Túrablog

Ez az év is elkezdődött... Az igazat megvallva, erősen gondolkodtam azon, hogy menjek, vagy sem, de aztán csak rávettem magam, és reggel, nem sokkal 7 után már a buszmegállóban vártam a nagy kékséget... Nem, nem az óceánt, hanem a buszt :-D
A metrónál szerencsém volt, az Alstom szerelvény indult, úgyhogy azt is sikerült tesztelni.
Hűvösvölgybe fél kilenc tájban érkeztünk meg - a nevezésnél sor. Nem az a Gyermekvasút nyomában jellegű "hűdenagyonhosszú", de azért lehetett ácsorogni picit a gyorsan haladó sorban.
Már kapható a Budapest kupa idei igazolófüzete, rögtön négyet kérek, miközben az itinerért állok sorba.
Ezt is gyorsan megkapjuk, rajtidőnek 9:00 kerül rá, így a rajtcsomagként kapott gyümölcslé és croissant elpakolására, no meg a GPS elindítására is jut idő.
Sár. Már a lépcsőhöz lefelé is van... Mi lesz itt később? Itt azért még óvatoskodva vesszük az akadályt, bár az biztos, hogy amolyan rendesen saraskodós gyaloglat lesz a mai: hó nincs, az idő enyhe, de nincs rossz idő, meg vacak terep, csak felkészületlen túrázó, nem igaz?
A Vadaskerti hegy tetejénél megállunk picit a szinte kora tavaszi napsütésben, mert egy kapuként az ösvény fölé dőlt derékba tört fa fotózásra ingerel :-) Vacakol a készülék, de azért csak sikerül - esélyes, hogy idén kell valami egyszerűbb fotóapparát is :-(
Szilvi hosszú kihagyás után jött el erre a túrára, ennek ellenére kényelmes tempót tudunk menni a Határ-nyeregig, ahol ki-ki amerre tud, kerüli a sarat.
A S- emelkedőjén egyéni tempóban megyünk - nagyjából egyben letudom, egy túraellátmányhoz tartozó csomagolás begyűjtésével együtt. Mondjuk ez az egy volt elszórva a teljes útvonalon, amit észrevettem, úgyhogy akár meg is lehet dicsérni a résztvevőket :-D
A parkolótól kényelmesebb emelkedéssel (Kc jelzésre váltva) a HHH következik, itt hóemberes bélyegzést kapunk - meg príma panorámát a fővárosra.
A lépcsők masszívan sárosak lefelé, sőt az aszfaltig vezető lejtő sem piskóta, de sikerül BKV komaptibilisnek maradni (és ez a túra végéig így marad). Az aszfalt rossz, az ösvény jó, az aszfalt rossz, az ösvény jó, az... Úgyhogy maradunk a jelzett úton, itt-ott sarat kerülgetve, és kellemes tempóban gurulunk egészen a Fenyőgyöngye előtti buszfordulóig.
Az információs táblán ott lóg a feltételes pontot jelző bója, ennek ellenére néhány túrázó simán menne egyenesen felfelé, a K- kunkorát levágó széles ösvényen... Háromszor vagy négyszer utánuk szólok, hogy nem kéne, mire leesik nekik, hogy pontot kihagyni nem jó dolog :-D Messze van az Apáthy-szikla, és bizony onnan a pontőr visszaküldené őket pecsételni :)
A K- lazán emelkedik, jó tempóban érünk rajta az Árpád-kilátóhoz, ahol nincs pont, tömeg viszont van, úgyhogy csak rövid megállást iktatunk be, és megyünk tovább az egyre romló állagú kőből rakott kapun keresztül.
Az Apáthy-szikla a következő megálló, megcsodáljuk (immáron ki tudja, hanyadszor) a kilátást, aztán a pontot keresve tovább sétálunk.
A szeles időben érthető módon a pont a lépcső tetejénél, egy autóban foglal helyet - itt trombitás bélyegzés jár :-)
Jön a "nem szeretem" szakasz: lépcső, aszfalt, lépcső, lépcső... Brrr. A Nagyhíd után visszaszerezzük az elvesztett helyzeti energiánk egy részét - még aszfalton - aztán pici nekikészülődés után jöhet a János-hegy oldalában emelkedő keskeny, sáros ösvény.
Ismét vacakolok a fotózással, Szilvi előre robog, úgyis utolérem jeligére :-D Ez azért nem annyira egyszerű, tényleg keskeny az ösvény, ráadásul tényleg sáros, de sikerül óvatos előzésekkel tempósan haladva beérni.
Elágazásban jobbra, az egykoron Zc jelzést viselő széles úton - a Himbi-limbi a Libegő alatt is erre jön - hullámvasutazva érjük el a következő pontot, a Z+ elágazást.
Itt a sapkás bélyegzés mellé "mosolygós" is jár, és akinek kell, a rendezők jóvoltából ivóvíz is vételezhető. Sárról a természet gondoskodott itt is.
Laza séta Szépjuhásznéig, megállás nélkül vágunk neki  az utolsó jelentősebb emelkedőnek, fel a Hárs-hegyre.
Egyéni tempó ide, vagy oda, szuszogós ez a szakasz - hiába, az őszi-téli ellustulás figyelmeztető jelei most is előjönnek, májusig alaposan fel kell pörögni erőnlétileg is.
Egy tervezett túra okán alaposan megszemlélem a "csücsökben" álló beton lábazatokat, aztán röviddel később újra megállunk - sorállás van a kilátóba költözött pontnál ugyanis. Megértem a pontőröket, hiába tavaszias a napsütés, a szél az igencsak télies, és itt szinte mindenfelől tud fújni.
Megkapjuk a pezsgőspoharas bélyegzést is (már csak a szerencsemalac (Nagy-rét), és négylevelű lóhere (cél) van hátra. Addig persze el kell jutni, az első akadály rögtön a Bátori-barlang melletti ereszkedés, szerencsére van kötél a sáros meredély mellett, illetve balra is lehet kerülni (bár ez nem igazán környezetbarát megoldás...). Nagyon kéne ide egy lépcső, mert ha így haladunk, tényleg nem lesz hova megépíteni.
A S- egészen tűrhető lefelé, ellenben a Sc... Saras, nem is kicsit, de már beletörődéssel caplatunk benne - sokkal sárosabbak úgy sem leszünk. Vonat jön, érdekes, hogy bár velünk azonos irányba haladva, a túrával ellentétes irányba közlekedik :)
Az aszfalt előtt pocsolya, többen cipőt mosunk benne (BKV-kompatibilitás miatt), aztán a Nagy-rét füvében még törölgetem picit - egészen príma lett.
A pontnál szaloncukorral kínálnak, két verziót tesztelek - tudom, ebéd előtt nem illendő édességet fogyasztani, de nekem még messze van az ebéd, bár a célvirslit ekkor még terveztem...
A K- vége persze sáros, méghozzá amolyan folyós verzióval örvendeztet meg, úgyhogy cipőpucolás 2.0-ra is szükség lesz...

A célban gyors adminisztráció, hátul átveszem a díjazást, majd elbúcsúzom, és a virsliért sorakozó sokaságot kihagyva elindulok haza.
A nagy tömeget jól kezelve, profi módon szervezett gyaloglat, úgy gondolom, jövőre is itt a helyem, és persze mindazoknak, akik szeretik a jó hangulatú téli túrákat.

Hazafelé a metróval ismét szerencsém van, Alstom szerelvény érkezik, úgyhogy ismét hosszan  tesztelhetem az új járművet.

Track: Track_BUEK 020 2013-01-05.gdb