiszen a végén is van azért kapaszkodni való :-)





2013. május 18., szombat
Közeledik május 25 - kéne még legalább egy jó tempóban teljesített ötvenes... Viszont azt mondják az időjósok, lesz itt eső, bizony jó sok, úgyhogy kedv a padlón, "akarom én ezt?" és hasonló negatív gondolatok a hajnali ébresztő után - aztán megemberelem magam, és "majd a rajtban eldöntöm, hogy 30 vagy 50" alapon megcélzom a rajtidő végét.
Ezt sikerül "elcsípni", viszont arra nem számítottam, hogy a 8km-es családi távon rengetegen indulnak, és ebből kifolyólag szép kis sorállás alakul ki a Szépjuhászné állomáson berendezett rajtban.
A sorban előttem, aztán néhány perc után már mögöttem is sok ismerős, eső még nincs, bár busongós az idő.
Nevezek az ötvenes távra, nyolc húsz kerül a papírra indulási idő gyanánt, de még beszélgetek a sorban ácsorgó ismerősökkel, úgyhogy inkább fél kilenc lehet, amikor nekilódulok a Nagy-Hárs-hegy megmászásának.
Szuszogós, de jó tempóban megy, a jósolt eső ellenére aránylag sokan haladnak fölfelé, tartom a tüdőtágító és erősítő tempót fölfelé, gyors bélyegzés a kilátónál, aztán robogok lefelé.
Nagyon friss papírcetli a sétaút közepén - egy kedvezményes jegy a gyermekvasútra, amivel a rövidtávosok visszautazhatnak a rajtba. Felveszem, és próba cseresznye alapon kocogósan igyekszem utolérni az előttem haladókat - hátha köztük van a jegy gazdája.
Idősebb túratársra köszönök rá, kérdem, melyik táv - a nyolcas, mondja, rákérdezek a vonatjegyre, benyúl a farzsebbe - ott már csak a nyugta figyel... Jegy vissza az eredeti tulajdonoshoz, robogok tovább. A rövid táv felmegy a Kis-Hárs-hegyre is, így, hogy a jegyes probléma megoldódott, nekem nem kell kitérőznöm, roboghatok lefelé.
Katáékat érem utol, lassítok, beszélgetve együtt megyünk tovább - ők is úgy vannak vele, hogy majd eldöntik, 30 avagy 50 lesz a vége.
Határnyeregnél már valami csepereg, a parkolónál még fotózok, de a hátizsákra rákerül az esővédő huzat - aztán az Újlaki tetején már egyértelmű, hogy esik, és az is látszik, hogy pont előttünk van a zuhé. No mindegy, a harminc is szép szám, és azt még amúgy sem teljesítettem egyszer sem :-)
Picit később esőkabát elő - jó ez a pelerin jellegű lebernyeg, néhány tépőzár fogja össze, így kellemesen szellőzik, úgyhogy a dunsztos üveg szindróma szerencsére nem játszik :)
Az eső persze csak játszik velünk (nem úgy, mint a korábban indulókkal), és már a Virágos-nyeregnél "nemesik", de az esőkabát azért marad, hátha újra rákezdi...
A S- itt-ott azért kényelmetlenül keskeny és keresztben lejtős -száraz időben fel sem tűnik, így, eső után azért csúszkálunk picit, de senki sem csücsül le "pihenni".
Lefelé, az Alsó-Jegenye-völgybe ereszkedő út is csúszós, Kata bozótharcra hívja a csapatot az út melletti ösvényre - hősiesen követjük, és problémamentesen érkezünk meg a frissítőpontra, ahol az ezen a túrán szokásos ellátás vár minket: zsíros és margarinos kenyér, minőségi zöldhagyma, és többféle szörp (narancs, málna, szamóca). Saját pohár az esőkabát meg a zsák esővédője alatt, úgyhogy szánom-bánom, egy eldobható poharat beáldozok, és azzal kóstolom végig a kínálatot, miközben a evés közben kenyérre szórt hagymakarikákat igyekszem nem leszórni a földre - jórészt sikerrel, bár ahogy látom a földön, másnak is adódtak hasonló problémái :)
Tempósan sétálunk végig a völgyön, aztán a 30-as és az 50-es táv elágazása előtt még eligazítunk pár gyorsabb lábú túratársat - ők a rövidebb távon indultak, mi meg nekivágunk a további emelkedőnek a hosszabbon. Esni nem esik az eső, ami látszik az égboltból, az biztató...
