Túrablog

Idén eddig 172km, ami nem sok - viszont vészesen közeledik a Kinizsi 100, amire már megvan a regisztrációm, "csak" fel kell készülni... Sajnos a munka miatt inkább lélekben, mint testben lesz lehetőség rá - egyelőre úgy tűnik, ez az utolsó hosszabb séta a százas előtt...

Előzetes nevezésre itt is adott a lehetőség, amivel élek is, úgyhogy reggel a rajtban csak át kell vennem az itinert, és már indulhatok is a Nagy-Hárs-Hegy meghódítására :)

Nem kell rohanni, ez az emelkedő kellően erős bemelegítésnek tökéletes lesz. Egy kidőlt, de már eltakarított fa miatt megállok egy pillanatra, aztán ahogy kell, egyben letudom az emelkedőt a szintes "pihentető" szakaszig.

A balra tartó sétaúton lehet pihenni, aztán a kanyar előtt még egy picit fölfelé, és máris letudva a Hárs-hegyre kirótt szintemelkedés.

Tovább lefelé a jól ismert S- jelzésen - egészen a Kerek-hegyi kanyarig, persze közben lesz még egy-két említésre méltó dolog :-)

A Nagykovácsiba vezető műútnál pici szusszanásnyi megálló a forgalom miatt, a hűvösvölgyi zebránál viszont simán átengednek az autósok.

Itt egy rövid szakaszon találkozunk a K- jelzéssel, hogy aztán megmászva a Nyéki-heg Vadaskerti-hegy tömbjét, a Vadaskerti emlékműnél lássuk viszont ismét - de nem utoljára ezen a túrán.

Ez a "bucka" is kényelmesen letudva, az emlékmű, után még egy kis ereszkedés, hogy aztán a Határ-nyeregből a jól ismert meredek kikapaszkodás következzen a parkolóig, ahol a következő EP. található.

Egy gyors bélyegzést követően még visszafordulok fotózni, aztán nekilendülök az Újlaki-hegyre vezető kényelmes és nem túl hosszú emelkedőnek, ahol bő egy hete jártam, úgyhogy nagyon nézelődni most nem fogok :-)
A lefelé oldalon megvan a fenyőfa -  nagyot nőtt, mióta először láttam vagy tizenöt éve... Furcsa érzés belegondolni abba, hogy hogy szállnak az évek...
A fák között rutinosan tartok jobbra az Y-elágazásban, a szélesre kitaposott úton.

