Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. november 23., szombat
Kevés olyan túra van, amin minden évben ott voltam - ez az egyik, ráadásul MVTE éremhez is kell, Budapest kupához is elszámolható... Bónuszként :-) szép őszi erdőben lehet még kirándulni, kellemes időben, úgyhogy egy percig sem volt kétséges, hogy idén sem marad ki.
Gabinak is fontos volt ez a túra, hiszen idén nem nagyon sikerült hosszabb túrára eljutnia, és a Budapest kupában is nyolc túrája volt meg eddig, úgyhogy nem volt mese, neki is jönnie kellett.
Mivel anyósom nem vállalta, hogy vigyáz a gyerekekre, így reggel négyen ültünk kocsiba, és a gyerkőcöket Juliékra, a kisebb lányom keresztszüleire bíztuk - innen is köszönjük a segítséget.
Rajtidő vége előtt nem sokkal érkeztünk meg a rajtba, szinte csak ismerősök, gyors nevezés, meg egy "ne találkozzunk a túrán" baráti megjegyzés a seprűknek :-)  aztán gyorsan indulunk is, a jól ismert útvonalon, a P- jelzést követve.
Az út eleje kellemesen átmozgat, az emelkedő meg jól be is melegít - az első ponton épp, hogy csak megállunk pecsételni, és megyünk is tovább, a változatosság kedvéért lefelé :-)
Milyen más volt ez legutóbb, a Piros túrán, felfelé...  kényelmes a tempó, bár nem szintidő-kihasználósra terveztük, így azért kéne menni, bár lesz jóval kényelmesebb "gyors" rész is. Például az aszfalt mellett :)
A Fekete-fejre persze rá kell pihenni, hiszen bőven és piszok módon (enyhén indul, aztán egyre durvul) adja a szintet - bot mindkettőnknél van, és abban is megegyeztünk, hogy emelkedők saját tempóban - ennek köszönhetően van időm lihegni a Fekete-fej csúcsán lévő ponton :-) Hiába, ez a pukli ebből az irányból adja magát nehezebben...
Gabi is felér, hagyom picit pihenni, aztán a ponton kapott édességet elmajszolva irány lefelé, a rövid, de kellemetlenül köves lejtőn.
Lent bevárom Gabit - egyszerre ő sem tud nápolyit enni és botot használni, de sebaj, itt amúgy sem terveztem rohanni.

Adyliget, szalag, bolt sarka, valaki egyenesen tovább (hmmm...), végül is arra is el lehet jutni a Remete-szurdokhoz... Persze minden jó, ha a vége jó, a túratárs később utolér minket a Remete-szurdokban, azzal az apró  különbséggel, hogy egy utcával később, a Zrínyi Miklós úton fordult jobbra.
Jobbra Külföldi, akarom mondani Kútföldi utca :) kis tér, jobbra, majd fent, az utca végén balra, ahogy a szalagok (meg az emlékek) diktálják. Emelkedés tovább, és persze a sokszor látott panoráma - meg a régóta félbehagyott építkezés... A túra néhány jellegzetes pontját mutatnám Gabinak - tudja, tavaly is mutattam :-)
A Remete-szurdok után jön a következő durva kaptató, fel, a K- jelzésen a Remete-hegyre - itt is az a módszer, mint az előbb, saját tempó, fent találkozunk. Gyorsan felér Gabi, mondom is neki, hogy szép volt, utána ecsetelem, hogy milyen "élményt" jelentett a Terep félmaratonon itt leereszkedni, a "picit romos" állapotban lévő bokámmal... Nem volt kellemes élmény, na.
A Remete-hegyen újabb pont, szintidő-kihasználós idővel érkezünk, mondjuk nem csoda, hiszen elég szépen kaptunk szintet eddig - persze lesz ez után is, méghozzá bőven...
Előbb viszont Budaliget érintésével leereszkedünk az Alsó-jegenye-völgyig (csak hogy a Kálváriához felfelé majd újabb emelkedőket gyűrhessünk le...); előtte beugrok a solymári Shell-kútra "tankolni" - a reggel elmaradt kávét pótolom, aztán robogok Gabi után.
Az Alsó-jegenye-völgyben lehetne tempósan haladni, de a még ép töklámpások fotózásra csábítanak, úgyhogy meg-meg állva tesszük meg ezt a nem túl hosszú szakaszt.


