Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2015. március 22., vasárnap

Nem sok olyan túra van,a min minden túraévben ott voltam - ez az egyik, úgyhogy nem volt kérdés, idén is jövök :-)
Nem csak a szép jelvény, az út közben kapott ellátmány, vagy épp a barátságos rendezés vonz. A táj is nagyon szép, az útvonal jól követhető, a szintek bár többnyire rövid combos emelkedők képében jönnek szembe, de jól oszlanak el az útvonalon - minden adott egy kellemes kiránduláshoz.
Idén az időjárás is príma, úgyhogy reggel a szokásos autós logisztikát választva célzom meg Biatorbágyot.
A rajtnál gyorsan kitöltöm a megfelelő nevezési lapot, aztán a legutolsó autónál való sorakozás helyett az előrébb álló, szintén nevezési helyként működő másikhoz sétálok nevezni - ismerős a kocsiban, váltunk pár szót, amíg elkészül az adminisztráció, aztán megkapva a színes itinert-térképet, elbúcsúzom, és elindulok a jól ismert aszfaltcsíkon.
Nem kocogós túrát tervezek - ötös közeli átlagot azért jó lenne összehozni, úgyhogy  fotózni azt keveset fogok, de azért kéznél lesz a technika :-)
A település szélén megkerüljük a völgyet elfoglaló magánterületet, itt kellően átmozgathatja magát mindenki az első komolyabb kapaszkodó előtt :)
Ez nem is várat sokat magára - mondjuk úgy, hogy nem megy mindenkinek egy szuszra, szerencsére én a sikeres próbálkozók csoportját gyarapítom - szokás szerint.
A pihentető szintúton néhány régebben bedőlt fát kerül ki az ösvény, majd A4-es lap jelzi, hogy ponthoz közeledek - előveszem a lapot, gyors bélyegzés, aztán indulok tovább Régi szép idők, amikor Husi úr és az általa kínált gyümölcspárlatok jellemezték ezt a pontot... Majd otthon bepótolom :-)
A következő völgyben a le-föl a "szokásos" - kevésbé jó erőben lévőknek fölfelé mutatom, hogy hol csinál egy kunkort a meredek(ebb) szakaszt elkerülendő a jelzés. Jut eszembe, egyszer ismét meg kéne nézni azt a szakaszt is :-)
Egy nem túl régi irtást keresztezünk, aztán tovább lefelé, majd a Dobogó-hegy pontjáig újabb, inkább hosszú, mint meredek emelkedőt sikerül legyőzni.
A ponton némi eszmecsere a K100-as webes előregisztráció körüli anomáliákról, ki tudja, lesz-e az ideire regisztrációs számom... Legfeljebb csinálok egy privát százas túrát valami más útvonalon... Egy "Négy színű százas"-on régóta töröm a fejem... :)
Felező táv egyenesen tovább, mi pedig balra a következő elágazásnál, nekünk nincs bedőlt fa, nekik van :-)
Az erdőből kiérve Sóskútig hosszabbnak tűnik az út, mint amire emlékeztem, de aztán csak leérek a pontra, ahol szokás szerint palackos ásványvíz és csomagolt csemege várja a résztvevőket. Van sós is meg édes is: én egy zacskó kakaós nápolyit kérek, és a pecsételés után megyek is tovább - nápolyit rágcsálni menet közben is lehet ugyanis :-)
A kocsmába nem szoktam betérni, viszont jól esne egy kóla: sajnos normális méretben nincs, úgyhogy marad a saját készletben lévő víz, illetve izó.
