Túrablog

Néhány héttel a túra előtt derült ki, hogy erre a hétvégére, pontosabban péntek-szombatra szerveztek céges csapatépítést a munkahelyemen... A szombati napra a "lazulós" szabadprogram lett tervezve, így aztán a pénteki vacsora után korán elraktam magam másnapra, minthogy korai rajtot terveztem.

Sikerült tényleg normális időben elindulni, így aztán egy napkeltés fotóra is volt időm - megérte félreállni egy picit az autóval.
A "szokásos" helyen leraktam az autót, csörög a telefonom... Szilvi hív, hogy elindultak, merre járok. Mondom, hogy hol vagyok - ők mennek, úgyis utolérem őket :-)
A nevezés gyors, az időjárás kellemes, bár a hűvös reggelen egy réteg azért még elfért volna - mindegy, már nem megyek vissza érte, ráadásul van kb. 15 perc ledolgozandó hátrányom :-)
A P- laza emelkedőjén már "üzemmeleg" állapotba kerül a motor, egy gyors csekkolás az elágazásnál, majd kocogok lefelé. Itt-ott némi sárnak is nézhető matéria felfedezhető, de semmi komoly, úgyhogy kényelmesen elérem a most épp gyér forgalmú Szépjuhászné utat.
A Fekete-fej fölfelé ismerős, nem is tudom, hanyadszorra mászom meg idén - azért persze lihegős lesz, pláne, hogy az EP. nem a csúcson, hanem az emelkedő derekánál van - szerencsére gyorsan megkapom a bélyegzést meg a csokit, úgyhogy lehet zakatolni tovább.
Szilviék picivel vannak előttem, a csúcsig be is érem őket - innentől nagyjából együtt haladunk.
A P+ helyett az aszfaltra visz ki a szalagozás, majd a Buda határán túráról ismert útvonalon tartunk a Remete-szurdok felé. Előtte persze megállunk körbenézni - nagyjából elmutogatom, hogy hova, merre fogunk még menni...
A patak persze szépen folyik - szerencsére mindenkinek sikerül szárazon megúsznia az átkelést :-) Az emelkedő persze meredek utána, de szépen, egyenletes tempóban teljesen jól megy. Fönt persze bevárom a többieket - igen, lesz még hasonló :-)
Újabb pont, majd egy éles jobbkanyar után elkezdünk ereszkedni a kopottas jelzéseket követve. Ismerős az útvonal, kényelmesen, beszélgetve fogynak a méterek. A S- jelzést elérve azért kapunk némi ízelítőt a sárból - mondom is, hogy a cserháti útviszonyokhoz képest ez még autópálya :-))
 A magas fűben igyekszem lepucolni a cipőmre tapadt sarat, hogy a benzinkútnál pótolhassam a kimaradt reggeli kávémat. A kutas látva a habozásomat szól, hogy nyugodtan menjek csak be. Megköszönöm, és a kávézást követően a többiek nyomába eredek.
Pontosabban erednék, hiszen néhány tökfej az utamba állt, és csak egy fotó elkészítése árán engedtek tovább :-)) Seregeik létszáma jóval nagyobb lehetett, de az idő előrehaladtával jelentősen megfogyatkoztak - elég régen elmúlt már helloween...
A forrásnál lévő pihenőnél egy pillanatra hezitálok, hogy merre - keverem a túrákat, de ez nem a Buda határán, úgyhogy egyenesen tovább, a jelzésen.
A S- hosszú emelkedőjén utolérem Beát, aztán lassan, de biztosan felérünk a Kálváriához is. No, ilyen hosszú emelkedő már nem lesz több, bár azért még a Vihar-hegy előttünk van :-)
Itt is kapunk csokit,  fotók készülnek, kapok egy tippet, hogy a keresztek mögött van egy jó téma - igen, ez a rózsa ez tényleg szép - dacol a késő őszi időjárással a bágyadt napfényben...
A nagyszerű panoráma megtekintése, fotózgatás után aztán elindulunk lefelé, hiszen van még előttünk jócskán a távból. Az útvonal ismerős, lefelé, majd balra tartunk. A S3  jön be balról - nem, nem megyünk le rajta, hanem egyenesen tovább, így szépen lankásan érjük el a S- jelzést.
Innen "hullámvasút" következik, Virágos-nyereg előtt a jó hangulat jegyében némi kolompolást/biztatást kapunk :-) Kell is, hiszen a Vihar-hegy undok emelkedő-lejtő-emelkedő kombinációja van előttünk - de sikerrel vesszük ezt az akadályt is, és megérkezünk a Hármas-határ-hegy tetejére - ahol korábban a teapont szokott volt működni - most némileg lentebb, a parkolónál van a tea- és banánpont.
Jól esik a finom, meleg gyümölcstea meg a banán is - a tea épp elfogyott, úgyhogy várni kell a duplázásra, de legalább megismerkedem Tökivel, aki elvileg pumi, bár a "fajtiszta" jelzőt azért nem lehet ráaggatni :-) Panni vizet ad neki, beszélgetünk, majd tovább indulnak - hogy most melyikük sétáltatja a másikat, az persze jó kérdés :-))
Lassan mi is indulunk, Kc, majd a S- jól ismert meredek szakasza következik, hogy aztán a K- jelzésen visszanyerjünk valamit az így elherdált helyzeti energiánkból :-)
Közben persze elhaladunk az oroszlán szikla mellett - no, ha már itt járok, akkor készüljön egy fotó róla is - szintidővel nem lesz gond, a korábbi időket meg úgysem fogom megközelíteni, úgyhogy ez most egy ilyen sétálós-fotózgatós gyaloglat lesz.
Szilviék elrobognak, aztán  telefonon érdeklődnek, hogy hol tartunk - nem sokkal vannak ugyan előttünk, de sietnek, úgyhogy nem várnak ránk.
Az Árpád-kilátó előtt is megállunk: egy kidőlt fenyőfa "keresztmetszete" ingerel ismét fotózásra - érdekes így látni a fát...
Aztán Bea kezébe akad egy kéregdarab is - no, ez is érdekes, úgyhogy újabb fotók készülnek.
Az Árpád-kilátó után lecsorgunk a buszfordulóig, majd az Apáthy-sziklát célozzuk meg. A kilátóponton sokan nézelődnek - a panoráma ismerős, a lépcsősor, ami következik szintén... És most, lefelé  sem szeretem :-))
A híd után előbb enyhén, majd meredeken emelkedünk, bár van ennél meredekebb aszfaltozott, autók által járt utca is. (Villámkérdés: Melyikre gondoltam?) Aztán a Hűvösvölgyi útra kiérve balra tartunk, aztán egy csöpp kocogással, ahogy a forgalom engedi átkeljünk rajta. Itt már tényleg közel a cél, persze emelkedő az van, de már nem sok... Erdei út ismét, egy emelkedő, meg egy másik, meg egy utolsó... előtti :-) és aztán tényleg feltűnik az állomás lépcsője...
A célban gyorsan átvesszük a díjazást, elintézem az MVTE-érem anyagi részét, csoki, aszalt gyümölcs - csemegézek egy keveset, aztán irány haza.