Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2013. december 1., vasárnap
Késő őszi időben egy "kötelező" családi séta, hiszen Gabinak ez lett a
tizedik Budapest-kupás túrája. Reggel helyett késő délelőtt érünk a
rajt közelébe, autót jó messze sikerül lerakni, de így is el tudunk 11
körül indulni, ezen a nyúlfarknyi, jól ismert útvonalat bejáró túrán.
A
kellemes, ám csalóka őszies idő miatt meg-meg állunk ki- és
begombolkozni, meg persze fotózni is; szerencsére a tempó, amit közben sikerül diktálni, az
nagyon jó, a terep is príma, úgyhogy haladni is tudunk :-)
Makkosmária felé még megvan a kedvenc "integetős" fa; ezt is megörökítem, hiszen az erdőművelés nyomait
jócskán lehet látni a jelzés mentén, és ki tudja, mikor érnek ide...
A
pont az esőbeállóban van - egy mikulás-sapka jelzi - messziről nem
igazán tűnik fel, de csak sikerül az igazolást begyűjteni - egy randa
púppal együtt, ugyanis az esőbeállóba belépni csak mély főhajtással
lehet... 
Emiatt aztán morcosan kezdjük meg a kapaszkodást Normafa
felé, de aztán csak felcammog kis csapatunk, bár mire felérünk, sikerül
jelentősen elkoptatni azt az időelőnyt, amit korábban összeszedtünk. Ez
azért nem akkora gond, hiszen szint már nem sok van előttünk, és a
szintidőn belüli teljesítésre minden esély megvan. Sőt. De ezt azért nem
újságolom el a lányoknak, hanem megyünk szorgosan előre, előbb picit le
a Z- jelzésen, majd az Anna-kápolna felé a Kc-t követve. 
A gyerekek is jól ismerik már ezt a szakaszt, szépen mennek, amerre a jelzés
mutatja - itt-ott persze némi nézelődés belefér, hiszen a panoráma
igen-igen sokadszor látva is nagyon szép.
A következő pont a
János-hegy csúcsán, a kilátó mögött van, ahogy kell - mi illendően a
lépcső felől a P- jelzésen érkezünk - egy lendülettel leküzdve ezt a
tényleg utolsó emelkedőt, hogy aztán a padon ücsörögve, a ponton kapott
édességet rágcsálva még egyszer kifújjuk magunkat.
A kilátót a jelentős forgalom miatt kihagyjuk - tudom, minden alkalommal ígérem, hogy felmegyünk, de ami késik, közeledik, fogunk egy "Fel a János-hegyre" kirándulást csinálni, csak és kizárólag a kilátó megmászásáért :)
A lefelé
menetelés szinte eseménytelen, egy normális kerékpáros társaságtól
eltekintve - tudják, hogy a Pozsonyi-hegyen a jelzésen kerekezve
tilosban járnak, viszont ahogy kell, igyekeznek vigyázni a gyalogosokra,
nem őrültködnek, nem az adrenalinlöket miatt zúznak lefelé a hegyről...
Ilyen is van, sajnos kevesebb, mint kellene - ha a "Normafa fejlesztése" során ezen a téren (kerékpárutak, downhill pálya kijelölése/kialakítása) sikerülne előre lépni, az mindenkinek hasznos lenne...
Némi séta még, aztán cél, és
sorakozás. Várjuk a buszt, mert azon maradt a díjazás egy része...
Busz befut, a krampuszok meg a mikulás is szorgalmasan forgolódik, és
hordják befelé a dobozokat, aztán a sor is megindul, célpecsét, oklevél,
kitűző, mikuláscsomag - és a zsúfoltság miatt gyors indulás haza.
Maga az ötlet, hogy a Budai hegyekben is legyen "Mikulás-túra" jó és díjazandó. A rettentően lerágott csont útvonal, és a jelentős tömeg khm. nehézkes kezelése sajnos sokat levon a túra értékéből.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.