Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2012. június 26., kedd

Új résztáv, eleinte kacérkodtam a gondolattal, hogy családi 10-es után a 25B-t még megcsinálom, de a célból a hazajutás két gyerkőccel tömegközlekedéssel nem túl egyszerű, így lemondtam a 25B-ről, és kizárólag családi túraként került a naptárba ez a gyaloglat.
Hagyhattuk volna a Moszkva Kálmán téren az autót, de kényelmesebb volt a KFKI-ig kocsival menni, így ott kerestem egy talán árnyékos helyet a parkoló szélén. Gyors nevezés után még rákérdeztem, hogy akkor most merre is az arra? Útbaigazítást követően sima ügy volt a séta, príma jelzések, nagyszerű szalagozás - mint megszokhattuk :-)
A magasles színe megvan, határárok mentén haladunk, pici pluszt is beleteszünk az útvonalba. Az ösvény után széles úton haladunk visszafelé, jól jelzett letérés balra, határárok, kereszteződés, lovasok...
A Meteor útvonalát érintjük, aztán a P- és máris Makkosmárián vagyunk, ahol a bélyegzés mellé almát kapunk. Némi plusz falatozás után a Mária-út jelzését követjük, letérünk a piros sávról, széles erdei sétányon megyünk Budakeszi széléig.
Príma az idő, mármint strandoláshoz, a naponsülést elkerülendő igyekszünk gyorsan túljutni Budakeszi nem igazán árnyas utcáin - a kellemesen emelkedő Gyöngyvirág utcában találunk árnyékot meg kutat, megállunk szusszanni egy picit.
Az emlékmű után a leírás szerint megyünk tovább - még egy picit aszfalton, aztán ismét erdőbe érve árnyas sétaúton, egészen a Kiskegyed parkolóig, ahol szalagok mutatják a letérést a ponthoz. Bőven van sós rágcsálni való: mogyoró, ropi, sajtos ostya - nem kéretjük magunkat, rágcsálunk, pihenünk, saját elemózsia is előkerül - aztán persze csak szedelőzködni kell, hiszen még 4km azért hátra van.
A Határjárásról, Zongor 45-ről, meg a Budai kilátók extráról ismert részen találunk egy szép határkövet - meg itt-ott picike pocsolyákat is, de simán kikerülhetőek, ha az ember a bevágódott útról oldalt kikapaszkodik az ösvényre.
Az erdőből picit kikukkantva csodaszép panoráma tárul fel a Fekete-fejtől a János-hegyig, előttünk pedig a Petneházy-rét.
Követjük tovább a P+ jelzést, aztán a Julianna-major felé tartó aszfaltcsíkra befordulva Juci nem bírja tovább: fájlalja a lábát. Szorít a cipő, meg fel is törte az ide-oda csúszkáló zokni, úgyhogy a következő pontig ölben teszi meg az utat.
Itt kapunk vízhólyagra való ragasztót egy túratárstól - a szükséges két darabot gyorsan letépem, és adnám vissza a többit, de nem fogadja el: tartsam meg, jó lesz az máskor is. Nem tudom, ki volt, de itt is köszönöm a segítséget!
A lányom sarka tényleg borzasztóan néz ki - leragasztom a felszakadt vízhólyagokat, hagyom picit szellőzni, aztán zoknit fel, és zokniban jön tovább hősiesen.
Amíg földút, meg fű van a talpunk alatt, addig nincs is gond, de a forró aszfalt megviseli szegényt - nem csoda, kettő óra körül jár az idő, és tűz a nap...
A kis téren egy szobor áll, gyorsan megörökítem, hiszen ritkán járok erre - aztán a közvilágítás kapcsolódobozát meglátva azt sem hagyom ki - a magyar népmesék rajzfilmsorozatból vett minta egészen jól mutat :-)

Innen márt közel a cél, beérünk, okelvél, kitűző, gratuláció, zsíros kenyér - a gyerekek mennek a játszótérre, én meg az autóért a rajtba.





2012. június 18., hétfő

Három hét... Ennyi telt el az előző, igencsak rövid séta óta, úgyhogy igen-igen kívánta már a talpam a gyaloglást - utólag jelenthetem, alaposan megkapta a magáét :-)
Déli pu. aluljáró, elsősorban italfogyasztásra szolgáló vendéglátóipari egységben van a rajt - a nem túl sok hely ellenére elég gyorsan megy. A GPS persze nem fog jelet, de majd kint a pályaudvar mellett feléled, úgyhogy a nevezés után nekivágok az ismerős városi szakasznak.