Utána persze jön a "dupla élvezet" - előbb a S- jelzésen fel az erdő széléig, utána újabb nekirugaszkodással, szalagozást követve a Kálváriához...
Itt jó néhány pihentető megállást beiktatok, bevárom Gabi, fotózok - már ha épp van rá időm, mert a párom egészen jól megindul fölfelé.
Feljebb aztán a tempójával együtt a kedve is visszaesik, amikor mutatom neki, hogy a jelzésről letérve mi van még előttünk, de erőt vesz magán, és nem küld el a francba :-D Igen, ez, a völgytől a Kálváriáig tartó szakasz  sok és kellemesen meredek emelkedőt jelent, de felérni, és a lihegős terhelésért a panorámában elégtételt találni, úgy gondolom, nagyon jó érzés.
Itt is ismerős pontőrök fogadtak minket, nem sokkal a pontzárás előtt jártunk, így igyekeztünk rövidre fogni a beszélgetést, hiszen még bőven volt előttünk gyalogolni való táv :)
A stációk mellett indultunk lefelé, majd hullámzó kényelmes ösvényen a jól ismert K- jelzésig, meg azon is túl, egészen Virágos-nyeregig.  A katonasírnál egy szusszanásnyira megállunk, nagyon szépen rendben van az emlékhely, remélem, így is marad.
A Virágos.nyereg után rövid lélektani felkészülés :) aminek köszönhetően kellemes tempóban küzdöttük le a Vihar-hegyet, illetve a HHH-re vezető kellemetlen kaptatót is - bár Gabinak ez utóbbi azért nem annyira tetszett :-D
A panoráma szép, de csak menet közben nézelődünk, ahogy a ponton is csak "futtában" pecsételtetek, és máris gurulunk lefelé - nem úgy tűnik, mintha jól állnánk idővel, úgyhogy igyekszem biztatni Gabit, hogy ezen a kényelmes szakaszon húzzuk meg a lépést.
A parkolóig sikerül is, a S- rövid ereszkedése viszont kellőképp visszafogja a páromat - sebaj, addig is pihenhetek. Nem állom meg, és szóvá is teszem a tempót - válaszul szedhetem a lábam utána a széles sétányon... :-) Oké, van tartalék, ez jó dolog - a Látó-hegyi elágazásnál még útba igazítok egy kiránduló társaságot, utána vissza is kapom a korábbi megjegyzésemet, hogy kire is kell várni...
Az Árpád-kilátónál a tűzrakóhely szépen rendbe van szedve - a Z- felett átívelő kapuzat állapota viszont szemernyit sem javult - pár éven belül teljesen leamortizálódik, és jó, ha nem valaki arra járónak a fejére fog ráomlani az egész...
Az Apáthy-sziklához gyorsan odaérünk, nézelődés itt is "menet közben" letudva - igen, oda le, aztán oda szembe föl :-P
A város "nem szeretem" szakaszt igyekszünk szükséges rosszként kezelni, mint ahogy az estébe nyúló, zajos felújítását a villamospályának a környéken élők... Azt persze nem értem, hogy ha itt lehet hét végén dolgozni, akkor az egyes vonalán miért nem...?
A Szerb Antal utcát "faltól falig" felújítják - nem tudom, de mintha nem lett volna vészesen rossz állapotban... no mindegy, örülünk neki.

Az utolsó aszfaltos emelkedő Gabinak már nyűgösebben megy, de kis biztatás után csak elhagyjuk a szélső, évek óta eladó házat, meg az aszfaltot, hogy aztán a maradék 80-90 méter szintet a hullámzó erdei úton küzdjük le. Szerencsére kényelmes enyhe emelkedőkről van szó, így aztán nagyjából hét és fél terepen töltött óra után végre valahára célba érünk.
Nekem az első az adminisztráció: jelvény, kitűző, oklevél, MVTE érem anyagi része... Utána futás a kocsihoz, hiszen reggel ott hagytam az okleveleket, amik alapján a Budapest-kupa füzeteinkbe a hiányzó bélyegzések belekerülhetnek.
Ezt is megoldom, közben "jól tartanak" minket a rendezők, ahogy az MVTE-től megszokhattuk: nagyon finom tea, banán, édesség... Az adminisztráció elintézése után aztán gyorsan elbúcsúzunk, megyünk Juliékhoz a gyerekekért.


