Túrablog

Az immár funkcióját vesztett híd után néhány ötletesen és szépen átfestett pad mellett sétálunk el, majd sikeresen leküzdjük a mindenféle, néhol már vállalhatatlanul giccsbe hajló szuvenírt és minden egyebet pavilonsort, és megérkezünk az első EP-re.
A pecsétet begyűjtjük, a Széchenyi-fürdőt szép míves ívben megkerülve vesszük célba a Koós Károly sétányt, illetve az útvonal elején már távolról megcsodált Vajdahunyad-várat.

A fürdő impozáns épülete remek fotótéma, csak normális masina kéne hozzá - mindegy, lesz, ami lesz - a Hugin egészen szép munkát végez, szebbet, mint a telefon beépített panoráma módja :-)
A túraútvonalnak kevéssé nevezhető Kós Károly sétányon tett rövid sétát követően a Vajdahunyad-vár udvarán gyalogoltunk keresztül, hogy nem sokkal később már a bal kézre eső Petőfi Csarnok mulandósága juthasson eszembe... Pedig ez utóbbi sem csúnya, legfeljebb másképp szép :-)
A Közlekedési park mellett nem (sem...) olvasom a leírást, úgyhogy picit "lemegyünk a térképről", és a szintén nagy átalakítás előtt álló Közlekedési múzeum szabad téren kiállított dolgainál fordulunk vissza. A második EP-nek jobb helye lett v olna az elágazásnál, de mindegy.
A Királydom mellett elsétálva lassan visszaérünk a túra oda-vissza szakaszára, amin besétálunk a célba.

Ez volt az első városi teljesítménytúrám, sajnos a délután ránk váró hosszabb utazás miatt eléggé rohanós lett, de úgy gondolom, hogy ilyen is kell néha :-)

Track: Track_PEST_IRANYABA_5_2015_szurt.gdb
Endomondo: Városliget 5

Sajnos az elmúlt három évben a Budapest terep kupával ütközött, úgyhogy némi kihagyás után vágtam neki ismét.

Családdal terveztem először, aztán a lányok a nagy melegre hivatkozva lemondták a részvételt, sőt én is csak a rövid távot céloztam meg - azon még úgysem indultam eddig.

A rajtidő végét megcélozva kimentem Hűvösvölgybe, autó+BKV kombóval, tudva azt, hogy a völgynek ilyentájt csak a neve hűvös - árnyas parkolót nem igazán lehet találni :)

Kényelmesen benevezek, közben Geri érkezik, picit kinyúvadt állapotban :-) nem csoda, hiszen ő már bő két óra alatt túl van a rövid távon... Megbeszéljük, hogy a Pest irányába túrájuk városligeti körén ha minden jól megy családilag ott leszünk, aztán én nekivágok a mai kellemes körnek.

Tempós, gyors teljesítést tervezek, ahol lehet belekocogva, de aztán a Hárs-hegyre fölfelé menet kellemes beszélgetőtársak akadnak, úgyhogy felveszem a tempójukat, és együtt érkezünk az első pontra.

Ismerősök őrzik a pontot, váltunk pár szót, aztán a kilátóba is felmegyünk - ha jobban belegondolok, az idejét sem tudom, mikor jártam fönt legutóbb...

A S- lefelé hozza a "szokásos" formáját, aztán hegyes szögben következik a P-, aminél érdekes, láthatóan frissen festett "elhasadt" szíveket (vagy szív közepén kanyargó ösvényt?) formázó jelzések is feltűnnek - megdöbbentően sűrűn. Mint később kiderül, egy a Szent Ferenc kórház betegeinek kitalált kényelmes sétaút - gondolom, ezzel függ össze az is, hogy több új pad is került az út mellé, sőt, a P- letérésénél lévő pihenőhelyen is újak a padok meg az asztal.

Az új jelzésekkel kapcsolatos találgatások jegyében fordulunk balra a P- jelzést követve, a jól ismert sziklás ösvényre. Egy rövid szakaszon épp érik a szeder az ösvény mellett, bár ebben a dög melegben inkább aszalódik, de néhány ehető szemet csak sikerül begyűjteni :)

Aszfalt, "nem szeretem" kanyar külső íve - de legalább most a forgalommal szemben haladunk...
A Fekete-fej szuszogósan, de megvan, a túloldalon,már ismét "lent" szusszanunk, hogy aztán némi árnyék után kellemetlen "napon süléssel" kapaszkodjunk fel a Kecske-hátra.
Itt szemből érkezik egy idősebb úr, aki figyelmeztet minket, hogy feljebb jobbra kell tartani egy benézhető elágazásban - neki sikerült elkavarni, úgyhogy ő itt kiszáll... Az elágazás megvan - szerintem legfeljebb elbambulható, de mindegy, megyünk tovább, várva a következő pontot a P-P+ elágazást.
A ponton édességgel várnak - a bélyegzésen felül - Innen szint szinte nincs, úgyhogy egy hosszabb pihenő is belefér.
A P+ jelzésen hamar leérünk Remeteszőlősre, ahol emlékeim szerint egy hosszú, unalmaz aszfaltkoptatás következik - az aszfalt stimmel, de beszélgetve egészen gyorsan a végére érünk :)
A könyvmegállót alaposan megnézzük - érdekes ötlet, remélem, sokáig megmarad legalább ilyen szép állapotban :-)
A Remete-szurdok alsó végén az ezen a túrán megszokott dinnyés pont vár ránk, a kellemes árnyékban falatozó nagyobbacska társaság jelentős pusztítást vitt végbe a dinnyekészletben - már ezért megéri erre a túrára eljönni :-D
A szurdok után sikerül másokat is tévútra vezetni - csinálunk egy kitérőt a K- jelzésen a templom felé - utólag megnézve a leírást, én emlékeztem rosszul, bocsánat.
A templomkertben még töltünk vizet, aztán jó sok árnyékmentes aszfalt következik (saccra háromszor annyi, mint Remeteszőlősön) a Nagyrét sarkáig, ahonnan a jól ismert sétányon jutunk vissza erősen szintidő-kihasználós teljesítési idővel Hűvösvölgybe.

A célban a rendezőktől megszokott bőséges és színvonalas ellátás: sokféle "kenőanyag" kerülhet a friss kenyérre, amit aztán fincsi limonádéval lehet leöblíteni :-)

A rendezés, az útvonal olyan, hogy nyugodtan ajánlható kezdőknek, családoknak, illetve "túrafertőzés" céljára is.

Újabb esti, kocogós program - a nappali verziója tetszett, és sikerült úgy szervezni a dolgokat, hogy ide is el tudjak jönni.

Mivel az M0 adja magát, mint útvonal, így még útba ejtem a Decathlon-t is, mivel a lányaim rollert szeretnének, és a weboldalon "utolsó darabok" kitétellel jelzik, hogy még talán van a kinézett típusból.

A bevásárlás sikerül, veszek egy palack izót is, aztán irány a rajt - ami a nappali verziótól eltérően nem az iskola, hanem egy játszótér. Egy térképböngészéssel sikerül eltalálni a megfelelő letérést, és egy üres telek mutatja magát parkolónak. Itt már áll néhány autó, kinézek egy szimpatikus helyet, és kényelmesen elkezdek készülődni, mivel bőven van még idő a rajtidő elejéig.

Érkezik Misi, beparkol mellém, üdvözöljük egymást, aztán lesétálunk a szomszédos telken lévő játszótérhez.

Ebben a rajt/cél helyben a kényelmes parkoláson kívül van még egy nagyszerű dolog: itt van egy mobilos torony, úgyhogy távolról látható, hova kell visszaérni :-)

A nevezés picit döcögősen indul, de sikerül gyorsan túlesni rajta, úgyhogy papír az övtáskába, izós palack a kézbe, és kényelmesen sétálva vágok neki a pici emelkedőnek - hogy aztán jobbra fordulva már kocogósra fogjam a tempót.

