Rólam
K100 visszaszámlálás 2022
Blogarchívum
-
►
2015
(30)
- ► szeptember (2)
-
►
2014
(37)
- ► szeptember (2)
-
►
2013
(34)
- ► szeptember (5)
-
►
2012
(35)
- ► szeptember (6)
-
►
2011
(47)
- ► szeptember (5)
-
►
2009
(31)
- ► szeptember (3)
-
►
2008
(22)
- ► szeptember (2)
Címkék
2010
(50)
2011
(47)
2014
(37)
2012
(35)
2013
(34)
2009
(31)
2015
(30)
2007
(23)
2008
(22)
Gyermekvasút nyomában
(17)
seprű
(12)
Monoton
(11)
éjszaka
(11)
Bia 25
(10)
Budai 50
(10)
Gyermekvasút nyomában N
(9)
Hegedűs Róbert emléktúra
(9)
Meteor
(9)
Vasas maraton
(9)
2016
(8)
Budai kilátók
(8)
Gyermekvasút nyomában É
(8)
Halmi dűlő
(8)
Sárga
(8)
Együtt a magyar családokért
(7)
Gyermekvasút túra
(7)
Kinizsi
(7)
A város peremén
(6)
Barlangtól barlangig
(6)
Budai tájakon
(6)
Fóti Somlyó
(6)
Himbi-Limbi a Libegő alatt
(6)
Meteor 21
(6)
Monoton minimaraton
(6)
Tojás
(6)
rendezés
(6)
BUÉK
(5)
Buda határán
(5)
Budai kilátók extra
(5)
K100
(5)
Normafa
(5)
Piros
(5)
Téli Gyermekvasút
(5)
bejárás
(5)
EKF
(4)
Gyertek ki a Vadasparkba
(4)
Szomor
(4)
Zöld
(4)
Buda bércein
(3)
Budai trapp
(3)
Budapest terep félmaraton
(3)
Falasokk
(3)
HASE
(3)
Merzse-mocsár
(3)
Monoton maraton
(3)
Szurdok
(3)
Tojás 30B
(3)
Téry Ödön emléktúra
(3)
Tündér 7
(3)
Vár a Mikulás
(3)
Éves összefoglaló
(3)
Óbudai határtúra
(3)
Aragonit 10
(2)
Csabdi
(2)
Gerecse 50
(2)
Határjárás
(2)
Hegedűs Róbert emlékséta
(2)
Hárs-hegyi hétvége
(2)
KTF
(2)
Kitörés
(2)
Lábatlan
(2)
Meteor maraton
(2)
Monoton félmaraton
(2)
Nagybörzsönyi négylevelű
(2)
Pilisi trapp
(2)
Retro túra
(2)
Tanúhegyek nyomában
(2)
Tojás 30A
(2)
Tátralátó
(2)
Vitézlő
(2)
Vértesi barangolások
(2)
Zongor 45
(2)
Zsíros deszka 10
(2)
szalagozás
(2)
terepfutás
(2)
Éger-völgy
(2)
11km a XI. kerületben
(1)
20 éves a TTT
(1)
BEAC 30
(1)
BSI-túranap
(1)
Balaton 20
(1)
Budai 25
(1)
Budaörsi dolomitok
(1)
Bujáki kikelet
(1)
Börzsönyi kék
(1)
Corvin
(1)
Cserhát
(1)
Dolina
(1)
Don Bosco
(1)
Dél-börzsönyi kilátások
(1)
Dűlőkeresztelő
(1)
Együtt a magyar családokért (Á)
(1)
Forrástúra
(1)
Forrástúra a Börzsönyben
(1)
Forrástúra a Köszegi-hegységben
(1)
Geocaching tt.
(1)
Görgey
(1)
Havazoo
(1)
Hidzsra a várból
(1)
Hol a következő
(1)
Iluska séta
(1)
Kakukkhegy
(1)
Karszt
(1)
Kikelet vizei
(1)
Kincsem
(1)
Kinizsi 25
(1)
KisNyolcas
(1)
Kiss Péter Emléktúra
(1)
Kohász kék
(1)
Kéktúra a Cserhát-kupáért
(1)
Kézdi 10
(1)
Less Nándor
(1)
Libanoni cédrus
(1)
Libegő
(1)
Magas Bakony
(1)
Masni
(1)
Mecsek 999
(1)
Merzse-mocsár É
(1)
Moccanj. Városliget
(1)
Mátra 40
(1)
Mátrahegy
(1)
Nahát
(1)
Nyerges 40
(1)
Oroszlány
(1)
PMTT
(1)
Pest irányába
(1)
Sorrento 21
(1)
Szent Margit nyomában
(1)
Séta az éjszakában
(1)
Tojás 20
(1)
Turul
(1)
Téli teljesítménytúra
(1)
Töki tökölő
(1)
Viharbükk
(1)
Váci csata 20
(1)
Vándorbottal a vasparipáért
(1)
Várnak a várak
(1)
Városliget
(1)
Vöröskő
(1)
Zebegényi séta
(1)
Zugligeti
(1)
elmaradt
(1)
feladva
(1)
túramozgalom
(1)
Éjjel a Mezőföldön
(1)
Ну погоди
(1)
Ars Poetica is lehetne
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
A
Túranaptár
Túrák
Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.
Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. november 29., hétfő
Tanúhegyek nyomában (2010.11.27.)
22:12
|
Bejegyezte:
turablog
|
Ebben nem az a lényeg, hogy ki jelez vissza, hogy talán jön, hanem az, hogy ebből hányan maradunk péntek estére? A 3-4 fő gyorsan elkopott, így aztán Pannival ketten vágtunk neki az útnak.
A Balatont elérve elkezdett cseperegni az eső, ami később havas esőre, majd hóra váltott - no, ez azért nem valami jó dolog, de nem zavar minket - nincs rossz idő, csak felkészületlen túrázó :-)
Egy útra "belógó", és sikeresen kikerült szarvastól eltekintve eseménytelen utunk volt, így aztán pontban három órával az indulás után már a szépen felújított iskolában voltunk. Egy röpke vacsora után - konstatálva azt, hogy a hó szépen meg is marad - a tornateremben elraktuk magunkat másnapra.
Reggel korai ébredés, majd kényelmes készülődés, meg persze reggeli után 7:15-kor vágtunk neki a túrának. A rajtcsomagból a bögrét nem kértem - hoztam sajátot - a papírokhoz (leírás, illetve igazolólap) adott tasak viszont igen jól
jött. Pénteken még 10 órás menetidővel számoltam, a havas táj láttán ezt gyorsan "mindegy, csak a szintidő legyen meg"-re módosítottam - mint kiderült fölöslegesen :-)
Az első feltételes ep (Klastrom-kút) nem pont, fotózás után megyünk tovább - a Kisfaludy-kilátó viszont pont, itt megkapjuk az első színes matricánkat. A kilátó havas, de azért ha már itt vagyunk, felmegyünk rá, és körbenézünk, hiszen innen nagyjából a teljes mai "menüt" láthatjuk.
A Hertelendy-emléknél és a Ranolder-keresztnél is matricázunk. Aztán jön az első "érdekes" szakasz. Négyszázvalahány lépcső... Lefelé. Havas. De nem Henrik... A bot több dologra is jó: egyrészt lehet rá támaszkodni, másrészt itt-ott sikerül a letaposott havat nagyobb darabokban lefejteni vele a lépcsőfokokról.
Itt persze belassulunk, hiszen előzni szinte lehetetlen, ha valaki "megindul" lefelé, az viszi az alatta
haladókat is... Azért csak leérünk épen és egészségben. Badacsonytördemicen tempósan átgyalogolunk - lesz még havas, csúszós "gyökketővel" járható terep, úgyhogy ahol lehet, ott rákapcsolunk.
Szigligetre enyhén emelkedő úton érünk be, majd - ahogy a leírás is mondja - balra letérünk az Avasi templomrom felé. EP nincs, úgyhogy irány a vár.
Az emelkedő nem tetszik, be is lassulok - nem vagyok teljesen ráhangolódva erre a gyaloglatra, úgy érzem... A ponton kapott fincsi nápolyi picit helyrehozza a kedvemet, bár előre látom, hogy ez egy nagyon cipőeláztatós menet lesz, amit nem szeretek...
Mindegy, két bucka megvolt, bár a neheze, ahogy a térképet nézem még előttünk van... Előbb persze hosszan lehet sík aszfaltot koptatni a Horváth-pince nevű feltételes EP-ig. Itt is ragasztunk, majd jöhet a harmadik hegy leküzdése...
Szerencsére a "sár" jelentését sikeresen átértékeltem néhány hete a Cserhátban, így nem rémülök meg attól, ami a lábunk alá kerül ezen a szakaszon - igen, ez tényleg sár... szerencsére nem tart sokáig.
Az oroszlánfejű kútnál frissítünk, majd jöhet a csúcstámadás - bár közben még egy feltételes EP-n megállunk matricázni. Hosszan elnyúló ívben emelkedik az út, majd vége a fölfelének, és ott állunk a Szent György hegy tetején. A kilátás remek - a szürke és a szürkéskék árnyalatok dominálnak - van a télben valami nyomasztó, de ugyanakkor megnyugtató is - látszik, érezhető, hogy pihenőre tér a természet... A levegőt szinte harapni lehet - szerencsére más harapható dolgok sincsenek messze, "csak" a bazaltorgonáknál kell lemenni...
A Bujdosók lépcsője kellemes séta volt ehhez a lefeléhez képest; bot ide, vagy oda, van, ahol inkább leülök, és úgy óvatoskodok lefelé.
A Kaán Károly kulcsosháznál csak frissítés van, matrica nincs - forralt bor, zsíros kenyér, vegyes savanyúság, uborka, majd ezt ismételem meg még vagy kétszer, a forralt bor helyett teával. Az ellátásra már itt beírható a jeles :)
Egy pici lefelé, és már túl is vagyunk - darabra legalábbis - a megmászandó hegyek felén. Az más kérdés, hogy amilyen hegyek vannak még előttünk, és azokra a föl/le milyen lesz...