A Kerek-hegy felé kunkorodó S- helyett a zergefej (vagy muflon?) által mutatott rövidítést követve jön balról a K-, aztán merőlegesen be jobbra az erdőbe, a kényelmes sétaútra. Szépen ki van pucolva az erdő aljnövényzete - nagyon úgy tűnik, hogy itt is vágni fogják a fákat - remélem, nem tarvágással.
A Muflonnál, ahogy másfél hete ígértem, megállok egy pohár sörre, Katáék továbbmennek - Úgyis utolérlek titeket, mondom - így is lesz, igaz, némileg később, mint eredetileg számítottam.
A Muflon után a Zsíros-hegyen pecsételtetek, plusz egy almát is kapok - meg kedves visszajelzést erről a blogról - köszönöm, igyekszem hasznos dolgokkal (is) megtölteni a beszámolóimat.
Az aszfaltos rész után általam talán picit ritkábban járt terület jön, persze minden relatív - de így, benne a nyárias tavaszban idén még nem jártam a szénásokon - a téli, havas-jeges verzió az egészen más :-)
Idővel nagyjából-egészéből jól állok, úgyhogy nézelődök, a tanösvény kitérőit követve kényelmesen sétálva megyek a Nagy-Szénás felé. Az idő príma, nem úgy tűnik, hogy esni akarna - szerencsére, úgyhogy az esőkabát a zsák tetejére költözik a továbbiakban.
A panoráma nagyon szép, valahol a Nagy-Kopasz irányában azért ott ücsörög egy felhő, de remélem, mire odaérek, odébb fog állni.


Az emlékfalnál is megállok egy picit - kissé gondozatlannak tűnik a környéke, már ami a növényzetet illeti. Tudom, hogy szigorúan védett, meg ilyesmi, de az a randa nagy lapulevél akkor sem szép - mindegy, nem bántom, vannak évente emléktúra keretében ide "zarándokló" nyugdíjasok - rájuk bízom, hátha... Tavaly legalább is itt buliztak élő zenére.
A csúcsra érve érdekes látvány fogad: az eső után felszálló párát a gerincen átbukó erős szél ritkás ködfoszlányokként űzi, hajtja - lefelé tartva a Hosszú-árok felől érkezik egy nagyobb adag, később a Kőris-völgy irányából érkező páragomolyagon sétálok keresztül, hogy aztán a Kutya-hegyre felfelé baktatva magam mögött hagyjam ezt az érdekes, de egyébként teljesen természetes jelenséget.
A kapu után kérdezem a pontőröket, hogy Katáék csoportja mennyivel jár előttem - nem emlékeznek rájuk - ezen nem kicsit lepődök meg, hiszen nagyon nem lehet elkavarni a Muflontól idáig, legfeljebb a kéken lefelé, de... Szóval nem olyannak ismerem én őket, hogy így járjanak :)
Itt is kiderül egyébként, hogy jól jártunk a kései indulással: a ponton őrködő rendezők nagyjából két óra erős esőt kaptak...
Ez meg is látszik az úton, ami a jelzésről a szalagozásra letérve rövidít a Z- felé, és persze magán az Anna vadászházhoz vezető, zöld jelzést viselő úton is. Nem vészes, sehol sem kell sárban tipegni, de pocsolyák azért vannak, mint ahogy kellemes idő is, úgyhogy a hosszú felső is lekerül rólam, be a zsákba.