Ahogy korábban nekem, most egy fiatal párosnak sikerült a kálváriára  vezető ösvény trükkös kezdetét elvéteni: picit tanácstalanul jöttek vissza az enyhén emelkedő utcácskában. Mutatom nekik, hogy merre az arra, aztán utánuk eredek, a nápolyi utolsó darabjait majszolgatva.
A tetőn a szokottnál kisebb szélben gyűjtöm be a bélyegzést - nem mintha hiányozna a fejletépős légmozgás.
A Benta patak völgyében picit unottan gyalogolok, de meglepően gyorsan feltűnik a horgásztó.
Egy lakókocsiból kialakított büfében kérek egy kávét: még épp két adag van lefőve, a másikat a büfés srác kitölti magának. Kávézgatás közben jut idő beszélgetni, de aztán megyek tovább, hiszen van még előttem némi gyalogolni való :-)
Pár éve már a patak partján vezet az útvonal, mióta a függőhíd életveszélyessé vált, a leszórt kőtörmelék szépen tömörödött azóta, úgyhogy most már aránylag kényelmes gyalogosan is.
A vadászháznál az autókat továbbra is takarja a drótkerítésre kötözött nádpaplan - itt-ott azért be lehet látni az udvarba, vannak,akik ki is használják, és fotóznak.
A kedvenc szakaszom jön: enyhe, "pont jó" szögben emelkedő, előzésre is alkalmas árnyas ösvény, úgyhogy rákapcsolok picit a Nyakas-kő alatti pontig.
Itt tényleg csak egy szusszanásnyira állok meg, aztán igyekszem gyorsan magam mögött(alatt?) hagyni a Madárszirtre vezető meredek kapaszkodót - talán még meglehet egy szép kerek teljesítési idő - gondolom én :-)
A panoráma nagyon szép, még akkor is, ha immáron kilencedszer csodálhatom meg - ez utóbbi miatt persze nem nagyon nézelődök, csak megyek előre  hol a keskeny ösvényen, hol beljebb, az egykor szebb napokat látott zártkertek kerítése előtt - ez a végén némi bozótharcot okoz, de sikerül nagyobb sérülések nélkül áttörnöm a sűrű növényzeten, hogy pár méter után jobbra tartva elmaradjon mögöttem a szirtsor vége.
A Szily-kápolna előtti lefelé szokatlanul száraz - de legalább lehet zúzni lefelé, hogy némi lendület maradjon a túloldali emelkedőhöz :)
A kápolnánál gyors pecsételés: innen már nincs több emelkedő, úgyhogy tempósan lehet haladni - egészen a lőtér nevű pontig, ahol immáron szokásos módon egy jetit találok a ponton :-)
Kicsivel később az út mellett működik a kék kút, itt a saját bögrém terhére frissítek egyet az aszfaltkoptatás előtt.
A pályán foci-jellegű játék zajlik, nem túl nagy létszámú közönség előtt. Bár ha arra gondolok, hogy felsőbb osztályban is előfordul, hogy ilyen "tömegek" látogatnak ki a mérkőzésekre, akkor ez egészen szép eredmény - és ha azt nézem, hogy mekkora a lelátók kihasználtsága, akkor pláne jól áll a helyi csapat :-D
A jelzés az Iharos útról balra tart, majd jobbra tér a Turista útról, egy híd a Füzes-patak fölött - ez már kényelmes séta a célig, ahol megkapom a szokásos jelvényt és emléklapot, amiből eddig kilenc van - jövőre jöhetek a tizedikért :-)

