Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2008. szeptember 27., szombat

NaHáT túra Mikoviny Sámuel tiszteletére (32,5km) 

Kicsit késve indultam, így csak 9:05 körül sikerült a rajtba érnem, ahol a kapun belépés után egy székre kirakva várta a résztvevőket a regisztrációs lapocska, amit -mire sorra kerül- kényelmesen kitölthet. A nevezés távonként külön asztaloknál történt, bár amikor én megérkeztem, a két rövidebb távnál álló jelentős létszámot épp terelték a 35-ös meg a nagyobb távok asztalai felé, hogy gyorsabban menjen a dolog. Nekem sikerült egy nagyobb csoport előtt nevezni a 35-re, így 9:15-kor elindulhattam a kék sáv jelzést követve. A rajtban kapott leírás több, mint részletes adatokkal szolgál a túra valamennyi távjáról, a közlekedési lehetőségekről, van benne szintmetszet, rendezői elérhetőség, meg az egyes túrák névadóinak az ismertetésére is sort kerítettek a szervezők. A térképvázlat, mivel valamennyi távot tartalmazza, csak vázlat, de ez a leírással együtt nem jelentett problémát.

A kék sávon fölfelé menni több, mint elégséges bemelegítés gyanánt, (a kilátás viszont csodálatos volt) viszont ez az ára annak, hogy a szint felét az első szakaszon letudja a túrázó, és utána egy kellemes séta legyen a túra -- kivéve az utolsó szakaszt, de arról majd később... Gyerekcsapatok előzgetése után a Szent Mihály-hegy nyergénél megkapom a második bélyegzést (az elsőt a rajtban), és még egy pici emelkedő után a kilátónál lehet gyönyörködni a tájban. A kilátóban csak azért nem, mert "telt ház" van.

Innen Zebegényig lejtő, a sárga-sárga háromszög elágnál (épp jókor...) utolér egy kollégám, aki az 50-en indult futva (jóval utánam persze), és útbaigazít.
A Trianon-emlékműtől szépen kiépített gyalogos szerpentin visz le Zebegénybe, kár, hogy sokan ronda eróziót okozva levágják a kanyarokat, és a gyerekeiket is erre biztatják... Tökfejek. Már nem ők, hanem amit Zebegényben látunk, ugyanis tökfesztivál zajlott éppen. Nyúlfarknyi nézelődés, majd (a túratársak között végzett nem reprezentatív felmérés alapján) gyakorlatilag kötelező rétesezés a Zebegényből egy hangulatos macskaköves utcán kifelé tartó zöld jelzésen. A zöld sáv nagyon szép helyeken vezet, többször átkelünk a patakon, látunk szépen lekaszált réteket, amik terítve vannak az őszi kikerics virágaival.

Törökmező halastó előtt, ahol a zöldbe balról becsatlakozik a kék sáv, érkezik egy túratárs, aki már visszafelé tart - ő ma már másodszor jár itt, vele sétálok be a halastói ep-hoz, ahol jelentős számban tornyosulnak a zsíros kenyerek lila hagymával, illetve folyamatosan készül és kerül poharakba a tea. Egy apró gond van csak: aki pucolja a hagymát, az pecsétel, gyakorlatban csak kényelmetlen (neki), más gondot nem okoz.

A tó mellett szééép hosszú szalagokkal jól jelzett ösvényen kell haladni, egészen a piros sáv jelzésig, közben megmászva egy apróbb dombot. A piroson továbbhaladva a Kis Hanta patak EP következik, majd rövidesen az ep-n is előre jelzett elágazásnál balra fordulunk, a fonódó piros és sárga sáv jelzést követve, egészen Kóspallag központjáig. Itt is van része az embernek patakon való átkelésben, de mindegyikről elmondható, hogy köveken, farönkökön gyakorlatilag száraz lábbal megoldhatóak.

Kóspallag után kék sáv, majd az útelágazásnál ep, kapok egy bélyegzést meg egy almát. Némi aszfalt után a kék a magasba tör, megyünk mi is... Néhány biciklis húz el, majd ismét nyugalom tölti be a gyönyörű őszi erdőt. Nemsokára elérjük a túra picit problémás szakaszát: a kék ugyanis egy réten halad keresztül, és bár a rét közepén egy nagy fán ott a jelzés, ráadásul a földút is jól jelzi az irányt, nem szemben, hanem a kijártabb földúton jobbra tartva, a rét nagyjából legtávolabbi pontján jutunk be az erdőbe, és találunk újra jelzést. Néhány csipkebokron kívül semmi nincs, így festeni nem nagyon van mire, odafigyeléssel, vagy gps-sel nem jelenthet problémát ez sem.