Az Anna vadászháznál egy-két fotó erejéig megállok - tavaly csak átrobogtam ezen a szakaszon, most kényelmesebben haladok, bár tudom, hogy tempósabban kéne menni, hogy jó idővel érjek célba.
Telki fölött, az erdő szélénél immár szépen látható a jelzés balra egy fiatal fán, úgyhogy nem csak a "rutin" visz a balra tartó nem túl kijárt út felé.
Lejjebb mézillatú akácok bódítják az erre járókat, aztán vége a jó világnak, aszfalt következik - egészen Telki túlsó széléig.
Közben persze oda kell figyelni az első balra letérésre, de ez simán megy :) mint ahogy a kellemesen emelkedő egyirányú utca is.
A pont idén visszaköltözött a Kerék nevet viselő műintézménybe - most csak egy pecsételésnyi időre ugrok be, mert azért illene picit sietni, és most egy picit "nemszeretem" szakasz következik.
Nemszeretem ide vagy oda, menni kell. A vízmű védterület kapuja nincs lelakatolva, úgyhogy létrázásra nincs szükség, igaz, a kapu visszazárásával kell egy kicsit ügyeskedni.
A vadászházhoz vezető murvás útra kiérve lentről erős motorzúgás, kőszórás hangja - majd az enyhe kanyarban picit keresztben feltűnik egy rendőrségi autó - nem hiszem, hogy tényleg sietős volt ennyire nekik, mert azonmód, hogy a látóterükbe kerültem, igencsak visszavettek a tempóból...
A S+ hosszú egyenese után jó is, meg nem is a balra letérés a túra saját jelzését követve: jó, mert hamarosan a Tarnai-pihenő következik, és rossz, mert a Tarnai-pihenő következik, ahova azért némi szintet leküzdve lehet feljutni :-)
Persze egyáltalán nem vészes dolog felkapaszkodni odáig, és a panoráma bőven megéri, túrától függetlenül is - pláne ilyen szép időben. Mondjuk ha valaki a Telkibe vezető műúttól jön, annak érdemes tovább kapaszkodni fölfelé, hiszen a Csergezán Pálról elnevezett kilátó sincs messze, és az pláne csodaszép kilátással ajándékozza meg azt, aki megmássza. Én most nem teszem, pláne, hogy nem arra vezet a túra útvonala, hanem tempósan nekivágok az igencsak ismerős P3 jelzésnek.
Érdekes visszaemlékezni arra, amikor a Falasok(k) túrán, de máskor is keresgélni kellett a P3 balos letérését a murvás útról... Most a P3 alatt van ezen a részen (P3Z+ elágazás) széles "autópálya" -ott, ahol pár éve még csak egy keskeny csapás volt a bozótosban...
Az égre nézve csúnya felhő tűnik fel, úgyhogy gyorsabb tempóra váltok - nincs kedvem pont a végén megázni, gyorsan következik a P-,majd balra a Vörös-pocsolya, utána pedig az utolsó előtti pont, ahol Katáék készülnek épp indulni. No, akkor a Kutya-hegynél nem jól emlékeztek, mindegy, a lényeg, hogy mindenki megvan :-) A bélyegzés és a ponton kapott csoki elfogyasztása után együtt indulunk tovább, hiszen egy pont és két emelkedő még hátra van :-)


Néhány félreértés is tisztázódik az elnevezésekkel kapcsolatban, miközben a Fekete-fej felé haladunk - a pont a szokott helyen, a Fekete-fej utcánál van - itt előkerül a bögrém, mert a szívélyes kínálásnak nem tudok ellenállni, és kérek némi buborékos ásványvizet, aztán nekilódulunk. A Fekete-fej ebből az irányból sokkal lazább, hiszen nagyjából 60m-rel magasabbról indulunk fölfelé, mint a túloldalon, az aszfalt felől - igaz, utána még a Nagy-Hárs-hegy oldalába is fel kell kapaszkodni, de az már beszélgetve is jól megy.