Iskola jobbra - no, akkor ez picit hosszabb lesz, mint a nappali verzió? Nem gond, legalább az elején kiderült :-)

Az első EP-nél már néhányan várnak a pontnyitásra - meg a pontőrre, úgyhogy beállok én is a várakozók közé - érkezik az egyik rendező, nem ő a pont őre, de megoldja a problémát: mindenki kap egy szignót a papírjára, és mehetünk tovább. Valaki Danit emlegeti, hogy külföldön van, úgyhogy nem kell korábban nyitni a pontoknak :-P Az rendben, hogy korábban nem, de azért időben igen...

Kényelmesen ereszkedik az aszfalt, aztán egy bal-jobb kombinációval már a vasutat keresztezi az útvonal - földútra váltva. A nappali verziónál még sárgállott a repce - most már a betakarításon túl a letarolt szántó van az út mellett.

A süppedős homokos talaj picit visszafog, de igyekszem egyenletesen haladni - az órára pillantva a következő pontot is nyitás előtt picivel érem el ebben a tempóban - mindegy, legfeljebb ott is szusszanok egy picit, bár az első pontnál nagyon nem esett jól a várakozás.

Jobbról érkezik az ismerős földút - itt fogok visszajönni nemsokára, ha minden jól megy - és miért ne menne jól?

Az erdősáv sarkánál lévő parkolónál előszedem a lámpát - nem, még nincs annyira sötét, csak az innentől a fák között kanyargó ösvényen nem lenne jó hasra esni valamiben - vagy épp beletrafálni egy lócitromba...

A következő pontot Roliék viszik - nyitás előtt érkezem, de rutinos rendezőkkel van dolgom, úgyhogy pillanatok alatt kapok pecsétet is a csoki mellé (köszönöm!), és mehetek tovább.

Ahol a nappali túrán egy eltévedt autóssal találkoztam, és irányítottuk vissza a helyes irányba, ott most a természetvédelmi őrszolgálat terepjárója érkezik - váltok pár szót az egyenruhás úrral, aki készségesen megvárja, míg tovább megyek, nem megy előttem be a következő szakaszra felverni a port. Neki is köszönöm, a többi résztvevő nevében is.

A gémeskút felé fordulva elkezd jelezni a térdem, úgyhogy lassítok, így aztán egy ismerős túratárs elroboghat mellettem - de a gémeskút pontnál még őrzöm a második helyemet :-)

Az egyenes visszafelé szakaszon marad a tempós gyaloglás, itt két futó robog el mellettem - nem verseny, úgyhogy kényelmes, de erős tempóban fordulok rá a vasút felé vezető oda-vissza szakaszra.

Jelentős szembejövő forgalom, por, és néhány, az elfogadhatónál harsányabb társaság jellemzi ezt a szakaszt - szerencsére elég rövid, és még a vonat is elmegy, mire a fénysorompóhoz érek, úgyhogy ott sem kell várakozni egy percet sem.

A platánfákkal szegélyezett utcában megpróbálok ismét kocogni, de a térdem szól, hogy nem kéne, úgyhogy marad a gyaloglás. Aztán a pont őre szól, hogy ha túrázó vagyok, akkor adna pecsétet, mert most fog nyitni,mint pont... Szólok, hogy legalább hárman vannak előttem - szerencsére találkozott velük, úgyhogy nem lesz probléma.

Később némi térképnézegetés után beérnek Áronék, felveszem az erős tempójukat, és nagyjából együtt érkezünk be a célba.

Az érkeztetés gyorsan megy, utána a szokásos hagymás, paradicsomos zsíros kenyér következik, amit szörppel, vagy épp kólával lehet leöblíteni. A túramenü hozzávalóit nem tudom, hol szerezték be, de a péket meg a hentest is meg lehet dicsérni a finom kenyérért meg a tényleg finom zsírért.

Falatozás után irány az autó, és robogok haza, hiszen kocogós tempó ide, vagy oda, de későre jár...

Azt hiszem, ezt a verziót is szeretni fogom - pláne, ha a pontnyitásokat picit előrébb hozzák, hogy az elején, a gyalogosokat elkerülve is érdemes legyen kényelmesen kocogva elindulni.

A színes, térképes itiner nagyon igényes, ahogy az oklevél is. Az ellátásra sem lehet panasz, úgyhogy jövőre szeretnék ismét jönni :)

Sajnos a munka miatt (is) elég sok hétvége kimaradt, úgyhogy nagyon kellett már valami szervezett gyaloglat - ez az esti séta a Péterhalmi erdőben tökéletes választásnak tűnt.

Nem túl sietősen a rajtidő közepét megcélozva, kocogós tempóra berendezkedve érkeztem autóval a sportkastélyhoz - a parkolónál emlékeim szerint pár éve még sorompó készült, most ennek híre-hamva nincs, úgyhogy az autót lerakom, és a bejáratnál lévő nevezési asztalnál elintézem a formaságokat.

Térkép nincs, egy szöveges itiner minden: sárga pötty, piros pötty... Kerek perec rákérdezek, hogy ez ugye a Halmi-dűlő túra útvonala? A döcögősen érkező "igen, az" válasz után nincs több kérdésem, egy pillantás a kapott papírra, hogy hol lesznek a kirakott kódok (a Halmihoz képest egy pont hiányzik) és a GPS beizzítása után nekilódulok, enyhe kocogós tempóban a jól ismert útvonalnak.

Ismerősök és ismeretlen túrázók mellett robogok el, aztán a szembe jövő forgalom is kezdetét veszi egy ismerőssel - naná, ha Budapest kupa, akkor ő ott van :-)

A ping-pong asztalok környékén nagy a nyüzsgés - nem a túra miatt, hanem a tér-idő-tömeg összefüggés okán - mert hogy nagyon jó idő van egy kis nyáresti bográcsozásra erre-arra.

A kód egy fára van felkötve, írok, fotózok, és robogok tovább a tornapályán. Közben eszembe jut, hogy idén a Halmi-dűlő kimaradt, úgyhogy ezzel valamit bepótolok, hiszen nagyon kellemes ez a városba ágyazott, változatos erdőfolt.

A vasúti átjárónál most nincs süti, nincs mosolygós bélyegző, csak kód, úgyhogy jóval rövidebb időre álok meg, mint szoktam, és máris megyek tovább az újulattal benőtt szakaszon, a játszótér sarka felé.

A bal kanyar után jönnek az emelkedők :-) úgyhogy picit pihenek, és kényelmes gyaloglásra váltok egészen a néhány "emelkedő" múlva kezdődő oda-vissza szakasz végéig.

Előtte szomorúan veszem tudomásul, hogy újabb szeletnyi erdőt vágtak ki az út mellett - ha így haladnak, akkor pár év múlva csak tarvágás meg némi gyenge (akácban meg erős) újulat lesz a most még szép erdő helyén :-( Lövök egy fotót, aztán tempósan gyalogolok tovább.

Szemben újabb ismerősök tűnnek föl, váltunk pár szót, aztán továbbrobogok - szerintem utolérem őket visszafelé :-)

A hurok túlsó végén még felírom a kódot, aztán ráfordulok a visszafelé vezető útra - mivel nincs több pont, így gyakorlatilag 3km-ből kihozható lenne a hátralévő bő 6km-nyi táv, de nem azért jöttem, hogy trükközzek, úgyhogy megyek az ismerős útvonalat követve.