Rövidesen ismerős szakaszhoz ereszkedünk le: a zöld sáv jelzésen vagyunk ismét, és a törökmezői halastó következik. Zsíros kenyér, tea igény szerint, majd "némi" emelkedő (csak hogy el ne felejtsük, hogy a Börzsönyben vagyunk...) a turistaházig. Jelzésváltás a kék sávra, hullámvasutazó, általában széles úton érkezünk el egy kellemetlen lejtőhöz, szerencsére a talaj épp csak annyira nedves, hogy elég puhán tompítsa a lépéseket.

A lejtőnek persze megkapjuk a böjtjét: Köves-mező előtt egy rendes emelkedő, két létrás kerítéssel spékelve... Mindkét létra mellett ki volt bontva a kerítés, de a ruhám épsége miatt inkább létráztam, bár nagyon nem kívántam már...

Kövesmezőnél szalagok mutatják az utat, egy emberes lejtővel indítva, majd beérve a faluba még kb. 1300 méter, és beértem a célba. 7:30 perc, frissen készült kitűző, választható színes oklevél, szóda, szörp, zsíros kenyér lila hagymával, illetve parizer az ellátmány a célba érőknek.

Rövid falatozás, majd négy túratárssal autóba ültünk, és hazajöttünk.

Szervezés, útvonal, pontőrök, rendezők hozzáállása jeles, mivel pedig az időjárás is kegyes volt, így egy újabb túra, amire jövőre is el kell jönni, mert nagyon-nagyon jó túra volt.

(2008.09.27 19:15:34)

2008. szeptember 13., szombat

Nem siettem el az indulást, bár korán függőleges helyzetbe hoztam magam (az, hogy felkeltem, netán felébredtem, az erős túlzás lenne...). A Kabátért még visszaszaladok a lépcsőházból -- esőt is ígérgettek mára, ki tudja...
Gördülékeny rajt, a megkapott paksamétában ott a tavalyi teljesítők listája, illetve egy fénymásolt vázlat a hosszúhajtási kőbánya előtt/után követendő saját jelzéses szakaszról. Részletes "kettőt lépünk, majd balra fordulunk az ösvényen" leírást nem kaptunk, táv/szintadatok, követendő jelzések, ep-k nyitvatartási ideje röviden tömören egy oldalon összefoglalva. Rendezői elérhetőség szintén szerepel a lapon, úgyhogy bátran nekivágok, 8:25-ös rajtidővel. Némi tollászkodás után a kabát, és nem a polár pulcsi mellett döntök -- az előbbi esőben is hasznos. Az indulást némi nosztalgikus érzelmek is késleltetik: a régi úttörővasutasok (igen, akik még az úttörővasúton szolgáltak) vonulnak, régi dalokat énekelve, utánuk egy fúvószenekar is eljátszik néhány régi úttörőnótát...
Az első jelentésbe illő esemény a Hárshegyre felfelé menet, a nyereg után következik be: a turistaút bal oldalán egy fa aljánál méhek vagy darazsak(?) köröznek -- építkeznek no, olyan jófajta kalákában, úgyhogy nagy ívben kikerüljük őket.

Szépjuhásznénál váltás a piros sávra, János-hegyen EP a kilátó előtti placc szélénél, így aztán sokan a futóknak készült rekortán járda bordó szalagját nézik piros sávnak.

Virágvölgynél (vissza)váltás a sárga sávra, kapaszkodás fölfelé, majd Csacsi-rét (ep) következett. Később visszaváltunk a piros sávra, egészen a Piktortégla-üregekig, ahonnan már a P+ jelzést kellett követni.

Budaörs fölött minden alkalommal megállok, és csodálom a kilátást, most is így tettem, sőt, kellemest a hasznossal némi frissítés is belefért az időmbe. Rengetegen eregettek sárkányt az enyhén szeles időben.

