Rólam
K100 visszaszámlálás 2022
Blogarchívum
-
►
2015
(30)
- ► szeptember (2)
-
►
2014
(37)
- ► szeptember (2)
-
►
2013
(34)
- ► szeptember (5)
-
►
2012
(35)
- ► szeptember (6)
-
►
2011
(47)
- ► szeptember (5)
-
►
2009
(31)
- ► szeptember (3)
-
►
2008
(22)
- ► szeptember (2)
Címkék
2010
(50)
2011
(47)
2014
(37)
2012
(35)
2013
(34)
2009
(31)
2015
(30)
2007
(23)
2008
(22)
Gyermekvasút nyomában
(17)
seprű
(12)
Monoton
(11)
éjszaka
(11)
Bia 25
(10)
Budai 50
(10)
Gyermekvasút nyomában N
(9)
Hegedűs Róbert emléktúra
(9)
Meteor
(9)
Vasas maraton
(9)
2016
(8)
Budai kilátók
(8)
Gyermekvasút nyomában É
(8)
Halmi dűlő
(8)
Sárga
(8)
Együtt a magyar családokért
(7)
Gyermekvasút túra
(7)
Kinizsi
(7)
A város peremén
(6)
Barlangtól barlangig
(6)
Budai tájakon
(6)
Fóti Somlyó
(6)
Himbi-Limbi a Libegő alatt
(6)
Meteor 21
(6)
Monoton minimaraton
(6)
Tojás
(6)
rendezés
(6)
BUÉK
(5)
Buda határán
(5)
Budai kilátók extra
(5)
K100
(5)
Normafa
(5)
Piros
(5)
Téli Gyermekvasút
(5)
bejárás
(5)
EKF
(4)
Gyertek ki a Vadasparkba
(4)
Szomor
(4)
Zöld
(4)
Buda bércein
(3)
Budai trapp
(3)
Budapest terep félmaraton
(3)
Falasokk
(3)
HASE
(3)
Merzse-mocsár
(3)
Monoton maraton
(3)
Szurdok
(3)
Tojás 30B
(3)
Téry Ödön emléktúra
(3)
Tündér 7
(3)
Vár a Mikulás
(3)
Éves összefoglaló
(3)
Óbudai határtúra
(3)
Aragonit 10
(2)
Csabdi
(2)
Gerecse 50
(2)
Határjárás
(2)
Hegedűs Róbert emlékséta
(2)
Hárs-hegyi hétvége
(2)
KTF
(2)
Kitörés
(2)
Lábatlan
(2)
Meteor maraton
(2)
Monoton félmaraton
(2)
Nagybörzsönyi négylevelű
(2)
Pilisi trapp
(2)
Retro túra
(2)
Tanúhegyek nyomában
(2)
Tojás 30A
(2)
Tátralátó
(2)
Vitézlő
(2)
Vértesi barangolások
(2)
Zongor 45
(2)
Zsíros deszka 10
(2)
szalagozás
(2)
terepfutás
(2)
Éger-völgy
(2)
11km a XI. kerületben
(1)
20 éves a TTT
(1)
BEAC 30
(1)
BSI-túranap
(1)
Balaton 20
(1)
Budai 25
(1)
Budaörsi dolomitok
(1)
Bujáki kikelet
(1)
Börzsönyi kék
(1)
Corvin
(1)
Cserhát
(1)
Dolina
(1)
Don Bosco
(1)
Dél-börzsönyi kilátások
(1)
Dűlőkeresztelő
(1)
Együtt a magyar családokért (Á)
(1)
Forrástúra
(1)
Forrástúra a Börzsönyben
(1)
Forrástúra a Köszegi-hegységben
(1)
Geocaching tt.
(1)
Görgey
(1)
Havazoo
(1)
Hidzsra a várból
(1)
Hol a következő
(1)
Iluska séta
(1)
Kakukkhegy
(1)
Karszt
(1)
Kikelet vizei
(1)
Kincsem
(1)
Kinizsi 25
(1)
KisNyolcas
(1)
Kiss Péter Emléktúra
(1)
Kohász kék
(1)
Kéktúra a Cserhát-kupáért
(1)
Kézdi 10
(1)
Less Nándor
(1)
Libanoni cédrus
(1)
Libegő
(1)
Magas Bakony
(1)
Masni
(1)
Mecsek 999
(1)
Merzse-mocsár É
(1)
Moccanj. Városliget
(1)
Mátra 40
(1)
Mátrahegy
(1)
Nahát
(1)
Nyerges 40
(1)
Oroszlány
(1)
PMTT
(1)
Pest irányába
(1)
Sorrento 21
(1)
Szent Margit nyomában
(1)
Séta az éjszakában
(1)
Tojás 20
(1)
Turul
(1)
Téli teljesítménytúra
(1)
Töki tökölő
(1)
Viharbükk
(1)
Váci csata 20
(1)
Vándorbottal a vasparipáért
(1)
Várnak a várak
(1)
Városliget
(1)
Vöröskő
(1)
Zebegényi séta
(1)
Zugligeti
(1)
elmaradt
(1)
feladva
(1)
túramozgalom
(1)
Éjjel a Mezőföldön
(1)
Ну погоди
(1)
Ars Poetica is lehetne
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
A
Túranaptár
Túrák
Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.
Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. július 25., vasárnap
Tátralátó 30 - beszámoló helyett
15:07
|
Bejegyezte:
turablog
|
A tegnapi Budai tájak után mára a Börzsöny volt tervbe véve, hogy a pár évvel ezelőtti "kicsúszós" teljesítést követően legyen egy korrekten, szintidőn belül teljesített Tátralátóm is.
Nos, ez ma nem jött össze - és nem rajtam, rajtunk múlt. A reggel háromnegyed hatos induláskor már Budapesten is erősen esett az eső, és végig a 2-es úton, majd utána is folyamatosan jött az égi áldás - hol sűrűbben, hol kevésbé. Az ég meg csak néha engedett picit a randa szürkeségéből, úgyhogy esős túrára készültünk. Nekem az esőnadrág meg a száraz váltózokni/póló reggel, induláskor került be a kocsiba...
Nagybörzsönyben, már a faluban egy szép vízátfolyás fogadott minket, majd leparkoltunk a rajtnak helyet adó épület előtt.
Miután bementünk, kiderült (no nem az idő...), hogy a rendezők itt vannak, a szalagozás is megtörtént, de az időjárás miatt a túra nem lesz megrendezve, bár saját "szórakozásra" aki akar, nekivághat, de pontokon nem lesz kint senki, illetve hivatalosan nem számít teljesítésnek... Páran előttünk nekivágtak, mi azonban úgy döntöttünk, hogy rommá ázni nem akarunk, ráadásul van néhány "érdekes" szakasza az útvonalnak (például a k3 jelzés a völgyoldalban, a Kőkorsónál), ami száraz időben is odafigyelést igényel, úgyhogy visszafordultunk, és hazajöttünk.
Jövőre újra jövök, remélem, akkor az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk.
Volt, aki privát túraként végigment - mint kiderül a beszámolójából, a terep nem volt olyan rettentően vészes...
Nos, ez ma nem jött össze - és nem rajtam, rajtunk múlt. A reggel háromnegyed hatos induláskor már Budapesten is erősen esett az eső, és végig a 2-es úton, majd utána is folyamatosan jött az égi áldás - hol sűrűbben, hol kevésbé. Az ég meg csak néha engedett picit a randa szürkeségéből, úgyhogy esős túrára készültünk. Nekem az esőnadrág meg a száraz váltózokni/póló reggel, induláskor került be a kocsiba...
Nagybörzsönyben, már a faluban egy szép vízátfolyás fogadott minket, majd leparkoltunk a rajtnak helyet adó épület előtt.
Miután bementünk, kiderült (no nem az idő...), hogy a rendezők itt vannak, a szalagozás is megtörtént, de az időjárás miatt a túra nem lesz megrendezve, bár saját "szórakozásra" aki akar, nekivághat, de pontokon nem lesz kint senki, illetve hivatalosan nem számít teljesítésnek... Páran előttünk nekivágtak, mi azonban úgy döntöttünk, hogy rommá ázni nem akarunk, ráadásul van néhány "érdekes" szakasza az útvonalnak (például a k3 jelzés a völgyoldalban, a Kőkorsónál), ami száraz időben is odafigyelést igényel, úgyhogy visszafordultunk, és hazajöttünk.
Jövőre újra jövök, remélem, akkor az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk.
Volt, aki privát túraként végigment - mint kiderül a beszámolójából, a terep nem volt olyan rettentően vészes...
Címkék:
2010
,
elmaradt
,
Tátralátó
|
0
megjegyzés
Budai tájakon 30 (2010.07.24.)
15:06
|
Bejegyezte:
turablog
|
Egy "kötelező" túra, nem csak a Budapest kupa okán...
Duplázós hétvégének indultam neki kora reggel, így 7:45-ös rajtidő került az igényesen kivitelezett színes igazolólapra. A három rét hajtott lap belső oldalán a túra térképe, táv- szintadatok, illetve a pontok nyitvatartási ideje szerepel - a támogatás tényét a Cartographia logója és egy felirat mutatja. Az igazolólap másik oldalán a szokásos köszöntő, meg az alapvető tudnivalók mellett megtalálható a rendezők mobilos elérhetősége is.
