Túrablog

Tegnap egy családi Normafa 10, ma pedig egy rendezői bejárás került sorra. A rajtba nagyjából pontosan érek, nem gond, nem én vagyok az utolsó :)
Az indulás után mutatom a tavalyról jól ismert utcát fölfelé: át a villamossínen a gyalogos átkelőn és a szemben lévő utcán fölfelé.
A jelzés is hamar megvan, az első sarkon máris fordulunk jobbra, az érdekes díszítésű házak közé.
Jobbra lent a Kandó villanymozdonya pihen, picivel később a csapat eleje (a náluk lévő leírás szerint) balra indul egy lépcsőn - hiba, ugyanis ez a régi jelzés, az új az itt egyenesen halad tovább... Mindegy, nem én vagyok a "főnök" :-) megyek a többiek után. A jelzés, bár igencsak ütött-kopott, de azért itt-ott még megvan, úgyhogy nagyon elkavarni erre sem lehet - a leírás javítva lesz, az első ep-hez egyébként mindkét irányból kellemesen el lehet majd találni (teszek ki szalagot vagy A4-es lapot, ahova kell).
Miután megnéztük, hol fogok pontőrködni, aszfaltra váltunk, egy bolt jobbra, egy picike körforgalom, majd a Barlangtól Barlangig-ról is ismert, a Mátyás-hegyre felvezető lépcső aljában állunk meg ismét: itt lesz a következő pont, úgyhogy ez a letérés is "pipa".
Felfelé egy helyen előjön a "balra vagy jobbra" dilemma, szalag előjegyezve, egyébként meg jobbra tartva megyünk tovább, fölfelé.
A kőbánya szélén futó kerítésig merészkedve érdekes ábrát látunk a bányaudvaron kőből kirakva - vagy ufók, vagy vicces kedvű emberek csinálták :-)
Innen még egy pici szint, majd lefelé, ahogy a jelzés mutatja, itt bal oldalon egy csőkorláttal lekerített zsomboly nyílása sötétlik (belelesni szabad, beleesni tilos).
Miután ismét kiértünk az aszfaltra, előjegyzünk néhány újabb szalagot (kell, Zöldgömb filozófia ide, vagy oda...), közben megörökítem a "merre nem szabad lemenni a hegyről" utcán feltáruló panorámát.
Kényelmesen sétálunk tovább fölfelé, az aszfaltot erdei sétaút váltja, majd ismét aszfalt következik, igaz, ezt csak keresztezni fogjuk néhány alkalommal, ahogy a balról érkező, és jobbra felfelé tartó kék jelzést követjük - természetesen felfelé. Felfestés balra csábít, úgyhogy ide is kell majd valami jelölés...
A Hármashatárhegyi út nevű pont helyén csak átsuhanunk - a jobbról érkező Z+ jelzésnél konstatáljuk, hogy a kék háromszög kiágazását bizony elhagytuk. Sebaj, visszafelé majd megnézem :-D
A kényelmes séta végén az utolsó 40m szint azért szuszogósra sikeredik, pláne, hogy sár is akad, de csak felér mindenki, fölösleges lecsücsülés nélkül :-D


Amíg a többiek frissítenek, próbálgatom az új fotómasinát - nagyon automata, nem tudom rávenni, hogy makró jellegű képet csináljon, ellenben a panoráma funkció -mondjuk úgy- aránylag tűrhetően működik:


