Túrablog

Track: Track_FOTISOMLYO_2014_szurt.gdb

Lassan szokásos évzáró túrának is tekinthetem ezt a gyaloglatot, még akkor is, ha az útvonala évről évre változik, ráadásul az idei picit jubileum is: ez volt ugyanis a 200. teljesítménytúrám, de kezdjük az elején :-)
Idén ismét körtúraként rendezték, szilasligeti rajttal/céllal, úgyhogy az autós megközelítést részesítettem előnyben.
Előnevezésre itt is lehetőséget biztosítottak a rendezők, így a rajtban már kitöltött igazolólap várt.
A rajtidő vége előtt öt perccel indultam, ekkorra gyakorlatilag el is fogyott a 400 darab leírás, amivel a rendezők készültek, hiába, príma túraidő nézett ki erre a napra.
Ismerve a rendezőket, tudtam, hogy a pontos útvonalkövetéshez szükséges és elégséges szalagozásra és leírásra lehet számítani, de azért előtte alaposan tanulmányoztam a túra weboldalán elérhető térképet, illetve leírást is, úgyhogy menet közben csak a kérdések megválaszolásakor kellett előszedni a papírt.
A Közösségi háztól balra kerülve indult a túra, itt két futóval szaporázzuk picit a lépéseket a hűvös (na ja, milyen legyen télen?) időben. 
Szilasligetről kényelmesen emelkedő aszfalton vezet ki a S- jelzés, majd szőlőskertek közé ér, hogy aztán balra kikerülje a Hungaroring betonkerítéssel elzárt területét. Itt látszik, hogy lehet ötletesen is "falfirkálni"...
Az első ponthoz, egy igencsak eldugott helyen lévő képesfához szalagok mutatják a letérést, itt azért van, akinek úgy kell szólni, hogy jöjjön, és nézze meg, írja fel... Pedig tényleg jól volt szalagozva.
A képesfa után, ahogy a leírás is mondja, balra tartó földút kerül a talpunk alá - egy elágazásban jobbra ott a feszület, szemből, illetve jobbra meg sűrűn rakott kék szalagok lengedeznek az út mentén. No, az nem nekünk van kirakva... Egy futót visszakiabálunk, mert itt bizony jobbra kell fordulni - ő meg elrobogott (volna...) egyenesen.
Az út mellett egy tábla: 6 km - ez is a kék szalagozáshoz tartozik, mint ahogy 1km-rel később a nem túl meglepő "7 km" feliratú társa is :-)
Erdősávban haladunk tovább, a balra térő kék szalagozástól búcsút veszünk (itt a balra mutató nyilacskás táblát reméljük senki nem vette figyelembe...), majd érkezik a következő pont - ami mellett én is majdnem elrobogtam...
Pedig ott a szalag a jelzések alatt/fölött :-) Más is visszasétál, hogy felírja, amit fel kell... Hiába, el vagyunk kényelmesedve a sok "emberes" pontokkal rendezett túrától.
Távvezeték alatt járunk, majd zártkertek jönnek, kis házikókkal - majdnem a teljes utca "Eladó"... Érdekes, mit ne mondjak.
Némi kanyargás után lejtősre vált az út, növekszik a zaj - közeledek az autópályához.
Az ismerős hídon - szigorúan a szalagkorlát mögötti járdán, hiszen az van a leírásban - átkelek a ritkás forgalmú dupla aszfaltcsík fölött: szemben a következő kérdésre a válasz - mármint az a felirat, aminek a színét kell a lapon megjelölni :-) Megteszem, aztán a szalagozást követem a szántóföld szélén, a bőségesen szemetes füves részen... No igen, ezt teszi a magyar "civilizáció" közelsége...
Itt elkezd rendetlenkedni a gyomrom, igyekszem tehát gyorsan Fótra érni - sikerül is, pláne, hogy vizuálisan nem igazán megnyerő ez a szakasz.
Fóton a parkban a Vörösmarty emlékműnél kell felírni valamit, gyorsan meg is teszem, a templomot is lefotózom néhányszor...
A táv harmada van meg, időben kevesebb,. mint két óra, úgyhogy jól állok.
Zsuzsa érkezik balról "versenyen kívül" jár erre, üdvözöljük egymást, meg BUÉK, aztán megyek tovább én is.
Lovarda, patakpart (a patak BAL partján haladó földút...), majd pici emelkedő, és a Vörösmarty kunyhónál járok - gyorsan megörökítem, aztán pár lépés még, és a Fáy présház mellett kapom az első bélyegzést az igazolólapra.
Bár még nincs dél, de a zárva lévő étterem mellékhelyiségét igénybe lehet venni - sajnos a túrógombóchoz még túl korán volt... Kellett nekem ennyire rohanni idáig :-D
Az aszfalton lefelé ismét egyedül bandukolok, az ismerős kanyarnál automatikusan tartok jobbra, mint ahogy az utolsó házat elhagyva, a jobbra látható védett terület tábla felé is, az avarral fedett keskeny ösvényre. No, azért ide elkélt volna egy-két szalag - jut eszembe az egyik korábbi Fóti Somlyó túra, amikor Ágotáék itt érkeztek szemből, mert ezt a leágazást szépen elnézték.
Első nagyobb emelkedője a túrának, itt azért hasznát veszem a botoknak, és egy menetben fel is érek a csúcs közelébe.
Rövid kitérő balra, a csúcskőhöz, a válasz számomra egyértelmű, úgyhogy gyorsan tovább is indulok.
Az évekkel korábbi családi kiránduláson látott két, kidőlt fa még megvan, bár alaposan megviselt állapotban.
A kilátóponthoz kanyarodik a jelzett út - a ködös időjárás miatt nem nagyon érdemes nézelődni, úgyhogy megyek is tovább az Öreg-hegy felé.