A korábbi évektől eltérően most a Gyermekvasút hűvösvölgyi állomásától indul a túra, és oda is érkezik vissza, kihagyva a Sc jelzést.
Háromnegyed nyolckor nekivágok a nem kevés alkalommal bejárt S- jelzésnek, és meg sem állok az 1. EP-ig, ami Nagy-Hárs-Hegyen, a Kaán Károly kilátónál található. A Hárs-hegyen jónéhány kidőlt, vagy kivágott fát, illetve hűlt helyüket látom - ezt a környéket sem kímélte az időjárás.
Bélyegzés után picit száríthatom a félfényes papírra nyomtatott igazolólapot, mert azért maszatolódik rajta a tinta rendesen, aztán néhány túratárssal ellentétben a S- jelzésen folytatom az utat. Szépjuhászné előtt jelzésváltás jobbra a piros sávra, majd pici kapaszkodó után a jól ismert köves gerinc következik - most épp lefelé.
A Fekete-fejre fölfelé menet ismerős "stoppol" - sajnos elromlott a kézifék, úgyhogy nem tudom felvenni :-)) viszont sikerül egy nekirugaszkodással a csúcsig jutni, ahol a 2. EP található. Itt vízzel kínálnak - bőven van saját, úgyhogy köszönöm, de nem kérek, inkább robogok lefelé.
A Julianna-majori aszfaltútra többen nem kíváncsiak - vagy épp a Falasok(k) itinere alapján mennek egyenesen? Fene tudja... Az aszfalton a major felől érkezik két futó leányzó - elbeszélgették a letérést - jó utat kívánunk egymásnak, aztán elporoznak fölfelé.
A következő EP a 15-ös és a 30-as táv elválásánál, azaz a P- P+ elágazásánál található, itt választható édesség (Balaton szelet, Cerbona) az ellátmány - két órája jövök, úgyhogy egy műzlit betermelek, majd indulok tovább.
A tarvágás környékén a korábban látott két futó lány érkezik ismét szemből, és erősen mosolyognak - a 15-ös távot szeretnék megcsinálni, azaz a P+ elágazását keresik... Hiába agitálom őket, hogy innen már mindegy, kötik az ebet a karóhoz, és elindulnak visszafelé :-)
Robogok tovább, a tarvágásnak áldozatul esett jelzéses farönk ott fekszik az út mellett - ellenkező irányból hasznos lenne pótolni a jelzést, Nagykovácsi felé haladva nem jelent gondot a hiánya.
Ha már Nagykovácsi, akkor a tavalyihoz hasonlóan egy privát frissítés a Gyopárban, aztán irány a Zsíros-hegy, immáron a Z- jelzést követve.
A ponton szokás szerint dinnye az ellátmány - jól jön a lédús édes gyümölcs - igaz picit ragad a kezem, de sebaj, majd Solymáron lemosom. A turistaház romjainál újabb futót kell útbaigazítani, picit bele is kocogok, de a térdem jelzi, hogy nem kéne, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább csak sétálok lefelé. Aztán eszembe jut, hogy a Tojáson milyen kellemes volt itt fölfelé jönni :-) Jó, hogy most nem esik.
Solymáron a Templom-téren kézmosás, aztán folytatódik a "nemszeretem aszfalt" egy darabig... A Mátyás-dombnál állok meg legközelebb, 11:45, és már csak egy tízes van hátra.
Szemből érkezik egy srác, keresi a Z- jelzést, mondom neki, hogy jó felé ment, csak kissé hiányos a jelzés egy darabon - sikerül is majdnem begyalogolni a bányába - a helyes megoldás ugyanis az, hogy a szántó szélén kell menni, nem pedig a kijárt földúton.
Az erdőbe érve hullámvasutazunk a Z- jelzésen, majd a K-Z- emelkedője jól megy, lefelé azért kellemesebb volt a Buda Határán túrán :-)
Virágos-nyeregig egy szederszakmai megállást beiktatok, sikerül azért édeset is találni az érettnek tűnő szemek között.
Virágos-nyereg után S-, Újlaki-hegy, pont, vízzel kínálnak - itt is megköszönöm, de nem kérek, hiszen tart a saját készlet még, és nem sok van hátra. Lefelé csak óvatosan, (hiszen holnap Tátralátó, a maga 1500m körüli szintjével) de azért igyekszem, hogy meglegyen a kerek 6 óra - sikerül, 13:45-kor lépek be a célba.