A bánya útján lefelé haladva jobbra felfedezem az első barátságos "M"-betűt, meg egy nyilacskát, ami egy kevésbé barátságos módon emelkedő ösvényre mutat. Ha ilyen, ha nem, erre kell menni, úgyhogy némi kapaszkodást követően fenyőfák, majd bokrok között érjük el a sárga sáv jelzést, amin eddigi irányunkkal szemben fogunk egy keveset haladni. A sárga sávról egy öt ágú elágazásnál térünk le balra, az "M"-betűvel jelölt ösvényre, ami a Kavics-árok felé vezet. A jelzés kellő odafigyeléssel jól követhető, tavaly óta úgy tűnik, itt-ott javítottak is rajta, pl. egy villanyoszlopnál, ahol tavaly emlékeim szerint csak az "M"-betű szerepelt, most ott volt alatta az irányt mutató nyilacska is.

A Mária-szurdokban néhány bedőlt fa nehezíti utunkat, majd az ep helyén egy tábla, miszerint 200 méterrel lejjebb lesz a pont. Így is van, majd még néhány méter, és következik néhány km-nyi aszfalt -- Budakeszire érkeztünk ugyanis.

Az egyik útba eső "műintézményben" többen frissítünk, ki kávéval, ki árpafőzettel, ki mással, majd haladunk tovább. Rövidesen feltűnik a buszforduló, és mögötte a bolt, ahol ebéd céllal némi vásárlást ejtek meg -- gyorsan felmérve, hogy bőven beleférek az első szakaszra tervezett 4.5 órába.

A bolt után kedves túratárs (21A-n már végzett) érkezik szemből, és mutatja, hogy merre van az arra :)

Mamutfenyőknél "áthaladó" bélyegzés, majd az ebéd elfogyasztása és pici ejtőzés után nekiiramodok a hosszú-hajtási kőbányához (meg azon túl...) vezető szakasznak. Itt picit lassabbra sikerül az iram, így a pont már szembe jön (pontban kettőkor), de megkapjuk a túratárssal a bélyegzést -- én gyorsan elköszönök, és nagyobb sebességre kapcsolok,hiszen egy óra van elvileg arra, hogy a Tarnai-pihenőnél lévő következő ponthoz eljussak időben. Némi belekocogással ez is sikerül, mondom is, hogy vannak mögöttem -- a hölgy bólint, és megköszöni az infót, majd szólt, hogy ha a 21B-n vagy a maratonon vagyok, akkor a piros háromszögre kell letérni majd, ha viszont az 50-es távon, akkor az a zöld háromszögön marad, és a Z3-Z- útvonalon megy be Nagykovácsiba. (Ez tavaly óta megváltozott, az ok egyszerű: legyen benne a túrában a kilátó is.)

Innen már ismét gyakran látott, ismerős útvonal következik: P3, majd P-, egy apró dobozszakmai kitérővel :)

A P- P+ elágazásánál ismét EP, és az utolsó előtti aszfaltmentes szakasz várt -- essünk túl rajta felkiáltással elkezdem szedni a lában lefelé. A P+ jól járható, kényelmes ösvény, így gyorsan leérkezek Remeteszőlősre, ahol balra(!) fordulunk az úton, majd a túloldalon a hídon átmegyünk, és a főúttal párhuzamosan futó utcában jobbra fordulunk, immáron a K+ jelzést követve. Hiába a lakott terület, közkút nincs, arra egészen a Remete-szurdok bejáratáig kellett várni (illetve volt, de le van zárva).

A Remete-szurdok után a K- jelzést követve eljutunk a kegytemplomig (ahol épp esküvő volt), majd ismét csak aszfaltot koptatva, a jelzést figyelve cikkcakkban haladunk a település utcáin egy kicsit, majd pedig hooooosssszaaaan egyenesen, egészen a Villám utca aljáig, ahol rátérünk a Nagyrét felé haladó járdára (vagy mellé...), picit később már következik a célegyenes balra, gyerekvasút hídja, egy jobbos még, majd a rajt/cél, ahol jelvény és egy kis dobozos narancslé várt minden célba érkező túrázóra.

Szumma: A szolgáltatás és a nev. díj (500Ft) viszonya korrekt, a fém jelvény kimondottan szép -- oklevél szokás szerint nincs, az itiner első oldala szolgál ilyen célokat (is). A jelvény a teljesítések számától függően változik picit (a "Természetbarátok turista egyesülete" felirat háttere más és más színű), úgyhogy jelvénygyűjtőknek is kifejezetten ajánlott :-)

(2008.09.13 22:21:55)