Oda-vissza szakasz, ismét ismerős jön szembe, egy pár szó erejéig megint megállok, aztán igyekszem ismét kocogósra fogni a tempót - hátha tényleg utolérem  Szilviéket :)

Az útvonal egy szakaszon pár éve módosult, nem a betonkerítés mellett halad - itt néhány hezitáló túratársat még útba igazítok, aztán ki a vasút mellé, és próbálom továbbra is legalább imitálni a kocogást :-)

Egy rövid nyílt szakasz után vissza be, az erdőbe - mint egy zöld alagút, olyan itt a sétány... Erősen sötétedik, de próbálom megörökíteni - több-kevesebb sikerrel.
Tempós gyaloglás tovább, jobbra egy másik tarra vágott rész a tetőn egy hagyásfával - egyszer fel kéne oda menni, körülnézni - de most nincs kedvem ennyi plusz szintet belerakni a túrába :-D

A Halmi-dűlőn szokásos helyen most nincs pont, fotó viszont készül itt is. Megelőzöm Szilviéket - a kényelmes andalgós tempóhoz most nincs kedvem, úgyhogy trappolok tovább.
Ahol egy rövid szakaszon ismét találkozik az oda- meg a vissza irány, és élesen jobbra kanyarodik az útvonal a tormapályára, ott egy pillanatra megtorpanok, hogy merre is az arra - talán azért, mert éjszaka most járok itt először :-) Adri mutatja segítőkészen, hogy befelé, az ösvényen - úgy döntök, hogy a kocogós tempóból elég volt mára, meg jó egy picit beszélgetni, úgyhogy kényelmes tempóban sétálunk be a célba, munkáról, cégről, SyslogNG-ről beszélgetve :-)

Ahogy tavaly, úgy idén is előzetes regisztrációval lehetett csak indulni, így elsőként ezt a feladatot kellett teljesíteni - némi levelezés árán ez sikerült is (sajnos a folyamat több szempontból sem tökéletes, és még finom voltam), de azért a "kizárunk csillió évre"-től sikerült eljutni addig, hogy lett reg.számom. No mindegy, a segítségemet felajánlottam a hibásan működő levelezés és folyamat rendbetételében való részvételre - majd kiderül, lesz-e belőle valami, lesz-e rá igény. A nevezési lapot kinyomtattam, üzemorvos, nulladik bélyegzés pipa.

Nagyon kevés túra volt idén, egy elfogadhatóan sikerült Budai 50 volt a maximum táv - reméljük a legjobbakat, és számoljuk a hátralévő napokat...

 Bevásárlás halogatva, de aztán előszedtem az "akarom" varázsszót, és nekiláttam összeszedni, hogy mire lesz szükségem. Műzliszeletből vagy fél tucat, egy zacskó szőlőcukor, két csomag sós keksz, egy csomag azsalt sárgabarack, három izó (nem számolok azzal, hogy Dorogon lesz bolt) - ez a normál boltban megvan.

A "dekából" egy doboz gél meg két PowerBar - első blikkre "hűdedrága", de ezt a K100-at most teljesíteni kell, úgyhogy bele a kosárba és kész. Utólag kiderült, jó döntés volt, de erről majd később.

Cipellő marad a régi - mostanság váltott dizájnt/termékpalettát ezen a téren a bolt, és nem merek kockáztatni - meg valahogy a számozás sem passzol rendesen -pedig a jó öreg Arpenaz 500-as cipőm már eléggé viseltes - de azért még hordható.

 A zsákba a bevásárolt rágcsálni valókon kívül kerül még másfél liter víz a palackon szopókás csővel, eü. csomag, térd- és bokagumi, esőkabát, dupla tartalék elem a GPS-hez, két fejlámpa 6db tartalék elemmel, láthatósági mellény, tartalék zokni és alsó, kis doboz Sudocrem, egy doboz Smecta, meg a szokásos tisztasági csomag. És persze a Cartographia kupa igazolófüzet, hiszen idén is belekerült ebbe a sorozatba a Kinizsi.

Reggel... Este még műzlit gondoltam reggelire, de inkább két szendvicset raktam össze, és burkoltam be kényelmesen ücsörögve, aztán villamos - villamos - HÉV kombinációval irány a rajt.

A rajtnál szokás szerint hosszú, de tempósan fogyatkozó sor, és persze sok ismerős - százasok, nem százasok vegyesen. Bebocsátást nyerve az iskolába "ötös robot", akarom mondani ötös asztal célozandó meg - itt nincs sor, gyorsan megkapom a pecsételőlapot, rajta az NFC-s kártyával. No, ez gyorsan ment, de majd a rajt... "Százasok ebbe, a nem szá.. izé, többiek a másik sorba álljanak"! Hogy ki a százas, és ki a nem százas az itt jó kérdés - néha azt hiszem, hogy mi vagyunk a nem százasok :-D

A százas (vagy "nem százas"?) sor hosszú, van idő GPS-t izzítani, mire odaérek a csipogós és pecsételős indítóasztalhoz már szépen rárakta magát a technika a térképre. Pecsétként "7:40" kerül a lapra - a csipogós időt nem tudom, de nem is érdekes, legfeljebb a célban, ha fullra kihasználnám a szintidőt - de nem úgy tervezem, és különben is az még nagyon messze van.

Amit viszont tervezek, az a fotózgatás drasztikus visszafogása, és a "szokásos" időzítések: Pilisnyereg 5, Mogyi 11 óra - majd kiderül, mi jön össze belőle.

Tavaly én is elmentem a tömeggel a felfestett P+ jelzésen, idén irány az Árok utca (idővel ide fog átkerülni a jelzés is). Többen csodálkoznak, mint nem. Egy részük követ, mások inkább maradnak a jelzésen. Jó poén fönt elsütni, hogy "jó ez a csipogós ellenőrzés, gyorsan ment az előbb" :-) Fent már látszik, hova megyünk először: irány a kevély. Ezüst. Aztán a Nagy. Közben egy csak csipogós pont a százasoknak. Nyereg. Tovább lefelé. Első hegy pipa. Lesz még. Sok is :) Pláne a végén Koldusszállás után... De arra nem kell most gondolni - következő cél Hosszú-hegy.

A K-Z- elágazásnál többen hezitálnak - majdnem rossz tanácsot adok: a 40-es táv jobbra, Szentkút felé megy tovább - se egy tábla, se egy felirat - csak a leírásban egy mondat. Térkép készült, de nem került fel a honlapra, nem került kinyomtatásra a leírás mellé. Még fent, az emelkedő utolsó meredekebb szakaszán is jönnek szembe. Negyvenesek. Szerintem ők most nem szeretik a Kinizsit...

A ponton bélyegzés és csipogtatás, aztán tovább. Terv Pilisnyeregig nem állni meg. Lent a murváról előttem is sokan bemennek a jelzést követve. Sokan meg nem. Távban nincs különbség, az útról leterelt jelzés oka legtöbbször az, hogy az erdészeti úton előforduló nehéz gépes forgalommal ne zavarják egymást a gyalogosok, gondolom, itt is ezért van így - az más kérdés, hogy szombaton elég ritka az erdészeti forgalom.

Szántói nyereg. Irányítják a forgalmat a kanyarban - átmegyünk. Emelkedő, bemelegítés a szerpentinhez.

Picit fentebb leülök az út melletti kőre. tavaly a másik oldalon ültem. Nem lett meg. Hátha így sikerül :-)

Negyvenes jön, térképet kér. Kérdem, miért? Rövid távon indult, és szeretne visszakeveredni annak az útvonalára. Mondom neki, lefelé, és majd balra. Szemben lejjebb ülő túratárstól is érdeklődik - ő is ezt mondja neki. Elindul lefelé - a szemen ücsörgő túratársról kiderül, hogy Rakk Gyula. Tőle tudom meg, hogy a rövidebb távokra is készített térképet...

Együtt megyünk fel a szerpentin elejéig, aztán ő megáll nézelődni - én meg megyek tovább - jó lenne a "Pilis-nyereg - 5 óra" tervet tartani. Nem állok jól ehhez, de megyek, ahogy tudok. A jégtörés miatt a fák koronájának a teteje hiányzik, ezt tudjuk. Az viszont most tudatosulhat sokakban, hogy ezzel az árnyas erdőnek is annyi...

A tisztás után gyorsabb tempóra próbálok kapcsolni, ez úgy-ahogy sikerül is. A nagyon várt elágazásban, ahol balra le kell menni a nyereg felé muszáj megállni: Oláh Tamásék privát frissítőponttal települtek ide: egy bögre buborékos ásványvizet kérek, aztán egy túró rudit is elfogadok. Innen is köszönöm!

Nincs meg az öt órás teljesítés a nyeregig, de a meleg és a hiányzó árnyék számlájára írom, tudva azt, hogy éjjel, mondhatni szokás szerint sikerül majd behozni.

A ponton bélyegzés és csipogtatás, utána csak beállok a büféhez sorba, és begyűjtök egy palack gyümölcslevet, amit azonmód átöntök a műanyagból 100% bio csomagolásba :-)

Kétágú-hegynél a pár éve készült durva kőszórás már kellően be van taposva, illetve a köze fel van töltődve, úgyhogy aránylag normális tempót tudok menni. Durva, de már itt megfordul a fejemben, hogy tényleg akarom én ezt...? Na jó, Kesztölcig most már le kéne menni...

