Túrablog

Több túra is tervbe volt véve decemberre, aztán úgy alakult, hogy ez az egy túra jött össze - és ez nem csak rajtam múlott, hiszen a jégtörés okozta döbbenetes károk több túra megrendezését is lehetetlenné tették.

Ezt a jégtörést ezen a túrán is lehetett látni, de kezdjük az elején :)

Halvány gondolatként motoszkált bennem, hogy az 50-es távot kéne megpróbálni, de aztán maradtam a rövidebb táv mellett, úgyhogy Szilasligetről, az autó lerakása után HÉV-vel utaztam a gödöllői rajthoz. Jegyet a BKK-s automatából pikk-pakk megvettem - utánam viszont vagy öt-hat jegyet akartak venni - nem, egyben nem lehet, úgyhogy darabonként végig kellett nyomkodni a kiválasztási folyamatot... No mindegy, majd alakul még az automata felhasználói felülete. (Az más kérdés, hogy jegyvizsgálóval Gödöllőig nem találkoztunk...)

Tehát Gödöllő... A parkban ismerősök állnak az asztalok túloldalán, gyorsan túlesek a nevezésen, aztán sikerül nem elfelejteni rajtbélyegzőt kérni Bubutól is, úgyhogy tényleg mehetek az utamra, ami eleinte Gödöllőn vezet keresztül. Szalagozás van, térkép szintén, úgyhogy tempósan érek ki a városból, hogy az M3 fölötti gyalogoshíd után hétvégi házas övezet következzen.

Itt az 50-es távnak van egy kitérője - papír, szalag van az elágazásnál, úgyhogy rövid tanakodás után mehet ki-ki tovább a megfelelő irányba.

Az első említésre méltó hely az Öreg-hegy - a kő felirata szerint Molly domb - az itteni adótornyot az autópályáról annyiszor láttam, most legalább megnézhetem közelről :-) Az emlékkő szép, a fák viszont nagyon szomorú képet mutatnak: a decemberi jégtörés komoly károkat okozott itt is.

Tovább a burkolatlan úton, térkép meg szalagok alapján könnyen követhető itt is az útvonal - aztán a Boncsok-hegy alatt sikerül majdnem elkavarni: a szalagozás ugyanis az ösvényről balra, esésvonal irányban vezet fel a csúcsra, ahogy mondani szokás, tökön-paszulyon keresztül.

Felírom a felírni valót :) és megyek tovább - szalagozást követve, itt-ott ismét a tök & bab elven kijelölt útvonalon.

Szerencsére ez nem tart sokáig, és ismét a gyümölcsöskertek mellett vezető útra érünk, aztán érkezik a P+ illetve a P- jelzés, amin megcélozzuk a Margita csúcsát.

Itt egy nevet kell felírni a lapra - be van csomagolva a fából készült emlékmű, de a név azért olvasható. Évekkel korábban már jártam erre, akkor megpróbáltam utánakeresni a szomorú eseménynek, aminek emlékét itt láthatjuk, de nem nagyon sikerült :(

Robogok tovább a P- jelzésen, egy elágazásban úgy szólnak utánam, hogy rossz irányba megyek - és tényleg, ott lengedez a másik út fölött a szalag, pár méterrel később. A térképre nézve tényleg nem örültem volna, ha a P-S- pároson letrappolok a hegyről :-)

A Bódis-hegynél egy fára van felfestve a kód, fotó, felír, biztos, ami biztos.

Veresegyházra igyekezve lefelé gyorsabb tempóra kapcsolok, szalag a település széléig van, utána... szóval erősen hiányos.

A leírásban utcanevek szerepelnek, kis segítséggel a játszótér felé az éles letérés is jól megtippelhető, úgyhogy sikerül a lakott területen minimális bizonytalansággal átkelni. (Mint köztudomású, a túrázó legkönnyebben lakott területen téved el. Erdőben, mezőn, "világ vége előtt kettővel" jóval nehezebb elkavarást produkálni. Legalább is szerintem :-)

A Medveotthon felé vezető úton erdősáv jobbról - itt a sík terepen rákapcsolok, de azért egy-két fotót csak elkövetek, hiszen elég ritkán tévedek erre :)