A célban  kétféle jelvény közül választhatunk: én a "retró" BKV-Előre feliratút kérem - igaz, a rajta lévő lakk/műgyanta picit sárgás, egy hajszálnyit repedezett is, de emlékeim szerint ebből a fajtából van kevesebb otthon :-)
A rendezőktől tudom, hogy jövőre jubileumi rendezés okán (is) lesz újabb jelvény - persze nem csak azért fogom a jövő évi terveim közé besorolni ezt a túrát.



Track: Track_BUDAI_50_2013_szurt.gdb

2012. május 14., hétfő

A Sárga 70 helyett 50 után picit gondolkodóba estem a Kinizsi 100-at illetően, önbizalom-helyreállítónak, meg "kötelező" felmérésnek viszont még ott volt ez a túra, ami távban, nehézségben príma előjátéka lehet a nagy gyaloglatnak -ha jól sikerül.
Kora reggel tömegközlekedéssel megyek a rajtba, és a rajtidő végén nevezve indulok neki a jól ismert S- jelzésnek.
Az emelkedő kellemesen átmelegít, a Kaán Károly kilátónál egy röpke bélyegzésre megállok: az idén először rendezett Családi 8km-es távra készült pillangós (méhecskés?) bélyegző lenyomata kerül a lapra.
Hűvösvölgy, majd Vadaskert, Határ-nyereg, és a "kedvenc" kapaszkodó föl a parkolóhoz, ahol a második EP-n kapom a jól ismert "krumpli" alakú :-) bélyegzést.
Még egy picit fölfelé, Újlaki-hegy, a jól ismert panoráma most is szép, de menni kell tovább, hiszen még alig indultunk el :-)
Pici tévesztés, majd iránymenet a helyes ösvényre -hiába no, a sok ösvény meg a levakart jelzések teszik a dolgukat... Épp mondtam, hogy itt lehet elkavarni - és tényleg :-)
Virágos-nyeregnél újabb pont, tempósabb gyaloglásra váltok, hullámzik az út a Csúcs-hegy (meg a többi) oldalában. hogy aztán szép méretes farakások között elhaladva jobbra, a völgy felé forduljon.
Itt kis társaság is akad, az Alsó-Jegenye-völgyben lévő terülj-terülj asztalkám pontig együtt sétálunk.
Tényleg terülj-terülj asztalkám: gusztusos zsíros kenyér, apróra karikázott zöldhagyma, többféle szörp a kínálat - nehéz ellenállni - de nem is kell: jó szívvel, kedvesen kínálnak mindenkit.
Reggeli csak kapkodósan volt, úgyhogy jól esik minden, de tovább kell sétálni, hiszen jócskán van még előttem, és szeretnék önbizalom-javító időt menni :-)
Fiatal társaság jön szembe, a srác kezében egy sikló, szólok neki, hogy el kéne engedni... Kár, hogy sietek :-( Remélem, egyszer őt is hasonlóképp nyakon fogja valaki ragadni...
A benzinkút után egy 30-on induló srácot érek utol, kérdezi, hogy merre van az arra - mondom, hogy hol, merre kell majd balra letérni. A részletes magyarázat persze fölösleges, szépen mutatja a zergefejes jelzés is, meg a S+ is, hogy merre vezet a 30-as útvonala.
Meleg van, nem kicsit, de a napon sülős szakasz -itt még- elég rövid, persze fönt, a S- "csücskét" levágó (ezen a túrán szabályos!) rövidítésnél azért ismét lehet sütkérezni a napon...
Itt ruhaszakmai célzattal megállok, és rövid futónadrágra váltok - a hosszú megy a zsákba.
A Muflonitatóba "kötelező" betérni, bár a pont nem ott van, de a hideg sör, mint privát frissítés igen :-) Jó, hogy kitartanak, és működtetik a Muflont - nem hiszem, hogy a rettentő nagy forgalma miatt teszik - köszönet érte.
Az Antónia-árok teteje után ellenőrzőpont -de nem nekünk, hanem a Piliscsabai negyvenesek résztvevőinek.
