Túrablog

Endomondo: Normafa 10

Egy kihagyott hónap után nagyon kellett már ez a duplázós hétvége, pláne így, hogy az időjárás is kegyes volt hozzánk.
A szombati sétát családi kirándulásnak terveztem - bónuszként kaptunk "kölcsönbe" egy plusz gyereket is :)
Az ilyenkor szokásos extra tömeg és a kései indulás miatt az autót jó messze sikerült lerakni, úgyhogy kellemes bemelegítő séta után értünk a rajtba, ahol igen gyorsan ment a nevezés, de azért egy plusz kupafüzetet csak beszereztem Tündi lányom barátnőjének - most már "csak" jönnie kell túrázni még néhányszor :-)
Az erdő épp téli álma végén, a tavaszi ébredés első pillanatainál tart, lábunk alá letaposott  hóból megmaradt jég kerül az út jelentős részén - máshol pici sár, némi locs-pocs is akad, de van, ahol szinte teljesen száraz az ösvény. Az erdő viszont illatozik, a kiolvadt nedves talaj illata is jelzi, hogy bizony lassan a tavasz közeleg.
A S- jelzés kellemesen hullámvasutazik föl-le, egyre nagyobbakat hullámozva, míg aztán elérünk a Virág-völgy aljához, ahol nem először rendezzük sorainkat, és nekivágunk a völgy oldalában futó ösvénynek.
Nincs lomb, ami eltakarja a völgyet - most látszik igazán, hogy milyen meredek ennek a mély völgynek az oldala - szerencsére az ösvény teljesen biztonságosan vezet egyre feljebb, aztán a tavaly ügyesen benézett elágazás is megvan: jelzés ugyan nem nagyon látszik, de a picit távolabb előttünk haladókat látva nem lehet elvéteni. Nem is tudom egyébként, hogy tavaly hogy sikerült...?
Picit "csalósak" az emlékeim - messzebb van a Csacsi-rét a völgy keresztezésétől, mint gondoltam - kapok is érte rendesen: "legalább tíz perce mondod, hogy már csak öt perc..." (Nekem lehet, hogy annyi lenne? Mindegy, ez most nem az a "rohanós" gyaloglat...)
Az esőháznál pont, bélyegzés, édesség - meg egy kis pihenő a lányoknak, akik eddig egészen prímán bírják a gyaloglást.
A pontról a S+ jelzésen indulunk tovább, érintjük az egyik katonasírt - ide egy kopjafa is került valamikor.
Lassan elege lesz a lányoknak az emelkedőből,  de csak-csak elérjük Normafát, ahol a pontőrök a síház előtti asztalok egyikéhez telepedtek le. A gyerkőcök is leülnek egy picit, megkapjuk a bélyegzést, aztán némi noszogatás :) után sikerül tovább indulni.


A már sokszor látott Kc jelzésen megörökítem a panorámát, a gyerekek alaposan szemügyre veszik a már-már majdnem kipattanó rügyeket a fákon - itt is látszik, hogy a természet már elkezdett ébredezni - az időjárás még picit csípős, szeszélyes, de már nem téli, és ez a lényeg.
Szigorúan követjük a jelzést, a kilátópontoknál meg-megállva - és persze az ismertető táblákat sem hagyjuk ki - a lányok felváltva olvassák a táblák szövegét...
Az Erzsébet-kilátóhoz természetesen a  lépcsőn sétálunk fel most is - némi biztatással, de sikeresen leküzdik a gyerekek ezt az utolsó pár méternyi szintet is.
A pontőrt picit nehezen leljük meg, de azért csak sikerül - fején a bójával egész vidám jelenség :-)
Amíg az adminisztrálással foglalatoskodom, a lányok összebarátkoznak egy "lába nőtt a virslinek" kutyával, úgyhogy a továbbindulás picit nehéz, de menni kell, hiszen vár minket a cél, ráadásul délután háromra vissza kell adni a "kölcsön" gyereket is :-)
A Piros sávon lefelé príma a terep, bár kis csapatunk itt-ott picit szétszakad, de néhány kanyar után az eleje bevárja a végét, úgyhogy a reggel már látott S- jelzésre együtt érkezünk, ahogy a célba is, ahol picit nagy a tömeg, de megosztva a feladatokat hamar elrendezünk mindent - a csajok kajálnak, én begyűjtöm a díjazást. Az oklevél nagyon szép, a kitűző is ötletes, és kapunk egy-egy bevásárlókocsihoz használható műanyag kulcstartót is - sárgában már van valamelyik korábbi túráról, azt, mint "bevásárlás-felelős" rendszeresen használom, most kék meg fehér a választék.
A kajaszakmai tesztelés előtt még elsétálok az autóért, de aztán kíméletlenül tesztelni kívánom a kínálatot - sajnos a kolbászkrémes kenyérről nem bírok továbblépni, ugyanis nagyon-nagyon finom, úgyhogy a választék többi részéről nem tudok nyilatkozni :-D