Az Ürgelyuk buszmegállónál átmegyünk a műúton - a szalagok szépen mutatják, merre kell menni a Gulács felé - persze előbb a frissen épült Pelikán hidat teszteljük, illetve egy feltételes ep-n matricát ragasztunk.
Aztán ismét sár következik. Tényleg sár. Mindegy, a cipőm már korábban beázott, de azért igyekszem kerülni ezt a hűs matériát, ahol csak lehet (Nem nagyon lehet...)
Öröm az aszfalt, és jön egyre közelebb a hegy - látszik az oldalában a szerpentin vonala - de legalább nem toronyirányt másszuk meg :-)
A Csobáncot valóban nem; kanyargunk, Rossztemplom, feltételes pont, emelkedő... Aztán felérünk. A pontőrök fügét mutatnak. Aszaltat. Csemegézünk, ők meg ragasztják a matricát. Innen már csak két hegy - de milyen kettő... Akkor és ott még nem tudtam...
Picinyt nyaktörőnek tűnik az ereszkedés - legalábbis az elején a keskeny ösvény, de épségben leérünk. Idővel jól állunk, erőnlétileg sincs gond, úgyhogy a szőlők között hamar leérünk az Elő-rét sarkához, ahol ismét önkiszolgáló módon ragasztjuk a következő matricát a feltételes ponton, majd aszfalton begyalogolunk Káptalantótiba.
Egy "Lassíts" tábla balról, majd futóknak szánt frissítőpont egy elágazásnál - itt nekünk nem terem matrica, úgyhogy rövid üdvözlés után tovább megyünk.
A faluból kiérve a változatosság kedvéért szőlők között haladunk, majd eltűnik a Gulács a szemünk elől - eltakarja a Tóti-hegy...
Aztán megérkezünk a térképen oly rövidnek tűnő oda-vissza szakasz aljához... Akik szembe jönnek, azzal vigasztalnak, hogy lesz ez még rosszabb is... És tényleg: szó szerint folyik a sár a meredek ösvényen. Többen oldalt, a fák között törnek előre (gyökketőperkettővel persze...), mások meg lefelé jövet próbálnak talpon maradni - jelentős részben azért sikerrel.
Kínomban már röhögök magamban - Solymár mellett, a Szarkavárnál az a sáros lemenetel? Ugyan már, semmiség :-))
Utólag visszagondolva jó móka volt ez az oda-vissza szakasz - az persze meglehet, hogy akkor és ott nem így gondoltam...
Fönt a csúcson féltucatnyi ember már tömeg, ráadásul esélyes, hogy a Gulácsot is sikerül világosban letudni, úgyhogy a matrica begyűjtése után nem sokat ácsorogtunk.
A Gulácsra fölvezető ösvényt hamar elérjük - hosszú oda-vissza szakasz, keskeny, a hó miatt alapvetően csúszós, ráadásul a cipőm talpa is igencsak kopott... A térdem meg elkezd hőbörögni, hogy ő most fájni akar - aztán annyiban maradunk, hogy elviseljük egymást a célig. Nem mondom, hogy könnyen, de sikerül est a csúcsot is elérni - itt tábortűz ég, egy gyors matricaragasztás, majd irány vissza. Panniék gyorsabbak, de megvárnak, aztán elkezdünk sietni - jó lenne lámpa nélkül beérni...
Elérjük a műutat, átmegyünk, a túloldalon pár lépcső fölfelé, aztán az utolsó feltételes pont is megvan - Innen tényleg csak be kell sétálni - az órámra nézek, esélyes a tíz óra körüli idő, de ezért nem fogunk rohanni... Aztán az iskola előtti parkolón átvágva megszaporázzuk a lépést: az érkezési idő 17:15, azaz pontosan 10 órát voltunk úton...
Átvesszük a díjazást, majd jön a jól megérdemelt "nasi": kolbászzsíros kenyér, sima zsíros kenyér különféle savanyúságokkal, desszertnek lekváros kenyerek... A jelentős kajaszakmai feltöltődés után aztán némi szerelvény-igazítás még, aztán autóba ülünk, és irány Budapest.
Nagyon-nagyon jó erőpróba volt, csodaszép, de nem könnyű útvonal, jó sok szinttel. Eltévedésre esély sem volt, szalagozás, térképvázlat, leírás példaértékű (bár a leírást csak itthon olvastam tüzetesen végig...). Az ellátás is szuper, úgyhogy csak ajánlani tudom ezt a "sétát".
Címkék:
2010
,
Tanúhegyek nyomában
|
0
megjegyzés
2010. november 22., hétfő
Hegedűs Róbert emléktúra (2010.11.20.)
00:07
|
Bejegyezte:
turablog
|
Néhány héttel a túra előtt derült ki, hogy erre a hétvégére, pontosabban péntek-szombatra szerveztek céges csapatépítést a munkahelyemen... A szombati napra a "lazulós" szabadprogram lett tervezve, így aztán a pénteki vacsora után korán elraktam magam másnapra, minthogy korai rajtot terveztem.
Sikerült tényleg normális időben elindulni, így aztán egy napkeltés fotóra is volt időm - megérte félreállni egy picit az autóval.