A Nagyszénásra felfelé, illetve körbe a széles sétaúton tűz a nap, és először azt hittem, napszúrást kapva hallucinálok: rettentő fülsértő sváb zene szól valahonnan, egyre közelebbről.
Az emlékfalnál, ami egy -leírások szerint- antialkoholista menedékháznak állít emléket "buli van": két terepjáró, élő zene, tánc, félliteres műanyag poharakból meglett korú emléktúrázók nyelik a hegy levét...
Ja... A túrázók zavarják az élővilág nyugalmát, a táncmulatságot rendező illuminált nyugdíjasok, az élő zenével és eldobált poharakkal meg nem. Nesze neked Európa-diplomás szigorúan védett terület.
A csúcsra fölfelé vagy 2-3 eldobált poharat még látok, agyvizem forr, Abszurdisztán - én így szeretlek...
Már majdnem a Kutya-hegy utáni kapunál járok, amikor egy bringás suhan el mellettem - újabb pofon a természetvédelemnek, ma már a harmadik...
A kapu után pont, mint kiderül, nem csak nekem szúrt szemet a sramlibuli, mindegy, megyek tovább, a régi szép útvonal helyett irtások között (védeni kell a természetet attól a pár tucat túrázótól ugyebár...) toljuk a Z- jelzésig, majd azon tovább, egészen Az Anna-vadászházig, majd onnan tovább Telkiig.
Itt sajnos a Kerék nevű műintézmény zárva, így a pont egy kicsit távolabb, egy jóval puccosabb étterem teraszára költözött.
A játszótéri csapnál feltöltöm a vízkészletemet, aztán tolom tovább fölfelé. Vízmű, erdősáv jobbra, széles murvás út, balról jön a Z+ jelzés, irány lefelé, és nézem, hol megyünk balra a S+ jelzésen.
Ezen a részen szoktam unni ezt a túrát, nem csodálkozom, most is így van, de a S+ enyhén monoton egyenese is véget ér, zergefej mutatja balra a rövidítést a Z3 felé - innen már nincs sok hátra, "csak" fel kell menni a Tarnai-pihenőhöz, illetve tovább, a Z3P3 elágazáshoz, a Vörös-pocsolyás-hát előtt is van némi emelkedő, hogy a Fekete-fejről és a Nagy-Hárs-Hegy oldaláról ne is beszéljek :-)
Persze ezek még odébb vannak, először a Tarnai-pihenőt kell letudni. Hamarabb sikerül, mint gondoltam, ezt az előnyt gyorsan be is cserélem egy nadrágváltásra - hűl az idő, érezhetően közeledik a front, meg az eső, úgyhogy illendően rákapcsolok :-)
A Vörös-pocsolya, pontosabban a P-P+ elágazás ellenőrzőpontnál nápolyi az ellátmány - Lidl saját márkás termék, szerintem finom, a bevonat "csokibb", mint némely drágább, de ismertebb édesség esetén.
Idővel úgy néz ki, jól állok, remélem, az időjárással is szerencsém lesz; nem lenne jó pont a végén megázni...
A Fekete-fej utcánál még egy utolsó pont, vizet kösz, nem kérek, társasággal gyűrjük le az utca névadóját - itt már tényleg majdnem a célnál vagyunk, eltévedni pláne nem lehet - ennek örömére jól benézzük az egyik elágazást, és a P- helyett a délre ívelő ösvényen érünk ki az aszfalthoz. Szánom-bánom ezt a 71m mínuszt, de ez most így sikerült...
Egy rugaszkodás még a Nagy-Hárs-Hegy oldalán fölfelé (na jó, kettő :-)) aztán a végére belehúzok: 10:30 perc, önbizalom nagyjából a helyén: talán jöhet a Kinizsi...

A célban oklevél, jelvény, gratuláció - túratársak autóval lehoznak a Moszkva Széll Kálmán térig, úgyhogy a rossz idő beállta előtt már otthon is vagyok.