Itt az eligazító tábla mellett a pad is hirdeti, hogy hol járunk - hiába, ez az internet korszaka :-) Még sok ilyen helyi közösségre lenne szükség...
Korábbi Fóti Somlyó túráról ismerős útvonalon sétálok le Mogyoródra - a kutyakiképző pálya túlsó sarkánál balra felfelé kell picit tartani, mint némi szalagkeresgélés és leírás-értelmezés után kiderült :-)
Leérve a központba a túra egyik "fénypontja" következett, a Gombai cukrászda - sajnos idén utóljára, hiszen jövőre már a váci Főtér közönségének az életét fogják megédesíteni finomságaikkal :-(
Nekünk minden esetre egy ribizlis-rizses szelet és egy nagy pohár tea édesíti a napunkat itt a túra rendezőinek a jóvoltából - én duplázok egy krémessel meg egy presszókávéval. Nagyon finom minden, kár, hogy jövőre Vácra (vagy Veresegyházra) kell zarándokolni ezekért a csodákért. A frissülés után aszfaltos emelkedő, híd az M3-as fölött, zártkertek, villanypásztorral körbevett legelő harántolása következik. Szerencsére sem terelőkutya, sem felajzott bika nincs a legelőn, úgyhogy ott is kényelmesen sétálhatok :)
A Gyertyános kilátóhoz nagy kunkor után vezet a meredek ösvény - picit csúszik,d e szerencsére csak azért, mert fagyos a talaj... Belegondolok abba, hogy sáros, vagy havas időben milyen lenne... Brrr.
Emléktábla megvan, a feltett kérdésre a válasz is, gyorsan elindulok tovább, mert a kilátó melletti tisztáson három autóval nagy főzőcske (bőséges füsttel) zajlik.
Később egy túratárssal beszélgetve alaposan belassulok - meg is fájdul a jobb térdem... Utolérjük Ágotáékat, neki meg a  bokája rendetlenkedik... No, szépen vagyunk. Egy laza 30-as séta is kifog rajtunk... :-D A következő pont előtt elköszönök tőlük, és megpróbálom a gyorsabb tempót - hátha... És tényleg segít, a célig csak picit érzem eztán a térdemet.
Itt egy szakaszon jeges az út, szerencsére oldalt a füvön lehet simán haladni, a szalagozással jelzett letérésig.
Pici "tökön-paszulyon keresztül" szakasz az aszfaltcsík keresztezéséig - magas a szalagkorlát, de azárt sikeresen átvergődik rajta mindenki...
Itt a 3-as út mellett kanyarog az ösvény egy darabon, majd kiérünk a Szár-hegy alá... Hoppá, amikor legutóbb erre jártam, itt erdő volt... Rendben, hogy vágásérett erdő, meg erdőművelés,de azért látványnak elég durva. Remélem, hogy pár éven belül újratelepítik ezt a részt is.


