Túrablog

Innen már tényleg csak egy ugrás a cél, illetve az autó,  időbe is belefér, úgyhogy nem hagyom ki a rétest, ami szokás szerint bőséges, finom töltelékkel szolgál rá arra, hogy gyorsan elfogyasszam :-)

Track: Track_TELI_GYERMEKVASUT_8_RB.gdb

Ebben az évben több rendezésnek is szeretnék, szeretnénk részese(i) lenni, így az év első családi túrája egy rendezői bejárás képében érkezett el.
Több időpont közül végül is ez a túra előtti szombat adódott "testületileg" a bejárásra, igaz, a többiek a hosszabb távot sétálták (meg itt-ott csúszkálták)  végig, mi  családilag a rövid, az áthelyezett rajt/cél miatt 6.8km-re rövidült távon gyalogoltunk.
Nem volt sietős az utunk, hiszen pontzárást sehol se lehetett ma lekésni, és persze a friss és tiszta levegőt, még ha reggel csípősen hideg is volt mindenki évezte.
A rajt tehát új helyen lesz - mi is innen indultunk, rögtön átkelve az aszfalton a zöld sávval jelzett, a vasút mellett haladó kényelmes ösvényre.
Az időjárásra egész nap egy panaszos szavunk sem lehetett: szikrázó napsütés, és napközben baráti hőmérséklet volt, így az otthon felejtett kesztyűm sem hiányzott annyira :-D
Normafa előtt a járdáról a szánkópályává alakult lejtőn vezet a jelzett út - csúszik. Itt ott nem is kicsit, úgyhogy mellette próbálunk óvatosan előre jutni.
A lányaim kérdezik, miért Normafa a Normafa? Emlékezetből próbálom összerakni, hogy valami fa, meg hogy valaki, valamikor itt énekelt... Aztán odakeveredünk a táblához, és máris megkapjuk a pontos választ, miszerint Schodelné Klein Rozália 1840-ben énekelte itt Bellini Norma című operájának a nagyáriáját.
Az utunk innen egy darabon kellemesen ereszkedik, hogy aztán egy rövid emelkedővel az Anna-kápolnánál találjuk magunkat.
Aztán persze tovább fölfelé, majdnem az aszfaltig - sokadszor járunk erre, mindenkinek ismerős a kék körtúra jelzés útvonala, bár télen talán ez az első alkalom, hogy erre kirándulunk.
Később futók csapata robog el mellettünk, aztán újabbak - ismerős érkezik, futtában a kérdés/válasz: Holnap? Persze, jön :-D
Az égbolt csodaszép kék háttere előtt pompásan mutatnak a havas fenyőfák, a jobbra tartó ösvényről pedig több helyen más és más irányba nyílik szép kilátás Budapestre.
Kissé odébb egy "hómaci" árválkodik az út mellett - pajzán alkotói voltak, de gyorsan megoldottam a kérdést (bocs, maci...) :-D
Tanösvényen haladunk, az erdő fáinak az életciklusáról, erdőművelésről szólnak a már többször látott tájékoztató táblák - most nem állunk meg olvasgatni (bár ismétlés a tudás anyja), hanem igyekszünk tovább, hiszen nem sokára az Erzsébet-kilátóhoz (pontosabban előbb a Libegő felső állomása előtti parkolóhoz) érünk.
