Túrablog

Don Bosco 56, azaz 60 -- egy -szerintem- nagyszerű első rendezés.

A naptárban még 56km-rel szerepelt, aztán az útvonal pontosítása, illetve a mérések alapján ez majd' 60km-re nőtt, ami ebben a kellemes melegben embert próbáló táv. Óbudán igen korai és rövid rajtidőszak (rajt 6-7 között), a cél este 9-kor zár. Oda-vissza számolgatás, ez húzós lesz, úgyhogy igyekszem korán rajtolni. Tömeg nincs a rajtban, gördülékenyen megy a nevezés -- itt lehet nyilatkozni arról, hogy a célban kér-e az ember főtt ételt -- ez utóbbit majd ott kell fizetni -- én igennel válaszolok. Rajtszámként 059 kerül a lapomra, az óra 6:35-öt mutat, és már indulhatok is.Otthon nyomtattam a teljes útvonalról térképet (a túra GPS-trackje letölthető, így nincs nehéz dolgom) -- azt már látom, hogy a szint 2/3-a a túra első felére koncentrálódik (ez jó), viszont a maradékban van egy rész (Kőszikla -- Babál-hegy -- Sápi-völgy) ahol azért lesz részünk némi "meglepiben".

Röviden az itinerről. A legfontosabb információkat, az útvonal leírását, táv- és szintadatokat, rendezői elérhetőséget tartalmazza, továbbá egy leírást a túrák névadóiról, illetve az útvonal nevezetességeiről. Térképet csak a Máriahalom utáni szakaszról. Utólag visszatekintve sem a térképre, sem a leírásra nem volt szükség, az útvonal korrekten ki lett szalagozva, sőt, szántóföldi részeken kis táblák mutatták a helyes irányt.

A túra első része "vakon" teljesíthető: Kiscelli-kastély, Mátyás-hegy, Hármas-határ-hegy, Virágos-nyereg, Kálvária (Buda határán, illetve Hegedűs Róbert emléktúra érinti ellenkező irányból), Alsó-jegenye-völgy, S- a Zsíros-hegyig (a kispistázásra csábító kunkor szabályos levágásával). Mátyás-hegyen számfelírós pont, HHH-en szörpös édességes frissítőpont, a Kálvárián "sima" ep. A Zsíros-hegyen opcionális frissítési lehetőség az EP-nek helyt adó Muflonitatóban. Itt találkozom sok-sok ismerőssel, Nagyondinnye és Jámbor épp indulnak, mondják, hogy majd utolérem őket -- eddig 20 percet hoztam rajtuk. Az opcionális :) frissítés után elindulok, Nagy-szénás emlékfal (feltételes pont -- lenne, de nincs), innen föl a csúcs felé messziről kiabál felém egy "túratárs", azt tudakolva, hogy van-e az emlékfalnál pont? Rákérdezek, hogy járt-e ott, mire teljesen természetesen válaszolja, hogy nem. Erre megvonom a vállam, nem válaszolok neki, mire valami nem túl kellemeset dünnyög az orra alatt... No mindegy. A Nagy-szénás tetején egy fiatal társaság ücsörög, rákérdezek, hogy ők-e a pont, mire nevetve mondják, hogy nem, de ha kérek, akkor rajzolnak a lapomra valamit -- kedvesek, aranyosak, veszik a lapot, kispista után rögtön jobb lesz a kedvem. Ezt csak fokozza a Kutya-hegy felé a gyönyörű táj, utána pedig a S-, illetve a Fehér-út, ahonnan ismét szalagozás segít (A Nagy-szénás szigorú védelem alatt álló területén természetesen nem szalagoztak a rendezők.). Ezen a szakaszon a túra teljesítését erősen nehezítő körülménnyel találom szembe magamat: rengeteg finom, érett szeder és szamóca az út mellett -- nem is nagyom ki a lehetőséget, és legelek belőle itt-ott. Az eredi szakasz után rét, szántóföld következik -- no meg erős napsütés, kalap fel, aztán gyerünk, lassan a felén túl vagyunk! A táv fele Perbálnál következik, ahol frissítő- és kajapontot is találunk a templom árnyékában. Itt is többféle szörp, zsíros- rámás, lekváros kenyerek, kovászos ubi, lila hagyma a választék. A ponton -mint eddig mindenütt- nagyon kedves, mosolygós fiatalok, körben a fűben pedig kissé csoffadt túrázók -- itt érem utol Nagyondinnyét és Jámbort, akikkel némi étel-és italfogyasztást követően együtt indulunk tovább, pontban délután egykor. Gyors számolgatás: nagyjából hat és fél óra az első fele, ha semmi nem jön közbe, akkor sikerülni fog, bár a túra neheze (tájékozódásilag) még csak most jön.

Perbálon még beiktatunk egy privát frissítést is, aztán megyünk tovább (még) lankadatlanul, így cirka egy óra múlva már a Nyakas-tetőnél lévő következő ep-n vagyunk. Itt északnak fordulunk, majd további lehet, hogy kellemesebb időben szép, de ebben a rekkenő hőségben kevés emléket hagyó szakasz után megérkezünk Máriahalomra, ahonnan a rövidtávosok indultak. Nekünk itt nincs pont, így megyünk tovább. A falu végén hirtelen jobbos, majd néhány kilométer után következik a térképen már kiszúrt "meglepetés": Meredeken le, majd föl a Kősziklához, ahol EP-t találunk, utána pedig meredeken le (szerencsére jórészt ismét erdőben), majd egy szántóföld szélén fel a Babál-hegyre. A kőszikla előtt "icipicit" utáltam az útvonal kiötlőjét, fent azonban a körpanoráma kárpótolt a masszív emelkedőért: tényleg kár lett volna kihagyni ezt a csúcsot -- ugyanúgy, mint a Babál-hegyet. Egy durva ereszkedést követően ismét ep, frissítési lehetőséggel, a szokásos szörpválasztékkal -- itt azért ücsörgünk egy picit, negyed hét, és még van tíz kilométer.

Picit azért nyikorogva, de tovább indulunk, erdőszél, enyhe emelkedő, szántóföld széle, patakátkelés, majd hosszú gyaloglás Nagysápig, ahol az utolsó ep-t találjuk. Itt eredeti lengyel tejkaramellával öntenek belénk erőt a hátralévő kevesebb, mint négy kilométerre. Egy rövid privát frissítés is belefér, majd az időt számolgatva (minden óra 45-kor megy a célból kisbusz Dorogra, a következő óra 20-kor induló vonathoz) belehúzunk, hogy vacsorázni is legyen idő. A nyugdíjas otthont megkerüljük, majd a szalag szerint jobbra a feljárón be a célba. A lapomra 20:23 kerül, mint érkezési idő, megkapom az oklevelet, kitűzőt, illetve egy ismertetőt a Szalézi rendházról, valamint egy képet a túra névadójáról, Bosco Szent Jánosról. Vacsora paprikás krumpli kolbásszal, uborka, kenyér. Panni bólint, hogy persze, ahogy ígérte, beférek, úgyhogy megvárom a zárást, aztán kocsiba ülünk, és elindulunk hazafelé.

Fárasztó volt, tikkasztó volt, de megérte: lelkes, és a feladatukat korrekten, szívvel-lélekkel végző rendezők/közreműködők, a sok szántóföld mellett is szép és emlékezetes tájak, úgyhogy jövőre, pláne, hogy szeptemberben lesz, ismét eljövök, ha tehetem.