Túrablog

Hosszú évek óta első alkalom, hogy egy teljes hónap kimaradt túraszakmailag, de ilyen az élet, emiatt nem fogok a túrabotomba dőlni - remélhetőleg márciusban sikerül visszatérni a régi kerékvágásba.

Ennek örömére - bár ügyeletben vagyok, de ez a rövid gyaloglat csak bele kell, hogy férjen - reggel összeszedtem magam, és irány a Normafa... helyett a Szépjuhászné.

A túra útvonala olyan, hogy ha nagyon kell, szinte bárhonnan be tudok érni a munkahelyemre "szintidő" alatt, úgyhogy emiatt sem aggódtam - a parkolás miatt viszont igen, de aztán csak sikerült letenni szabályosan az autót - jó messze a rajttól, de úgy vagyok vele, hogy nem állok olyan helyre ahova nem szabad, és nem csak a begyűjthető 30.000Ft-os csomag miatt.

A nevezés, bár sokan vagyunk, de több asztalnál zajlik, így gyorsan megy - gyorsabban,mint ahogy a GPS-em műholdat találna, úgyhogy az indulással picit várnom kell, de aztán spuri :-)

Na jó, tempós gyaloglás a magamhoz képest régen látott S- jelzésen, fotózni most nem, "csak" menni, élvezni az erdőt.

Futó ismerős robog el mellettem "hanyadik kör?" kérdésemre természetesen "a második" a válasz :-) Utána újabb, a hosszabb távot választó ismerős érkezik - felveszem a tempóját, és Csacsi-rétig együtt megyünk - hol kocogva, hogy csak tempósan gyalogolva.

Ő innen megy tovább a S- jelzésen, én meg balra a S+ jelzésen elindulva a katonasír érintésével megcélzom Normafát - közben persze váltva a Z+ jelzésre.

Ez utóbbin még látszik a tél nyoma egy méretes kidőlt fa darabjainak a képében - szerencsére már dolgozott a fűrész, úgyhogy itt nem kell különböző extra tornamutatványokat csinálni az továbbjutáshoz, nem úgy, mint picivel korábban lent, a Virág-völgy oldalában.

Normafánál a pecsét mellé almát kapunk, ezt rágcsálva megyek tovább, szigorúan lent, a Z- jelzésen, ahol néhány fa szintén a jégtörés nyomait viseli magán. A sétány itt jól járható, viszont a Z- a Kc elágazásától lefelé nem valami szépen néz ki... Érdekes lesz itt 15-én a Gyermekvasút Nyomában túrán, pláne, ha sokan leszünk...

A Kc keleti ágán kellemes tempóban sétálok végig - ahol kimegy a peremre, ott azért picit megállok nézelődni, mert most még nem takarja a panorámát a fák lombja.

A tanösvénynél egy anyuka biztatja a csemetéjét, hogy szedje össze magát, mert már nem sok van hátra - no igen, a díjazásért "menni kell", pláne akkor, ha kupára hajt valaki :-)

A János-hegy lépcsős emelkedőjén szuszogósan érek föl, begyűjtöm a bélyegzést, aztán kényelmes tempóban folytatom a sétát a célig - itt már nem kell rohanni, ha csörög is a telefon, hogy ügyeletesként dolgom akad, akkor is be tudok érni időben.

A telefon néma marad, úgyhogy nincs rohanás, ergo a célban a szokásosan bőséges és ízletes "ellátmányt" is végig tudom kóstolni - a kolbászkrémes kenyérből repetázok, ahogy a finom teából is, aztán persze indulás haza, hiszen van otthon is mit csinálni :-)

Track: Track_NORMAFA 10 20150307_szurt.gdb