Most szabad a vásár, mármint a lépcső vagy az aszfalt ügyében, de a lányok természetesen a lépcsőt választják fölfelé - becsületükre legyen mondva, tempósan, egy nekirugaszkodással érünk fel a csúcsra (na jó, majdnem a csúcsra, hiszen egy fotómegállás azért volt).
A kilátóban nincsenek sokan, úgyhogy szépen fel is megyünk a megfelelő oldalon (bejárattól balra) lévő csigalépcsőt választva.
A panoráma megunhatatlanul szép, körbesétálunk, nézelődünk, aztán picit megmozdul a levegő, csípősen, igazi téliesen - szerencsére körbe értünk, úgyhogy (a másik lépcsőn) lebattyogunk a kilátó alsó szintjére.
Előkerülnek a harapnivalók, meg a még-épp-langyos tea is - a táv közel felén túl vagyunk, úgyhogy épp itt az ideje :-)
Visszafelé a változatosság kedvéért az aszfaltot választjuk, és bár minden havas, a játszótérnél egy rövid időre szintén megállunk.
Hármaskút-tető felé egy rövid emelkedő, az úttól balra korrekten félreállva két kutyás-dohányos kiránduló pótolja az erdei levegőből hiányzó káros anyagokat egy-egy cigarettával (így is lehet, kedves dohányosok, félrehúzódva, hogy azok, akik a friss levegőt szeretnék élvezni, azokat ne zavarják). Köszönöm, köszönjük, hogy félreálltak dohányozni!
Farakás jobbról - itt is zajlik az erdőművelés, hiszen a fák jelentős része vágásérett, sok közöttük a beteg, problémás fa is, így érthető, hogy nekiláttak az állomány sokáig tartó, de talán a legkevésbé fájó módon történő cseréjéhez.
A Sissi térdeplő előtt is hiányos picit a jelzés, de nagyon elkavarni nem lehet, igaz, ebben a GPS is segít.
Később egy elágazásnál aztán csak megtorpanok, jelzés nincs, a jobban kijárt út balra tart... GPS szerint egyenesen kéne menni - és tényleg. Picit lejjebb ott a jelzés, majd egy elágazás, ahol derékszögben balra fordulunk. Jelentős elkavarodás persze akkor sem történik, ha valaki itt a másik ágat választja, hiszen picivel később az balról becsatlakozik a jelzett úthoz, de ha már van jelzés, meg itiner, akkor azért igyekezzünk a kiírt útvonalat tartani :-)
Hamarosan a Virágvölgy állomás fölötti elágazáshoz érünk - frissen darabolt fa illata lengedez a farakás mellet haladva - itt is folyik az erdő megújítása - lassan, de biztosan.
Innen egy macskaugrásnyira sincs Normafa - természetesen a Székelykapuhoz érkezünk meg, illendően követve a jelzést, és ezzel elkerülve a buszfordulóban terjengő kipufogógázt.
Át az úton, a szánkópályává alakult lejtőn rengetegen csúszkálnak, keresztül a gyalogúton is, úgyhogy a felső szélén sétálunk végig.
Aszfaltos járda, gyalogátkelőhely, majd visszafelé még egyszer a vasúti pálya melletti szép ösvény következik az iskoláig, ahol az autót hagytam.
Príma időben, ismerős útvonalon kirándultunk egy jót, holnap pedig következik a rendezés - remélem, sokan jönnek, úgy erre a kellemes családi távra, mint a hosszabbra.



