Túrablog

Szúnyogetetés a sötétben, avagy Iringó tanösvény éjjel...

A szokásosnak mondható hármas jött első körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy ő is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.

Hét után pár perccel indulás Újpestről, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on később viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemről a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-től... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítő válasz, meg hogy 16km, most mérték le.

Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erősen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhető földúton. Az első EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.

Az első ponton viszontlátjuk a segítőkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.

Kicsivel később szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Magánterület, kutyák - jobb a békesség... Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erősen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.

Kicsivel később a tuhus-térképen jobbra jelölt első út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.

A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdősáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az előttünk haladók fényeit. Az erdősáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következő EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sűrűbe... Szalagozás szerencsére itt is van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.

Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következő szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyős területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Később ritkán járt, füves földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyős részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár bőven van, nyomok viszont nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor fedezek fel picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.

Komoly véráldozattal :) megvárom a többieket, a közben érkezőknek is szólok, hogy merre lehet az arra...

Az erdősávon átvágunk, közben néhány fán azért feltűnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetől aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.

A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltűnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitűző nagyon szép, az oklevél is - a főtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.

A Piroska-tó története

Az 1860-70-es évek körül egy vándorjuhász több éven át a Piroska-tó környékén a domboldalakon, legelőkön, tarlókon legeltette nyáját. Volt egy csodálatos szépségű leánya, kit nagyon óvott és féltett, tőle telhetően kényeztetett. Ő volt minden kincse, szemefénye, reménye.

A lány nagyon szeretett fürödni, már kora reggel apjával ébredt és az első ténykedése az volt, hogy megmártózott a gyönyörű tó tiszta vízében.

Az édesapja többször figyelmeztette, hogy a tó tud gonosz is lenni, nagyon vigyázzon nehogy baj érje, legyen óvatos.

Egyszer azonban - a sok figyelmeztetés ellenére - a lány felhevült testtel a magas partról a tóba ugrott - utoljára.

Az apja - amikor a nyájjal visszatért - furcsállotta a nagy csendet, nem hallotta a lányt énekelni. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése sajnos beigazolódott, megdöbbent a látványon - a lányt már holtan találta, a tó vizébe lelte halálát.

Átkozott tó, elvetted az egyetlen lányomat - zokogott. Te csúnya Gardai tó. Ezentúl legyen a neved a lányomról elnevezve, hogy az utókor emlékezhessen rá ezután legyél Piroska-tó.

Hát így lett a Gardai-tóból, mivel a juhász lányát Piroskának hívták Piroska-tó.

Ez a lejegyzés Hepp Jánosné 83 éves, Reiter József 80 éves, Tauz Józsefné 83 éves emberektől származik, akik a Piroska-tó környékén laknak s a szüleiknek is ott volt a lakhelyük.

Forrás: http://www.piroskato.logsol.hu/tortenet.html

A mért táv 16km körüli, amit bő három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzáteszem azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munka közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetőség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...


A tanösvény térképe Nagylók honlapjáról származik.