Hogy miért kellett a kesztölci szőlődombon (hegynek nem nevezném) átvezetni a jelzést a régi völgy helyett, nem tudom, picivel több szint, picivel több lakott terület :-) Majdnem elalszom, úgyhogy erősen remélem, hogy az egykori söröző mellé most is kitelepültek, és lehet majd kávét is kapni... És igen, van kávé! Kérek kettőt. Egy pohárba. Cukor, kérek tejszínt is - nem túl erős kávé, de most életmentő - reggel ugyanis kimaradt. Ugyanígy életmentő a hotdog is, amit a vizesárok szélére ülve tolok be az arcomba.

A "szokásos" slag most is rendelkezésünkre áll (köszönjük!), töltök, kalapot vizezek, aztán indulás tovább - Dorogig csak el kéne menni...

Egy első bálozó lánnyal elegyedek szóba - ő is, mint általában minden első alkalommal Kinizsiző a "mi vár ránk" jellegű kérdésekre vár válaszokat - igyekszem nem nagyon ráijeszteni :)

Dorog szélén a híd után majdnem elbeszélgetjük a jobbos kanyart, aztán sikerül helyesbíteni. Addigra beér minket az alkalmi túratársa is, úgyhogy együtt megyünk tovább.

A söröző kimarad, Eszterék megállnak egy cukrászdánál, én megyek tovább a legközelebbi boltig - ha végzek, akkor találkozunk.

Másodszorra sikerül normális méretű (öt decis) citromos Gösser-t lelni a hűtőben, úgyhogy irány a pénztár, fizetek, ki az ajtón - alkalmi túratársaimat nem látom sehol, mindegy, nem vagyunk egymáshoz kötve, úgyhogy megyek tovább.

A temető melletti útról ahogy tavaly is, bemegyek a párhuzamos utcába, amit most újítanak fel. Itt sem előttem, sem később, hátra tekintve mögöttem nem láttam túrázót... A rózsás kert megvan, de most senki sincs kint, csak a virágok, a felújítás pora miatt nem igazán érdemes fotózni sem.

Irány a Gete. Meglep, de sikerül egy menetben felgyalogolni rá - és bár meleg van, de nem az az elviselhetetlen-döglesztő verzió, lehet, hogy ez is az oka. Remélem, a Katlan is hasonlóképp tűrhető lesz.

Azzal a lendülettel, amivel felértem, az igazolás (stempli, csipogtatás) megyek is tovább, a lefelé vezető... zergeúton. A bot itt nagyon sokat segít, még most is, amikor egy csepp sár sincs, ami csúszna.

Az elsőként érintett kis fenyves nagyon rossz állapotban van - jövőre már lehet, hogy itt is napon sülünk?

Egy pici emelkedő, aztán jöhet a nagyon-nagyon ronda ereszkedés a Katlan előtti völgybe.

A pici ér vizével lemosom a karomat, aztán engedélyezek magamnak további öt perc intenzív legyezéssel kiegészített pihenőt az árnyékban :-) Ez után viszont nincs mese, irány a fal, ami lösz - lösz, ami lösz :-)

Nem jó itt feljönni, de erre van az arra... A szántóföld piroslik a pipacstól - a fejünk meg a hőségtől, de szerencsére jóval kellemesebb az idő, mint tavaly, és bár szűken állok idővel, a 12:00-s limitidővel biztosan nem lesz gondom Mogyiig, pláne, hogy a Tokodi pincéknél most nem tudták vállalni a Tokodiak az etetésünket :-(

Azért csak van valami a pincéknél: egyik pincében fröccs meg kávé kapható, az esőbeállónál meg bio gyümölcsös üdítőket lehet kapni - kérek egy citromosat. Savanyú. Nem kicsit. Viszont nagyon finom. De fogja-e bírni a gyomrom...? Mindegy, már lecsusszant :)

A következő emelkedőt nem nem szeretem - utálom. De csak legyűröm, pláne, hogy van a felfelé kapaszkodó csoportban olyan is, aki negyven perccel előttem indult - neki nagyon szűk lesz a 12 óra. Előre engedjük, de még van felfelé...

Aztán csak vége az emelkedőnek, a szintút lejtősbe fordul, a végén kocogósan érek be Mogyorósbányára, mutatom az idővel nagyon szűken álló túratársnak, hogy merre van a Kakukk - beér ő is időben.

Nincs meg a 11:30-as terv - viszont ha tényleg 98km a vége, akkor már csak 47, úgyhogy engedélyezek magamnak egy hosszabb pihenőt, kipróbálva a zöldséglevest (megáll benne a kanál, és ahogy ilyenkor nagyon kell, a sót sem csak fényképen mutatták meg neki), illetve desszertként veszek egy banánt is.

Első alkalommal próbálkozó hölgyek telepednek le az asztalhoz - onnan is látszik, hogy első százasuk, hogy rettenetesen túlpakolták magukat csokikkal meg hasonló, jórészt édes rágcsálni való dolgokkal :-) Javaslom nekik a levest, aztán ahogy végeztem, elindulok.

Az utcán egy árnyékosabb helyen lepakolok, futómű-karbantartás és részleges éjszakai üzemmódra váltás (nadrág) céljából. Épp végzek, amikor a Kakukkban látott három hölgy is megérkezik - meglepődnek, hogy még itt vagyok :-)

A kék kútnál feltöltöm a vizes palackot, aztán nekivágok a következő etapnak. Az Öreg-kő pihenőhöz hosszú, a kellemesnél meredekebben emelkedő nagyjából egyenes ösvény vezet, ezt megtanultam :)

Szerencsére nem volt tömeg, úgyhogy saját tempómban tudtam menni végig. A pihenőnél sziklamászók avagy barlangászok táboroztak; pont viszont nem volt, úgyhogy ahogy érkeztem, fordultam is rá a Péli felé vezető útra.

A forráshoz már félhomályban érkezek, besorakozok, és iszok másfél bögrével a hűs vízből - ezzel is tartalékolom a hátamon hurcolt másfél litert.

Pont itt sincs, Kovalik viszont van - csak úgy elmond néhány nehézséget a szervezés és engedélyeztetés folyamatából - ha csak a fele igaz, akkor is rengeteg, de félek, hogy tényleg ennyi adminisztráció kell hozzá...

A templom mellett ahogy kell, megyek balra, és néhány, a focipálya felé tendáló túratársat is elcsábítok a helyes útra :-) Az aszfaltnál előszedem a láthatósági mellényt, valamennyire magamra terítem, hiszen sötétedés után/közben vagyunk...

Balra fel, az erdő felé, az elágazásnál mondhatni szokás szerint félreállok picit alvázat karbantartani, aztán már lámpafénynél indulok tovább, a "szintidő kihasználása mellett mikorra kell beérnem a következő pontra, ha a hátralévő szakaszra 4km/ó átlagot számolok?" kérdésre adandó választ számolgatva. A számolgatással, no meg annak az eredménye alapján megnyugszom - bár még ugye bőven van hátra, úgy táv, mint "nemszeretem" szintek is, de nem állok rosszul. Előbb azonban a Bika-völgy következik, pont pont nincs, szóda viszont van, úgyhogy itt is sikerül nem a hátamon lévő készletből frissülni.

Az úton villogó lámpák hívják fel az autósok figyelmét az erős gyalogos forgalomra (köszönjük!), aztán vége a villogós szakasznak, lehet nekivágni a völgy másik oldalán az emelkedőnek. Ez hosszabb, mint amire emlékeztem - mindegy, ha már itt vagyok, felgyalogolok :-)

Egy dolog a jó a sötétben - nem látszik a le-föl-le-föl szakasz, amit meglepetésemre szintén egészen gyorsan és komolyabb nyűglődés nélkül teljesítek, sőt, a hajtűkanyarhoz is pikk-pakk odaérek - utána meg vissza :-)

Lehet, hogy tényleg jó ötlet volt Mogyin egy órát pihenni...?

Nyitott kapuk, jobbról érkező P- jelzés... Máris? Annyira nem, de egészen hamar Pusztamaróton találom magamat. No, akkor nézzük meg az esőbeállót: sokan vannak, de pont az nincs, úgyhogy a KET (könyörtelen előrehaladás technikája) alkalmazásával megyek tovább.

