Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. szeptember 21., vasárnap
Erre az évre (is) terveztem azt,
hogy lehetőség szerint legyen a naptáramban korábban nem teljesített
túrából néhány - ez a túra is ilyen, bár előző este még bizonytalan
volt, hogy reggel oda tudok-e érni a rajtba, de csak sikerült :)
Ennek
azért is örülök, mert így a Cartographia kupához újabb teljesítést
"húzhatok be", de ahogy már talán írtam, nem a kupáért, hanem az
élményért túrázik az ember :)
Tehát
reggel irány Leányfalu - OSM-en megnézve "benzinkúttal nagyjából
szemben" lesz a rajt, úgyhogy erre figyelek: kút megvan, Cartographia-s
zászló szintén, parkolni picit távolabb a Duna-parton sikerül.
A
rajtban előkerül a BTHE rendezvénykártyám, úgyhogy a nevezés
villámgyorsan megvan, és már indulhatok is Leányfalu utcáin a jelzéseket
és a szalagozást követve. Szakmai ártalomként megörökítem a tak.szöv. épületét, aztán megyek tovább :-)Gesztenyefák alatt emelkedik az út, nem is kicsit, de szerencsére az eleje olyan "bemelegítős" szakasz, úgyhogy mire fölérek a Vörös Meteor forráshoz, kellemes üzemállapotban sétálhatok tovább a rövid szakaszon szintesbe váltó útvonalon.
Az elágazásnál egy
táblán "Az erdő fohásza" olvasható - de régen is volt, amikor a
Szalajka-völgyben először találkoztam ezzel...Nosztalgiázásra nincs idő, itt találkozik ugyanis a túra oda és visszafelé menő ága - ez utóbbiból egy kitérőt is kell tenni a Rekettyés-forráshoz - a letérés jelzéséhez keres egy rendező megfelelő helyet - váltunk pár szót, a felirat kikerül egy jónak tűnő fára - majd visszafelé megnézem, tényleg jól látható-e :-)
Addig persze meg kell tenni egy szép kört :-) úgyhogy az enyhén emelkedő úton elindulok tovább, az Álló-rét felé, ahol az első bélyegzést kapom.
|
|
|
Megvan, jobbra kell tartani, akkor gyerünk tovább.
Rövid vizenyős szakaszon kelek át Német széna előtt, aztán irány jobbra, esésvonal mentén a Kis-Bükk-tető felé. Ez az egyenes szakasz nagyjából 80m szintet hoz, de ez még semmi ahhoz képest, ami majd ennek a hegynek a túloldalán vár rám :-)
Körbekerített irtás balról, ami egészen a gerinc alatt húzódó erdészeti útig tart. Arra gondolok, be kéne rajzolni a térképre a kerítést, úgyhogy rögzítem a sarokpont koordinátáját, és megyek tovább.
A gerinc melletti út után fák között art balra a jól jelölt ösvény, úgyhogy eltévedni nem igazán lehet itt sem.
Aztán balról érkezik a hosszú táv
útvonala, rajta néhány ismerős, üdvözöljük egymást, és megkezdjük az
ereszkedést a Tahi irányába.
Szerpentin,
persze, de azért érezhetően gyorsan veszítjük el a helyzeti energiánkat
- ekkor még nem tudom, csak térkép és táv meg szintadatok alapján
sejtem, hogy ennek komoly "következménye" lesz később. Hopp, egy érdekes alkotás kövekből itt is :-)
Éles
jobbra kanyar után az enyhén emelkedő földúton kocogósra fogom a
Hétvályús-forrásig, ahol sokan pihennek, erőt gyűjtenek...
Kell. Nem kicsit, nagyon.
Távolságban nem sok, de szintben kellőképp szigorú etap következik -
amolyan "állva legelős"... Lenne, ha hagytak volna az előttünk járók
akár egy szál füvet is, de nem, csak a gyökerek és a kövek... De
legalább természetes lépcsőként lehet ezeket használni.
Túratárs
pici kutyája is eléggé megfontoltan küzdi le az emelkedőt - bár lehet,
hogy csak azért, mert nem akar nagyon előre rohanni :-D Felérek, szuszogok, de megyek tovább a Vörös-kő felé, mert a térkép alapján nincs messze, és szint sincs sok.
Balra, az esőbeálló felé megyek, panoráma itt is szép, de az igazi az, ami a csúcson fogad. Sajnos nagy a tömeg, úgyhogy kevés nézelődés után tovább is indulok az ellátmányként kapott cukorkát eszegetve.
Meredek volt fölfelé, és bizony
lefelé is csak óvatosan lehet haladni, bár közel sem annyira durva, mint
a Hétvályús-forrás után - viszont kellemetlenül keskeny az ösvény, és szembejövő forgalom is van, de megoldjuk.
Hamarosan a reggel már látott elágazásban találom magam - a jelzés a forrás felé szerintem jól helyre került, de azért van, akinek úgy kell szólni, hogy balra.
Rekettyés-forrás. Mi más is jutna eszembe, mint a Gyalog Galopp és a Ni-lovagok :-) Szerencsére Ni-lovag egy szál se, helyettük a pont kedves őreitől kapjuk a bélyegzést és egy-egy almát.
Egyenletes ereszkedés a főútig, aztán le, a Duna partján húzódó sétányra - nagyon szép a Duna, rövid fotómegállás után elhaladunk a Strand, majd a rév mellett, hogy utána jobbra fordulva begyalogoljunk a célba. Itt még egy aranyos festés a büfé falán megállásra késztet - nem, az alkalmi túratársnak nem sütöm el a gombás poént - inkább fürgén berobogunk a célba.
Amilyen gyorsan ment a nevezés, ugyanolyan pikk-pakk megvan az érkeztetés is; átvesszük a nagyon szép díjazást, majd némi energiapótlás gyanánt a "szokásos" zsíros/margarinos kenyér hagymával/csalamádéval menü következik.
Maga a túra nem hosszú, a szint viszont kellőképp bőséges, úgyhogy könnyűnek emiatt nem nevezném - viszont nagyon szép az útvonal, és remek a rendezés, úgyhogy ha valaki szereti a a sok emelkedőt, annak merem ajánlani :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.