Túrablog

Ez az év is elindult, bár "lesz, ahogy lesz" alapon ennyire év elején még nem tervezgetek kupákat/érmeket/mozgalmakat, de minthogy tavaly ismét összehoztam az MVTE érem arany fokozatát, így, ha másért nem is, de azt átvenni "jelenésem volt" ezen a túrán.

No, ha már odamentem, akkor nem csak az érmet vettem át, hanem szépen beneveztem (tavalyhoz képest azért a +20% nem kicsit durva emelés, még akkor is, 2011 óta nem volt változás), és ezen a ködös, "nem szeretem" időben nekivágtam a jól ismert S- jelzésnek - miután elfogyasztottam a rajtcsomagban kapott croissant+ivólé párost, amúgy reggeli gyanánt :)

A terep tűrhető, bár enyhén havas kivitelben szebb lenne, de ez van,  erre az évkezdetre nem kaptunk havat - és ahogy az előrejelzéseket nézem, egy ideig nem is számíthat a Budai hegység a szép, pihe-puha fehér takaróra...

Menet közben beérem egy volt kollégámat, kényelmes sétálós tempóra váltok, beszélgetve még ebben a randa időben is gyorsabban fogynak a méterek :)

Határ-nyereg, aztán fölfelé a S- meredek kaptatóján - itt azért jól jön, hogy nincs hó meg jég, aztán a szépen szalagozott útvonalon emelkedünk a Hármashatár-hegy majdnem csúcsáig, hogy a hóemberes bélyegzés "beszerzése" után K- jelzésre váltva "guruljak" tovább, a Fenyőgyöngye érintésével (ahol "szokás szerint" feltételes EP-n kapom a következő bélyegzést) egészen az Árpád-kilátóig.

A kilátónál nincs pont - nem is kell, hiszen rövidíteni nem nagyon lehet a Fenyőgyöngye és az Apáthy-szikla között - van viszont szép új tűzrakóhely :)

Az Apáthy-sziklánál "sorakozós" a pont, rövid időre beállok pecsételni meg rajtszámot diktálni, aztán ahogy elfogy a sor, tovább indulok én is, hiszen bő 10km azért még hátra van.

A ködben nem látszik, hogy hova megyünk, de a sziklán kint azért nézelődnek páran - most kihagyom, és a kényelmes ösvényről kiérve jöhet a Z- "nemszeretem" szakasza: lépcső, aszfalt, egyre csak lefelé - hogy aztán a völgy túloldalán visszaszerezzük az elveszített helyzeti energiánkat.

Szépen, ahogy a Z- kanyarodik, követjük többen a jelzést a Hűvösvölgyi úton való gyors ámde kockázatos átkelés után - egy gyalogátkelő jól jönne, de nincs...

 A Széher-út után lépcső lefelé, "kertek alatt" jellegű szakasz, kis emelkedő, újabb bátorságpróba - átkelni a Budakeszi úton.

Itt szusszanunk egyet, Karcsitól elköszönök, és tempósan vágok neki az évek alatt kényelmes szélességűre "hízott", fiatal erdősávban haladó ösvénynek, vagy inkább sétaútnak.

Fent jobbra fordulok, és tempósan gyalogolva érek a következő EP.-ra. Süti már nincs, mosolygós bélyegzés viszont van :-)

Itt sem időzök sokat, hiszen vár a Nagy-Hárs-Hegy, mint utolsó, jelentősebb  leküzdendő bucka a mai napon :-)

Ha vár, hát had várjon, kellemes tempóban érkezem a lábaihoz :-) aztán azzal a lendülettel le is küzdöm a S- emelkedőjét, és (szinte) csak a kilátónál állok meg egy stemplizés erejéig.

Van, aki "hátul" érkezik, olyan is van, aki arrafelé indul tovább - kikerülve a Bátori-barlang bejáratánál lévő dilemmát: Fent, a sziklán, vagy balra, a meredek lejtőn le a hídhoz?

Természetesen a jelzett utat választom, az egyre nehezebben járható meredek lejtővel a barlang bejárata mellett - ezzel tényleg kéne csinálni valamit, mielőtt "elfogy" a hegyoldal. Lehetne lépcsőt csinálni, vagy akár néhány deszkával megfogni azt a kevés talajt, ami még van, de akár az is jó lenne, ha a sziklára kerülne egy korlát...

A Nagyréten lévő pontig tényleg kényelmes "gurulás", a réten szépen körbe, ahogy a jelzés mutatja :-)

A ponton "malacom" van, sikerül egy nagyobb csoport előtt odaérni, így kényelmesen megkapom a bélyegzőt, és ezzel az itineremnek is lesz malaca :-) illetőleg nyugodtan válogathatok a többféle szaloncukor közül.

Persze csak módjával, hiszen a célban reményeim szerint fincsi virsli vár.

Az egykori munkásmozgalmi sétányon kényelmesen végigtrappolok, megcélzom a négy órán belüli teljesítést, ami kényelmesen sikerül is.
A célban szokás szerint borítékban kapom a díjazást: oklevél, jelvény, és persze megkapom a 2013-ban teljesített túrák alapján kiérdemelt MVTE érmemet is; hogy jövőre lesz-e módom ismét érmesnek lenni, az még bizonytalan, de ezzel a mai sétával az első lépést már megtettem, igaz, idén egy túrával több a kötelező penzum, de annyi baj legyen - a Budapest Kupa mellett bőven elfér a célok között :-)
Kint még elfogyasztom a fincsi célvirslit - nem holmi hóka fakó szétfövős "izé", hanem virsli, ahogy kell - mondjuk amióta MVTE túrákra járok, az ellátásra sohasem lehetett panaszom, maximum arra, hogy néha vastagon megszalad az áremelős ceruzájuk: idén pl. 20%-kal emelték ennek a túrának a nevezési díját.

Track: Track_BUEK_20_2014_szurt.gdb