Pici holtpont-közeli állapot "beköszönt" a következő szakaszon, de gyorsan túllendülök rajta - hol az a fránya letérés balra...? csak megvan, át a hídon, aztán szinte automatikusan fordulok jobbra, az enyhén felfelé tartó ösvényre. Ha belegondolok, hogy annak, aki most jár itt először, mennyivel nehezebb a dolga... Nem véletlen a jó tanács, hogy tessék legalább az éjszakai szakaszt bejárni a túra előtt.

A Kis-Gerecse oldalában sziklás az ösvény, itt van valahol egy sziklába vájt fülke és benne egy kereszt - most nem keresem a tekintetemmel az út bal oldalán, hanem csak megyek, csak megyek...

A Vízválasztó után, fölfelé picit már elkezdek nem jól lenni, de csak felcaplatok. Fent elkezdek hezitálni,hogy merre van az arra, szerencsére jön egy nagyobb társaság igencsak jó tempóban, úgyhogy követem őket egy darabon. Utána megállok, mert szédelegni nem jó - pár éve megtanultam, hogy minden apró jelre oda kell figyelni.

A pár perc ücsörgés, némi izóval leöblített Tuc-tuc keksz meg egy PowerBar hatásos - a nehézkes indulás után jó tempóban és nulla szédelgéssel robogok tovább a K- jelzésen.

Aztán ahogy közeledek az éjszakai szakasz egyik, szerintem kritikus pontjához, ahol a K- elmegy balra, és az eddig követett úton a K+ megy tovább, egyre gyakrabban veszem elő a GPS-t, mert ezt az elágazást "benézni" nagyon nem lenne jó.

Bal oldalon ott a fán a jelzés, ahol kell, de jó volt, hogy a GPS-en láttam, mennyivel van előttem az elágazás.

No, már csak fel kell jutni Bányahegyre, hogy ezt a szakaszt is kipipálhassam. Osztok-szorzok, bizony bele kéne húzni, hogyha a maradékra négyes átlagot számolva is be szeretnék érni...

Meglepően jó tempóban száguldok fel Bányahegyre, A ponton való becsekkolás után kérek két bögre teát, aztán a kivilágított tisztást elhagyva "belevetem magam az éjszakába" :-D

Vértestolnai műútig szinte semmi említésre méltó dolog nem történik; vannak, akik a végén "toronyirányt" mennek le az útig - én maradok a jelzésen, az a biztos :)

A sorompónál megállok frissíteni: izó, sós keksz. Épp a pakolás végén vagyok,amikor érkezik Bea - majd utolérlek, mondom, és nemsokára indulok is. Ez a szerencséje, mert a balra letérésnél elment tovább, egyenesen, úgy szólok utána, hogy nem arra kéne menni...

Koldusszállásig együtt megyünk - nagyon nehezen lesz vége ennek a szakasznak, de csak elérkezik egyszer a Tarjáni Malom-patak hídja, illetve utána a kanyar, és azt követően Koldusszállás.

Itt előrerobogok, begyűjtöm az igazolást, aztán picivel később, már a S- jelzésű úton ismét megállok frissíteni - és betolni a második PowerBar-t, hiszen most következik a nagyon nem szeretem emelkedő a Kisréti vadászház helyéig, meg még tovább...

Most valahogy nem hat olyan nagyon a "csodaszer", úgyhogy megpróbálom magamban szidni az emelkedőt, haragudni rá, hogy aztán dühből le tudjam győzni :-D Sikerül, igaz, idén sem lett a szívem csücske.

Már csak egy jelentősebb emelkedő... Idővel jól állok, ha csak valami nagy baj nem történik, akkor innen már "megvan" - ezt persze csak akkor jelenthetem ki, ha a célban a levescetli a kezemben lesz :-)

Itt egy picit ránk próbál ijeszteni az időjárás: elkezd cseperegni az eső. No, ezt azért nem kéne, de dafke nem veszem elő az esőkabátot, helyette azt sasolom, hol kell balra lemenni az Arany-lyuk felé.

megvan, irány lefelé, hogy aztán vissza feljöhessünk nagyjából erre a szintre, nagyjából az utolsó emelkedőn.

Az Arany-lyuki elágazásnál pad-asztal csábít pihenésre - előszedek egy izót, kényelmesen kortyolok belőle, aztán nekilendülök - még a saját szóviccekhez is fáradt vagyok, mert eszembe sem jut, hogy "ez a part lesz a végső..." :-) Hosszú, és jobban emelkedik, mint ami kényelmes - bár ahogy a lábamat érzem, a lefelé rosszabb lesz a végén... Kellett nekem "sima" zoknit tesztelés nélkül váltónak hozni...

Fent leülök egy farakásra, nézem a távolsági adatokat, számolgatok - meglesz ez, lehet, hogy 23 valamennyivel, de jó esély van a teljesítésre - hacsak nem jön közbe valami.

No, hogy az ilyen "közbejön valami" kisebb gondot okozhasson, a murvás szintútra kiérve nagyobb tempóra kapcsolok, tudva azt, hogy a végén, a Szentpéteri templomrom után a lejtő, meg később az aszfalt sem fog segíteni a gyors haladásban.

Egy völgybe kanyarog be az út, majd egy másik következik, a túloldalán már ott az út, ami felvisz a templomromhoz - órát nézni,számolgatni is elfelejtek, a pont ugyanis egy autóba költözött - az olvasó saját aksija lemerült, úgyhogy szivargyújtóról üzemel, nekem mindegy, a lényeg, hogy ez a pont is megvan.

Innen már csak lefelé, aztán aszfalt meg beton "sokáig"... Legalább is kilencvenegynéhány km-rel a lábamban sokáig :)

A lejtő a vízhólyagok (sajnos van néhány) miatt sem tetszik, de igyekszek gyorsan tipegni - ha hamarabb leérek, akkor kevesebb ideig fáj, nem? Kálvária ide vagy oda, az alján, a köves résznél eszembe ötlik néhány, a helyhez nagyon nem illő mondat, de szerencsésen túlélem ezt a szakaszt is.

Balra egy pad, leülök egy percre, aztán megyek, illetve mennék tovább - naná, hogy a rossz irányba (jobbra, és nem balra picit fölfelé), de aztán rájövök a tévedésemre, és javítok.

Futó húz el mellettem - én is megpróbálom szaporábban szedni a lábaimat, hogy végre elfogyjon alólam a lejtő, és a pár éve még kényelmes földút helyén épített aszfaltcsíkhoz érve azt számolhassam, mennyi idő még... Aztán eszembe jut, hogy van nálam némi zene is, úgyhogy kikapcsolom a külvilágot egy kis Korpiklaani-val. Jól lehet rá menetelni :-P

Bajra gyorsan beérek, a zene segít, hogy ne nagyon foglalkozzak semmivel, úgyhogy csak megyek, csak megyek... De a "szakmai ártalom" csak kitör rajtam egy fotó erejéig :-D

A kerékpárút a kétkerekűvel közlekedőké, de a k100 mezőnyének többsége is azt koptatja inkább... Nemsokára feltűnik a vasúti átjáró, a távolban épp vörösre vált - remélem, nem zavarba megy, hanem vonat jön... Vonat jön, és mire odaérek, pont vált a jelzés, úgyhogy lehet tovább sétálni.

Itiner előszed, mert hiába az ötödik, jobb, ha térkép meg utcanév alapján megyek... Keresztutca, park, hosszan ívelő utca, gyalogos lámpa, gombnyomásra szinte azonnal vált - nézem az órát, 23:00 körül lesz az idő, de nem érdekel, hogy több vagy kevesebb, nem gyorsítok, megyek kényelmes tempóban...

Aztán bent csak megemberelem magam, és picit kocogok a legvégén, így lesz 22:54 a vége a csipogós mérés alapján.