Track: Track_TELI GYERMEKVASUT-8 2013_work.gdb

Téli túra - reggelre havat is kaptunk, bár nem sokat, de legalább a téli túra érzése nem merült ki abban, hogy hideg van :-)
A rajtban sokan vannak, de sikerül úrrá lenni a káoszon, és a rajtidő végén elindulok. Az aszfalt és a vasút közötti sétaút szinte kihalt, én azért szigorúan igyekszem követni a jelzést, úgyhogy ezt választom. Tempósan megyek, hiszen az, hogy hűs szellő lengedez, az igencsak enyhe kifejezés arra, amit kapunk ezen a részen.
Normafánál ki tudja, hanyadszor megcsodálom a panorámát, aztán megkeresem a pontot - túratársak segítenek, ők már nem először járnak erre ma :-)
A székelykapunál elindulok lefelé, elbambulok, és egy gyalogúttal arrébb kezdek kocogni lefelé, de szerencsére hamar feltűnik, hogy nem-annyira-ismerős-mint-kéne útra tévedtem, és némi iránymenettel már helyesbítek is. Jeges, csúszós lefelé, de azért lehet haladni, kocogósra fogom, bár csúcsokat dönteni nem fogok ma, de nem is cél, sőt, idén egyáltalán nem akarok azzal foglalkozni, hogy "jobbat menjek" a túrákon, mint korábban.
Makkosmáriánál megkapom a következő bélyegzést, majd irány a kellemesen emelkedő P- jelzés. Itt-ott belekocogok, érkezik a virág-völgy felől a S-, a völgyből kifelé persze gyaloglásra váltok...
Az egyik kereszteződésnél szép farakás "jön szembe" - erdőművelésre itt is szükség van, hogy az unokáink is szép, árnyat adó erdőben kirándulhassanak majd.
Szépjuhászné előtt az oda-vissza szakaszon ismerősök jönnek szembe, ők már túl vannak a Nagy-hárs-hegy megkerülésén, meg a következő négy(!) ellenőrzőpont bélyegzésén, de ami késik, közeledik, és hamarosan az egykoron Ságvári liget névvel illetett állomás mellett kapom a harmadik bélyegzést, illetve fogyaszthatok némi rágcsálni valót és teát. Nem időzök persze sokat, hiszen a Hárs-hegy megkerülése után még járni fogok erre, úgyhogy neki is vágok a "betétkör" megtételének, azzal a gondolattal, hogy ha túl leszek rajta, akkor már csak a János-hegyet kell megmászni, és gyakorlatilag kész... A 4. ep után eszembe jut a "hetvenötödik" túrám, meg a tavalyi teljesítés is, aztán gondolataimba merülve bekocogok a pontra...
A Hárs-hegyi nyereg érintésével ismét Szépjuhászné következik, tea, keksz, aztán rádöbbenek, hogy János-hegy után még Disznófőhöz le kell sétálni... A P- jelzésen fölfelé erősen megtolom, mögöttem keresztbe lezúdul néhány hegyibringás, keresztül a turistaúton... Persze ha szólnak nekik, akkor az adrenalinlöket miatt elég durván reagálnak...
A kilátóba nem megyek föl, de természetesen a csúcson keresztül vezető jelzést követem, és utána automatikusan fordulok rá a Z3 meredeken lefelé tartó ösvényére.
A pont után a kellemes ösvény, majd az aszfalt kocogásra csábít, de nincs hozzá kedvem, úgyhogy kényelmesen sétálva érek a Tündér-szikla felé vezető leágazáshoz.
Beszédbe elegyedek egy kiránduló családdal, és innen egy jó darabig együtt sétálunk. Disznófőnél röviden elmondom az általam ismert történetét a forrásnak, meg hogy miért Disznófő, aztán fölfelé nagyobb tempóra kapcsolva elbúcsúzom tőlük.
Ismét Normafa következik, most már tudom, hol keressem a pontot, ahol megkapom a 10. bélyegzést. Innen már tényleg csak be kell sétálni a célba. 
Közben szerencsém van, mert szemből érkezik a gőzös, úgyhogy némi bozótharc árán készül róla néhány fotó.

A célban oklevél és kitűző vár, és persze az elmaradhatatlan zsíros kenyér hagymával. Sajnos a túra végére a térdem csúnya gondolatokra késztetett, úgyhogy egy időre pihentetni kéne... Pláne ilyen hideg téli időben.

No, a nullázós évnek annyi - de nagyon nem bánom :-)) Reggel korán a rajtban vagyok, aztán picit változik a program, úgyhogy a nevezést követően (hmmm... lehet, hogy nem véletlen, hogy a 42-es számot kaptam...?) megvárom a tömeg elvonultát, és Pataporc társaságában 8:10 körül nekivágunk ennek a kellemes télies tavaszias sétának.