A pihenő után megyünk tovább, egy túratársnak megmutatom a repülős emlékhelyet, aztán megyünk a többiek után, a kék jelzésen - kellemesen járható ez a meredek nyereg lefelé és fölfelé is - mondjuk eső után/esőben azért lehet, hogy picit más lenne a véleményem...
A többiek a Virágos-nyeregnél az egykori tájékoztató táblánál várnak ránk - sajnos nagyon közel van a város, a "civilizáció"... No mindegy, lehet, hogy nem véletlenül nincs pótolva.
Picit sáros a földút, de aztán az ösvény teljesen jó, ahogy a zöld jelzésen haladunk a Csúcs-hegyi nyereg felé.
A nyeregben szétválik a csapat: ketten a 15-ös távot járjuk be, úgyhogy mi jobbra megyünk a kéken, a többiek meg balra, tovább a 35-ös táv útvonalán.
Virágos-nyereg második érintése után ismét jelzést váltunk, vissza a zöldre, ami nagyjából szintútként kanyarog a Hármas-határ-hegy oldalában.
Bőven találkozunk kocogókkal, futómozgást imitáló természetkedvelőkkel és futókkal is :-)
Itt-ott nyílik már a hóvirág - még nincs sok, de azért szépen jelzik a tavaszt ezek az apró, védett virágok is.
A Guckler-szikla érintése után a következő említésre méltó hely a farkastorki elágazás, itt a zöld sáv jobbra felfelé fordul, nekünk a balról érkező, és a szintúton tovább vezető zöld kereszt jelzésre van szükségünk - a kereszteződésben a jelzések jók, pár méterrel előttünk ott virít az út jobb oldalán egy fán a jelzés.

A jelzés derékszögben jobbra kanyarodik, aztán egy-két enyhe kunkor után kiér a Hármashatárhegyi útra - no, itt már jártunk ma, ellenben lefelé menet figyelni kell, mert most nem lenne jó eltéveszteni a kék háromszög kiágazását.
Pad, balra az aszfaltcsík és a sétaút közötti növényzetben egy folytonossági hiány két cölöppel - ez lesz az - a túloldalon ott is van a fán a jelzés, ami lentebb, a zöld transzformátorház mellett ágazik ki a kékből - a pont viszont itt lesz, úgyhogy nekünk is itt kell átkelni az aszfalton, és feszült figyelemmel megpróbálni követni a jelzést a Kőtaraj felé.
Nagyon szép erdőben vezet a széles út, ráadásul a jelzések is rendbe vannak téve, úgyhogy -legalább is fentről lefelé- teljesen jól követhetőek - egy szalagozni valóval kevesebb :)
Ahogy a leírásban is szerepel, van egy jobbra lefelé szerpentinező jelzetlen ösvény azoknak, akik nem szeretnék megtekinteni a panorámát - szerintem nem érdemes kihagyni:


A gerinc végén fiatalok pihennek, élvezik a kellemes tavaszi napsütést, megkínálnak pálinkával - közel az autó, úgyhogy udvariasan visszautasítom - talán majd legközelebb :-)
Beszélgetünk egy kicsit - túrázásról, kerékpározásról, autósokról, gyalogosokról - meg a világ egyéb dolgairól :-) Ebben a rohanós, csak magunkra figyelős világban jó megállni, és meghallgatni másokat, beszélgetni...
Idősebb pár érkezik, furán méregetik a gerincről lefelé vezető jelzett ösvényt - tény, nagyon nem hasonlít a nagykörútra :-) de teljesen biztonságosan járható.
Leereszkedem a javarészt még a barna árnyalataiba öltözött völgybe, ahol a kényelmes sétautat végleg felváltja a beton, illetve később az aszfalt.
Előveszem a leírást, illetve a térképet -kellemesen beazonosítható, hogy hol járok, a leírást olvasva kényelmesen el lehet navigálni a célig - igaz, az utcanévtáblák alaposan össze vannak firkálva, de azért még olvashatók... Pedig ez egy "elit" (vagy inkább csak jómódú?) környéknek néz ki...
A panorámát elnézve szívesen laknék errefelé - a meredek és nem túl széles utakat tekintve viszont...


Követem a leírást, egy rövidítés, majd jobbra lefelé, hosszan, nem túl durva ereszkedés, majd balra fordulok, és az utca végén feltűnik a célnak (majd) helyet adó közösségi ház.

Nem volt túl gyors ez a séta, de nem is terveztem rohanósra - a célját viszont elérte: a kritikus pontokat szerintem sikerült "belőni", megbeszéltük, hogy hova kerül szalag vagy nyil/felirat, úgyhogy már csak az van hátra, hogy a túra napján jó idő legyen :-)


Track: Track_OBUDAI HATARTURA_15_2013.gdb