Az erdősáv után ismét lakott terület, majd széles, poros útra fordulunk jobbra, amin naaagy teherautók hordják a földet - szerencsére csak egy pár porát kell rövid ideig nyelni, mert a vasúti árjáró előtt élesen balra mutatja a tábla az utat a Medveotthon felé.
Lovarda, szürkemarhák a másik oldalon, úgyhogy nem csak a macik miatt érdemes ide ellátogatni - de most ők a fontosak, hiszen a bejáratnál lesz a következő pont.
Az időjárásnak köszönhetően kellően rideg állagú csoki jár a pecsételés mellé, utána pedig lehet befáradni, és körbejárni a medvék kifutóját. Meg a farkasokét is, illetve a kilátót, ahol csak a hosszú távosoknak van pont, azt is útba ejtem Nagyondinnye kollégával, aztán jól megyünk egy kört, mert kijárat csak egy van nyitva - de legalább jól körüljárjuk a kifutókat :-P
Dinnye erős tempót diktál, nem esik jól, de nem hagy sokat panaszkodni, megyünk és kész. Olyan lendülettel robogunk, hogy a következő pontot (gázos jelzőoszlop) majdnem sikerül benézni - aztán ráeszmélünk, hogy a két oszlopsor közül a másik a miénk, a szalaggal megjelölt a hosszú távon indulóké - sebaj, felírom mindkettőnél amit kell.
Olyan tempóban robogunk a vasút melletti földúton, hogy majdnem sikerül túlmenni a Fóti Somlyó felé mutató balos letérésen, de aztán sikerül korrigálni.
Szóval irány a Somlyó - pontosabban csak a lába, ugyanis jól megkerüljük, és ÉNY helyett DNY felől, a jól ismert tanösvényen kapaszkodunk fel rá. Előtte persze Fótfürdőnél megválaszolunk egy trükkös kérdést, mert a fene sem számolta, hogy hány jelzés volt látható...

A csúcson újabb fotó meg jegyzetelés, aztán a gerincen tartom a tempót egy nagyobb csoporttal egészen Mogyoródig.
Itt a cukrászdában a "szokásos" fogadtatás: pecsételés, sütemény+tea, és ahogy eddig sokszor, sütiből saját kontómra duplázok - bár más csapat, de a sütemények semmivel sem lettek rosszabbak :)

A cukrászda után Petamival vágok neki az emelkedő aszfaltnak - picit sajog a térdem, de talán fogom bírni a tempót; hiába, a hideget nem szereti a futóművem :(

Az autópálya fölötti híd után elindulunk a Hangulat utcán egy kósza szalag miatt, aztán gyorsan kiderül (utánunk szólnak) hogy balra lefelé kellene menni... A rossz helyen lévő szalagot leszedem, átkötöm a jó irányhoz, és megyek a többiek után.
Egy távoli fotó erejéig megállok, aztán lassan, de biztosan felcaplatok a szebb napokat látott kilátóhoz. A kérdésre megtalálom a választ, felírom, és rövid szusszanás után megyek tovább - sietni kéne, mert így még a négyes átlag sem lesz meg, de a térdem, pláne lefelé nem szeretne gyorsan mozogni. Ennek ellenére "csakazértis" gyorsítok,úgy legalább rövidebb ideig fáj.
Aztán a jégtörés okozta károkat nézegetve lelassulok - ki tudja, meddig fogják ezek a fák-bokrok viselni a nyomait...
Egy trükkös szalagozott bozótharcos ösvény is emiatt került az útvonalba - kivezet a bedőlt fáktól járhatatlan földútról a szántóföld szélére - nofene, azért még bőven van gyalogolni való... Ráadásul beton meg aszfalt. Mindegy, megpróbálok belehúzni, és csak arra figyelni, hogy haladjak, nem pedig a sajgó térdemre - az ráér később is.

A célba a GPS szerint 7 óra 46 perc alatt megtett 34km után érkezek meg, átveszem a díjazást, váltok néhány szót a pihengető ismerősökkel, aztán irány az autó, és indulás haza.

Mondhatni szokás szerint kellemes, a terület adottságait figyelembe véve jól összerakott, és kellően izmos gyaloglat lett idén is ez a változó útvonalú túra. Ha a térdem nem rendetlenkedik, akkor végig nagyon élveztem volna, így viszont a vége picit nyögvenyelősre sikeredett - de ez legyen az én gondom, ha jövőre is megrendezik ezt a túrát, akkor természetesen ott lesz a helye a naptáramban.