Átveszem a díjazást (oklevél, kitűző), majd némi zsíros kenyér elfogyasztása után elindulok haza.
2010.07.25.: Az idei Tátralátó a rossz időjárás miatt elmaradt. Privátban azért volt, aki megcsinálta, mint kiderült, annyira nem volt vészes a terep...
Címkék:
2010
,
Budai tájakon
|
0
megjegyzés
2010. július 13., kedd
Szurdok 30 (2010.07.11.)
16:43
|
Bejegyezte:
turablog
|
A Mezőföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra,
megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a
hétre ezzel is összejöhet.
A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerős, úgyhogy 6:15-kor már indulok is.
Pomázon némi aszfalt, balra egy ötletesen dekorált festékbolt, jobb oldalon tábla: Dobogókő 18km - mi azért tudunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül :-))
Sistergőékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze előbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontőrök az ott ücsörgő ismerősök, az első (Nagy csikóvár) bélyegző csak később kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik. A létra hivatalosan is kikerülhető, de végtére is ezért jöttünk :-)) úgyhogy természetesen a létra igénybevételével ereszkedünk le az árokba. A létra alján a védőgyűrű "picit" el van hajolva - sok farönköt sodort le ide a víz, azok hajlíthatták meg az egyébként vastag és masszív fémet.
Szokás szerint van EP, a bélyegzés mellé választhatóan műzliszelet, avagy sportszelet jár - az előbbit választom, majd indulok tovább. Egy bedőlt fa állít meg - szerencsére csak egy fotó erejéig, ugyanis már javarészt fel van darabolva, úgyhogy itt, és később is teljesen kényelmesen járható az ösvény.
Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergőékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítők szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benőtt út bedőlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))
Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg később is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak.
Matrica kerül az ellenőrzőlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel később visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)
A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergőékről.
A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidőlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...
Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. A hűs forrásvizet lassan kortyolom a nevezéskor kapott bögréből, bár csak módjával, hiszen rövidesen a Szurdok alja parkoló következik :-) a szokásos habzsidőzsivel :-))
A lovasok elmennek, elindulok lefelé, egészen a műútnál lévő parkolóig. Itt az oszlopon lévő jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom...
Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép "+"-jelet az igazolólap megfelelő helyére.
A parkoló előtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókő felől érkező forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.
A kajaponton még jut az esküvői tortából egy pici kóstoló, no meg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bőséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze nekem is el kell indulnom, hiszen van még egy tízes hátra...
A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdődött az új híd építése. A Szurdok után előbb csak picit, később nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benőve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sőt. No mindegy.
Klastrom-kútnál feltöltöm a vizes palackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)
Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következő 45m szintnek...
Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az időjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökig, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)
Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtő, murva, dobogókői út, és ismét emelkedő - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végső..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla előtt, hog teljes legyen az igazolás-gyűjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.
A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek időt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.
A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet, választok kitűzőt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, meg a tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek még, hiszen van még idő a busz indulásáig.
A túra a terepet és a rendezést tekintve is hozta a szokásos formáját - kár lett volna kihagyni, remélem, jövőre is jöhetek.
A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerős, úgyhogy 6:15-kor már indulok is.
Pomázon némi aszfalt, balra egy ötletesen dekorált festékbolt, jobb oldalon tábla: Dobogókő 18km - mi azért tudunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül :-))
Sistergőékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze előbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontőrök az ott ücsörgő ismerősök, az első (Nagy csikóvár) bélyegző csak később kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik. A létra hivatalosan is kikerülhető, de végtére is ezért jöttünk :-)) úgyhogy természetesen a létra igénybevételével ereszkedünk le az árokba. A létra alján a védőgyűrű "picit" el van hajolva - sok farönköt sodort le ide a víz, azok hajlíthatták meg az egyébként vastag és masszív fémet.
Szokás szerint van EP, a bélyegzés mellé választhatóan műzliszelet, avagy sportszelet jár - az előbbit választom, majd indulok tovább. Egy bedőlt fa állít meg - szerencsére csak egy fotó erejéig, ugyanis már javarészt fel van darabolva, úgyhogy itt, és később is teljesen kényelmesen járható az ösvény.
Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergőékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítők szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benőtt út bedőlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))
Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg később is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak.
Matrica kerül az ellenőrzőlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel később visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)
A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergőékről.
A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidőlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...
Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. A hűs forrásvizet lassan kortyolom a nevezéskor kapott bögréből, bár csak módjával, hiszen rövidesen a Szurdok alja parkoló következik :-) a szokásos habzsidőzsivel :-))
A lovasok elmennek, elindulok lefelé, egészen a műútnál lévő parkolóig. Itt az oszlopon lévő jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom...
Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép "+"-jelet az igazolólap megfelelő helyére.
A parkoló előtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókő felől érkező forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.
A kajaponton még jut az esküvői tortából egy pici kóstoló, no meg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bőséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze nekem is el kell indulnom, hiszen van még egy tízes hátra...
A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdődött az új híd építése. A Szurdok után előbb csak picit, később nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benőve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sőt. No mindegy.
Klastrom-kútnál feltöltöm a vizes palackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)
Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következő 45m szintnek...
Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az időjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökig, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)
Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtő, murva, dobogókői út, és ismét emelkedő - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végső..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla előtt, hog teljes legyen az igazolás-gyűjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.
A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek időt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.
A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet, választok kitűzőt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, meg a tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek még, hiszen van még idő a busz indulásáig.
A túra a terepet és a rendezést tekintve is hozta a szokásos formáját - kár lett volna kihagyni, remélem, jövőre is jöhetek.
Címkék:
2010
,
Szurdok
|
0
megjegyzés
Éjjel a Mezőföldön 20 (2010.07.10.)
16:05
|
Bejegyezte:
turablog
|
Szúnyogetetés a sötétben, avagy Iringó tanösvény éjjel...
A szokásosnak mondható hármas jött első körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy ő is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.
Hét után pár perccel indulás Újpestről, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on később viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemről a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-től... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítő válasz, meg hogy 16km, most mérték le.
Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erősen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhető földúton. Az első EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.
Az első ponton viszontlátjuk a segítőkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.
Kicsivel később szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Magánterület, kutyák - jobb a békesség... Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erősen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.
Kicsivel később a tuhus-térképen jobbra jelölt első út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.
A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdősáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az előttünk haladók fényeit. Az erdősáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következő EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sűrűbe... Szalagozás szerencsére itt is van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.
Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következő szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyős területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Később ritkán járt, füves földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyős részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár bőven van, nyomok viszont nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor fedezek fel picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.
Komoly véráldozattal :) megvárom a többieket, a közben érkezőknek is szólok, hogy merre lehet az arra...
Az erdősávon átvágunk, közben néhány fán azért feltűnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetől aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.
A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltűnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitűző nagyon szép, az oklevél is - a főtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.
A mért táv 16km körüli, amit bő három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzáteszem azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munka közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetőség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...
A tanösvény térképe Nagylók honlapjáról származik.
A szokásosnak mondható hármas jött első körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy ő is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.
Hét után pár perccel indulás Újpestről, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on később viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemről a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-től... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítő válasz, meg hogy 16km, most mérték le.
Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erősen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhető földúton. Az első EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.
Az első ponton viszontlátjuk a segítőkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.
Kicsivel később szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Magánterület, kutyák - jobb a békesség... Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erősen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.
Kicsivel később a tuhus-térképen jobbra jelölt első út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.
A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdősáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az előttünk haladók fényeit. Az erdősáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következő EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sűrűbe... Szalagozás szerencsére itt is van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.
Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következő szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyős területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Később ritkán járt, füves földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyős részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár bőven van, nyomok viszont nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor fedezek fel picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.
Komoly véráldozattal :) megvárom a többieket, a közben érkezőknek is szólok, hogy merre lehet az arra...
Az erdősávon átvágunk, közben néhány fán azért feltűnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetől aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.
A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltűnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitűző nagyon szép, az oklevél is - a főtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.
Az 1860-70-es évek körül egy vándorjuhász több éven át a Piroska-tó környékén a domboldalakon, legelőkön, tarlókon legeltette nyáját. Volt egy csodálatos szépségű leánya, kit nagyon óvott és féltett, tőle telhetően kényeztetett. Ő volt minden kincse, szemefénye, reménye.A lány nagyon szeretett fürödni, már kora reggel apjával ébredt és az első ténykedése az volt, hogy megmártózott a gyönyörű tó tiszta vízében.Az édesapja többször figyelmeztette, hogy a tó tud gonosz is lenni, nagyon vigyázzon nehogy baj érje, legyen óvatos.Egyszer azonban - a sok figyelmeztetés ellenére - a lány felhevült testtel a magas partról a tóba ugrott - utoljára.Az apja - amikor a nyájjal visszatért - furcsállotta a nagy csendet, nem hallotta a lányt énekelni. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése sajnos beigazolódott, megdöbbent a látványon - a lányt már holtan találta, a tó vizébe lelte halálát.Átkozott tó, elvetted az egyetlen lányomat - zokogott. Te csúnya Gardai tó. Ezentúl legyen a neved a lányomról elnevezve, hogy az utókor emlékezhessen rá ezután legyél Piroska-tó.Hát így lett a Gardai-tóból, mivel a juhász lányát Piroskának hívták Piroska-tó.Ez a lejegyzés Hepp Jánosné 83 éves, Reiter József 80 éves, Tauz Józsefné 83 éves emberektől származik, akik a Piroska-tó környékén laknak s a szüleiknek is ott volt a lakhelyük.
