Túrablog

Egy héttel az élményekben és vízhólyagokban dúskáló Kinizsi 100 után egy családi 10-es sétával folytatódott az idei program - május végén talán ideje elkezdeni a Budapest kupát a gyerkőcöknek is :-) Mondjuk ahogy a kiírást nézem, szeptemberben sincs késő, igaz, akkor már nincs botlási lehetőség...
De vissza a túrához: első rendezés, olyan területen, ahol eddig gyakorlatilag nem volt teljesítménytúra, miközben a messziről is látható kopár buckák igencsak hívogatóak...
Családi, 10km-es táv, így kényszerűen sok aszfaltot, lakott területet tartalmaz, de itt és most ez nem zavaró, hiszen a csendes, szép és rendezett utcákon is jó sétálni.
Gyors nevezés, kortól függetlenül 700 pénz/fő - kiírás szerint folyadék, hideg ellátmány, kitűző... Belefér.
Nekivágunk Budaörs utcáinak - elkavarni nem nagyon lehet, a kapott leírás rövid, tömör, de a lényeges információkat tartalmazza, ráadásul a térképvázlat is jól sikerült (tippelem, hogy TUHU-s térkép, bár a forrás nincs feltüntetve...).
Az első EP a Kő-hegy, ahol egy Passió előadására készülődnek - a helyszín tökéletes; egy nyeregben a nézőtér, szép kápolna, és a panoráma... Csodálatos.
Vissza lemegyünk a lépcsősoron, aztán rövid kanyargás után a Kálvária alatt/mellett haladunk el, és elkezdődik a következő kapaszkodás fölfelé, az
Odvas-hegyre.
Mivel fokozottan védett terület, így csak a hegy oldalában húzódó szekérúton haladhatunk, a csúcsra hivatalosan nem mehetünk föl, így ki is hagyjuk, bár látunk túrázókat, akik nem...
A P+, majd a szalagozott átkötés után S+ jelzés már ismerős, ez utóbbi árnyékot is ad a tűző napsütésben - no meg újabb emelkedőt, hogy aztán a Sárga, meg a Város Peremén túrákról jól ismert sorompónál a S- jelzésbe csatlakozva roboghassunk a dózerútnál lévő pontig.
Itt kapunk egy-egy nápolyi szeletet, fogyasztunk a magunkkal hozott ellátmányból, majd a dózerúton megyünk tovább a Farkas-hegy és a P+ jelzés felé.
Nagyon szép ez a rész is, enyhén emelkedik és jobbra ível az út, aztán ahogy a kopár részre kiérünk, ismerőssé válik a terep, érkezik a P+ jelzés, mi meg balra fordulunk, hogy a Farkas-hegyről is körülnézzünk.
Innen már "csak" le kell csorogni a P- jelzésig, majd a Pirosról ismert ösvényen lerobogni a lakott területig. Mennyire más így, néhány km után, nappal ez a szakasz, mint éjjel, bő ötven km-rel a lábamban...
Azért még egy csavar van az útvonalban: a leírás szerint az északi oldalról kerüljük meg a Kő-hegyet, aztán cél, oklevél, kitűző... ennyi. Azért ha alaposan odafigyelek, akkor a neveket el lehet olvasni...

Hazafelé beugrunk az IKEA-ba virslizni, meg áfonyaszörpöt kortyolgatni :-D