Túrablog

Hajnalban némi hezitálás után döntöttem a 30-as táv mellett (az 50-es ellenében), így nem kellett rohanni a rajtba, ahonnan 55-ös rajtszámmal, 9:30-kor indultam Pannival (no, ezért is jó, hogy a 30-ra jöttem...).

Miután megegyeztünk abban, hogy ő sem akar rohanni, nekivágtunk a bő 30km-es távnak a sárga körtúra jelzésen. A túra javarészt gyakran járt, ismert jelzéseken halad, a sok jelzésváltásra azért oda kellett figyelni, elkavarni csak egy helyen sikerült... Ne rohanjunk ennyire előre, mert addig még néhány hegyet meg kellett mászni -- elsőként rögtön a Nagy-Hárs-Hegy volt terítéken (ott meg egy EP), majd S- P- váltást, meg némi aszfaltot követően a Fekete-fejet kellett a számomra "kevésbé szeretem" irányból leküzdeni. A P- P+ elágazásnál sportszeletes pont, szépen kirakva csokikból az egyes távokra vonatkozó nyilak -- itt a csoki meg némi frissítés belefért, de robogtunk utána tovább (nem, nem akartunk rohanni...).

Nagykovácsiban a Gyopár nevet viselő, opcionális (fizetős) frissítőpont :-)) szolgáltatásának igénybevételét követően vágtunk neki a P-, majd a Z- követésével a Zsíros-hegy meghódításának. Itt a ponton szokás szerint egy szelet dinnye volt az ellátmány (15.98km-nél tartunk, fél egy múlt tíz perccel -- á, mi nem sietünk).

Innen Z-, majd Solymáron némi aszfaltkoptatás, illetve a Szarkavár alatt újabb pont, víz vagy alma választhatóan. Egy almát elrágcsálok, majd sétálunk tovább. Egy darabig nyílt terepen haladunk, a nap is kisütött, de sebaj, voltunk már melegebb időben is túrán, no meg ez egy aránylag rövid szakasz, nemsokára be kell térni jobbra az erdőbe. Még itt sem volt gond, mentünk tovább a Z- jelzésen. A K- Z- közös szakaszával ismét egy emelkedő következik, a Vihar-hegy oldalában kapaszkodunk felfelé.

Miután felértünk, "eltűnik" a Z- jelzés -- pontosabban csak a hűlt és levakart helye van meg, így némi K- beiktatása után megpróbáljuk megkeresni a letérést -- a GPS szerint sikerrel (no, ez a szakasz sem volt bejárva...), aztán jönnek a jelzések helyei a fákon, meg az ismerősnek tűnő ösvény, majd zártkertek, Virágos-nyereg. Itt elköszönünk a Z- jelzéstől, és a S--on folytatjuk az utunkat. Ahol a Gázcsövet jelző oszlopra van pingálva a jelzés, ott ha balra tart az ember, az oszlop után nem sokkal jobb oldalon egy fa odvában durva darázsfészek lapul, előtte "2-9 darab" darázs repkedett az ösvény körül!

Az Újlaki-hegyen ronda szél fogad, meg persze egy pontőr, és két kanna ivóvíz is van, amiből lehet fogyasztani. Én kihagyom, innen már csak a Vadaskert van előttünk, persze addig még le kell ereszkedni a Határ-nyeregbe -- megbeszéljük a S- kellemes lejtőjével kapcsolatos élményeinket, majd nekivágunk az utolsó emelkedőnek.

Néhány biciklis szembe, őket elengedjük, majd lejtő, Hűvös-völgy, meg némi séta még a Nagy-rét csücskéig... Cél, bélyegzés, oklevél, kitűző; pontban délután négy óra... Tényleg nem siettünk :-))

A célba érkezés után zsíros kenyér, hagyma, fölségesen finom csalamádé fogyasztható, illetve van lekvár meg málnaszörp is. A Z- "hiányát" nem tesszük szóvá -- megteszi más, sajnos jogos a kritika, ha lett volna bejárás, akkor ez kiderül, így viszont többen a K- jelzést választva mentek el a Virágos-nyeregig.

A szolid falatozást követően visszasétáltunk a parkolóhoz, majd elindultunk haza.