A jelzések ebből az irányból is elfogadhatók, úgyhogy gyakorlat nélkül is simán vehető a következő szakasz: Virágos-nyereg - itt ismét üdvözölhetjük egy rövid szakaszon a K- jelzést a katonasírig - hogy aztán a Csúcs-hegy oldalában futó, váltakozóan ösvény és kényelmes sétaút következzen.
Itt-ott szép kilátásban is gyönyörködhet,a ki erre jár, hiszen nagyjából 350m tengerszint feletti magasságban kanyarok az út, és ahol hiányoznak a fák, ott messzire el lehet látni. Én "már láttam" alapon, no meg azért is, mert ez a túra a k100-hoz a "felmérő", nem állok meg nézeklődni - különben is a Sárga szalagozásakor nem is olyan rég jártam erre :-)
A Kötők padjánál óvatosan veszem az ahadályt - nem lenne jó tönkretenni a bokámat, mert azért az ötödik k100 teljesítést nagyon szeretném megcsinálni idén... Persze addig még van ebből a túrából is bőven, a Békásmegyer-Tata távon felül :-)
Az Alsó-Jegenye-völgyig kényelmes tempóban haladok, bár várom a leérkezést, hiszen a tisztáson szokott lenni a nagyon jól kitalált frissítő- és etetőpont.
Azoknak, akik kevésbé figyelnek, apró kis nyilacska van kirakva a sétaúton keresztben, úgyhogy remélhetőleg mindenki megtalálta a sátrat, ahol a szokásos kínálat várja a résztvevőket.
Nálam a karikára vágott zöldhagyma és zsíroskenyér a "sláger". Szörp is fogyasztható - saját bögrémbe kérek, hiszen ha már van, akkor ne szaporítsuk fölöslegesen a szemetet eldobható pohárral.
Dinnye szólít meg, úgyhogy rövidre fogom a falatozást, és csatlakozom hozzá, bár a tempója most túl erősnek tűnik neken.
A vízesésnél egy fotó erejéig letérünk az útról - aztán visszakapaszkodunk, és robogunk tovább.
A S-S+ elágazásnál megállok egy picit, Dinnyétől elköszönök, ő robog tovább, én lazább tempóra váltva megyek tovább.
Ahogy utólag nézem, picit sikerül hamarabb elhagyni a jobbra lévő párhuzamos úton haladó S- jelzést - legközelebb jobban figyelek :-) Viszont a K- felé az átkötést renben eltalálom, és ez a lényeg.
Kötelező megállás a Muflonban egy korsó erejéig - bár a pont pont nem itt van, de mindegy, megfogadtam, hogy ha erre járok, és nyitva vannak, akkor betérek valamit fogyasztani.
Utána a ponton is megállok beszélgetni - no, ilyet a K100-on nem nagyon kéne - de itt belefér az időmbe.
Az aszfaltos szakasz után örömmel fordulok jobbra a Nagy-Szénás felé: 120m szint következik, több részletben, kényelmesen teljesíthető meredekséggel :)
A csúcs után igyekszem picit gyorsabban szedni a lábaimat, hiszen még féltávnál sem vagyok, és az óra meg ketyeg rendületlenül - közben reménykedem abban is, hogy a motivációmat is sikerül meglelni valahol, mert nem nagyon találom... Mi lesz így a hónap végén...?!
Aztán csak eljön az utolsó tisztás a kijárati kapu előtt - nagyon szép a panoráma, úgyhogy lövök egy "otthon összerakós" sorozatot egy panorámaképhez, aztán néhány enyhe kanyar után jobbra tart a jelzés az erdészeti útról, és pár lépés múlva a kapunál találom magamat.