Track: Track_HEGEDUS_ROBERT_EMLEKTURA_2013_szurt.gdb


2013. november 5., kedd
Legutóbb három éve voltam ezen a túrán, akkor másodszor teljesítve ezt a távot. Jövőre egy túrával bővül az MVTE érem kiírása, így idén még a "régi" feltételek szerint célozhattam meg az arany fokozatot, a Budapest kupához ez az egyik elszámolható táv, úgyhogy egyértelmű a döntés: menni kell. 
Logisztika persze nem egyszerű, reggel autóval Budaörs, tömegközlekedéssel Pomáz, ahol sikerül a 10:30 tájban Dobogókőre érkező buszt elcsípni - bőven lesz tehát időm az indulás előtt, az online nevezésnek hála.
A rajtban csupa ismerős: van, aki vacogósan viseli a nem túl kellemes, hűvös, szeles időt, és van, aki csak épp, hogy kijön a menedékházból pár szót váltani - írják a 35-ös táv okleveleit, meg ráérősen készülnek a futók érkezésére.
Lacival sikerül "leboltolni" a korábbi rajtot, így 11:00 kerül a papírra, így a hivatalos rajtnyitás előtt egy órával már roboghatok lefelé Dobogókőről.
A magánterület, ami miatt a jelzés néhány éve kitérőt tesz eladó, megkerülöm, ahogy a szalagok meg a földre fújt jelzések mutatják. Itt valahol elegyedek beszédbe néhány túratárssal - ők a "babatávon" indultak, kényelmes tempóban haladnak, és velük én is - jól jön a társaság, beszélgetve kellemesebben telik az idő és fogy a táv. Meg a kökény is, néhol meg-meg állunk csemegézni belőle :)
Kocogók mennek el mellettünk, jönnek szembe - megjegyzem, hogy futók majd valamikor Pilisszántó után várhatók - hamarabb jön az első, aztán még néhányan - rekordgyanús tempóban.
Pilisszántó szélén frissítőpont várja a résztvevőket: a kínálat bőséges - olívabogyótól a nutellás kekszig tucatnyi sós meg édes energiapótló csemege van az asztalokon, ahogy ezt ezen a túrán megszokhattuk.
Itt is bőven jönnek gyorsabb túratársak, gyalogosok és futók vegyesen - köztük olyanok is, akik kifejezetten a túrához öltöztek - már ami a szerelésük színeit illeti :-) Pici nasi után továbbálltunk, újabb kocogó/futó/gyalogos túratársak érkeznek - van, akiknek sikerül benézni az ominózus balos letérést az útról, pedig szalag azért akad; szerencsére időben utánuk szólunk. Ezen a részen mindenképp érdemes a leírást olvasni, és kihámozni a lényeget belőle.


 A következő ponton már tényleg kapunk bélyegzést is - kiderül, hogy miről maradtam le, amikor nem reagáltam elég gyorsan a pontőrt kereső felhívásra - no, majd jövőre :-)
A kedves és vidám pontőröktől elbúcsúzva jön a fonódó P-S- jelzés - most nem csörtet/röfög vaddisznócsalád az úttól jobbra lévő völgyben, és persze a madarak sem adnak reggeli koncertet, mint májusban a Sárga túrán.
Futók érkeznek szép sorban ismét - integetés, biztatás, aztán robognak tovább, mi meg megtámadunk egy újabb kökénybokrot némi csemege reményében :)
Mészégetők balra, mi meg jobbra fordulunk - majd félreállunk az útról, és elengedjük az erre járó teherautót - szerencsére nem sokkal később bemegy a lekerített részre, mert a füstje... Nem túrázóbarát, maradjunk annyiban. Alkalmi társaim az Iluska-forrsánál megállnak falatozni, engem vár (remélem) a gulyás Kopárnál, úgyhogy egyedül indulok tovább. Persze ez az egyedül itt már nem-annyira-egyedül, hiszen a délben induló 50B-s résztvevők is kezdenek beérni minket, úgyhogy igyekeznem kéne - így is teszek, de azért a Fehér-hegy előtt pici rákészülés jól jön - fotózásnak álcázva :-)