A csúcs közelében lévő ponton a matrica elfogyott, zsírkrétával írom fel a megadott számot a papíromra. A túloldalon lefelé szintén "hiányzik" az erdő, az irtás szélén, meredeken ereszkedünk lefelé...
Aztán még egy kevés normális út, majd egy durva, de rövid emelkedő.. és számtóföldbe torkollik a szalagozás... Innen a szántó szélén, a HÉV töltés melletti dzsindzsásban, a korábban említett "tökön-paszulyon keresztül" (meg néhány mély árkon is...) jutunk előre a cél felé.
Szilasligetre beérve átmegyek a vágányok alatti alagúton, a részben kiürült alkalmi parkolón keresztül sétálva érek be a célba.
Gyors adminisztráció, kitűző, emléklap, gratuláció, aztán irány haza.

Jó kis túra ez a Fóti Somlyó, talán az évről évre változó, de néhány pontot fixen tartalmazó útvonal okán is - a rendezők profi munkája mellett, természetesen. Nincs agyonszalagozva, agyonjelölve az útvonal, csak pont annyira, hogy a leírással és térképpel együtt kellemes fizikai és szellemi tréning legyen így év végén.

Ismét eltelt egy év, és túl a karácsonyi- és egyéb ünnepléseken, de még a naptári év vége előtt ismét a Fóti Somlyóra készültem. A túra útvonalában két dolog biztos: az egyik a mogyoródi Gombai cukrászda, a másik meg a Fóti Somlyó csúcsa, érintve a Fáy présházat.
Nem véletlenül említettem a  naptári évet, hiszen ha jól megnézem, több, mint egy hónap túramentes időszak után következett ez a séta,  egy héttel a 2012-es BUÉK előtt, így akár a 2012-es túraév előrehozott kezdésének is nevezhetném...
Reggel picit hamarabb érek a Keletibe, mint számítottam, ennek ellenére már csak integetni tudok az épp induló vonatnak, de sebaj, már érkezik a következő - felszállok, majd egy túratárs is érkezik, úgyhogy beszélgetve gyorsan eltelik az idő Gödöllőig.
A királyi váró csodaszép, picit "tájidegennek" tűnik a sok-sok túrázó, aki nevezés előtt-után nézelődik. Én is körbejárom a helyiségeket, és megfogadom, hogy ide családdal is el fogok jönni.
Persze túrázni jöttem, úgyhogy a nézelődés után elindulok a csendes városban, először keresztül egy parkon, majd a királyi kastély bejáratához teszek egy rövid kitérőt: itt az első EP: felírom a postaládáról azt, amit kell, és indulok tovább.
A kerítés sarkán lévő érdekes tornyocska fotózásra csábít, de aztán indulok tovább - meg kell nézni, mit tudok kihozni magamból: ezt a túrát ugyanis sietősre terveztem: jövőre öt és feles átlagokat kell produkálni :)
Át a régi hármas úton, majd újabb sétány, hogy aztán kiérve a városból az autópálya (M31) feletti hídra kapaszkodhassunk fel. Az időjárás inkább késő őszi, mint december végi, a pályán enyhe a forgalom.
A túloldalon újabb felírni való, majd balra, az autópályával nagyjából párhuzamos, kényelmesen járható földút következik. Gödöllői dombság, tehát hullámzunk le meg föl... Itt az első lejtőnél rám talál a kocoghatnékom, úgyhogy kényelmes kocogásra váltok - most ez esik jól.
Aztán némi kanyargás a fiatal fák között egy ösvényen, majd a Mogyoród felé vezető aszfaltcsíkot keresztezzük. Érkezik a Z- jelzés (eddig a Mária-utat követte a túra), hogy aztán a Szár-hegy aljában el is hagyjon minket, hiszen nekünk a S3-at kell követni.
A Szár-hegyen zsírkrétás/számfelírós pont, túratársak tanakodnak, hogy merre-hogyan - pedig szerintem teljesen egyértelmű a leírás, és persze a szalagozás is tökéletes, úgyhogy robogok tovább, a kellemes lefelét ismét megkocogva. Szalagok itt is korrekten mutatják, hogy merre van az arra, úgyhogy az itinert szinte nem is kell előszedni.
Alagúton át a HÉV töltése alatt, majd a szőlőbirtokot szépen körbekerüljük, miközben a ring felől motorzajt hoz a szél.
A Gyertyános felé vezető szakaszon ismerős jön szembe - ő csak eddig jött, eddig is tervezte -  BUÉK, mondom, hozzátéve, hogy egy hét múlva :-)
