Túrablog

Hatodik nappali teljesítésnek terveztem (a hat éjszakai mellett), kellemes tavaszi sétával, itt-ott szokás szerint kocogással - meg persze rettenetes nagy tömeggel. A hatodik teljesítés összejött, a kellemes séta is - tavasz, kocogás és tömeg viszont mutatóban sem volt. Mondanom sem kell, hogy a tömeg hiányzott a legkevésbé...
Reggel sokat hezitáltam, addig-addig, hogy csak autós megközelítés jöhetett szóba - masszívan havas, téli körülmények között... Nesze neked március idusa...
Azért csak sikerült a rajtidő vége előtt húsz perccel a rajthoz közel simán lerakni az autót - és utána a nevezés sem tartott túl sokáig - a rendezők létszáma a szokásos volt (itt még), viszont "csak" közel ötszáz résztvevő volt.
Az, hogy a hegytetőn fúj a szél, az nem újdonság, viszont most tényleg nagyon fújt, ráadásul a havat is hordta rendesen, szerencsére a kabátom kapucniját alaposan összehúzva ezt a meglehetősen zord (márciushoz képest pláne) időjárást elég jól viselve indultam el a jól ismert útvonalon.
Egy talán japán hölgy kért útbaigazítást a fogaskerekű felé - mutattam, hogy merre van; jó kérdés, hogy mit gondol rólunk, magyarokról, hogy ilyen időben csoportosan vágunk neki túrázni :-)
A Svájci lépcsőt felé veszem az irányt, bot a kézben, hiszen ilyen időben a lépcsők elég kellemetlenek is lehetnek - no, itt már javában szorgoskodtak a hó eltakarításán, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes a dolog.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, hiszen itt is hordta a havat a szél, aztán gyorsan tovább is állok, hiszen azt saccolom, hogy a kápolnához vezető szerpentinig lesz vadul szeles az utunk, ergo addig kéne gyorsan eljutni.
Az aszfaltot tehát igyekszem gyorsan magam mögött hagyni,  örülök az úton keresztben kirakott oszlopoknak - innen már csak egy macskaugrás, és erdő következik.
Egy túratárs nézelődik, hogy jó irányba jött-e (ez lesz az első teljesítése ezen a túrán), mondom neki, hogy minden rendben, mutatom az utat keresztül a bozótos részen.
A túloldalon kiérve az ilyenkor szokásos virágos rétnek nyoma sincs - hó mindenütt, úgyhogy a csípős szélre is tekintettel robogunk lefelé. Rá is fázok egy picit - jól lefejelek egy vastagabb ágat, szerencsére csak sajog, sérülés nincs.
A  kápolnánál csak egy bélyegzés erejéig állunk meg, és kocogunk tovább lefelé.
A völgyben, ahol anno a Hidzsra a várból túrának volt ellenőrzőpontja most szép nagy farakás látszik - remélhetőleg ezen a részen is folyamatosan, apró részenként fog megújulni az erdő, nem úgy, mint a Meteor 21B útvonalán...
A völgyben azért elég szépen csordogál az olvadékvíz - itt-ott keresztezni kell - óvatosan gyalogolva meg lehet úszni relative szárazon a dolgot :-)
Az egyik ilyen szakaszon bal oldalon egy "alternatív" ösvényt tapostak a hóban az előttünk járók - itt egy mohás fatönkön "nőtt" jégcsapokat lehet megtekinteni - már annak, aki nézelődik is, nem csak gyalogol :)
A felső, komoly vízmosás-jellegű szakasz előtt  csúnya dologra vetemedem: jobbra egy jelzetlen ösvényen követem valakinek a nyomát, mert azt a bokatörős felső néhány métert, pláne ilyen szutyok-latyak időben nincs kedvem kipróbálni.
Az ösvény még így, hóban is "adja magát, lehet, hogy célszerű lenne a rendezőknek inkább erre hozni a túrát a jövőben...?
Normafa megálló után a vasutat követve irány Csillebérc - a pont fázósan a váróterembe húzódva várta a túrázókat. Innen a pálya mellett vezet az útvonal - a hónak itt azért megvolt az az előnye, hogy elfedte a zúzottkövet, ami nem igazán sétálgatásra van kitalálva.
A Z+ jelzést elérve egy iramodás elég Normafáig, majd a túloldalon gurulok lefelé a Disznófő felé vezető zöld sáv jelzésen.
A pont jóval előbb, a "macis háznál" van, gyors bélyegzés, aztán irány vissza, felfelé, ismét jelzetlen ösvényen. Anna-kápolna, aszfalt keresztezése, rövid gurulás Virágvölgy állomásig - itt van a teázós pont, nagyon finom teából repetázok vagy kétszer - saját bögrém terhére :-)
Ennek köszönhetően jó hosszúra nyúlik a pihenő, de most nem igazán van egyébként sem kedvem sietni.
Makkosmária felé csak lefelé kell sétálni, ott újabb bélyegzést kapok, picit unom már a telet, de ez van, menni kell :-D
A széles út bal oldalán még megvan a száraz "integetős" fa, a talaj egy szakaszon érdekesre festi az úton a havat... Kicsit már unom  :)