Az emelkedő megy egy szuszra - bár az a "szusz" eléggé a "fülemen is vennék levegőt, ha..." verzióra sikeredik - nincs mit tagadni, lehetne jobb az erőnlétem.
A rövid táv letérésénél érem be Kittit, aki egy órával később indult az 50B távon, úgyhogy vagy ő gyors, vagy én voltam lassú - vagy ez a kettő együtt. Mondjuk nem gond, hogy csak most járok itt, hiszen Kopár-csárda 14:55-kor nyit, nagyjából addigra fogunk odaérni.
Így is lesz, bár addig még kanyargunk a Vörös-hegyen a fenyvesben, csalósan közelről hallatszik a főút forgalma... Pirosba bújt szurkolók kereplővel biztatnak mindenkit - és persze nem csak itt, hanem elsősorban a futók tempójához igazodva haladnak a mezőnnyel, hogy az útvonalon több helyen is jelen legyenek. Itthon még szokatlan, de nagyon jó ötlet, hogy "szurkolói menet"-et szerveztek.
A gulyás szokás szerint finom és tartalmas - a pad meg vizes, ugyanis csepereg az eső. Nem nagyon, csak úgy ijesztésként. Szerencsére. A kulináris élvezetek után indulás tovább, és hogy véletlenül se maradjon feleslegben a felvett energiából, nemsokára egy szalagozott letérésen balra felkapaszkodunk a következő ponthoz.
Geri őrzi a pontot, bélyegzés után kölcsönös kínálás következik - itt még nekem is belefér, hiszen bőven van még táv is, meg idő is hátra, mire Budaörsön a kocsiba tudok ülnii.
A Villa Negránál szinte automatikusan fordulok be jobbra, tanösvény, szalagok, jelzések, kerítés jobbról - a túloldalon az Ördögtorony, meg a Hosszú-árok... Na azt nem fogom szeretni... Sok idő nincs ezen rágódni, mert a S-P- találkozásánál újabb ellenőrző- és frissítőpont következik - Palackot cserélek - leadok egy üreset, kapok egy telét, rákerül a cső, indulhatunk.
A Hosszú-árok a végén emelkedik igazán - de menni kell, nincs mese. Meg igazán szalag se...Ezt először betudom annak, hogy a Szénások szigorúan védett területén vagyunk, de később kiderül, hogy valaki "jó szándékkal" kupacba gyűjtötte ezen a szakaszon szinte az összeset. Két futó a P- K+ elágazásnál tovább ment egyenesen - amikor odaértünk, akkor már jöttek visszafelé, hogy nekünk megvan-e a jelzés? Jó kérdés - körbenézek, épp az elágazásban álltam meg, úgyhogy mutattam, hogy merre tovább. 
Emelkedő egyre durvul, Aztán csak feltűnik Amanda és Dömötör - no,. akkor közel a kaptató vége :-) Picit lihegősen érek a ponthoz, és lerogyok a padra - idén sem szerettette meg velem magát a Hosszú-árok, na. Rövid pihenő után felkapaszkodunk a csúcsra, Nagykovácsi fényei a völgyben - a távolban meg... No nem egy fehér vitorla, hanem az Erzsébet-kilátó sziluettje is feltűnik - rohadt távolinak néz ki (és az is), ráadásul onnan még Budaörs...
Nagykovácsiban a pont a szokott helyen, a plébánián van, bélyegzést kapok, tüzesvíz-kóstolót adok - Pygmea autóval van, úgyhogy ő csak illatmintát kaphat :-) A kávé önkiszolgáló, iszok egy adagot, hogy felébredjek :) és persze a kenyér-felvágott-savanyúság kínálatot sem hagyom ki, kell az energia az út hátralévő részére is.
Talán innen a legnehezebb tovább indulni - bent kellemes meleg van, kint hűvös meg sötét, ráadásul a busz is csábítja az embert arra, hogy hazafelé vegye az irányt - én viszont nem tehetem, hiszen az autó a célnál, úgyhogy valamikor csak el kellene érte menni, úgyhogy jöhet a következő felvonás - immáron a célig.
A meredeken emelkedő aszfalt, majd beton eléggé meredeken visszavetette a hangulatot, de a KET, azaz  könyörtelen előrehaladás technikája átlendített ezen a szakaszon is :) A Kecske-hát után már közelebbinek látszik a kivilágított Erzsébet :)  viszont az is megfigyelhető, hogy magasan van :-)
A Julianna-majorhoz vezető aszfaltútnál újabb frissítőpont, csak hogy véletlenül se éhezzen el a túrázó út közben :-) A Fekete-fej meglepően könnyen megvan, emelkedőstől-bélyegzésestől, a túloldalán meg visz lefelé a gravitáció is :-)
Lámpát átkattintom piros fényre, és hátrafelé fordítom az aszfaltra érve - nagyon kéne egy híd a Kis-Ördög-árok fölé, mert itt igazából se járda, se útpadka nincs, de mint eddig minden alkalommal, most is baj nélkül megússzuk ezt a rövid részt, és indul a kapaszkodás a Hárs-hegy oldalában. Ennek nehezen jön el a vége, de csak megérkezik jobbról a sífutóút, és utána pár méterrel már a Hárs-hegyi körút pihenőjénél szusszanunk egyet.
Ennek a pici pihenőnek köszönhetően megállás nélkül robogunk át Szépjuhásznén, ahogy a jelzés mutatja, és vágunk neki a hosszabb emelkedők közül az utolsónak.
A pont a kilátó földszintjéről kiköltözött a kilátó mellé - kellemetlenül fúj a szél, de frissíteni, elemet cserélni csak kell, úgyhogy elég sokat időzünk itt, aminek köszönhetően az elindulás picit darabosra sikerül :)
Makkosmáriáig a Virág-völgy keresztezése utáni letérés az egyetlen pont, ami lassít rajtunk egy keveset, de sikerül nem elvéteni. A makkosi ponton egy gyors pecsételés, majd enyhe, de hosszú emelkedő szakasz a Piktortégla-üregekig. Egy-két kanyar, szalagok, és máris a Budaörsre lefelé vezető... hogy is mondjam csak "nem túl barátságos" ösvényen próbáljuk a bokáinkat megóvni.
Sikerül, aztán a műút keresztezése után ismét, és vége: villanyoszlop, aszfalt, közvilágítás... Jó, a túrából még van kb. 1,6km, de aszfalton már egyszerű - így aztán sikeresen átmegyünk azon a hídon, amin nem kéne, és a Kőhegyi-ároknak nem a jobb, hanem a bal oldalán sétálunk a cél felé. Ha jól számolom harmadszor sikerül ezt elrontani :)  Főút, balra, járda, botokat bedobom a kocsiba, aztán cél, fotó, díjazás, gratuláció, zokni, Piros mogyorós, Budapest-kupa bélyegzés... És persze finom virsli (repetázni szabad), jó hangulat, ahogy az egy ilyen túra céljában lenni szokott, hiszen ez nem csak sport, hanem egy nagyszerű közösségi élmény is.
Élmény ide vagy oda, a saját ágyban alvás is az :-) pláne bő ötven km után, úgyhogy megcélozzuk az autót, és irány Budapest.


