Túrablog

Mondhatni szokás szerint ismét seprésre vállalkozva teljesítettem ezt a túrát - szerencsére végig kellemes társasággal :) Reggel itthon esett - vissza az esőkabátért. A rajtban már nem volt rá szükség. Rajtszámom 42 (A válasz...) Utánam egy nevező még azért volt - Marcsit a rajt után nem sokkal utol is érem. Jó tempóban szeretne menni, egyelőre megyünk együtt, amíg bírom a tempóját :)
Egy fél gondolatként felmerül, hogy vajon mikor lesznek az itteni épületek felújítva...? Vagy azt várják, hogy végleg életveszélyesek legyenek, és le lehessen bontani mindkettőt? Mindegy, a magas fűben a szalagokat követve gyorsan elmarad mögöttünk Lajos-forrás szebb napokat látott turistaháza.
A Kőrösi Csoma Sándor kilátónál megállunk egy picit nézelődni, fotózni.
A Marsai Ágnes domborművével díszített emlékművet egyébként 1978-ban emelték, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Szakközépiskola kezdeményezésére. A domborművet 2006-ban ellopták, és csak két évvel később, 2008-ban sikerült pótolni, és a felújított emlékművet újraavatni.
A pár lépésre található geoládához nem sétálunk fel, hanem megyünk tovább, hiszen délre Király-kút a cél.
Előtte persze leereszkedünk Dömörkapuhoz, ahol a rengeteg khm. kiránduló (majdnem azt írtam, hogy dísztúrista) között találjuk a pontot. Pecsét, alma, megyünk tovább, bár ahogy az órámra nézek az eddigi tempóval kényelmesen odaérünk Király-kúthoz délre.
Előbb az aszfaltom, majd balra, a jelzést követve a Bükkös patakhoz  letérve jó tempóban haladunk - és ebben még az a néhány patakátkelés sem zavar minket, ami ezen a szakaszon színesíti az útvonalat :-) Itt is találunk egymásra tornyozott kövekből álló alkotásokat - úgy tűnik, divat lett ilyeneket építeni, de persze ez a legkevésbé sem baj. Sőt.
A Lenkó-emlékműnél is megállunk egy picit, sajnos a mozaik állapota évről évre romlik - talán egyszer ennek a rendbetételére is lesz lehetőség...
A Sikárosi erdészház után balra tartunk, az eredeti útvonalat követve - pár évig erdőművelés miatt nem érintette a túra a Szilágyi Bernát forrást, így a rét sarkára kiérve ezt a csodaszép látványt sem élvezhettük.


A fotómegállás után tehát Szilágyi Bernát forrás, majd a lekerített irtás mellett sétáltunk tovább a bükkipusztai pontig.
A K- tavaly óta a "régi", azaz a rét után balra tart, úgyhogy elköszönünk tőle, tovább már csak a P- jelzés vezet Király-kútig, ahova szinte pontban 12-re érünk, ahogy azt terveztük.
Néhány "hiányzó" még van, az utánunk érkezők mondják, hogy Bükkipusztánál többen balra indultak a P- jelzésen (Tölgyikrek felé), de jönnek, ahogy tudnak. Negyed óra után azért továbbállunk, aki eztán érkezik a pontra, az a rövidebb távon mehet tovább.
A nyeregben futó aszfaltcsíkhoz jó helyen lyukadunk ki, és megyünk tovább a jól ismert ösvényen Dömös felé - két túratársat távolról kísérve :)

A turistaút tavaly még veszélyesen leszakadt szakasza prímán rendbe van téve (köszönjük!), úgyhogy négy hét múlva a Piros túrán sem kell majd az aszfalton kerülni.
Dömösön, immáron szalagok begyűjtése közben beugrok kávézni az útba eső vendéglátóipari létesítménybe, mert nagyon kókadozok :-) majd megörökítem a főútnál lévő térképes táblát, ami bőséges információval szolgál Dömösről és a környékről.


A Duna-partra érve a szokásos etetőpont vár, a túra szerintem védjegyévé vált méteres kaláccsal, úgyhogy a zsíros kenyér után még desszertet is fogyaszthatok, sőt, duplázni is van lehetőség belőle :-) 
A falatozás közben/után lélekben felkészülök a várható sok szalagra, azonban idén más szalagozott, úgyhogy kevesebb szalag került kirakásra - de ahova kellett, oda mindenhova került, ráadásul ketten vagyunk Marcsival, úgyhogy gyorsan tudunk haladni Pilismarót felé.
Persze a pontzárások picit szűkösek, úgyhogy a maróti ponton Pygmea is túlórázik picit - engesztelésül segítek berakni az almás ládákat a kocsiba, és már megyünk is tovább, a túra "legszebb" szakasza felé.
Sok emelkedő jön, persze, de a szépségért meg kell szenvedni - viszont társaságban még a Hosszú-hegy - Szakó-hegy páros is könnyebb - szinte nem is állunk meg csak a Szakó-hegy emelkedőjén, ott is csak azért, hogy a csodaszép őszi panorámában gyönyörködjünk picit. Na jó, pihenünk is, meg megvárjuk, hogy a Szőke-forrás völgye óta "kísért" túratársak némi előnyre tegyenek szert :-D

A pihenő után a Szakó-hegy maradéka már gyorsan megvan, le a nyeregbe, aztán a túloldalon lépcsőn föl, miközben jól a szemünkbe süt a nap :) Az emelkedő tetején már nem állunk meg, hanem kényelmesen sétálva győzzük le a maradék szintet, ami még a Jász-hegyen előttünk van.

Innentől egyre jobban nő a népsűrűség, hála a szép kirándulóidőnek és Dobogókő közelségének. Rezsőt (mármint a kilátót) nem látogatjuk meg, bár illendően követjük a jelzést a sétányon, így nem lenne nagy kitérő, de a fene tudja, mikor megy lefelé busz (így jár az, aki nem olvas itinert - abban ugyanis ott volt a menetrend...), úgyhogy tempósan robogunk be a Maty-büfénél lévő célba.

Gyors adminisztráció és a cserépből készült díjazás átvétele (és biztonságba helyezése) után van idő beszélgetni, hiszen a busz nem rég ment el - idén sajnos nincs autós segítség a célban, úgyhogy marad a tömegközlekedés - de legalább addig is pihenhetünk.


Track: Track_VASAS_MARATON_2014_szurt.gdb