A tömeg ellenére teljesen gördülékenyen ment minden, az útvonal, a tavaszi ébredés állapotában lévő erdő kellemes élmény volt. Sokan és sokat dolgoztak azért, hogy ez így legyen, köszönet érte - jövőre, remélem, ismét jöhetünk.


Track: Track_NORMAFA 10 2013.gdb

Tegnap este eldőlt, hogy egyedül megyek a huszas távon, mert a nagyobbik lányom arcüreggyusziból épp, hogy kilábalt, ergo nem tenne jót neki egy gyaloglat.

Reggel félve bár, de autóval mentem a rajtba (tavaly volt jópár autófeltörés a Szépjuhászné parkolóban teljesítménytúrák alatt), és a kocsit picitt odébb raktam le, majd a besétáltam a rajtba. A nevezési lap kitöltéséhez kirakott tollak fagyosak, de csak sikerül egy lapra rákanyarítanom a kért adatokat, majd nevezni. 8:45-kor indultam, tudva, hogy 30-40 perc előnyük lehet Panniéknak.

Menet közben sok ismerős, Marjan és két barátnője is feltűnik - beszélgetünk, és majdnem eldumálájuk a S- letérését a S-P- közös szakaszról Csacsi-rét felé - de csak majdnem :-)

Csacsi-réten csokit kapunk a bélyegzés mellé, majd némi cihelődés után tovább megyünk a S- jelzésen. Érdekes látni, ahogy ez a fiatalos erdősáv évről évre erősödik, növekszik...

A Piktortégla-üregek előtt kirakott papírlap hívja fel a figyelmet, hogy EP következik. A bélyegzést követően egy rövid telefon Panninak, hogy hol járnak - Nem sokkal a Piktortégla-üregek után, kapom a választ. Elköszönök a hölgykoszorútól, és szaporázom a lépést - nem sokkal később kiderül, hogy fölöslegesen, mert picit elkavartak, és Csillebércnél járnak. No mindegy, a Hol a következőn megismert sráccal megyek tovább a P4-en a helyes irányba fordulva. Eljutunk a P4 lépcsőjéig, majd sikerül nekünk is kavarni egyet: lemegyünk rajta, majd az Irhás-árok utcán lefelé indulunk... Hörcsög-utca, Ördög-orom, és már vissza is jutottunk a helyes útra, nagyjából 700m pluszt belerakva. (Tavaly még erre jött a túra, bár akkor meg a P4 másik ága és az Irhás-árok volt műsoron...)

A Z3-on már simán vesszük az akadályt, felérünk az úti madonnához - megnézem a telómat, "kápolna megvolt" - és egy 10 perccel korábbi időpont. Gyors telefon, a kajaponton megvárnak.