A Virág-völgy keresztezése után már próbálok "lélekben" felkészülni a János-hegy megmászására - és nem gondolni arra, hogy a Nagy-Hárs-Hegy is előttem van :-D
Egyszerűen nem tudom "összerakni" ezt a túrát a havas tájjal, így csak megyek, csak megyek... Aztán egyszer csak feltűnik János-hegy állomás, bélyegzés, aztán lépcső, vagy visszafelé egy kicsit, és a jelzésen föl (amerre tavaly augusztusban jött az éjszakai útvonala) - én most a lépcsőt választom - érdekes, valahogy hosszabbra számítottam... Aztán ugyanígy kellemesen csalódok a Libegő felső végéig tartó szakaszban - az Erzsébet-kilátóhoz vezető lépcsősor viszont pontosan olyan, mint amilyenre emlékeztem :-)
Újabb bélyegzés - a kilátóban legfelül khm. fölöttébb jókedvű kultúrtársaság örül valaminek, úgyhogy inkább kihagyom a lépcsőzést.
A kilátót már sokan, sokféle körülmények között megörökítették, így inkább az 1923-ban épült erdőőri lakot kapom lencsevégre. Itt a kilátó őrét helyezték el, mivel korábban a kilátó aljában lakott, és az ételszag, no meg a tűzhelyének a füstje zavarta a látogatókat  (forrás: www.hegyvidekujsag.eu)
Innen már "csak" le kell gurulni Szépjuhásznéhoz, majd a Hárs-hegy (mindkettő) és a Villám utca következik - gondoltam, úgyhogy az eléggé "huzatos" szakaszt tempósan igyekeztem magam mögött hagyni - ahogy talán látszik, a hófúvás a lefelé vezető sétautat sem kímélte :-)
Az alacsonyabb részen (Pozsonyi-hegy) már nem fújt a szél, kényelmesen lehetett sétálni a havas, de jól járható úton lefelé.
Gondolkodtam, hogy Szépjuhásznénál valamit kéne harapni (a túrára vett rágcsálni valót jól otthon hagytam...), de végül kihagytam a büfét, "közel van a cél" felkiáltással :)
Tényleg közel van, sőt, aki úgy gondolta, annak még közelebb, mivel a Nagy és Kis-hárs-hegy  megmászása ezen a napon "opcionális" volt - minthogy egyik kilátóhoz sem került pontőr - a Nagy-Hárs-hegy bélyegzését Szépjuhászné állomáson, míg a Kis-Hárs-hegy igazolását Hárs-hegy állomáson lehetett begyűjteni.
Nekem nem jelentett dilemmát, hogy merre induljak: a kiírás szerint a S- jelzésen visz a túra, úgyhogy előbb a Nagy-Hárs-hegyet másztam meg - mondanom sem kell, eléggé kievés követővel, majd pedig a Bátori-barlangnál óvakodhattam le a havas meredélyen a híd felé.
Kicsit később egy kisebb társaság jött fölfelé - ők a DNY felé tartó jelzetlen utat választották fölfelé - meg tudom érteni a döntésüket.
A nyereg után egy rövid iramodással a Kis-Hárs-hegy csúcsa is "pipa", páran kérdezik, hogy innen merre tovább - a sárga jelzésen lefelé, mondom, majd a kilátótól visszafelé robogva utol is érem őket, így aztán kényelmesen, beszélgetve érünk Hárs-hegy állomásra, majd rögtön indulunk is tovább, hiszen még három ep. hátra van a célig - ráadásul a Villám utca is előttünk van :-) Mondom is az alkalmi túratársaknak, hogy még lesz egy ilyen "poénos" szakasza a túrának - azért Villám utca, mert úgy megy fel rajta az ember, mint a villám. Nem olyan gyorsan, hanem olyan cikk-cakkban :-)
Szerencsére ez azért túlzás: egyenletes, jó tempóban érünk fel az utca tetejére, és fordulunk rá a Fazekas-hegy alatti tisztásra vezető ösvényre. Picit tartottam ettől a ponttól, hiszen eredetileg a csúcson, egy keskeny sziklás ösvényen megközelíthető helyen szokott lenni, most azonban okosan lent, a tisztáson kaptuk a bélyegzést.
A múzeumnál pikk-pakk bélyegeztetek, a fiatal páros még megnézi a múzeumot, úgyhogy elköszönünk, és berobogok a célba.
Díjazás, bélyegzés a kupafüzetbe, aztán irány az étterem - a finoman elkészített csirkepöri meg a szokásos Sió dobozos gyümölcslé gyors elfogyasztása zárja az itteni programot, mivel indul vissza a vonat, és szeretnék rajta lenni :-)

"Hát ilyen, még nem volt!" - anno talán a postán kapható kincstári takarékjegyet reklámozták ezzel, de ez erre a túrára is tökéletesen igaz. A végére az időjárás is megszelídült, úgyhogy egy nagyon kellemes téli túra lett a szokásosan tavaszköszöntő gyaloglatból. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért nagyon örülök, hogy itt voltam.
Most, amikor ezt a beszámolót írom, már kint van a hír, miszerint április 28-án ismét megrendezik a túrát - aki a rossz téli idő miatt nem volt, annak azért, aki meg volt, annak az egyedi kitűzőért lesz érdemes indulni.


Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_NAPPALI_2013_szurt.gdb