Forrás: http://www.piroskato.logsol.hu/tortenet.html
A mért táv 16km körüli, amit bő három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzáteszem azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munka közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetőség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...
A tanösvény térképe Nagylók honlapjáról származik.
Címkék:
2010
,
Éjjel a Mezőföldön
|
0
megjegyzés
2010. július 7., szerda
Nagybörzsönyi négylevelű - bejárás (2010.07.06.)
15:14
|
Bejegyezte:
turablog
|
A Börzsöny tényleg nem viccel, avagy 55km, jó sok és hosszú emelkedővel...
Hajnalban nem túl jól ébredek, érzem, hogy a tegnapi kajákból valamit nem lett volna szabad megenni... No mindegy, reméljük a legjobbakat.
Ötre mégiscsak összeszedtem magam, és elindultam... Szötske, ahogy megbeszéltük, 5:10-kor hív, hogy merre járok, mondom neki, hogy most ülök be a kocsiba, bocs a késésért...Újpest központnál veszem fel Lupinnal őket, aztán irány Nagybörzsöny. Az M2-n picit tovább megyünk, mint kéne, de aztán 7 körül így is a célnál vagyunk.
Négy levél, azaz négy kör, oda-vissza be kell járni, úgyhogy kétfelé válik a csapat, GPS-t izzítunk, aztán nekivágunk.
Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny
Elsőként tehát a Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny "levelet" tudjuk le: Lupin indul visszafelé, Szötskével ketten a kiírás szerinti irányt választjuk. Sár az van, nem is kevés, de azért lehet haladni. A jelzések jól követhetők, egy bedőlt fa lombját kell alaposan megritkítani az egyébként kellemesen laza, bemelegítő jellegű útvonalon, még a nyereg előtt.
Ezen felül még egy napelemes vadkerítés állja utunkat, amin létrán kelhetünk át.
A horgásztó előtt az áteresz tetején folyik át a patak, de egészen sekély, a kiálló köveken simán átjárható. Visszaérve a faluba a trafót tartó betonoszlopon lévő P- jelzéstől eltérve balra, a régi jelzésen megyünk a Szent István templomig - nem csak a pont miatt érdemes ezt a kunkort beletenni a túrába, a templom is nagyon szép.
Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Vár-nyereg - Bányapuszta - Magyar-völgy - Nagybörzsöny
Második körre Lupinnal megyek: Nagybörzsöny - Magyar-völgy - Bányapuszta - Vár-nyereg - Salgóvár - Magyar-hegy - Nagybörzsöny útvonal, de visszafelé :-)
Azért, hogy ne legyen sok az ismétlés, a falu szélétől a fonódó K-P- helyett az aszfalton vezet az útvonal, aztán egy gázló után balra fölfelé. Magyar hegy. A szintmetszeten is látszott, hogy nem vicc ez a szakasz, de a valóság még erre is rátesz egy lapáttal: hosszú, egyenletes emelkedőn kaptatunk fölfelé... Aztán még tovább... Szerencsére a térdem jól bírja - lefelé biztos, hogy nem vállalnám. A Várak a Börzsönyben mozgalom tábláját lefotózom - aki szeretné tudni, hogy mi van a kérdőjel meg a maszatolás helyén a valóságban, az tekintse meg a helyszinen :-)
Elérjük a Salgóvárat, innentől (szinte) csak lefelé kell menni... Azért a P+ megérdemel egy pici szalagozást - idáig még nem jutottak el a felújítással. A szalagozni való szakaszt jegyezzük, aztán megyünk lefelé.
A K- sem várat sokat magára - hol van már az akkori kerítés, meg Bányapusztánál a dzsindzsás, aminél anno nem találtam a K- letérését...
Az útvonal lefelé kényelmes, egy gázló, néhány patakátkelés, balra tartunk, picit emelkedve, majd jobbra a fák közt meglátjuk a P- balos letérése előtti gázlót is - szóval közeledünk :-)
Balról érkezik a K4 - itt még fogunk ma járni- aztán jön a Tátralátón ellenkező irányban benézett letérés - most sokkal jobb a helyzet, de azért ide is előjegyzünk egy-két szalagot...