A "szokásos" helyen leraktam az autót, csörög a telefonom... Szilvi hív, hogy elindultak, merre járok. Mondom, hogy hol vagyok - ők mennek, úgyis utolérem őket :-)
A nevezés gyors, az időjárás kellemes, bár a hűvös reggelen egy réteg azért még elfért volna - mindegy, már nem megyek vissza érte, ráadásul van kb. 15 perc ledolgozandó hátrányom :-)
A P- laza emelkedőjén már "üzemmeleg" állapotba kerül a motor, egy gyors csekkolás az elágazásnál, majd kocogok lefelé. Itt-ott némi sárnak is nézhető matéria felfedezhető, de semmi komoly, úgyhogy kényelmesen elérem a most épp gyér forgalmú Szépjuhászné utat.
A Fekete-fej fölfelé ismerős, nem is tudom, hanyadszorra mászom meg idén - azért persze lihegős lesz, pláne, hogy az EP. nem a csúcson, hanem az emelkedő derekánál van - szerencsére gyorsan megkapom a bélyegzést meg a csokit, úgyhogy lehet zakatolni tovább.
Szilviék picivel vannak előttem, a csúcsig be is érem őket - innentől nagyjából együtt haladunk.
A P+ helyett az aszfaltra visz ki a szalagozás, majd a Buda határán túráról ismert útvonalon tartunk a Remete-szurdok felé. Előtte persze megállunk körbenézni - nagyjából elmutogatom, hogy hova, merre fogunk még menni...
A patak persze szépen folyik - szerencsére mindenkinek sikerül szárazon megúsznia az átkelést :-) Az emelkedő persze meredek utána, de szépen, egyenletes tempóban teljesen jól megy. Fönt persze bevárom a többieket - igen, lesz még hasonló :-)
Újabb pont, majd egy éles jobbkanyar után elkezdünk ereszkedni a kopottas jelzéseket követve. Ismerős az útvonal, kényelmesen, beszélgetve fogynak a méterek. A S- jelzést elérve azért kapunk némi ízelítőt a sárból - mondom is, hogy a cserháti útviszonyokhoz képest ez még autópálya :-))
A magas fűben igyekszem lepucolni a cipőmre tapadt sarat, hogy a benzinkútnál pótolhassam a kimaradt reggeli kávémat. A kutas látva a habozásomat szól, hogy nyugodtan menjek csak be. Megköszönöm, és a kávézást követően a többiek nyomába eredek.
Pontosabban erednék, hiszen néhány tökfej az utamba állt, és csak egy fotó elkészítése árán engedtek tovább :-)) Seregeik létszáma jóval nagyobb lehetett, de az idő előrehaladtával jelentősen megfogyatkoztak - elég régen elmúlt már helloween...
A forrásnál lévő pihenőnél egy pillanatra hezitálok, hogy merre - keverem a túrákat, de ez nem a Buda határán, úgyhogy egyenesen tovább, a jelzésen.
A S- hosszú emelkedőjén utolérem Beát, aztán lassan, de biztosan felérünk a Kálváriához is. No, ilyen hosszú emelkedő már nem lesz több, bár azért még a Vihar-hegy előttünk van :-)
Itt is kapunk csokit, fotók készülnek, kapok egy tippet, hogy a keresztek mögött van egy jó téma - igen, ez a rózsa ez tényleg szép - dacol a késő őszi időjárással a bágyadt napfényben...
A nagyszerű panoráma megtekintése, fotózgatás után aztán elindulunk lefelé, hiszen van még előttünk jócskán a távból. Az útvonal ismerős, lefelé, majd balra tartunk. A S3 jön be balról - nem, nem megyünk le rajta, hanem egyenesen tovább, így szépen lankásan érjük el a S- jelzést.
Innen "hullámvasút" következik, Virágos-nyereg előtt a jó hangulat jegyében némi kolompolást/biztatást kapunk :-) Kell is, hiszen a Vihar-hegy undok emelkedő-lejtő-emelkedő kombinációja van előttünk - de sikerrel vesszük ezt az akadályt is, és megérkezünk a Hármas-határ-hegy tetejére - ahol korábban a teapont szokott volt működni - most némileg lentebb, a parkolónál van a tea- és banánpont.
Jól esik a finom, meleg gyümölcstea meg a banán is - a tea épp elfogyott, úgyhogy várni kell a duplázásra, de legalább megismerkedem Tökivel, aki elvileg pumi, bár a "fajtiszta" jelzőt azért nem lehet ráaggatni :-) Panni vizet ad neki, beszélgetünk, majd tovább indulnak - hogy most melyikük sétáltatja a másikat, az persze jó kérdés :-))
Lassan mi is indulunk, Kc, majd a S- jól ismert meredek szakasza következik, hogy aztán a K- jelzésen visszanyerjünk valamit az így elherdált helyzeti energiánkból :-)
Közben persze elhaladunk az oroszlán szikla mellett - no, ha már itt járok, akkor készüljön egy fotó róla is - szintidővel nem lesz gond, a korábbi időket meg úgysem fogom megközelíteni, úgyhogy ez most egy ilyen sétálós-fotózgatós gyaloglat lesz.