A gyertyánosi kilátóba most nem lehet felmenni, szerencsére a kérdés lentről is pontosan megválaszolható. A lefelé picit csúszik, de messze nem annyira, mintha letaposott jeges hó lenne a talpam alatt. Botot nem hoztam, pedig lehet, hogy jó lett volna, no mindegy. Ismerős környék, az egy szál, a pár centis fűből kiemelkedő gazra kötött szalag mutatja, hogy hol kell balra térni, aztán Mogyoród, M3-as híd, kellemes kis utcán lefelé, és végre feltűnik a Gombai cukrászda, ahol hagyományosan tea és sütemény várja a megfáradt túrázókat - a bélyegzés mellé.
A sütit elfogyasztom, leöblítem a teával, és indulok is tovább, hiszen a felénél sem tartok...
A településről kifelé a meredek aszfalton erős tempó nem tetszik a térdemnek, úgyhogy megállok egy picit - a pihenés segít, robogok tovább, aztán nyílt terep, egy farm jobbról, aztán hipp-hopp,
Fót széle - az Öreg-hegy, pihenőhely pont mellett meg majdnem elrohantam :)
Szerencsére nem, az utcanév is megvan, innen kényelmesen lecsorgok a Fáy-présház melletti parkolóhoz, ahol két mandarint kapok ellátmányként - egy darabig nem a szalagot, hanem a mandarinhéj-jelzést kell követni :-(
A Somlyó csúcsára felkapaszkodó ösvényre térés előtt szemből jönnek ismerősök - kicsit túlóráztak :-) Az emelkedő szuszogósan megy - itt is jó lenne a bot - aztán a csúcskőnél gyorsan felírom a választ, és indulok visszafelé - valaki utánam szól, hogy tényleg arra? Persze, le is van írva :-) Az ok egyszerű: a csúcsról ÉNY felé levezető ösvényt lezárták, arra tehát nem szabad menni.
 Ezen a részen  családdal is jártunk, a két kidöntött fa, aminél megálltunk, az is  megvan, majd prímán szalagozott visszafordító balra, a hegy északi oldalára. Természetesen pont is van, matricával, számmal. Ragasztok, számot írok, aztán tovább, lefelé.
Neákiház, majd Fót-Csomád műút, jelentős forgalommal, de azért sikerül átkelni rajta, aztán a vasúton is...
A mező szélén haladó földút sáros. Nem kicsit, bár volt már durvább sár is az életemben, de most ez nem tetszik, úgyhogy néhány összetettebb mondatban megemlékeztem a rendezőkről - csak úgy magamban :-)
Vegyes hulladékkal szegélyezett út, majd erdő, aszfalt, szalagozott letérés jobbra, és némi emelkedőcske. Az előttünk "magasodó" puklit szerencsére nem kell megmászni - tökön-paszulyon keresztül lehetne csak, kárpótlásképp kapok egy pici csepergő eső jellegű csapadékot.
A buckán átkelve újabb önkiszolgáló ep, majd szigorúan a szalagozást, illetve a jelzéseket követve ki az aszfaltra, ami az iszaplerakóig visz.
 Igen, iszaplerakó, nem parfüméria, de azért annyira nem vészes, bár az aszfaltról jobbra térő, irtásban haladó földút friss levegője azért sokkal-sokkal kellemesebb :-) Sajnos az egykori erdőt itt teljesen tarra vágták - nem túl emlékezetes rész, na.
Elágazás, balra fölfelé, távvezeték, hullámvasutazó, szántó és erdő... No meg egyre több szemét az erdei utak mellett - közeledik a lakott terület :-(
Aztán jó néhány kanyar után végre feltűnnek Göd szélső házai - itt még egy kérdésre válaszolok, aztán szaporán a cél felé veszem az irányt.

Amilyen szép és kellemes volt a rajt helyszíne... A célnak kijelölt kocsma nagyon nem az. Tömeg, füst, kaotikus érkeztetés. Amilyen gyorsan csak lehet, átveszem a díjazást, a kapott bónt beváltom egy pohár rostos gyümölcslére, majd menekülök kifelé a füstös helyiségből.

A vonatig van még időm, veszek némi rágcsálni valót, majd a picit késve érkező vonattal elindulok haza.
A szervezés -a cél kiválasztásától eltekintve- szokásosan jó, príma szalagozás, nagyon jól követhető leírással. A karácsonyi töltött káposzta- és bejgli ledolgozására príma alkalom, ráadásul soha sem unalmas a változó útvonalból adódóan. A cukrászda sütije meg -így, az ünnepi sütemény- és édesség-túladagolás után is- csoda finom.