Az érkeztetés hipergyors, még kettőt sem szusszanok, már a kezemben van az oklevél, a jelvény, és a legfontosabb, a levescetli :-) Legfontosabb, de ettől válok meg a leghamarabb - cserébe kapok egy ragulevest, elveszek mellé két szelet kenyeret, aztán lehuppanok egy szabad székre, és komótosan elfogyasztom az egészet. A gyomrom egy halovány gondolat erejéig háborog azon, hogy munkát adtam neki, de aztán jobb belátásra tér, miután kint leülök egy kicsit levegőzni az eresz alá. Esik. Illetve csepereg. Mindegy. Dzseki, kalap bent van az étteremben, de az sem érdekel...

Nagy nehezen azért visszamegyek, kihozom a cuccomat, és letelepedek egy padra, megnézni, mikor lesz vonat hazafelé. Ekkor elhangzik a kérdés, hogy jön-e valaki az állomásra - Sistergő felajánlásával élve autóval jutok ki a vonathoz - köszönet érte.

Az állomáson sokan várjuk a vonatokat - leülni értelmesen nem lehet, úgyhogy ácsorgással telik az idő, aztán begördül a vonat, sikerül felszállni és helyet találni - és nem elaludni hazáig. Bár ez utóbbiban nem vagyok biztos :-D   Jövőre? Talán. Ha nem jön közbe semmi... Hiszen a póló fele már megvan :-D 

Track: Track_K100_2015_szurt.gdb

Endomondo: K100 2015.

Idén eddig 172km, ami nem sok - viszont vészesen közeledik a Kinizsi 100, amire már megvan a regisztrációm, "csak" fel kell készülni... Sajnos a munka miatt inkább lélekben, mint testben lesz lehetőség rá - egyelőre úgy tűnik, ez az utolsó hosszabb séta a százas előtt...

Előzetes nevezésre itt is adott a lehetőség, amivel élek is, úgyhogy reggel a rajtban csak át kell vennem az itinert, és már indulhatok is a Nagy-Hárs-Hegy meghódítására :)

Nem kell rohanni, ez az emelkedő kellően erős bemelegítésnek tökéletes lesz. Egy kidőlt, de már eltakarított fa miatt megállok egy pillanatra, aztán ahogy kell, egyben letudom az emelkedőt a szintes "pihentető" szakaszig.

A balra tartó sétaúton lehet pihenni, aztán a kanyar előtt még egy picit fölfelé, és máris letudva a Hárs-hegyre kirótt szintemelkedés.

Tovább lefelé a jól ismert S- jelzésen - egészen a Kerek-hegyi kanyarig, persze közben lesz még egy-két említésre méltó dolog :-)

A Nagykovácsiba vezető műútnál pici szusszanásnyi megálló a forgalom miatt, a hűvösvölgyi zebránál viszont simán átengednek az autósok.

Itt egy rövid szakaszon találkozunk a K- jelzéssel, hogy aztán megmászva a Nyéki-heg Vadaskerti-hegy tömbjét, a Vadaskerti emlékműnél lássuk viszont ismét - de nem utoljára ezen a túrán.

Ez a "bucka" is kényelmesen letudva, az emlékmű, után még egy kis ereszkedés, hogy aztán a Határ-nyeregből a jól ismert meredek kikapaszkodás következzen a parkolóig, ahol a következő EP. található.

Egy gyors bélyegzést követően még visszafordulok fotózni, aztán nekilendülök az Újlaki-hegyre vezető kényelmes és nem túl hosszú emelkedőnek, ahol bő egy hete jártam, úgyhogy nagyon nézelődni most nem fogok :-)
A lefelé oldalon megvan a fenyőfa -  nagyot nőtt, mióta először láttam vagy tizenöt éve... Furcsa érzés belegondolni abba, hogy hogy szállnak az évek...
A fák között rutinosan tartok jobbra az Y-elágazásban, a szélesre kitaposott úton.

A jelzések ebből az irányból is elfogadhatók, úgyhogy gyakorlat nélkül is simán vehető a következő szakasz: Virágos-nyereg - itt ismét üdvözölhetjük egy rövid szakaszon a K- jelzést a katonasírig - hogy aztán a Csúcs-hegy oldalában futó, váltakozóan ösvény és kényelmes sétaút következzen.
Itt-ott szép kilátásban is gyönyörködhet,a ki erre jár, hiszen nagyjából 350m tengerszint feletti magasságban kanyarok az út, és ahol hiányoznak a fák, ott messzire el lehet látni. Én "már láttam" alapon, no meg azért is, mert ez a túra a k100-hoz a "felmérő", nem állok meg nézeklődni - különben is a Sárga szalagozásakor nem is olyan rég jártam erre :-)
A Kötők padjánál óvatosan veszem az ahadályt - nem lenne jó tönkretenni a bokámat, mert azért az ötödik k100 teljesítést nagyon szeretném megcsinálni idén... Persze addig még van ebből a túrából is bőven, a Békásmegyer-Tata távon felül :-)
Az Alsó-Jegenye-völgyig kényelmes tempóban haladok, bár várom a leérkezést, hiszen a tisztáson szokott lenni a nagyon jól kitalált frissítő- és etetőpont.
Azoknak, akik kevésbé figyelnek, apró kis nyilacska van kirakva a sétaúton keresztben, úgyhogy remélhetőleg mindenki megtalálta a sátrat, ahol a szokásos kínálat várja a résztvevőket.
Nálam a karikára vágott zöldhagyma és zsíroskenyér a "sláger". Szörp is fogyasztható - saját bögrémbe kérek, hiszen ha már van, akkor ne szaporítsuk fölöslegesen a szemetet eldobható pohárral.
Dinnye szólít meg, úgyhogy rövidre fogom a falatozást, és csatlakozom hozzá, bár a tempója most túl erősnek tűnik neken.
A vízesésnél egy fotó erejéig letérünk az útról - aztán visszakapaszkodunk, és robogunk tovább.
A S-S+ elágazásnál megállok egy picit, Dinnyétől elköszönök, ő robog tovább, én lazább tempóra váltva megyek tovább.
Ahogy utólag nézem, picit sikerül hamarabb elhagyni a jobbra lévő párhuzamos úton haladó S- jelzést - legközelebb jobban figyelek :-) Viszont a K- felé az átkötést renben eltalálom, és ez a lényeg.
Kötelező megállás a Muflonban egy korsó erejéig - bár a pont pont nem itt van, de mindegy, megfogadtam, hogy ha erre járok, és nyitva vannak, akkor betérek valamit fogyasztani.
Utána a ponton is megállok beszélgetni - no, ilyet a K100-on nem nagyon kéne - de itt belefér az időmbe.
Az aszfaltos szakasz után örömmel fordulok jobbra a Nagy-Szénás felé: 120m szint következik, több részletben, kényelmesen teljesíthető meredekséggel :)
A csúcs után igyekszem picit gyorsabban szedni a lábaimat, hiszen még féltávnál sem vagyok, és az óra meg ketyeg rendületlenül - közben reménykedem abban is, hogy a motivációmat is sikerül meglelni valahol, mert nem nagyon találom... Mi lesz így a hónap végén...?!
Aztán csak eljön az utolsó tisztás a kijárati kapu előtt - nagyon szép a panoráma, úgyhogy lövök egy "otthon összerakós" sorozatot egy panorámaképhez, aztán néhány enyhe kanyar után jobbra tart a jelzés az erdészeti útról, és pár lépés múlva a kapunál találom magamat.

