Túrablog

 Picit döcögősen értünk a rajtba, mert autós megközelítés miatt parkolóhelyet is keresgélni kellett, de csak sikerült, úgyhogy mire én is az iskolához értem, már csak a nevezési lap aláírása és itinerre cserélése maradt hátra.
Ezt gyorsan abszolváltuk, és a "játszótér lesz a túra után" ígéret fejében el is tudtunk indulni a tavalyról is ismerős útvonalon.
A Z- kellemesen emelkedik, és egyébként is lassan pörögnek föl a csajok normál menetsebességre, úgyhogy inkább komótosan, mint jó tempóban érintjük Disznőfő-t, ahol szomorúan konstatálom, hogy a forrásház tetején már szinte egy darab cserép sincsen, aztán tovább haladva a "macis" faházban fiatalok serénykednek - ezek szerint ennek az építménynek van gazdája.
A jelzés picit hiányos fölfelé, a Normafa felé induló túratársaknak szólok, hogy jobbra kéne tartani, mert az Anna-kápolna arra van :-) Megfogadják a tanácsot, és nagyjából egyszerre érünk a jól ismert épülethez.
Még egy pici fölfelé,  aztán Virágvölgy állomás fölött az elágazásnál az első ep: bélyegzés mellé nápolyit rágcsálhatunk.
A Kc jelzést szabatosan és pontosan követni, hála a sok ösvénynek-gyalogútnak nem túl egyszerű, de szak sikerül - legalább is nekünk, mert azért vannak aszfaltkedvelő kispisták is...
Az Erzsébet-kilátó ezen a túrán nincs az étlapon, helyette a nyeregből lefelé indulunk a Z3 jelzést követve - még nem 100%-os a bokám, így csak óvatosan, a gyerekek tempójához igazodva ereszkedünk le az aszfaltút első keresztezéséig.
Itt a szalagozáson balra indulunk (bár a leírásból hiányzik ez az apró, de nagyon fontos momentum, aminek köszönhetően sokan be is nézik a dolgot), a János-hegyi átjáróbarlanghoz, ami a túránk 2. ellenőrzőpontja.
Lámpát hoztam vagy hármat, úgyhogy "átjárunk" a barlangon, legalább kétszer :-)
Aztán persze indulni kell tovább, előbb vissza a szalagozáson, majd tovább lefelé a Z3 jelzést követve. Amikor ismét az aszfaltútra érünk, sikerül tévesztenem: balra helyett jobbra indulunk el - nem csak mi, így némi tömeghatás is van a dologban - szerencsére valaki szól, hogy nem erre van az arra :-) Tényleg nem, a szalagkorláton, ha figyelmes az ember, látszik a nyilazott jelzés.
A rövid, nulla pontért megtett kitérő után ismét a Z3, és ismét lefelé, az egyébként ismerős szerpentinen.
Hangosan kommunikáló gyerkőcökkel érkezik egy kisebb csapat mögöttünk - a lányok tempót váltanak, és igyekszünk növelni a távolságot, mert már őket is zavarja a kiabálás. Ez sikerül, annyira, hogy a Libegő alatt kényelmesen meg tudunk állni fotózni/nézelődni is.
Néhány kirándulót útba igazítok, aztán Tündér-szikla, Z- jelzés, iskola, cél - hosszú sor... Azért bő 10 perc alatt végzek, de első ránézésre, a sor hossza alapján nem gondoltam volna... Kitűzőre picit várni kell - frissen készül, évszámot is tartalmaz a felirata, úgyhogy érthető a dolog.
A díjazás átvétele után mire lehuppanok egy székre, már ott van a párom egy szelet, csalamádéval alaposan megpakolt zsíros kenyérrel, a lányom a szörpöt hozza, úgyhogy ezzel sem kell fáradnom - köszönöm nekik :)
Az ellátás, a szervezés jó, a tündéres kitűző ötletes, és az útvonal is egészen jó. Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyrészt ismerős, sokat járt jelzéseken halad a túra; az átjáróbarlanghoz tett kitérő sokat dob az összbenyomáson. Családi kirándulás gyanánt, gyerekekkel tökéletes időtöltés.


Track: Track_TUNDER_7_2013_szurt.gdb