Túrablog

A tegnapi családi séta után mára a HASE  bő 16km-es távja került terítékre - kellemes táv, príma túraidő, és a kupába is számít, úgyhogy reggel nem túl sietősen, de felküzdöttem magam Hűvösvölgybe, aztán... Szóval a rajtnál amolyan "Gyermekvasút Nyomában" érzésem lett hirtelen - no nem a hely, hanem a nevezéshez várakozó sor hossza és annak nullához konvergáló sebessége miatt... De ha már itt vagyok, hát csak végigvárom a sort - nagyjából húsz perc alatt sikerült abszolválni a sorakozás, nevezési díj kifizetése, majd a névvel ellátott, ezért személyenként külön körmölt (egy hölgy írta szorgosan) nyugta átvétele, a nyugtán lévő név alapján kitöltött itiner átvétele folyamatot... Rendben, a seregben megtanultuk, hogy ami kerek, azt visszük, ami szögletes, azt gurítjuk... No mindegy, ha ketten írtak volna nyugtát és egy ember adogatta volna ki az itinereket, lehet, hogy gyorsabban ment volna...
Még a sorban ácsorogva észrevettem Pannit, aki picivel később érkezett - régen találkoztunk, úgyhogy a "nem sietek" jegyében ;) megvártam, és együtt, Töki kutya társaságában indultunk el előbb a Hárs-hegy irányába egy szalagozott ösvényen, majd a S- jelzésen visszafelé, hiszen az első ep. a jelzés melletti katonasírhoz települt ki.
A túra jelzések tekintetében elsőre egyszerűnek tűnik, azonban rögtön ez a hurok az elején, majd a Nyéki-hegyen a letérés az ottani sírhoz, illetve az, hogy a S- helyett az Újlaki-hegy kihagyásával halad azért odafigyelést igényel. Továbbsétáltunk hát, immáron a Virágos-nyereg irányába a S- jelzésen,nem hagyva ki a szépen jelzett kitérőt a katonasírhoz, majd még némi emelkedő után lecsorogtunk a vadaskerti emlékműnél lévő ponthoz - ahol a fiatal pecsétkezelő srác épp füstölgött... No nem morcos volt, hanem egészen egyszerűen dohányzott. Nem tudtam szó nélkül hagyni, hogy nem illendő dolog a friss levegőre vágyó túrázók orra alá büdösíteni a dohányfüsttel, vagy ha nagyon bagózni akar, akkor ugyan már, arra a pár percet ne a ponton, hanem valahol távolabb töltse...
Itt még a S- jelzést követve indultunk neki a folytatásnak - meg a parklóig tartó "szép" emelkedőnek, hogy aztán nem sokkal később iránymenetben (Kc) menjünk a Hármashatár-hegy csúcsa felé - a HHH és az Újlaki-hegy közötti útig, ahol a következő pontot találtuk.
Ez az út évekkel ezelőtt kényelmesen járható volt, mostanra azért eléggé alaposan kimosta már az eső, és bokagyalázóan köves főleg a felső szakasza, de sikerült megúszni probléma nélkül - hiába no, a bokám még nem 100%-os... :(
A S- jelzésre visszaérve a jól ismert földúton felrémlett a 2011-es Budai Trapp, amikor "faltól-falig" mély trutymós sár volt erre...Most szerencsére sár nem fenyeget - darazsak talán, úgyhogy figyelmesen bandukoltunk a jól ismert szakaszon egészen Virágos-nyeregig, illetve picit tovább, a K-S- elágazásánál található katonasírig.
Itt újabb ep. újabb bélyegzés, és szusszanás után indulunk is vissza, immáron a K- jelzést követve. Itt Zsuzsa csatlakozik hozzánk, inkább kéktúrázni szokott, de ezt a "műfajt" is kipróbálja - nagyon helyesen :) Pláne, hogy innentől végig az OKT útvonalán haladunk majd ::-)
A Vihar-hegy után Panni elköszön - ő most tényleg siet, én meg a még kötelező bokakímélő üzemmód miatt nem rohanok. Az idővel tűrhetően állunk, úgyhogy belefér a kitérő a repülős emlékhelyhez - úgy gondolom, hogy aki erre jár, annak érdemes megnézni, és ismeretlenül is emlékezni az itt történt baleset áldozataira...
Egy rugaszkodással aztán fent vagyunk a Hármashatár-hegy tetején, én "megszokásból" nyomok egy OKT-s bélyegzést a lapomra, aztán robogunk lefelé, Fenyőgyöngyénél állunk csak megy egy bélyegzésnyi szünetre, és máris kapaszkodunk fel az Árpád-kilátóhoz. Persze ez messze nem olyan kapaszkodás, mint akár a sárga a Határ-nyereg után, avagy a kék a Vihar-hegynél, csak amolyan kényelmesen kanyarogva emelkedő széles erdei sétány.
Itt a kék sáv jelzés csinál egy szép nagy hurkot az Árpád-kilátóig, ahol pont, bélyegzés, és szigorúan követve a jelzést irány a cél.
Persze előbb elsétálunk az Oroszlán szikla mellett, aztán a Határ-nyereg következik.
Innen rövid szakaszon (fonódó K-S-), a Vadaskerti emlékműig a reggel már látott úton megyünk visszafelé, majd a kéken maradva a repülőtér mellett találjuk a következő pontot. A reptér szélén egy kisgyerek bömböl - darázs csípte meg, nekünk is szólnak, hogy vigyázzunk...
Vigyázunk, majd még egy kis séta után érkezik balról a S-, híd, parkoló, gyalogos átkelő, lépcső és cél...
Az érkeztetés gyorsabban megy, mint a rajt, megkapjuk a kitűzőt, meg a katonás rendben álló :) névre szólóan előkészített oklevelek közül ki-ki a sajátját, majd irány haza.

Kellemes túra, a rajtban tapasztalt relatíve hosszú sorban állástól eltekintve elfogadható szervezéssel. Az útvonalválasztás sem rossz - az ördög a részletekben lakozik itt is - jó, hogy az unásig ismert S- helyett a Kc is belekerült az útvonalba, a szalagozott visszakötés a S- jelzésre szintén jó ötlet, úgyhogy jövőre is tervezem ezt a gyaloglatot.  



Track: Track_HASE_20_2013_szurt.gdb