Túrablog

Idén is rendezőként veszek részt a túrán, így marad a szombati bejárás - "öregesen" a rövid távon. Na jó, nem öregesen, hanem családi sétára készülve. Család köhögős/orrfújós nyavalyák okán nem jön, a táv viszont marad :)

A "'tömegrajtot" pontosan sikerül elcsípni ebben a nem igazán téli, ködös időben.

Miután a rövid távot szalagozó páros már elindult, így csak Normafáig lesz társaságom, utána csak akkor, ha utolérem őket :-)

A tempó kényelmes, a vasút és az aszfalt közötti kényelmes sétaúton szinte senki sem jár - pedig itt megy a jelzés - a terep jó, nincs oka, hogy a járdát válasszam.

Normafáig tehát együtt haladok a csapattal, aztán megállok egyet fotózni - elköszönök, aztán kiderül, hogy mégse, hiszen a Kc jelzést most az óramutató járásával megegyező irányba kéne bejárni...

A Székelykapu után aztán mégis csak egyedül maradok, úgyhogy nekiiramodok egy picit kocogni, bár azért néha meg-meg állok nézelődni, fotózni. A szalagok rendben vannak, itt-ott talán túlságosan is bőkezűen raktak belőlük - csak kitartson végig :)

Kocogva érem be a szalagozó túratársakat - szalagozás nélkül is tudom, merre kell menni, úgyhogy elköszönök tőlük - szerintem fogunk még találkozni, mert a GCHETE geoládát, ha már végre :-) eljutok a közelébe, szeretném levadászni. 

Addig persze kell jócskán sétálni, a jelzés önmagában is jól követhető - és ha valakinek netán mégsem sikerül, akkor sem fog elveszni, mert balról a vasút, jobbról az aszfaltcsík szépen mutatja a "nagyjából arra" irányt :)

Én persze nem nagyjából, hanem pontosan szeretem követni a jelzést, így Erzsébetet is a csúcs felől, a pár éve rendbe rakott, itt-ott ismét javításra szoruló lépcsősor irányából közelítem meg.

Erzsébet szép, meg jó, hangos ifjak a tetején - nem vágyom a társaságukra, így  inkább elindulok a "privát" kitérőre a GCHETE ládához. 

Kényelmes kesser ösvény tart balra, meredeken lefelé, aztán egy lis forgolódás, és hopp, már látom is a doboz rejtekét. Óvatosan kiemelem a ládikát, nem készültem reggel erre a találatra, így csak egy bejegyzés a logbook-ba, egy fotó a "lényegről", azaz a jelszóról; gyors visszarejtés, és már kapaszkodok is vissza a P- jelzésre. Csúcsra járatom magam - azaz a P- jelzést szigorúan követve megyek vissza a Libegő felső végállomásáig, szalag már van a Kc jelzésen, úgyhogy nekilódulok picit kocogni.

Ahol a jelzés balra lefelé tart egy picit, ott a szalag fent, az egyenesen haladó ösvényen van - a dilemmát egyszerűen eldöntöm: megyek a jelzést követve - ezzel "sikeresen" megelőzöm a szalagozókat, de mint az elején már írtam, szalagozás nélkül is tudom az utat :-)

Az Anna-kápolnához illendő módon lemegyek, bőséges jelzésorgia a fán: nekem itt még a Kc kell, irány jobbra, majd érkezik balról, Disznófő felől a Z- ami elvezet egészen a célig.

Normafánál ismét megállok nézelődni, fotózni - ezt a panorámát szerintem nem lehet megunni, legyen bármilyen épeszű időjárás...