Szilviék elrobognak, aztán telefonon érdeklődnek, hogy hol tartunk - nem sokkal vannak ugyan előttünk, de sietnek, úgyhogy nem várnak ránk.
Az Árpád-kilátó előtt is megállunk: egy kidőlt fenyőfa "keresztmetszete" ingerel ismét fotózásra - érdekes így látni a fát...
Aztán Bea kezébe akad egy kéregdarab is - no, ez is érdekes, úgyhogy újabb fotók készülnek.
Az Árpád-kilátó után lecsorgunk a buszfordulóig, majd az Apáthy-sziklát célozzuk meg. A kilátóponton sokan nézelődnek - a panoráma ismerős, a lépcsősor, ami következik szintén... És most, lefelé sem szeretem :-))
A híd után előbb enyhén, majd meredeken emelkedünk, bár van ennél meredekebb aszfaltozott, autók által járt utca is. (Villámkérdés: Melyikre gondoltam?) Aztán a Hűvösvölgyi útra kiérve balra tartunk, aztán egy csöpp kocogással, ahogy a forgalom engedi átkeljünk rajta. Itt már tényleg közel a cél, persze emelkedő az van, de már nem sok... Erdei út ismét, egy emelkedő, meg egy másik, meg egy utolsó... előtti :-) és aztán tényleg feltűnik az állomás lépcsője...
A célban gyorsan átvesszük a díjazást, elintézem az MVTE-érem anyagi részét, csoki, aszalt gyümölcs - csemegézek egy keveset, aztán irány haza.
Címkék:
2010
,
Hegedűs Róbert emléktúra
|
0
megjegyzés
2010. november 14., vasárnap
Cserhát 40 (2010.11.13.)
11:01
|
Bejegyezte:
turablog
|
Szégyen a futás, de hasznos, avagy sárdagasztás és birkózás a szintidővel a Cserhátban...
Két dolog hozott el erre a túrára: az egyik a Cartographia Kupa - ezzel lett meg a 10 túra, a másik meg egy gyors számvetés: 1855 pontom volt a ttmr-ben a gyaloglat előtt, közel az év vége, és kell a pont...
Volt egy harmadik is: ezen a tájon még nem túráztam eddig - ezt csak azért nem említem a fő okok között, mert kezdetnek jobb terepet is el tudtam volna képzelni magamnak :-))
Reggel fél öt előtt öt perccel megnézem az órát: "csak még öt perc"... Aztán fél hét körül újra felébredek. No, a korai rajtnak annyi, de azért még oda lehet érni, úgyhogy gyerünk. Nagylócig eseménytelen pedáltaposás, leparkolok a rajt/cél helyszínétől picit távolabb, majd gyors nevezés és 8:30-kor indulás.
A sár már az itinerben is megemlítésre kerül -ez nem jó jel- de valóban, a birkák járta meredek úton tényleg sár van...
És ez még csak az eleje a sétának... Aztán az Őr-hegy gerincén/mellett ráadásul még keresztben lejt is az ösvény... Pont, felírom, megyek tovább - rengeteg apró laminált lapocska jelzi a nem nagyon létező utat - no, ha ilyen lesz az út jelzése végig, akkor nem lesz gond a követésével.
Leérek a 2 EP-hez vezető kitérőt jelentő úthoz. Sáros. Nem kicsit, nagyon. Legalábbis akkor még úgy gondoltam hogy ez a "nagyon sáros". A feszületnél megkapom a bélyegzést, majd irány visszafelé. Később szántóföld, mező, gerincen vezető út, meg sok-sok villanypásztor :)
Végre aszfalt - lassan Zsunypuszta, ahol az ep. egy presszóban lesz - jaj de jó, lehet privátban frissíteni :-) Vagyis hogy lehetne, ha a kocsmáros nem unta volna meg a betóduló tömeget, és nem ment volna haza, bőven idő előtt. Egy gyors telefon, igen, tudnak róla.
Azért a Zsunyi-nyeregbe vezető emelkedő előtt jól esett volna némi "gyorsító", de ha nem, hát nem... A nyeregnél újabb felírós pont (közben itt-ott sár is volt, csak hogy el ne felejtsem megemlíteni), majd egy szép vízmosásos völgy következik - nagyjából sár nélkül.
Garáb előtt helybéli túrázókkal találkozok, beszélgetve érünk be ebbe a nagyon kedves kis faluba, ahol a ponton a bélyegzés mellé jár egy szelet csoki is. A pontról még látszik az 50-es táv seprését végző csapat (Bubu, Tanker, Vándor Csillag), úgyhogy utánuk eredek, a nyeregbe felvezető emelkedőtől velük sétálok - és gyűjtöm be a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz az érintett csúcsok (Macska-hegy, Purga) kódjait. (Igen, a kódok ott vannak, ahol a képen a hangyák fociznak :-)
A Purga esetében megválaszoljuk a Csúcsrajáratás kérdését is. A Tepke kilátója is "kötelező", fel is mászunk (tériszonyosok kíméljenek jelige) - a párás idő ellenére messzire el lehet látni, Bubu magyaráz: Kékes-tető, Galya-tető, Múzsla, előtte Pásztó. Aztán nyugat felé is szétnézünk, A távolban a Börzsöny, a Naszály látszik - a Dobogó-tető jóval közelebb van - no, oda még megyünk ma :-)
Itt elég sokat nézelődünk, fotók is készülnek - tényleg szép a kilátás, a táj - lehet, hogy itt sikerült a futáshoz "szükséges" késést összeszedni? Mindegy, a táj lenyűgöző volt, az a kis kocogás meg belefért a végén :-)
A kilátó után némi kényszerű aszfaltút beiktatásával (de jó is az ilyen sáros túrán...) A K-K+ jelzésen irány Cserhátszentiván. Idő hiányában a bableves csárdát csak kívülről nézzük meg - aztán balra be az erdőbe a K+ jelzésen.