Track: Track_PIROS_50B_2013_szurt.gdb
 


2013. november 4., hétfő
Bár terveztem, hogy a korábbi szokásokhoz hasonlóan félmaratont megyek, és a család egy körre kapcsolódik be, de a másnapi Piros 50B előtt nem kockáztattam :-) és maradt a Mini - Budapest Kupa pontot gyűjteni ez is elég.
Lerágott csont a Hárs-hegy és környéke túraszakmai szempontból, úgyhogy sok extra élményre nem számítottam (nem is volt), viszont arra, hogy a résztvevők jelentős hányada nem olvassa a kiírást, és zenét hallgat, beszélget (!) szórakozik (!!) a túra közben, na arra igen - és ez be is jött... Pedig a kiírás eléggé világosan fogalmaz a túra monotonitásának az érdekében :-)
A rajt nem az évekig bevált helyen, hanem az állomás melletti asztaloknál volt - megszokásból először a romok felé vettem az irányt, aztán csodálkoztam, hogy sehol senki... Elkavarás még a túra előtt :-) Ilyen is ritkán van, pláne itt...
Nevezés, rajt, GPS-izzítás hogy el ne tévedjünk :-)) aztán elindultunk... 

Az ismeretlen, nehezen követhető útvonalon :-) maradást szerencsére néhány szalag is segítette, és a leírás is sok hasznos részletet elmondott az útvonalról, amit ennek, meg a szép irányjelző lapoknak  hála sikerült pontosan követve teljesíteni ezt a gyaloglatot.
A Kis-Hárs-hegyre tett kitérő hozta az első bélyegzést - sajnos a kilátó tetején voltak egy páran, úgyhogy az most kimaradt, ellenben a Kaán Károly kilátót megmásztuk - hátha fönt van a pont, de tévedtünk, így "csak" a panoráma maradt jutalmul :-)

A kilátó után a S- jelzésen tovább, nem a kilátó mögötti rövidítésen, hiszen a pont pont ott volt, ahova én is tenném ezen a buckán: kint, a jelzés "csücskében", ráadásul kedves ismerős adta a bélyegzést - meg az infót, hogy idén nem főz teát a Piros résztvevőinek...
Innen már tényleg szinte csak lefelé, aztán cél, egy-egy műzliszelet, kitűző, oklevél, kupafüzet bélyegeztetés, aztán irány haza.
Aki ritkán jár a Hárs-hegyen és környékén, annak érdekes lehet az útvonal, ráadásul ennyi sétával 1/10-nyi kupát begyűjteni sem semmi :)



Track: Track_MONOTON_MINIMARATON_2013_szurt.gdb