A ponton finom cukorkával kínálnak a bélyegzés mellé, és mint mindenkinek, nekem is mondják, hogy a szalagozást kell figyelni, mert jobbra lesz letérés a S- jelzésről. (Azaz a "szokásos" útvonal...)
A szalagozott átkötés a Z- jelzésre jól követhető, ahogy utána a Z- is, úgyhogy a tájékozódásra nem kell sok energiát fordítani.
Az Annavadászháznál azért oda kell figelnie annak, aki először vagy nagyon ritkán jár erre: a széles murvás út balra tart, és Z+ jelzést visel: nekünk nem az kell, hanem a Csergezán emlékmű után jobbra (nyugat) tartó régi földút. Ezt anno egyszer sikerült benézni, úgyhogy akkor nagyon megjegyeztem :-)
Az óvodások köretfája után a nyílt terepre érve viszont balra kell tartani, nem az erdő szélén futó földút a helyes választás - sajnos elég vékonyka fák vannak az út mellett, de azért sikerült egy-egy jelzést felpingálni rájuk.
Telkibe beérve a muflon/zerge fejet kell figyelni - ott van a kereszteződésben balra az oszlopon, és szépen mutatja, hogy balra kell fordulni (ezt is benéztem első aklalommal...)
A főutcáról a vele párhuzamos, kellően meredek utcácskába vezet a jelzés, a kis téren balra tartunk a járdára, bolt, kocsma, és ez utóbbi előtt ücsörgő pontőrök következnek.
Frissítő kéne - nyitva a bolt, úgyhogy ott veszek egy kólát, aztán jöhet a "nem-annyira-szeretem" szakasz, ami átköt a Z3 jelzésre.
Előbb persze ki kell jutni Telkiből, úgyhogy egy picike aszfalt még van, aztán a vízmű védterület kapuja tréfálja meg egy sietős túratársunkat: mire átóvatoskodik a kerítés fölött az ingatag létrán, addigra én is odaérek, és kényelmesen bemegyek a nem lezárt kapun :-)
Egy kis erdősáv után az Anna vadászháznál látott murvás útra fut ki a muflon/zergefejes jelzés, irány jobbra, azaz lefelé.
Autó jön - félreállunk, aztán balra élesen be az erdei útra. Nagyméretű magasles jobbra, majd keresztezzük a kőbányába vezető utat - eddig se nagyon kanyargott a S+ jelzés alatt az út, innentől viszont nyíl egyenesen roboghatunk a Dezső kunyhó elágazás felé (ott találkozik a S+ és a Z3). Persze mi nem megyünk el odáig, nagyjából 240-250m-rel hamarabb, a jelzést követve  balra fordulunk - van olyan túratárs, aki nem először jár erre, viszont ezt az átkötést a Z3-ra eddig még nem vette észre :)
A Z3 jelzés szépen emelkedik, és néhány kanyar után kiérve a fák közül a Tarnai-pihenő következik, ahol most nincs pont.
Az erdő ezen a környéken is nagyon csúnyán néz ki a decemberi jégtörés nyomán - úgy gondolom, hogy az őszi Budai Kilátók Extra során az "egyéni tájolással" szakaszt lehet, hogy nem a szokásos majdnem iránymenet módon kell majd teljesíteni :-(
P3 jelzés jobbról a jól ismert elágazástól ezt a jelzést követjük. Itt tudom meg, hogy miért olyan magasak (nagyjából 170cm) az utak mentén a farakások (sarang): így lesz egy méternyi farakásban az 1 méter hosszú, 10-15cm körüli átmérőjű rönkökből egy (erdei) köbméternyi fa.
Bőségesen látható kitermelt fa is, meg a termelés nyoma is ezen a szakaszon: a képen a hagyásfa alatt egy normál magasságú magasles látható...
A P- jelzésre kiérve "már nincs sok hátra, de..." érzés előjön, de gyorsan el is száll - szerencsére :-)
Még a pont előtt (Vörös pocsolya) egy erősen csoffadozó túratársba öntünk lelket - lehet, hogy jó ücsörögni, de úgy nem fog beérni még szintidőn túl sem :-D
A pont szokás szerint jóval a P-P+ elágazás után van - aki nem tudja, hogy hol szokott lenni, az picit hiányolja őket, de szerencsére nem vesztek el, úgyhogy kapunk mindent, ami jár :)
A Kecske-hátnál illendően megmutatom, merre vezet a jelzés - fene tudja, hogy a szép emlékű Falasok(k) által használt rövidítés létezik-e, és különben is, a jelzés az jelzés, azt köll követni, nem igaz?
A rövid aszfaltos szakasz után balra tér az itt picit hiányos jelzés, de sikeresen vesszük ezt az "akadályt" is, hogy aztán az utolsó ponton, a Fekete-fej tövében szusszanjunk egy kicsit.
Van sima és szénsavas ásványvíz is - én az utóbbiból kérek (sima víz van a puttonyban is), aztán elbúcsúzom alkalmi túratársaimtól, és erős tempóban mászom meg a Fekete-fejet, illetve utána a Nagy-Hárs-hegy oldalát is, hogy aztán kényelmesen besétáljak a célba.
A teljesítési idő 11:10, ami, ha úgy nézem, jó, de ha úgy, hogy a K100-on mekkora távot tervezek megtenni ennyi idő alatt, akkor azért "picit lassú voltam". Mindegy, nem most kell a legjobb formában lennem, hanem 30-án :-)

Kellemes, nagy hagyományokkal rendelkező rendezés, meglepő (műanyag kitűző), de szép díjazás, és "sportosan fárasztó" útvonal. Akinek az "ötvenes" sok, annak a rövidebb távot is nagyon tudom ajánlani, az is szép, és szintén "sportosan fárasztó" útvonalat jár be.

Track: Track_BUDAI_50_2015_szurt.gdb

Endomondo: BUDAI 50 2015.

Amikor néhány hete megjelent a hír, hogy nem rendezik meg a Sárga túrákat, nagyon gyorsan megpróbáltam elérni a szervezőket, hiszen az nem lehet, hogy nincs Sárga...

Szerencsére sikerült elhárítani a problémákat, úgyhogy szükség lett a felajánlott segítségre, és megkaptam feladatul a 40-es táv szalagozását, illetve Nagyszénászugnál a frissítőpontot.

A szalagozásra egy -akkor még- ismeretlen túratársat kaptam magam mellé, aki szerencsére kevéssé ismerte a S- jelzés ezen szakaszát; szalagozásnál ez nagyon jól tud jönni ott, ahol én mennék automatikusan :)

Egyeztettük, hogy melyik busszal megyünk Vörösvárra, reggel még egy rövid "beköszönés" a munkahelyemre, aztán irány a busz.

Eseménytelen zötykölődés után szállunk le a buszról, némi "hol és merre is vagyunk" tanakodás után "rárakjuk magunkat a térképre", és elindulunk.

Első jelentősebb látványosság a fedett medence, akarom mondani aluljáró, ami most épp eredeti funkciójának megfelelően használható, úgyhogy "aluljárunk" a vasút alatt, hogy aztán a túloldalon némi kanyargás után a Takarékszövetkezet épülete melletti lépcsőt elérve immáron a "szokásos" útvonalon haladjunk.

A rajtnak majd helyet adó kocsmához nem térünk le - lakott területen amúgy sem szalagozunk előre - egyből megyünk tovább egyenesen, ahogy a jelzés (vagy a rutin?) diktálja.

Pilisszentivánra átérve a templom mellett a változatosság kedvéért lefelé lépcsőzés következik, aztán át az úton, balra... Itt majd kell szalag, de most nem érdemes kirakni - messze van a holnap délelőtt...

Újabb tak.szöv. fiók az út túloldalán, hiába, ez nálam foglalkozási ártalom lehet :-) mi viszont jobbra fordulunk: szemben a Szénások tömbje emelkedik - igen, oda föl. Jó, nem teljesen :-)

Az ösvény kezdetéhez kerül ki az első két szalag, aztán az Antónia-árok bejáratánál lévő kapu felé vezető út elejére is rakok párat. Érkezik a P- jobbról, aztán bent, a kapun túl el is köszönünk tőle: mi az Antónia-árkon megyünk, a P- meg a Hosszú-árok felől közelíti meg a Nagy-Szénást.

Amikor először jártam erre, tíz (vagy több?) éve, akkor hosszabbnak tűnt az Antónia-árok, bár most is megállunk, hiszen ritkán lát az ember villanyoszlopot ilyen módon elfektetve...

Régen volt a jégtörés, ami vélhetőleg ezeknek az oszlopoknak a végzetét is elhozta - úgy néz ki, hogy nem nagyon erőltetik ennek a vezetéknek a kijavítását, és az is jó kérdés, hogy a völgynek ebből a járművekkel nem igazán járható részéből mikor és hogyan fog kikerülni ez a két roncs...?

Az árokból kijutva balra tartunk - még itt sem kerülhet ki szalag - azért az aszfaltos úton balra az oszlopra már rakok, nehogy véletlenül valaki leguruljon Nagykovácsiba :-)

Egy megerősítés a következő oszlopnál, a sorompónál több is, merthogy erős vegetáció fedi el az egyébként jó állapotban lévő jelzést.