Track: Track_BIA 25 20150322_szurt.gdb

Endomondo: BIA 25

2015. március 15., vasárnap

Elég régóta "kötelező" tavaszi túra számomra ez a gyaloglat, úgyhogy idén sem hagyom ki - szerencsére most az időjárás is kegyes, úgyhogy a "szokásos" módszert követve a Fogaskerekű utcában lerakom az autót, aztán a rajtzárást még elérő fogassal zötykölődök fel a hegyre.
A rajtnál gyakorlatilag nincs sor - na ja, a fogastól laza bemelegítő kocogást tartottam - úgyhogy hamar a kezembe kerül a füzet és a pecsételőlap, amire a kijáratnál megkapom a rajtbélyegzőt.
A peronon "bélelt" tea illatát hozza felém a cél - idősebb túratársak készülődnek az induláshoz vele :-)
Délután munka van, úgyhogy ismét egy gyorsnak tervezett túra, úgyhogy bot a kézbe, és kocogós tempó az első pontig - ahogy kell, a Svájci lépcső felé.
Egy szép kapunál azért megállok egy gyors fotó erejéig, aztán robogok tovább.
A bélyegzés után olyan jó tempóban indulok tovább, hogy jól elnézem a kereszteződést, ahol balra kellene fordulni, úgyhogy szép kerülővel sikerül visszakeveredni a kijelölt útvonalra. Sebaj, legalább az OMK bejáratánál lévő domborművet lencsevégre kaphatom :-)
A kápolnáig már csak egyszer állok meg fotózni,  utána viszont tényleg szedem a lábaimat, és a szerpentinen is előzök néhány kisebb társaságot.
Ennek köszönhető, hogy a kápolnához kényelmesen, szólóban érkezem meg, és egy gyors bélyegzés után már roboghatok is tovább.
A Farkas-völgyben aztán kiderül, hogy nem volt hiábavaló a gyors kezdéssel nyert idő: a téli jégtörés nyomait még erősen magán viseli ez a szakasz, rengeteg bedőlt fa nehezíti itt a haladást - szinte rá sem lehet ismerni az útra...


A völgy tetejénél viszont igen: a bokatörős jellegű vízmosás megvan; lehet, hogy tényleg célszerű lenne lassan a jobbra tartó ösvényre átterelni a túrát - kényelmesebb, a vissza iránynál a bejárata jobban látszik (közelebb van Normafa megállóhoz, tehát még papírt is ki lehetne rakni)... Mindegy, ez a rendezők dolga - az enyém meg az, hogy kövessem a kijelölt útvonalat :)
Az első "fölfelé" tehát megvan, Normafa megálló, majd Csillebérc következik, hogy aztán némi sínek közötti-melletti botorkálás emlékeztessen a túra névadójára :)
Jelzetlen, majd Z- jelzésű úton bukunk át a gerincen, a Z- lefelé szintén bedőlt fáktól válik érdekessé, igaz, csak a macis házig kell lesétálni, ugyanis oda telepedett le a pont, nem pedig a Disznófőhöz.
Visszafelé jobbra tartva a meredek kaptatón araszol a tömeg fölfelé - némi előzgetés, aztán hipp-hopp, ismét a gerincen futó aszfaltcsíkot keresztezem.
Virágvölgy állomás frissítőpontként üzemel - saját pohár van, úgyhogy használom is - duplán.
Ismerős lejtő jön Makkosmáriáig, ahol újabb pont, hogy aztán a szintén gyakran látott P- jelzést követve jöjjön a következő emelkedő.
Közben persze ellenőrzöm, hogy megvan-e még a kedvenc integetős fa - jelentem igen :-)
János-hegy állomás, majd fel a lépcsőn, meg még egy kicsi lépcső... Csúcs. Innen már csak egy nagy meg két kicsi emelkedő :-)
Szépjuhásznénál kezdődik a nagyobbik, de előtte még az állomáson begyűjtöm a pecsétet, hogy aztán a Nagy- és a Kis-Hárs-hegy kilátóinak a tövében kövesse további kettő.


Hárs-hegy állomásra is be kell ugrani a hegyről lefelé menet, tovább fogyasztandó az üres helyeket az igazolólapon - így is marad még három...


Ezeket is begyűjtöm a jól ismert útvonalon haladva (Nagyrét, Fazekas-hegy, Múzeum), a célban átveszem a díjazást, és konstatálom, hogy a korábban a pontokon gyakori sor most az étterem előtt jelent meg: gyakorlatilag bőven kint állt a meleg kajára várakozó sor vége, úgyhogy idén először, de kihagytam a kaját.
Mivel munka van még délután, így betolok egy pizzát az állomás épületének alsó szintjén található Kisvasút pizzériában, amit nagyon nem bánok meg - szerintem máskor is be fogok ülni egy-egy hasonló körre.

Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_N_2015_szurt.gdb

Endomondo: Gyermekvasút nyomában


2015. március 7., szombat
Hosszú évek óta első alkalom, hogy egy teljes hónap kimaradt túraszakmailag, de ilyen az élet, emiatt nem fogok a túrabotomba dőlni - remélhetőleg márciusban sikerül visszatérni a régi kerékvágásba.
Ennek örömére - bár ügyeletben vagyok, de ez a rövid gyaloglat csak bele kell, hogy férjen - reggel összeszedtem magam, és irány a Normafa... helyett a Szépjuhászné.
A túra útvonala olyan, hogy ha nagyon kell, szinte bárhonnan be tudok érni a munkahelyemre "szintidő" alatt, úgyhogy emiatt sem aggódtam - a parkolás miatt viszont igen, de aztán csak sikerült letenni szabályosan az autót - jó messze a rajttól, de úgy vagyok vele, hogy nem állok olyan helyre ahova nem szabad, és nem csak a begyűjthető 30.000Ft-os csomag miatt.
A nevezés, bár sokan vagyunk, de több asztalnál zajlik, így gyorsan megy - gyorsabban,mint ahogy a GPS-em műholdat találna, úgyhogy az indulással picit várnom kell, de aztán spuri :-)
Na jó, tempós gyaloglás a magamhoz képest régen látott S- jelzésen, fotózni most nem, "csak" menni, élvezni az erdőt.
Futó ismerős robog el mellettem "hanyadik kör?" kérdésemre természetesen "a második" a válasz :-) Utána újabb, a hosszabb távot választó ismerős érkezik - felveszem a tempóját, és Csacsi-rétig együtt megyünk - hol kocogva, hogy csak tempósan gyalogolva.
Ő innen megy tovább a S- jelzésen, én meg balra a S+ jelzésen elindulva a katonasír érintésével megcélzom Normafát - közben persze váltva a Z+ jelzésre.
Ez utóbbin még látszik a tél nyoma egy méretes kidőlt fa darabjainak a képében - szerencsére már dolgozott a fűrész, úgyhogy itt nem kell különböző extra tornamutatványokat csinálni az továbbjutáshoz, nem úgy, mint picivel korábban lent, a Virág-völgy oldalában.
Normafánál a pecsét mellé almát kapunk, ezt rágcsálva megyek tovább, szigorúan lent, a Z- jelzésen, ahol néhány fa szintén a jégtörés nyomait viseli magán. A sétány itt jól járható, viszont a Z- a Kc elágazásától lefelé nem valami szépen néz ki... Érdekes lesz itt 15-én a Gyermekvasút Nyomában túrán, pláne, ha sokan leszünk...
A Kc keleti ágán kellemes tempóban sétálok végig - ahol kimegy a peremre, ott azért picit megállok nézelődni, mert most még nem takarja a panorámát a fák lombja.
A tanösvénynél egy anyuka biztatja a csemetéjét, hogy szedje össze magát, mert már nem sok van hátra - no igen, a díjazásért "menni kell", pláne akkor, ha kupára hajt valaki :-)
A János-hegy lépcsős emelkedőjén szuszogósan érek föl, begyűjtöm a bélyegzést, aztán kényelmes tempóban folytatom a sétát a célig - itt már nem kell rohanni, ha csörög is a telefon, hogy ügyeletesként dolgom akad, akkor is be tudok érni időben.
A telefon néma marad, úgyhogy nincs rohanás, ergo a célban a szokásosan bőséges és ízletes "ellátmányt" is végig tudom kóstolni - a kolbászkrémes kenyérből repetázok, ahogy a finom teából is, aztán persze indulás haza, hiszen van otthon is mit csinálni :-)


Endomondo: Normafa 10