A faluban gyorsan megtaláljuk a hidacskát, meg a frissítőpontot is - a várakozásokat jelentősen felülmúló létszám megtette hatását, a frissítőpont csak szőlőcukorral és vízzel tud szolgálni, a kenyér elfogyott :-( Sebaj, remélem, a palócleves nem fog elfogyni, mire odaérek :-)
A bélyegzés fent van a kilátóban, úgyhogy nekiduráljuk magunkat, és leküzdjük az emelkedőt, meg azt a pár lépcsőt, ami felvezet a kilátóba.
ha kilátó, akkor fotózás - mi mást, mint a völgyben meghúzódó falut kapom lencsevégre.
Visszatérve a frissítőponthoz elbúcsúzom a seprűktől - nekik meg kell kerülni a Közép-hegyet, nekem meg irány a Dobogó-tető.
Előbb persze keresztül kell sétálni a falun, majd követni a S+ jelzést. Jelzés megvan, követés is - egy német juhász kutyus szegődik itt a túrázókhoz , hol előre rohan, és az előttem haladókkal barátkozik, hol lemarad... Nagylócon, a célban is láttam - és nem látszott fáradtnak...
Az út Dobogó-tetőig hosszú volt, de megérte - egyrészt kaptunk szép matricát az igazolólapra :) másrészt újabb kódot jegyezhettem fel a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz.
A S- K- elágazásánál randa dagonya - mindegy, ezt épp ki lehet kerülni. Aztán meredek lejtőbe megy át az út - no, itt aztán csak óvatosan... Egy durván saras részt ki lehet kerülni az út melletti kaszálón, de a következő dagonyát (ami valójában átkelés egy patakon) nem - azért sikerül, bár már kezd elegem lenni a sárból...
A Hollókői várhoz elvileg "hátulról", szalagozás mentén kéne felmenni - sötétedik, szalagot nem látok, meg előttem is mennek végig a jelzésen, úgyhogy a falu felől gyalogolok föl a lépcsőn. A ponton finom karamella az ellátmány -elteszem desszertnek a leves utánra- előveszem a lámpámat, és indulok vissza, lefelé a lépcsőn, hiszen vár a palóc leves a Muskátli étteremben...
Bent kapok érkezési időt a lapomra (17:00), majd szinte azonnal kapom a finom, pont fogyaszthatóan forró, tartalmas levest. Leküldök mellé két szelet kenyeret, aztán indulási időt írnak (17:10), és elindulok, a leírást bőszen olvasgatva, hiszen egyedül vagyok, ismeretlen terep, ráadásul szalagozást kell követni, bónuszként még sötét is van :-)
Ennek örömére a főúton majdnem kisétálok a faluból (jól bele is kocogtam...), aztán rájövök, hogy talán mégsem erre kéne jönni... Itthon megnéztem, bő 1km-t tettem rá pluszban... No, ez nem esett jól...
A várban már látott túratárs jön ki az egyik mellékutcából - ő is benézett valamit, úgyhogy együtt indulunk felderíteni, hogy hol toltuk el... Sikerül is - csak két szalag lengedez az utca elején...
Elérjük az elmaradhatatlan villanypásztort, szalagok itt-ott vannak, figyelni kell, de azért jól haladunk. Át a villanypásztoron, majd a körbekerített terület túloldalán ismét, és be az erdőbe. Emelkedünk, majd az órámra nézek, osztok-szorzok: no, ez szoros lesz, úgyhogy megpróbálok kilépni - kevéssel az utolsó EP előtt. Itt még felírom a kódot, aztán hajrá, ami a csövön kifér, gondolom... Na ja, csak lefelé az irtásban alattomos gyökerek, csonkok meredeznek a fűben, úgyhogy párszor majdnem sikerül hasra esni...
Kanyargás megvan, szalagok teljesen jól vannak kirakva, aztán a gazos földút is megvan... Majd patakátkelés - valójában egy hosszabb, igen-igen randa dagonya - aztán feltűnik a Z- jelzés.
A leírás szerint 200m után balra föl. Igen, nyíl megvan, út... No, az nem nagyon látszik, gps elvesztette a holdakat... kikapcs/bekapcs, igen. jó helyen megyek fölfelé- csak egyszerűen, ahogy a legmeredekebb :-))
Magasles, itt már nem a térképlapot, hanem a gps-t nézem, az egykor szebb napokat látott köves utat keresztezve előbb balra indulok, aztán kiderül, hogy mégsem - aztán az ösvény véget ér, beértem Nagylócra, beton, illetve aszfalt - és van kb. 5-6 percem, úgyhogy futás...