A Muflon nincs nyitva, úgyhogy megyünk tovább - itt-ott kerülnek ki szalagok, de csak módjával - jelzésváltás nincs, benézhető elágazás sincs sok, úgyhogy az oldalamra akasztott tekercs bőven elég lesz.

A Kerek-hegynél a kunkorban is jók a jelzések, meg itt lehet majd feltételes pont is (elsütöm a poént, miszerint azért feltételes a pont, mert az igazolásának a megszerzése feltétele a teljesítés elismerésének), úgyhogy itt is csak trappolunk tovább.

Lefelé egy Y-elágazásban én is elbizonytalanodok,a jobban járt bal oldali ágon indulok, aztán javítunk és pakoljuk a szalagokat :)
Középső-jegenye-völgy aljában is van egy szép elágazás - no ide viszont nem kell szalag
Lent a benzinkút után a gyalogátkelőhely túloldalán kerül egy szalag a tábla oszlopára (tessék szabályosan közlekedni, ahogy mi is tettük), utána az Alsó-jegenye völgyön csak végigrobogunk - aki itt eltéved, az megérdemli, nem?
A rétnél a jobbos kanyar is jól látható, de kap egy megerősítést. Az emelkedő jól megy, fönt, a sorompónál viszont ismét dolgunk akad: pár éve még a sorompó előtt ment balra a jelzés, ráadásul erősen hiányos is, úgyhogy itt is igyekszünk jól láthatóan és egyértelműen jelezni, hogy merre van az arra.
Jön a "hullámvasút", ahol a régi Z- keresztezi a jelzést, ott egyértelműen látszik a jelzés a túloldalon, úgyhogy egészen Virágos-nyeregig csak menni kell.
Itt igyekszünk a térképen jelzett nyomvonalat követni és szalagozni - ez utóbbi nem egyszerű, de azért találok egy csenevész cserjét, amire rábiggyesztem a szalagot - aztán egy másikat is, úgyhogy szerintem itt sem fognak tömegesen elkavarni a résztvevők :-)
Újlaki-hegyen előjön a "merre van a lefelé" kérdés - biztos, ami ziher, kirakok ide is egy szalagot, bár ha minden igaz valaki őrizni fogja ezt a pontot a túra napján :-)
Határ-nyereg, Vadaskerti emlékmű, fel a hegyre, és máris Hűvösvölgy következik. A lángosos bódéban új csapat van, a lángos finomabb és ár/érték arányosan is jobb, mint volt korábban :-)
Túratársam elköszön, ő idáig jött, én megyek tovább Budaörsig.
Mivel innen indul a rövid táv, viszont nekem eléggé benne van a lábamban az útvonal, így nagyon kell figyelnem, hogy hova kell szalagot rakni - remélem, sikerült jól eltalálni :)
A Hárs-hegy csúcsánál (Kaán Károly kilátó) nem szalagozok, rábízom a pontőrökre az iránymutatást - ha lesznek :-)
Kényelmes tempóban haladok a szokatlanul üres sétányon, Szépjuhászné, majd tovább... Kis-kőfejnél hegyes szögben jobbra le - hopp, ide egy szalag kell, pláne, hogy ez már a rövid táv útvonala, ahova azért kevésbé gyakorlottakat is várunk.
A Korányi fölötti kis hídnál is látszik a fákon a jégtörés nyoma - évek, ha nem évtizedek kellenek hozzá, hogy az erdő is tényleg teljesen elfelejtse ezt a természeti csapást.
A Virág-völgy aljánál jön a következő feladat - jó pár szalag kerül ki,a S- elvileg az oldalban futó ösvényen halad, de aki az első letérést benézi, az is tud még javítani vagy három helyen, úgyhogy mindenhova rakok a piros-fehér csíkos fóliából - remélem, elég lesz :-)
Nem is olyan rég jártam itt lefelé, akkor voltak bedőlt fák - most is vannak, de szépen feldarabolva és elpakolva az útból (köszönjük!), úgyhogy szabad az út egészen Csacsi-rétig.
Itt beiktatok egy pihenőt - szintidő most nincs, meg egyébként sem a rohanás a cél, nem igaz?
Persze aztán megyek tovább , és az út mellett szomorúan fedezem fel az egykoron S- jelzést is mutató  "golyvás" fát feldarabolva... Ennek a szakasznak ez volt az egyik érdekes színfoltja :-(
Út közben itt-ott azért még kerül ki szalag, Nagyszénászugnál igyekszem alaposan körülnézni, hogy hova telepedünk ki holnap a frissítőponttal.
A Kies-völgy felé a letérés mindenképp szalagért kiált, ahogy a völgyoldalba balra felfelé vezető ösvény is.
A reptéren egy helikopter "szórakozik" - a hang elszáll, a füst ott marad... Sorrento után futó jön szembe - szerintem nem csak én lepődtem meg a találkozáskor :-) Ha jól számolom, Szépjuhászné óta összesen 2-3 emberrel találkoztam, ami még hétköznap is ritka ezen az útvonalon.
A murvás út túloldalán tovább vezető ösvény bejárata is kap szalagot, még akkor is, ha nagyon "mutatja magát" hogy arra van az arra.
Hamarosan a fokozottan védett terület határát (is) jelző sorompóhoz érek - szalag kerül a jobbra tartó jelzett, szűk ösvényre, ami kivezet Budaörs szélére.
Az volt a mondás, hogy lakott területen nem szalagozunk, mert esélyes, hogy elviszik/átkötözik/letépik, de itt mindenképp fontosnak tartom, hogy legyen megerősítése a jobbra forduló jelzésnek, úgyhogy két szalag ide is kikerül - ahogy kicsit később, az útról egy védett terület táblánál jobbra letérő jelzésnél is.
Innen már tényleg nincs sok hátra, próbálok tempósan haladni, az az egy-két kirakandó szalag, ami adódik nem lassít le, úgyhogy egy tisztás meg egy tisztás az két tisztás, plusz némi kanyargás a hegyoldalban - aztán egy szalaggal megerősítendő T-elágazás következik, mielőtt az utolsó előtti EP tervezett helyét érintve elindulnék le a hegyről.
Előtte persze megcsodálom a panorámát - meg picit fejvakarva nézem a Törökugratót. Oda még fel kell ma menni...


A lefelé betonos út nem tetszik a lábamnak, igyekszem gyorsan túl lenni rajra, és gyorsan leérni a főútig.
Ez sikerül is, a településen elvileg nem kéne szalagoznom (fújt jelzések lesznek), de teljesítésként is el szeretném számolni ezt a sétát, úgyhogy irány egyenesen tovább. Enyhe az emelkedő a balos letérésig - automatikusan rakom ki a szalagot a köves ösvény elejénél.
Mivel a tanösvény a csúcsra menet-jövet egy nyolcast ír le, így próbálom úgy szalagozni, hogy fölfelé az egyik, lefelé meg a másik ágra terelje a túrázókat.

A csúcson pihenőt tartok - a panoráma a naplementével nagyon szép, úgyhogy akár ezért is érdemes ide eljönni, és ha már itt van az ember, akkor a tanösvényt is végigjárni.
Szép szép a naplemente, viszont tovább kell indulni, az utcák neveit, illetve az útvonalat megpróbálom "fejből" összerakni - előtte a vaslépcsőn a bányaudvarra leereszkedve azért megnézem a kutat: működik, ez jó.


A bányaudvart elhagyva végleg aszfalt következik, GPS-t nézek, aztán megyek emlékezetből :) Szalagot már nem kell kirakni, bár a lépcsős átkötés bejáratához azért teszek, mert ebben biztos vagyok - utána viszont egyhangúan bandukolok a szép házakkal sűrűn beépített utcákon.
Az Edison utcával vége szakad a szép házaknak - szürke és beton következik, szerencsére nem sok, hiszen néhány száz méter után a Holdfény utca végén ott a körforgalom - épp jön a busz, úgyhogy egy rövid trappolással fejezem be a mai túrát.

Track: Track_SARGA_40_SZALAGOZAS_2015_szurt.gdb

Endomondo: Sárga 40 szalagozás 2015