A Lek-vár-lak előtti kínálatot megszemléljük, de nem állunk meg vásárolni, hiszen két levél még hátra van, bár a nehezén már túl vagyunk.
A harmadik "levél" előtt kajálok egy keveset, mert a reggeli "problémák" miatt a reggeli úgy mindenestől kimaradt, és nagyon kezd lemerülni a duracel...
Nagybörzsöny - Hegyes-hegy-orom - Vasedény kulcsosház - Rustok-hegy - Nagybörzsöny
A Magyar-hegy emelkedője hosszú volt, a Hegyes-hegy orom emelkedője is hosszú, ráadásul meredek is - aztán lefelé sem sokkal kényelmesebb :-) Elhaladunk a Diós-kút (vagy Dijós-kút?) mellett, a felirat minden esetre érdekes...
A Vasedény kulcsosházhoz balra lefelé vezető jelzést egy hosszú farakás zárja el, úgyhogy picit kerülni kell. Lent megállunk, Szötske palackot tölt (és nem zárja el a csapot :-)) majd jön a K4, sár itt is van, de nagyjából megúszható komolyabb sároskodás nélkül.
A Rustok-hegyre fölkapaszkodunk az új K3 jelzést követve, majd egy erdei úton haladva érünk vissza a K4-re, amin némi ereszkedést követően elérjük a ma már látott fonódó K-P- utat, amin balra, a falu felé fordulva érkezünk vissza.
Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Hosszú-bérc - Nagybörzsöny
Levezetésként Szötskével, kiírás szerinti irányba indulunk, a korábban már látott S- jelzésen. Kisirtáspusztán ismét szóba kerül a Tátralátó, majd elkezdünk fölfelé gyalogolni... Csak hogy ne felejtsük el, milyen az igazi börzsönyi emelkedő :-))
Nagyirtáspuszta után S+, majd amikor ismét találkozunk az aszfaltúttal, ismerősnek tűnik a túloldalon a hosszú asztal - no igen, a Tátralátón erre mentünk vissza Nagybörzsönybe, érdekes módon picit csoffadtabban, mint most.
Még két bucka, majd lejtő, némi irtással, aminek áldozatul esett a jelzés is itt-ott :-(
A falu szélén az ösvény utolsó méterei igen meredeken levágva érnek be egy kis utcába, ahonnan már csak pár száz métert sétálunk az autóig.
A Börzsöny ma sem viccelt, kemény emelkedőkkel, szép tájakkal, erdőkkel örvendeztetett meg minket, remélem, hogy augusztus 7-én, a Nagybörzsönyi Négylevelű túra napján minél többen neki fognak vágni legalább két levél teljesítésének.
A bejáráson készített GPS track: nagyborzsonyi_negylevelu_draft.gdb
Hajnalban nem túl jól ébredek, érzem, hogy a tegnapi kajákból valamit nem lett volna szabad megenni... No mindegy, reméljük a legjobbakat.
Ötre mégiscsak összeszedtem magam, és elindultam... Szötske, ahogy megbeszéltük, 5:10-kor hív, hogy merre járok, mondom neki, hogy most ülök be a kocsiba, bocs a késésért...Újpest központnál veszem fel Lupinnal őket, aztán irány Nagybörzsöny. Az M2-n picit tovább megyünk, mint kéne, de aztán 7 körül így is a célnál vagyunk.
Négy levél, azaz négy kör, oda-vissza be kell járni, úgyhogy kétfelé válik a csapat, GPS-t izzítunk, aztán nekivágunk.
Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny
Elsőként tehát a Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny "levelet" tudjuk le: Lupin indul visszafelé, Szötskével ketten a kiírás szerinti irányt választjuk. Sár az van, nem is kevés, de azért lehet haladni. A jelzések jól követhetők, egy bedőlt fa lombját kell alaposan megritkítani az egyébként kellemesen laza, bemelegítő jellegű útvonalon, még a nyereg előtt.
Ezen felül még egy napelemes vadkerítés állja utunkat, amin létrán kelhetünk át.
A horgásztó előtt az áteresz tetején folyik át a patak, de egészen sekély, a kiálló köveken simán átjárható. Visszaérve a faluba a trafót tartó betonoszlopon lévő P- jelzéstől eltérve balra, a régi jelzésen megyünk a Szent István templomig - nem csak a pont miatt érdemes ezt a kunkort beletenni a túrába, a templom is nagyon szép.
Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Vár-nyereg - Bányapuszta - Magyar-völgy - Nagybörzsöny
Második körre Lupinnal megyek: Nagybörzsöny - Magyar-völgy - Bányapuszta - Vár-nyereg - Salgóvár - Magyar-hegy - Nagybörzsöny útvonal, de visszafelé :-)
Azért, hogy ne legyen sok az ismétlés, a falu szélétől a fonódó K-P- helyett az aszfalton vezet az útvonal, aztán egy gázló után balra fölfelé. Magyar hegy. A szintmetszeten is látszott, hogy nem vicc ez a szakasz, de a valóság még erre is rátesz egy lapáttal: hosszú, egyenletes emelkedőn kaptatunk fölfelé... Aztán még tovább... Szerencsére a térdem jól bírja - lefelé biztos, hogy nem vállalnám. A Várak a Börzsönyben mozgalom tábláját lefotózom - aki szeretné tudni, hogy mi van a kérdőjel meg a maszatolás helyén a valóságban, az tekintse meg a helyszinen :-)
Elérjük a Salgóvárat, innentől (szinte) csak lefelé kell menni... Azért a P+ megérdemel egy pici szalagozást - idáig még nem jutottak el a felújítással. A szalagozni való szakaszt jegyezzük, aztán megyünk lefelé.
A K- sem várat sokat magára - hol van már az akkori kerítés, meg Bányapusztánál a dzsindzsás, aminél anno nem találtam a K- letérését...
Az útvonal lefelé kényelmes, egy gázló, néhány patakátkelés, balra tartunk, picit emelkedve, majd jobbra a fák közt meglátjuk a P- balos letérése előtti gázlót is - szóval közeledünk :-)
Balról érkezik a K4 - itt még fogunk ma járni- aztán jön a Tátralátón ellenkező irányban benézett letérés - most sokkal jobb a helyzet, de azért ide is előjegyzünk egy-két szalagot...
A Lek-vár-lak előtti kínálatot megszemléljük, de nem állunk meg vásárolni, hiszen két levél még hátra van, bár a nehezén már túl vagyunk.
A harmadik "levél" előtt kajálok egy keveset, mert a reggeli "problémák" miatt a reggeli úgy mindenestől kimaradt, és nagyon kezd lemerülni a duracel...
Nagybörzsöny - Hegyes-hegy-orom - Vasedény kulcsosház - Rustok-hegy - Nagybörzsöny
A Magyar-hegy emelkedője hosszú volt, a Hegyes-hegy orom emelkedője is hosszú, ráadásul meredek is - aztán lefelé sem sokkal kényelmesebb :-) Elhaladunk a Diós-kút (vagy Dijós-kút?) mellett, a felirat minden esetre érdekes...
A Vasedény kulcsosházhoz balra lefelé vezető jelzést egy hosszú farakás zárja el, úgyhogy picit kerülni kell. Lent megállunk, Szötske palackot tölt (és nem zárja el a csapot :-)) majd jön a K4, sár itt is van, de nagyjából megúszható komolyabb sároskodás nélkül.
A Rustok-hegyre fölkapaszkodunk az új K3 jelzést követve, majd egy erdei úton haladva érünk vissza a K4-re, amin némi ereszkedést követően elérjük a ma már látott fonódó K-P- utat, amin balra, a falu felé fordulva érkezünk vissza.
Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Hosszú-bérc - Nagybörzsöny
Levezetésként Szötskével, kiírás szerinti irányba indulunk, a korábban már látott S- jelzésen. Kisirtáspusztán ismét szóba kerül a Tátralátó, majd elkezdünk fölfelé gyalogolni... Csak hogy ne felejtsük el, milyen az igazi börzsönyi emelkedő :-))
Nagyirtáspuszta után S+, majd amikor ismét találkozunk az aszfaltúttal, ismerősnek tűnik a túloldalon a hosszú asztal - no igen, a Tátralátón erre mentünk vissza Nagybörzsönybe, érdekes módon picit csoffadtabban, mint most.
Még két bucka, majd lejtő, némi irtással, aminek áldozatul esett a jelzés is itt-ott :-(
A falu szélén az ösvény utolsó méterei igen meredeken levágva érnek be egy kis utcába, ahonnan már csak pár száz métert sétálunk az autóig.
A Börzsöny ma sem viccelt, kemény emelkedőkkel, szép tájakkal, erdőkkel örvendeztetett meg minket, remélem, hogy augusztus 7-én, a Nagybörzsönyi Négylevelű túra napján minél többen neki fognak vágni legalább két levél teljesítésének.
A bejáráson készített GPS track: nagyborzsonyi_negylevelu_draft.gdb
Címkék:
2010
,
bejárás
,
Nagybörzsönyi négylevelű
|
0
megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)