Túrablog

Második nekirugaszkodás, jubileumi alkalom okán fölfelé... Két éve sajnos a térdem nem hagyta, hogy a Szurdok alja parkolótól tovább menjek, most épp ezért örültem annak, hogy visszafelé vezet az útvonal -- így az eddig nem ismert szakaszokat is láthatom.

Szerettem volna korán indulni, mert ez az útvonal "első ránézésre" sem viccel, másodikra-sokadikra meg pláne -- annak ellenére, hogy nem a Börzsöny (ami, mint tudjuk egyáltalán nem viccel).
A rajtban szinte csak ismerős arcok, alig múlt reggel hét, ennek ellenére már 179-nél tart a rajtszám... Leírás, színes térképlap, igazolókarton (mind nyomdai úton előállítva), és egy jubileumi kitűző az induló "csomag" -- a leírást a neten már olvastam, a térképet megnézem, aztán elindulok -- 7:15-van.

A térkép és a szalagozás szépen mutatja magát, szint ide, vagy oda, a Janda Vilmos kulcsosházhoz egy óra alatt felrobogok, tudva, hogy leszek még jóval lassabb is. Itt megkapom az első pecsétet, amit némi újabb szint legyőzése után a Nagy-Csikóvár tetején követ a második -- Galadh módon :-)) Minthogy a neten több helyen is összefutottunk már, így jó arcot társítani a névhez. Innen kellemes séta következik, nagyjából lefelé, majd a Holdvilág-árok pihenőjénél újabb pont, meg egy szelet nápolyi. Továbbra is ismerős arcok, gyaloglás lefelé, majd dönteni kell: Salabasina igen, vagy nem? Ha már itt vagyok, miért is ne, pláne, hogy a P- jelzéshez lesz még idén szerencsém, ha minden jól megy. Eleinte erdészeti kerítés (nagyon egyszerű és ötletes új-zélandi gyártású(!) huzalfeszítőkkel), majd egy apró megingást követően már a Salabasina-árok irányára fordul rá az út. Majd bele. Meredeken... A bot itt segítség, lent, az árokban csak néha, bár akkor nagyon jó, hogy van.... Egy pont, matricát ragasztok, aztán megyek tovább -- nem túl erős tempóban. Egy elágazásnál kikapaszkodás jobbra -- nem, nem vicc, annak durva lenne... Majd picit még vissza az árokba, hogy nem sokkal később a néhai Po jelzést elérve kikulloghassak a P--ra, és azon fel a Tölgyikrekig. Itt újabb pont, jelzésváltás: innen a S- jön, mi meg megyünk, hullámvasutazunk, aztán a morgó-hegyi elágazás előtt jobbra, a Bükkös-patak völgyén túl meglátjuk a túra célját, azaz Dobogókőt -- ami persze még odébb van. Jelzésváltás a S+ jelzésre, majd a K+ első érintésénél tovább, meredeken lefelé, később pedig jobbra, ahogy a szalagok is mutatják. Szentkút a következő pont, itt Pataporc pecsétel, csokit osztok, vizet töltök, még nincs dél, de menni kell tovább, hiszen legkésőbb négyre Dobogókőre kell érni, ha meg akarom csinálni a hosszabb távot.

Szalagozás rendben, robogunk lefelé -- sajnos túl sokat, így az aszfaltcsík szélén kutyagolhatunk a parkolóba vezető leágazásig -- ott viszont, ahogy a szalagok mutatják, szépen, végig az aszfalton a pontig. Berzsó próbál elpusztítani egy desszertet, de nem hagyjuk neki, és kérjük a jussunkat, azaz a bélyegzést :-) Bélyegzés rendben, negyed egy van, ilyenkor ebédelni kéne, no, itt lehet is: kenőmájassal meg zsírral kent kenyérrel látja el az éhes résztvevőket a kenyérkenő-különítmény; illetve van kétféle lekvár is, ezekből önkiszolgáló módon lehet fogyasztani. A sós verziókhoz lila hagyma, paradicsom, csalamádé, savanyú uborka... Erre a dínom-dánomra csak annyit lehet mondani, hogy csillagos ötös, és persze köszönet a ponton szorgoskodóknak!

A szurdokban az egyik híd össze van szakadva, a táblák állapota hmmm... lassan, de biztosan halad az enyészet felé... Némi dzsindzsás (Kicsit mocorkás az útvonalam, máma... sejlik fel bennem a régi sláger dallama...), majd Pilisszentkereszt szélén ismét találkozunk a P- jelzéssel, de csak egy keresztezés erejéig, a túra itt a Z--on halad. Klastromkútnál ismét bélyegzés, vízkészlet feltöltése, és lelkiekben felkészülés a Vaskapu-szikla előtti, hogy is mondjam csak, kellemes 640 méterre... (Ez szerencsére a táv, a szint csak 194m...) Túratársamnak elkerekedik a tekintete egy picinyt, meglátva az emelkedő végén balra felfelé vezető szerpentint -- no igen, ez nem a budapesti nagykörút...

A sziklakapu alatt speciális :) bélyegzést kapunk, meg a biztonság kedvéért egy aláírást is. Itt még némi emelkedés következik, hogy aztán leereszkedhessünk a Vaskapu-völgybe -- aminek a túloldalán meg a P+-re térve ismét mehessünk fölfelé :-)))

A P+-ről jobbra le kell térni, előttünk páran sikeresen benézték a picit lightosan szalagozott elágazást, őket gyorsan visszakiabáljuk.

Lejtő, murvás út, sorompó a ma már látott aszfaltcsík keresztezése a műsor, aztán persze ismét fölfelé -- Fáj a körmöm (a Szurdokban sikeresen belerúgtam egy odanőtt kőbe), úgyhogy egyértelmű, hogy "ez a part lesz a végső...". Persze közben még a Zsivány-sziklára is fel kell menni, hiszen pont ott van pont, no meg rálátás a völgy másik oldalában található Vaskapu-sziklára.

Dobogókő szélénél még egy ronda szemét- törmelék- és civilizációs maradék-kupacot is kell keresztezni, majd parkoló, cél, döntés, hogy ennyi. Oklevél, választható kitűző, barack, pihi, buszra várás... Ja, és a Salabasina teljesítéséért egy plusz képeslap.

A tűra útvonala csodaszép, a rendezés elsőrangú -- gyakorlott/edzett túrázóknak szerintem kötelező darab. Túrafertőzni csak azért nem ajánlom, mert az az 1700m körüli szint azért tényleg nem vicc, pedig ez csak a rövidebb táv volt.

Ha adhatok ötletet a rendezőknek... Ha marad ez az irány, akkor lehetne egy "babatávot" csinálni a Szurdok alja, parkoló céllal, ami ebben az irányban bejárva ugye egy laza huszas, bő 900m szinttel, bár pont a névadó, a Szurdok maradna ki belőle.