Normafánál még zárva van a réteses, úgyhogy "majd visszafelé", gondolom, és ráfordulunk a Z+ jelzésre. Itt-ott van icikepicike sárfolt, de a terep nagyon jó, hó még talán nyomokban sincs. Makkosmária, majd P-, S-... Nem tudom összeszámolni, hogy hányszor jártam erre, de nincs is rá szükség, mint ahogy az itiner és a térkép nézegetésére sem.
A P-S- ismét fonódik Szépjuhászné előtt, itt már van szembejövő forgalom is: a gyorslábú túratársak már megkerülték a Hárs-hegyet; jó utat kívánunk egymásnak, és megyünk tovább. Az ep-n mazsola, sós mogyoró, keksz, sós ropi, aszalt cseresznye, forró tea fogyasztható. Némi csemegézés után indulás tovább, hiszen a felénél sem járunk még.
A ZcS- találkozásánál Lükepék jön szembe - csak ládázni jött ki, beszélgetünk egy picit babaszakmai dolgokról, páran megállnak, azt hiszik, hogy ez a következő pont, de pont nem :-)) Aztán érkezik Bubu, és vele indulunk távább, egészen Szépjuhászné második érintéséig - az aszalt cseresznye elfogyott, tea, mazsola, mogyoró, keksz, aztán megyünk tovább - Bubu kényelmesen leül, és nem hazudtolja meg magát :-))) A P- emelkedik a János-hegy tetejéig, bár ez most csak a térképről derül ki - olyan jól ebeszéltük az időt, hogy észre sem vettük, csak azt, hogy ott áll előttünk
Erzsébet... Pont, követjük a jelzést a csúcson keresztül, majd a Z3 éles balra letérését simán vesszük. Egy túratárs kapaszkodik visszafelé - megnyugtatom, hogy jó felé indult, szerencsére nem sokat jött vissza ezen a meredek szakaszon.
Kétszer keresztezzük az aszfaltos utat, szerencsére mindkét alkalommal ott az átjáró/rés a szalagkorláton, úgyhogy az is mutatja, merre van az arra, majd pont, éles jobbos, és máris a Libegő alatt járunk. A panoráma nagyon szép, a hegyoldal viszont iszonyatosan pusztul: az ösvény az úttól fölfelé igen durván néz ki... Mindegy, most nem arra megyünk :-)
Újabb hezitáló túratársat segítünk ki: igen, tovább az aszfalton, majd a jelzést követve balra. Pedig most már térképet is kapunk, nem úgy, mint az évekkel ezelőtti, nem túl pozitív kicsengéssel emlegetett "zöldgömbös" túrákon. Szalag az persze nincs, de -pláne ezen a területen- nem is kell.
A Tündér-sziklához vezető letérés is igen jól jelzett, meg azért jártam már erre pár alkalommal, úgyhogy talán bekötött szemmel is menne :-) Persze kár lenne érte, hiszen innen is nagyon szép a kilátás.  Lefelé az óriáslépcsők most kevésbé kényelmesek - mo persze, tavaly hó volt, most meg teljesen tavaszias az idő.
Idősek sétálnak, szerencsére el tudunk menni mellettük  Z-, Disznófő, Normafa, Hegyhát út... Dízelvontatású szerelvény érkezik - erről is legyen egy fotó, úgyhogy csattintok egyet... Aztán egy másikat is, biztos, ami biztos - legalább a gyermekvasútról legyen kép, ha a "téli" már nem is jön össze ma :-)))

A célban szerencsénk van, gyorsan rákanyarítják a neveket a dátumozás nélküli oklevélre, kitűző, zsíroskenyér, tea... ismerősök érkeznek, jót beszélgetünk, aztán újabb tömeges beérkezés, a sor növekszik... Azért sikerül kezelni a helyzetet.

Budapest kupa füzetek, TTT tagsági is elintéződik, úgyhogy nincs más hátra, mint előre, és koptatni a túracipellőt idén is :-) Ennek örömére elsétálok a kimaradt rétest pótolni, de a sor nagyobb, mint a túra céljában (pedig ott sem volt semmi...), úgyhogy inkább kihagyom, és picit gyönyörködöm a panorámában:

BKV-sztrájk idején jó, ha van az embernek autója...

Reggel Pannit felvettem Újpest központnál, aztán robogtunk a rajtba. Nem siettünk :), kellemesen, beszélgetősen teltek a kilométerek, szerencsére az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk. Bár itt-ott jeges volt a terep (milyen legyen január közepén?) de  igen gyorsan elszaladt az a bő négy óra, amit a 75. teljesítménytúrámon terepen töltöttem.

A Zöld Gömb kitett magáért, és egy nagyszerű túrát szervezett.  Még sok ilyen gyaloglatot szeretnék - több szempontból is...