Turul szobor, emelkedő, opsz, elfelejtettem fotózni - no mindegy. Diana utca, nagyjából 500 lépcső, szerencsére itt még bőségesen van árnyék is...
Egy szinte szokásosnak mondható hiba a Gyöngyvirág utcánál: megyek fölfelé egyenesen, holott a jelzés itt balra tart - mindegy, hiszen fönt, a Költő utcán fordulok balra, szembe az eredeti iránnyal, és csak a Tündér utca lejtőjénél döbbenek rá, hogy nem jó felé megyek, úgyhogy a kimaradt távot sikeresen pótoltam.
Bubuék a Széchenyi emléknél pecsételnek, innen a ttt-s beszámolók alapján beazonosítottan toprongy és párja társaságában indulok tovább. Svájci lépcső, Gyermekvasút végállomás, majd a Hegyhát útnál be a vasúti pálya mellé, ahogy a jelzés mutatja. Elég volt az aszfaltból :-)
Normafánál a rétes most kimarad, a ponton csokit kapunk - az ismerős panoráma szép, egy tornázni próbáló idős úr ellenére sikerül fotózni is :-D
A jól ismert, és ennek köszönhetően elkavarás nélkül teljesíthető Z+ vezet le Makkosmáriára - sajnos a helyismeretre nagy szükség van, hiszen a Z+S+ elágazásnál még mindig nincs pótolva a jelzés...
Bélyegzés, némi speciális körte-barack frissítés (köszönet érte), aztán persze megyek tovább. A leírás alapján a Korányi után nem kell átkelni a S- jelzést követve a gyermekvasúton, hanem egy kényelmes ösvényen tarthatok balra.
Ösvény megvan, a következő pont is, ahol ásványvízzel kínálnak.
Sajnos két fontos dolgot sikerült otthon hagynom: a bögrémet és a kalapomat. Ez utóbbi majd Nagykovácsi után lesz érdekes...
Kiskegyed parkoló, majd a P+ jelzéssel párhuzamos földút - nagyszerű panoráma: Fekete fej, Virágos nyereg, Vihar-hegy, HHH, Újlaki, Nagy Hárs hegy, János hegy...
Karámok, újabb pont: szóba kerül a december 8-i Vár a mikulás túra - biztos vagyok benne, hogy a Szigethalmi TE ki fog tenni magáért. Ezen a ponton gabonás kekszet kapunk - olyan, mint amit  Detken is csinálnak, csak ez épp szlovák termék.
A P- mellett van a GCLIGE láda - levadászom. a Vörös-pocsolyánál a GCVDAG ládát szintén.
A P-P3 elágazásban szemből (jelzetlen erdészeti út) érkezik a Crosskovácsi mezőnye, és az éles balra kanyar után zúgnak le a P- jelzésen. Egy fiatal srác megijed, első féket is bevágja - csúnyán elesik. Sajnos nem vizet, hanem gyümölcslét hoztam magammal, és a kanyarnál ácsorgó rendezőknél sincs csak saját célra fél literes palackban némi víz - kötszer viszont semmi. Jó kérdés, hogy egy tömeges bukás esetén mit csinálnának? Egy sebfedésre való kendő kerül elő a csomagomból, darabokra tépem, és megpróbálok segíteni, legalább picit megtisztogatni a sebeket - hámsérülés tucatjával, hasát fájlalja - majd feljön valamikor egy motoros, és megnézi...
Kerülő út nem nagyon van, két túratárssal leóvakodunk a közös szakaszon, folyamatosan hátra tekintgetve - félelmetes, tényleg jó lenne tudni, hogy ki a felelős ezért a helyzetért? Ráadásul szemből meg a Buda bércein túra is erre jön...  Utólag megnézve lett volna lehetőség szalagozott kerülőre.
Nagykovácsi, Gyopár, egy korsó lecsusszan - az izgalomra is, meg hát meleg is van.
A plébánia udvarán a pont - és a szokásos rétes jár a bélyegzés mellé - nem pihenek sokat, hiszen a "java" csak most jön: árnyék csak mutatóban lesz...