A kajaponton zsíroskenyér, csalamádé, lila hagyma, tea fogyasztható - két szelet kenyér és két pohárka tea csusszan le, aztán indulandusz tódulandusz - vár a meggylé meg a rétes Normafánál :)

A pont pont jó helyen van :) az egyik asztalhoz telepedtek le, úgyhogy a kellemest a hasznossal egybekötve pecsételtetünk, falatozunk, illetve kortyoljuk ki-ki a meggylét avagy a forralt bort. Szötske megmutatja a tavalyi négy szín kitűzőjét - szép, remélem jövőre nekem is lesz ilyenem :)

A privát frissítés után a Kc-ön indulunk el le, az Anna-kápolna felé, majd onnan tovább a János-hegyig, bár a végén természetesen a P- lépcsőjén. Az Erzsébet-kilátónál Panni megszólal "Felmegyünk " - picit kérdésként hangzott, picit felszólításként, picit kijelentésként :) felmentünk a kilátóba, egészen a tetejéig - szikrázó napsütés némi széllel, a város látványa így távolról csodaszép - fotózok is egyet, aztán még egyet: a kerület lobogója fejjel lefelé van felhúzva... (a nemzeti trikolort sikerült rendesen...)

Innen csak lefelé van, úgyhogy a kilátó után kényelmes sétával érünk be a célba, ahol kitűző, oklevél, csoki, forró tea vár ránk.

Az autó megvan, pici rendrakás után négyesben indulunk vissza a városba.

Beszámoló szintidőn belül :)

Reggel hezitáltam, hiszen az elmúlt napok esői után úgy gondoltam, hogy sáros lesz a túra, amihez -mármint a sárhoz- nem nagyon volt kedvem.
Mégis belevágtam, és negyed tízkor el is rajtoltam, lesz ami lesz alapon sima túracipőben. Normafa és környéke, meg az egész hegytető ködben, a kék körtúra jelzésen itt-ott jégfoltok, némi sár is, de jóval kevesebb, mint amire számítottam. A hideg szél nem esett jól, de szerencsére kevés szélnek kitett szakasz volt.
A János-hegy, pontosabban az Erzsébet kilátó volt az első EP, itt utánam kellett kiabálnia a pontőrnek, mert szegény behúzódott a kilátóba a szél ellen -- egy bója azért jó lett volna...

A piroson lefelé kényelmesen, térd- és bokakímélő puha, de nem csúszós talajon lehetett haladni, egészen a P- S- találkozásáig, ahol a következő pont volt, itt a bélyegzés mellé cukorkával kínáltak. Innen sárga sáv, Csacsi rét (ep, sport szelet), majd Z+ következett, az időjárás alapján "remélt" sár nélkül. Csacsi rét után a Z+-on lementünk Makkosmária felé, ahonnan a P- jelzést követtük a Piktortégla üregekig. Innen széles erdészeti útin le az Irhás-árok tetejénél lévő etetőpontig (zsíros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság, tea), majd bőven szalagozottan következett az Irhás árok -- gyakorlatilag kényelmetlen sár nélkül. A következő ponthoz (Hörcsög utca) a balra letérést majdnem benéztük, de időben sikerült korrigálni :) Itt "szokás szerint" autóból kaptunk bélyegzést, majd "Némi" emelkedés, a rondán teleszemetelt Ördög-orom után zöld háromszög jelzés következett. Az aszfaltról később jobbra letér a jelzés, ezt a felfestés is, és a szalagozás is szépen mutatta -- ahogy olvastam, itt korábban másoknak volt problémája.
A Farkas-völgybe lefelé az ösvény kényelmesen járható volt; a híd után pedig nekivágtunk a túra utolsó emelkedőjének. A kápolnánál kaptunk még egy bélyegzést, majd a TV-torony után némi beton/aszfalt koptatás után visszaértünk a Normafához, ahol kitűző, oklevél, és egy csomag ropi járt a teljesítőknek.

Harmadik túraként a Normafa 20 került terítékre - Rajt/cél Normafa, síház. Indulás 8:50-kor, Szépjuhászné 9:40, Csacsi-rét 10:35 - itt csokival kedveskedtek a rendezők. A következő emlékfoszlány az Irhás-árok, itt pontban délben jártam - ha dél, akkor enni kell - a szervezők kitettek magukért: volt zsíroskenyér, tea bőséggel ezen a ponton.
A Magasúti lejtőnél pici bicegés bejött, meg sopánkodó nénikék szemben, de innen már nem volt messze a cél, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan, de a hátralévő távot is sikerrel vettem, és pontban kettőkor átvehettem a célban a kitűzőt és az oklevelet.