A ponton finom cukorkával kínálnak a bélyegzés mellé, és mint mindenkinek, nekem is mondják, hogy a szalagozást kell figyelni, mert jobbra lesz letérés a S- jelzésről. (Azaz a "szokásos" útvonal...)
A szalagozott átkötés a Z- jelzésre jól követhető, ahogy utána a Z- is, úgyhogy a tájékozódásra nem kell sok energiát fordítani.
Az Annavadászháznál azért oda kell figelnie annak, aki először vagy nagyon ritkán jár erre: a széles murvás út balra tart, és Z+ jelzést visel: nekünk nem az kell, hanem a Csergezán emlékmű után jobbra (nyugat) tartó régi földút. Ezt anno egyszer sikerült benézni, úgyhogy akkor nagyon megjegyeztem :-)
Az óvodások köretfája után a nyílt terepre érve viszont balra kell tartani, nem az erdő szélén futó földút a helyes választás - sajnos elég vékonyka fák vannak az út mellett, de azért sikerült egy-egy jelzést felpingálni rájuk.
Telkibe beérve a muflon/zerge fejet kell figyelni - ott van a kereszteződésben balra az oszlopon, és szépen mutatja, hogy balra kell fordulni (ezt is benéztem első aklalommal...)
A főutcáról a vele párhuzamos, kellően meredek utcácskába vezet a jelzés, a kis téren balra tartunk a járdára, bolt, kocsma, és ez utóbbi előtt ücsörgő pontőrök következnek.
Frissítő kéne - nyitva a bolt, úgyhogy ott veszek egy kólát, aztán jöhet a "nem-annyira-szeretem" szakasz, ami átköt a Z3 jelzésre.
Előbb persze ki kell jutni Telkiből, úgyhogy egy picike aszfalt még van, aztán a vízmű védterület kapuja tréfálja meg egy sietős túratársunkat: mire átóvatoskodik a kerítés fölött az ingatag létrán, addigra én is odaérek, és kényelmesen bemegyek a nem lezárt kapun :-)
Egy kis erdősáv után az Anna vadászháznál látott murvás útra fut ki a muflon/zergefejes jelzés, irány jobbra, azaz lefelé.
Autó jön - félreállunk, aztán balra élesen be az erdei útra. Nagyméretű magasles jobbra, majd keresztezzük a kőbányába vezető utat - eddig se nagyon kanyargott a S+ jelzés alatt az út, innentől viszont nyíl egyenesen roboghatunk a Dezső kunyhó elágazás felé (ott találkozik a S+ és a Z3). Persze mi nem megyünk el odáig, nagyjából 240-250m-rel hamarabb, a jelzést követve  balra fordulunk - van olyan túratárs, aki nem először jár erre, viszont ezt az átkötést a Z3-ra eddig még nem vette észre :)
A Z3 jelzés szépen emelkedik, és néhány kanyar után kiérve a fák közül a Tarnai-pihenő következik, ahol most nincs pont.
Az erdő ezen a környéken is nagyon csúnyán néz ki a decemberi jégtörés nyomán - úgy gondolom, hogy az őszi Budai Kilátók Extra során az "egyéni tájolással" szakaszt lehet, hogy nem a szokásos majdnem iránymenet módon kell majd teljesíteni :-(
P3 jelzés jobbról a jól ismert elágazástól ezt a jelzést követjük. Itt tudom meg, hogy miért olyan magasak (nagyjából 170cm) az utak mentén a farakások (sarang): így lesz egy méternyi farakásban az 1 méter hosszú, 10-15cm körüli átmérőjű rönkökből egy (erdei) köbméternyi fa.
Bőségesen látható kitermelt fa is, meg a termelés nyoma is ezen a szakaszon: a képen a hagyásfa alatt egy normál magasságú magasles látható...
A P- jelzésre kiérve "már nincs sok hátra, de..." érzés előjön, de gyorsan el is száll - szerencsére :-)
Még a pont előtt (Vörös pocsolya) egy erősen csoffadozó túratársba öntünk lelket - lehet, hogy jó ücsörögni, de úgy nem fog beérni még szintidőn túl sem :-D
A pont szokás szerint jóval a P-P+ elágazás után van - aki nem tudja, hogy hol szokott lenni, az picit hiányolja őket, de szerencsére nem vesztek el, úgyhogy kapunk mindent, ami jár :)
A Kecske-hátnál illendően megmutatom, merre vezet a jelzés - fene tudja, hogy a szép emlékű Falasok(k) által használt rövidítés létezik-e, és különben is, a jelzés az jelzés, azt köll követni, nem igaz?
A rövid aszfaltos szakasz után balra tér az itt picit hiányos jelzés, de sikeresen vesszük ezt az "akadályt" is, hogy aztán az utolsó ponton, a Fekete-fej tövében szusszanjunk egy kicsit.
Van sima és szénsavas ásványvíz is - én az utóbbiból kérek (sima víz van a puttonyban is), aztán elbúcsúzom alkalmi túratársaimtól, és erős tempóban mászom meg a Fekete-fejet, illetve utána a Nagy-Hárs-hegy oldalát is, hogy aztán kényelmesen besétáljak a célba.
A teljesítési idő 11:10, ami, ha úgy nézem, jó, de ha úgy, hogy a K100-on mekkora távot tervezek megtenni ennyi idő alatt, akkor azért "picit lassú voltam". Mindegy, nem most kell a legjobb formában lennem, hanem 30-án :-)

Kellemes, nagy hagyományokkal rendelkező rendezés, meglepő (műanyag kitűző), de szép díjazás, és "sportosan fárasztó" útvonal. Akinek az "ötvenes" sok, annak a rövidebb távot is nagyon tudom ajánlani, az is szép, és szintén "sportosan fárasztó" útvonalat jár be.

Track: Track_BUDAI_50_2015_szurt.gdb

Endomondo: BUDAI 50 2015.