Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. december 30., csütörtök

Nem engedek a 48-ból, úgyhogy menni kell :-) mondtam, és így is lett: 29-én kapott a bakancsom egy impregnálást, ráraktam töltőre az aksikat, hogy ha kell, a gps se hagyjon cserben, útvonalat töltöttem a kütyüre, csoki, váltózokni, egyebek... Szóval készülődtem.
30-án reggel kényelmesen elautóztam Fótra, majd az autót egy mellékutcában hagyva elkocogtam az állomásra.
A vonat már bent állt, aztán kiderült, hogy 10 percet késik, úgyhogy fölösleges volt sietni- de legalább bemelegedtem...
A személyzet békésen beszélgetett a középső kocsinál, megvettem a 305 Ft-os jegyet Erdőkertesig, majd felszálltam. Vonatszemélyzet hátrafelé el - és nem is láttuk őket ezután - lehet, hogy én voltam az egyetlen fizető utas a Fót-Erdőkertes viszonylatban? No mindegy, térjünk a tárgyra.

A vonaton is több ismerős arcot látok - megnyugodtam, nem fogom elvéteni a megfelelő állomást :) és így is lett: Erdőkertesen elég jelentős létszám hagyta el a vonatot, és állt sorba a nevezésnél.
Itt derült ki, hogy Vagdalthús nem jön söpörni, így "csak" négyen (meg egy kutya) leszünk a záró különítmény. Az opcionális gulyásra természetesen benevezek, majd megvárjuk a váci vonatot, illetve még egy buszt, és 9:30-as rajtidővel nekilódulunk.
Erdőkertesről kifelé már emelkedik az út, szalag is van, szedjük szépen, hiszen ez (is) a dolgunk.

A kutya talpára rendszeresen rátapad a hó, meg-meg áll lerágcsálni, de sosem marad le nagyon, így nincs vele gond.
S4, S-, majd némi szalag után P- és meg is érkezünk az első EP-hoz:
Margita, geotorony. A torony alján szerintem barátságos graffiti - nem megyünk föl, a ködös idő miatt most nem érdemes, hanem indulunk tovább.
A P- után P+ majd P3 következik, szinte nyíl egyenesen tartunk Szada felé. Itt egy utcasarkon megnézzük, hogy ki hirdeti magát egy villanyoszlopon, majd pedig a település másik szélén "apró" és ízlésesen megépített házakat csodálhatunk...
A faluból kiérve hosszan, nagyjából egyenesen haladva csodálhatjuk a havas tájat. Az utunkba kerülő patakokon simán át lehet jutni, aztán persze elkezdünk ismét emelkedni, és megmásszuk a Homok-hegyet. Közben persze a korrekten kirakott szalagokat is be kell gyűjtenünk, így aztán tényleg nem lehet rohanni: kesztyűben nehezen megy...
A Z+ balos betérése után elég sokára következik az EP - itt utolérünk két túratársat - ennek örömére megszavazunk 2-9 percnyi pihenőt :)
A HÉV-ig már ismerős az út, az autópálya fölötti hídon nincs járda (miért is lenne, a túloldalra születni kell, nem igaz?),  de sikerül egyben átjutni :-)
A megállónál a sörözőt célozzuk meg, hiszen ott kell megnézni, mennyi a legolcsóbb leves (nem, nem éhesek vagyunk, ezt a kérdést tették fel a rendezők az ellenőrzőlapon). Megnézzük, felírjuk, majd bemegyünk picit melegedni.
Minthogy itt beváltható a Borsodi "nye-rő" kupakpár, így meg is teszem - a csapolt verzió tényleg más, tényleg jobb :)
Bő tíz perces várakozás után indulunk tovább, hiszen bőven van még előttünk táv, ráadásul nem is jó sokat ácsorogni...
A Gyertyános oldalában egy - hogy is mondjam - nekem nem igazán tetsző házat meg a rettenet nagy telket kerüljük meg - szóba kerül, hogy vajon a közművesítés mennyibe kerülhetett...?
A kilátónál gyors lépcsőszámolás, megvárjuk, amíg az ismét utolért túratársak elindulnak, majd indulunk tovább mi is. Szalag itt is van, szépen mutatja a letérést balra - nekünk. Keresztülvágunk a szántóföldön, ahogy kell - a többiek elmentek egyenesen, és pici kerülővel érnek az M3-as autópályán átívelő hídhoz.
Még jó, hogy benézek jobbra az utcába, és észreveszem őket.

Követjük a szalagozást, illetve a leírást, elhaladunk egy jópofa festéssel díszített pince előtt, majd nem sokkal később megérkezünk a Gombai cukrászdához, ahol süteményt és forró teát kapunk ellátmányként - én brüsszeli krémest választok. A cukrászda pici, a kínálat viszont nagy, és igencsak finom: nem is tudom megállni duplázás nélkül :) és veszek egy túrógombóc tortát.
A tea elfogyasztása után lassan a többiek után eredünk - jó lenne lámpa nélkül megúszni a végét is...
Kellemes emelkedőn érünk ki a faluból, majd érkezik a Z+ jelzés, jobbra szalag mutatja, hogy melyik az a villanyoszlop, amiről le kell olvasni a számot. Megtesszük, felírjuk, leszedjük. Mármint a szalagokat :)
Szántóföld széle, erdő, majd egy éles balra kanyarral elindulunk föl a majdnem utolsó :) kellemesen meredek emelkedőn.
A szintúton a Z4-et elérve picit pihenünk egy táblánál - nem, nem ez a kilátópont, az picit odébb, és persze föntebb van :) Kilátás meg nem nagyon, a padok száma rendben - azt azért megvárjuk, hogy az előttünk haladó túratársak pici előnyre tegyenek szert :-) Hmm... Március végén mennyire más volt a táj - no igen, akkor már bőven tavasz volt :-)
Tovább a tavaszi családi kiránduláson is bejárt útvonalon - a mászókának használható fa megvan, bár kétlem, hogy most bárkinek kedve lenne rajta tornázni - hó, hideg, és persze sötétedik, úgyhogy rákapcsolunk.
A csúcskő előtti elágazásnál hezitálnak a túratársak, szólunk nekik, hogy előre, és utána visszafelé jövet kell lefelé indulni. Negyed ötkor megnézzük a csúcskövet, aztán irány lefelé a hegyről - picit tempósra véve próbáljuk húzni a csapatot, hiszen még a Fáy-présházhoz fel kell sétálni, és onnan meg le Fótra, és a cél -elméletileg- ötkor zár.
Sikerül kerek húsz perc alatt elérni a Vörösmarty-kunyhóhoz, megnézzük, felírjuk... Innen már tényleg nem sok van hátra (2.5km), ráadásul lefelé, úgyhogy megszaporázzuk a lépteinket, és a kastély kertjében begyűjtve az utolsó szalagokat is 17:12-es idővel célba érünk.
A rövid adminisztráció és a kitűző+oklevél átvétele után elfogyasztom a nagyon kellemes gulyáslevest pár szelet finom fóti kenyérrel, aztán elsétálok az autóhoz, és irány haza.

Itt-ott a szürke árnyalataiba öltözött táj unalmas is lehetett volna, azonban társakkal túrázva igen jó hangulatban telt a közel nyolc óra, amit terepen töltöttem. Az útvonal szép, a leírás, a térkép szokás szerint nagyon jó, a szalagozás -szerintem- szintén teljesen korrekt volt.