Túrablog

Kellemes családi sétát terveztem, aztán úgy alakult, hogy egyedül vágtam neki, mondhatni idei szokás szerint a rajtidő végén. Nevezés gyors, útvonal ismert, az elején az aszfalton igyekszem gyorsan túlesni - azért a villanyszerelő "alkotását" csak meg kell ismét örökíteni - pár éve csúnyább volt, de szerintem most sem érdemel dicséretet...

Egyedül megyek, saját tempóban, Normafa, Z- jelzés, az idő jó, közérzetem nem annyira, de nem sok az egész, úgyhogy a dolgok ezen részével majd a célban foglalkozok :-P

Kényelmesen "gurulok" lefelé a gondolataimba merülve - azért a "macis" házikónál egy picit megállok - jó látni, hogy szépen karbantartják ezt az épületet.

A Tündér-sziklánál a kellemes kaptató gyorsan megvan - a sziklán szokás szerint néhány bátor kiránduló, és különben is, lendületben vagyok, úgyhogy a fotó most elmarad :)

Felkapaszkodok az aszfaltig, majd még némi fölfelé, meg hullámzás, és hamarosan a Téli Gyermekvasútról jól ismert Z-Z3 elágazásnál vagyok - milyen "jó volt" itt pontot őrizve fagyoskodni :-D

Szépjuhásznéig szinte csak lefelé; az egyetlen EP-t könnyen észreveszem - gyorsan begyűjtöm az igazolást, és fordulok vissza a P- jelzésen.

Kellemesen átmozgat a Pozsonyi-hegy emelkedője, aztán az aszfaltcsík harmadik keresztezése után jöhet a János-hegy szerpentinező kaptatója.

A kilátót kihagyom, a csúcsot viszont nem - a keskeny lépcső után már csak a Kc jelzés nyugati ágát kell követni.

Normafa után a keskeny járda következik - de legalább van, nem úgy, mint a P- jelzésen a Hárs-hegy és Fekete-fej között a Szépjuhászné út mellett...

A célban a díjazás átvétele után természetesen zsíros kenyér, akarom mondani zsírosdeszka fogyasztható, amit retró Márka üdítővel lehet leöblíteni. 

Sokadik rendezése ennek a túrának, így nem csoda, hogy a rendezésben gyakorlatilag minden a "helyén volt". Az útvonal jól követhető, a díjazás szép, úgyhogy  bátran ajánlható családi programnak is.