Fehér út, tájékoztató tábla mutatja az elágazásban a helyes irányt - balra, a völgyben is ugyanoda jutnánk, de most a gerincen vezető sárga sáv jelzést kell követni.
Az elágazás után nem sokkal az úttól balra egy míves oszlop áll a legmagasabb ponton: hármas határt jelöl, remélem még sokáig ilyen szép marad.
Meleg, napsütés - de ezt már talán írtam korábban - a
kilátás viszont csodaszép - picit "kárpótol" a napon sülésért.  Árnyék persze csak mutatóban van, de mikor legyen meleg és tűző napsütés, ha nem nyáron?
Aztán elindul lefelé az út - gerincútból átmegy mély bevágásba. Itt egy eső áztatta km-jelző az út közepén egy korábbi Crosskovácsiról, meg a mostani verseny alkalmából az útra fújt jelzések... Erdőszél, távolban Perbál, kerítés, létrán át, aztán innen szinte végin napon...
Visszatekintve nagyon szép a táj - nem tudom megállni, hogy ne csináljak néhány fotót itt is, hiszen nem túl gyakran járok erre.
Közben egy picinyke csermelyen is át kell kelni, palló van, víz nem nagyon :-)
Újabb ep., picit szótlan pontőrök, ásványvíz... És ücsörgés az árnyékban - időm van, az persze jó kérdés, hogy a célból hazafelé mikor megy busz...?
Perbálon egyszerűen nincs kedvem bemenni meginni egy sört, pedig dög meleg van - bár lehet, hogy a társaság hiánya is teszi. Mindegy, a hosszú lakott területen csak elérkezik a hőn áhított utca jobbra, amin felfelé az utolsó előtti hegyre kapaszkodik föl az útvonal. Persze messze van a tető, közben elmegyek a gombatelep mellett - ez legbüdösebb szakasz amit túrán tapasztaltam, megállni nem szabad, mert a meleg és a bűz együtt kellemetlen dolgokra lenne képes - még fölfelé picit, szőlőültetvény - számolom, mennyire van még a vége... Tudom, hogy ha itt felérek, akkor már csak a Kakukk-hegyre kell felkapaszkodni. Nem meredek, sőt, egészen kényelmes az út, csak a nap ne tűzne oly nagyon...
A lefelé vezető ösvényen pici árnyék is van, aztán  Anyácsapuszta, a pont a szokott helyen, az elágazásnál - nápolyi fogyasztható, ásványvíz is van, meg egy jó hír: nem kell felmenni a szántó túlsó csücskéig, hanem az alsó szélén, a szalagokat kell követni. Picivel kevesebb szint, de akkor is kellemesen érint. Visszanézek, és csinálok egy képet :)
A ligetes részen átkelve csalán szegélyezi az ösvényt. Közelről. Annyira azért nem, hogy reumakezelést kapjak :-D A botoknak jó hasznát veszem itt is.
Az Anyácsa-tóig vetésben halad az ösvény, aztán egy éles kanyarral le a tó mellé. Nagyon szép a tó és a környéke, eszembe jut a tavaly októberi Kézdi 10 - akkor jártam itt legutóbb. Idén nem tervezem a Szomor 56 egyik távját sem: MVTE érem a cél, úgyhogy ha minden jól megy, október 23-án ismét az Éger-völgy 40 lesz megcélozva.
Szántóföldet vág ketté a földút, majd erdőszél, a magaslesnél leülök egy picit, rá kell pihenni a Kakukk-hegy emelkedőjére ebben a dög melegben.
Az emelkedőn aztán "csakazértis" tolom fölfelé: lihegős, megállok "nézelődni" - időbe bőven belefér :-)
Ponton bélyegző kilógatva - önkiszolgáló. Bélyegzek egyet, aztán irány lefelé. Meredek, de nem hosszú.
Szebb napokat látott kálvária stációi mellett halad később az út - nem tudom, miért nem lehet rendben tartani és megóvni...?
Beérek Szomorra, itt egy kevés aszfalt még, aztán a cél a szokott helyen. Választható oklevél és kitűző, fincsi leves. Sietni nem kell, van idő a buszig, Petamiékkal beszélgetek, aztán irány a buszmegálló.
A buszon ülőhely is akad, így kényelmesen, a nagy melegtől a terephez képest jóval fáradtabban kókadozva zötykölődhetek Budapestig.