Az autóba gyorsan behajítom a botokat meg a zsákot, és az itinert szorongatva berobogok a célba. 18:3x...
Igaz, a levesezés ideje levonandó, de akkor is perceken múlt a szintidőn belüli teljesítés... Utólag végignézve a gps tracket, nem voltam annyira lassú, amilyennek számomra tűnt - egyszerűen a sáros, csúszkálós, vagy pont vendégmarasztalós talaj sokkal többet kivett belőlem, mint más hasonló nehézségű túrák.
Ami sokat jelentett, az az itt-ott fotózással eltöltött idő, no meg a Tepke, ahol azért igen sokat álltunk...
A táj csodaszép, a rendezés, a terepi munka, minden-minden kiváló - az útvonal viszont igencsak "combos", pláne sárral nehezítve, úgyhogy inkább gyakorlottabb, sportos túrázóknak ajánlott, olyanoknak, akik nem riadnak vissza a sok-sok jelzetlen szakasztól sem.
Címkék:
2010
,
Cserhát
|
0
megjegyzés
2010. november 9., kedd
BSI Intersport túranap (2010.11.06.)
22:41
|
Bejegyezte:
turablog
|
Osztottam-szoroztam, és kiderült, hogy a megcélzott TTMR arany fokozathoz bizony kellenek még jócskán pontok, úgyhogy menni kell... Erre a napra persze ott volt a Pest megyei piros 4. szakasza is, de koránkelős, összetett logisztikás... Úgyhogy egy huszárvágással eldőlt, hogy Csillaghegyre megyek.
Így is lett: a rajtba menet még be tudtam ugrani boltba egy flaska gyümölcsléért, illetve volt időm tekeregni a rajt/cél számára helyet adó iskola környékén, normális parkolóhelyet keresve. A kocsiban áthúztam a túrázós nadrágomat, aztán irány a suli.
Távonként külön tanteremben van a nevezés - megkérdezik, hogy futok, vagy gyalogolok - mint kiderült, a különbség annyi, hogy a futóknak lent írnak rajt/cél időt, a gyalogosoknak meg fent, a teremben, a nevezés során - illetve a futók kapnak rajtszámot is.
A színes térképes itiner mellé megkapom a rajtszámot, illetve egy sós meg egy édes rágnivalót, majd némi pakolászás után elindulok, a térképet tanulmányozva.
Lent, az udvaron megkapom a rajtidőt, majd -ha már futónak álcázva indultam- némi kocogással indítok, legalábbis az aszfalton. Aztán rövidesen emelkedő jön szembe, úgyhogy visszaállok a tempós botozós gyaloglásra, és nézem a térképet - bár fölösleges, mert a szalagozás tökéletes.
Emelkedünk. Aztán ismét, még tovább. Balra föl, a Róka-hegyre - lépcső. No meg tömeg... Ahol lehet, azért igyekszem előzni - sikerül.
Aztán a Buda határán-ról ismerős szakasz következik - túl a "bemelegítő" lépcsőzés egy részén... Majd még egy kicsi emelkedés, és hamarosan a P- jelzésre érek - no, itt még fogok járni ma, merthogy ez a szakasz oda-vissza benne van a túrában... A jelzés mellett, meg a földön/köveken jól látszik a korábbi Piros túra rózsaszín festése.
Később P+ jobbról, majd hosszan belátni a Kevély felé az utat... Sokan vannak előttem - egy villanásnyira Kinizsis érzés fog el - aztán alábbhagy: most jóval könnyebben megy az előzgetés. Első ep, nagyjából öt km, kerek ötven perc... Mit is reggeliztem? Nem, nem versenylovat, pedig picit úgy néz ki a dolog :-) Mindegy, megyek tovább...
A Kevély-nyeregig kényelmes trappolás, szép a kilátás, gyalogernyősök repkednek - sportolnak ők is, meg én is, úgyhogy robogok tovább.
A nyeregben sokan vannak, a pontőrt sikerül gyorsan meglelni, majd a bélyegzés begyűjtése után tovább a K- jelzésen.
Itt találkozok egy futó sráccal, egy jó darabig együtt megyünk... Azért a sík részen elhúz, én megyek a saját tempómat tartva.
Csobánka, szentkút a következő állomás, itt elrágcsálok egy müzliszeletet, leöblítem a kútból nyert friss vízzel (milyen jó, ha az embernek van saját bögréje...), majd a hatos átlagot tartva tovább indulok.
Csobánka előtt pulcsi le, egy szál rövid pólóban megyek tovább - a naptárhoz képest rekkenő hőség van :-))
Csobánka főtere szép, egy ismerős épp a sörét kortyolgatja - én nem tehetem, hiszen az autó a célban vár, úgyhogy a kölcsönös üdvözlés után megyek tovább... Fölfelé, a meredek utcán. Majd a szalagozás mentén - szintén meredeken. Utána a K- pici pihenője után ismét meredeken fölfelé - a változatosság kedvéért a S- jelzésen...
