Túrablog

Egy kihagyott hónap után nagyon kellett már ez a duplázós hétvége, pláne így, hogy az időjárás is kegyes volt hozzánk.
A szombati sétát családi kirándulásnak terveztem - bónuszként kaptunk "kölcsönbe" egy plusz gyereket is :)
Az ilyenkor szokásos extra tömeg és a kései indulás miatt az autót jó messze sikerült lerakni, úgyhogy kellemes bemelegítő séta után értünk a rajtba, ahol igen gyorsan ment a nevezés, de azért egy plusz kupafüzetet csak beszereztem Tündi lányom barátnőjének - most már "csak" jönnie kell túrázni még néhányszor :-)
Az erdő épp téli álma végén, a tavaszi ébredés első pillanatainál tart, lábunk alá letaposott  hóból megmaradt jég kerül az út jelentős részén - máshol pici sár, némi locs-pocs is akad, de van, ahol szinte teljesen száraz az ösvény. Az erdő viszont illatozik, a kiolvadt nedves talaj illata is jelzi, hogy bizony lassan a tavasz közeleg.
A S- jelzés kellemesen hullámvasutazik föl-le, egyre nagyobbakat hullámozva, míg aztán elérünk a Virág-völgy aljához, ahol nem először rendezzük sorainkat, és nekivágunk a völgy oldalában futó ösvénynek.
Nincs lomb, ami eltakarja a völgyet - most látszik igazán, hogy milyen meredek ennek a mély völgynek az oldala - szerencsére az ösvény teljesen biztonságosan vezet egyre feljebb, aztán a tavaly ügyesen benézett elágazás is megvan: jelzés ugyan nem nagyon látszik, de a picit távolabb előttünk haladókat látva nem lehet elvéteni. Nem is tudom egyébként, hogy tavaly hogy sikerült...?
Picit "csalósak" az emlékeim - messzebb van a Csacsi-rét a völgy keresztezésétől, mint gondoltam - kapok is érte rendesen: "legalább tíz perce mondod, hogy már csak öt perc..." (Nekem lehet, hogy annyi lenne? Mindegy, ez most nem az a "rohanós" gyaloglat...)
Az esőháznál pont, bélyegzés, édesség - meg egy kis pihenő a lányoknak, akik eddig egészen prímán bírják a gyaloglást.
A pontról a S+ jelzésen indulunk tovább, érintjük az egyik katonasírt - ide egy kopjafa is került valamikor.
Lassan elege lesz a lányoknak az emelkedőből,  de csak-csak elérjük Normafát, ahol a pontőrök a síház előtti asztalok egyikéhez telepedtek le. A gyerkőcök is leülnek egy picit, megkapjuk a bélyegzést, aztán némi noszogatás :) után sikerül tovább indulni.


A már sokszor látott Kc jelzésen megörökítem a panorámát, a gyerekek alaposan szemügyre veszik a már-már majdnem kipattanó rügyeket a fákon - itt is látszik, hogy a természet már elkezdett ébredezni - az időjárás még picit csípős, szeszélyes, de már nem téli, és ez a lényeg.
Szigorúan követjük a jelzést, a kilátópontoknál meg-megállva - és persze az ismertető táblákat sem hagyjuk ki - a lányok felváltva olvassák a táblák szövegét...
Az Erzsébet-kilátóhoz természetesen a  lépcsőn sétálunk fel most is - némi biztatással, de sikeresen leküzdik a gyerekek ezt az utolsó pár méternyi szintet is.
A pontőrt picit nehezen leljük meg, de azért csak sikerül - fején a bójával egész vidám jelenség :-)
Amíg az adminisztrálással foglalatoskodom, a lányok összebarátkoznak egy "lába nőtt a virslinek" kutyával, úgyhogy a továbbindulás picit nehéz, de menni kell, hiszen vár minket a cél, ráadásul délután háromra vissza kell adni a "kölcsön" gyereket is :-)
A Piros sávon lefelé príma a terep, bár kis csapatunk itt-ott picit szétszakad, de néhány kanyar után az eleje bevárja a végét, úgyhogy a reggel már látott S- jelzésre együtt érkezünk, ahogy a célba is, ahol picit nagy a tömeg, de megosztva a feladatokat hamar elrendezünk mindent - a csajok kajálnak, én begyűjtöm a díjazást. Az oklevél nagyon szép, a kitűző is ötletes, és kapunk egy-egy bevásárlókocsihoz használható műanyag kulcstartót is - sárgában már van valamelyik korábbi túráról, azt, mint "bevásárlás-felelős" rendszeresen használom, most kék meg fehér a választék.
A kajaszakmai tesztelés előtt még elsétálok az autóért, de aztán kíméletlenül tesztelni kívánom a kínálatot - sajnos a kolbászkrémes kenyérről nem bírok továbblépni, ugyanis nagyon-nagyon finom, úgyhogy a választék többi részéről nem tudok nyilatkozni :-D

A tömeg ellenére teljesen gördülékenyen ment minden, az útvonal, a tavaszi ébredés állapotában lévő erdő kellemes élmény volt. Sokan és sokat dolgoztak azért, hogy ez így legyen, köszönet érte - jövőre, remélem, ismét jöhetünk.


Track: Track_NORMAFA 10 2013.gdb