Azért sikerül a Kevély-nyereghez másodszor is felkapaszkodni. Itt sajnos nagyjából közében bagózik valaki, úgyhogy gyorsan el is indulok lefelé az Egri vár makettjéhez, ahol korhű harci bemutatóval várják a résztvevőket. Szép, de ha eddig hat fölött van az átlagom, ráadásul futóként indultam, akkor csak egy fotó meg a bélyegzés erejéig állok meg, és máris indulok tovább, Pilisborosjenő felé, a tökéletes szalagozást követve. A településen azért beleolvasok az itinerbe, illetve megnézem a térképet, mielőtt a tömeget bambán követném :)
A Kő-hegyi bánya című ep-ig még némi emelkedő jön, aztán a bélyegzés megszerzése után huss, robogás lefelé a délelőtt már látott P- jelzésen. Az iszinik-en mennyire más körülmények lesznek, jut eszembe... Majd jövő ősszel kiderül :-)
A Róka-hegy visszafelé nincs a programban, úgyhogy simán a P--ot kell követni, utána szalagozás, a Csobánkai nyereg előtt elhúzott futót látom kicsivel előttem sétálni, úgyhogy belekocogok, váltunk pár szót, majd bekocogunk a célba, nagyjából egyszerre.
Kiírás szerint 29.36km, 948m szinttel - 4:41 alatt. Szerintem egészen elfogadható eredmény - bár ami igaz, az igaz, futásnak azért nem nevezném :-))
A célban az érkeztetés picit kaotikus, de azért némi sorakozás után megkapom a kitűzőt, oklevelet, némi reklámanyagot és egy fél literes zöld teát tartalmazó "csomagomat". Utána némi energiapótlás az "elmaradhatatlan" hagymás zsíros kenyérrel, meg fincsi meleg teával.
Címkék:
2010
,
BSI-túranap
|
0
megjegyzés
Monoton Minimaraton (2010.11.01.)
22:15
|
Bejegyezte:
turablog
|
A délelőtti feles (mármint félmaraton) után délután a családdal tértem vissza, és négy fővel beneveztünk egy újabb körre - vagyis a Monoton Minimaratonra.
A cél a teljesítés volt, méghozzá mindenkinek önerőből(!) hiszen úgy az igazi :-)
Ráadásként meg szerettem volna, ha minél több körözgető ismerőssel találkozunk, így aztán a nevezés után a szokásos iránnyal szemben indultunk el (Lehet, hogy a Notaraminim Notonom lett ezzel teljesítve?).
A sok ismerőssel találkozás összejött - volt, akivel háromszor is sikerült :-))
A túra közben volt egy ellenőrzőpont, ahol mindenki önállóan bélyegeztetett, aztán együtt indultunk tovább, hisz' a táv fele még előttünk volt ekkor, bár egy jelentős emelkedőt legyűrve a szintből már talán kevesebb...
Egy ideig még a széles gyalogúton haladtunk, majd jött a második nagyobb emelkedő, ahol azért elkélt a biztatás, de itt is sikeresen feljutott kis csapatunk, hogy az asztaloknál némi folyadékpótlással pihenjük ki a túra utolsó fölfelé tartó métereit.
Igen, innentől szinte csak lefelé - az ereszkedés persze lehet fárasztó, de ha épp arra jár egy vonat,a mit meg lehet nézni, akkor ezzel a kis pihenővel teljesen elviselhető :-)
A célban a szokásos gyors adminisztrálást követően mindenki megkapta az oklevelét és a kitűzőjét, illetve egy kis édességet.
Ez után még a játszótér kipróbálására is volt idő, meg energia, mivel azonban korán sötétedik ilyenkor, így hamarosan elindultunk haza.
Jövőre remélem újra el tudunk jönni, és nem csak erre a túrára, hanem más, családi távot kínáló rendezvényre is.
Címkék:
2010
,
Monoton
,
Monoton minimaraton
|
0
megjegyzés
2010. november 6., szombat
Monoton (fél)maraton (2010.11.01.)
20:47
|
Bejegyezte:
turablog
|
A Budapest-kupához célszerű volt ezt az agyroggyanást, akarom mondani gyaloglatot is beiktatni a programba - az egy körös mini letudásával szégyen lett volna kupás bélyegzést kérni - délután meg családi minizés volt a terv, úgyhogy megcéloztam egy laza felest. Mármint maratont.
Gyors nevezés, rengeteg ismerős - és hét kör, no meg három óra, ha röviden össze akarnám foglalni az eseményeket - azaz itt-ott belekocogtam, bár volt sétálós kör is, de pihenésként az is kellett.
Az ellátmány öt szelet csoki, illetve kockaerőleves (szép)Juhászné féle tésztával. Ez a leves dolog jó ötlet volt, szörp helyett is inkább ez csúszott, úgyhogy teljesen jól tartottak minket a rendezők :)
A hét kör teljesítése után Pannitól még kaptam egy invitálást egy levezető körre, de siettem haza, hiszen délutáni műszakban Minimaraton következett - családostól.
Címkék:
2010
,
Monoton
,
Monoton félmaraton
|
0
megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)